A mindenség…

Mindent rákötünk mindenre, és tele van az életünk számítógépekkel, amikről nem is tudjuk, hogy számítógépek.  Amikor az „okos” eszközökre gondolunk, többnyire eszünkbe jut, hogy azok valójában számítógépek, csak éppen, mondjuk, telefonnak látszanak.

Azt hiszem, hogy a telefonokról nagyjából mindenki tudja, hogy azok kis számítógépek. Élvezzük is azt a sok kényelmességet, amit nyújtanak. Ezek közül mindenki mást tart a legfontosabbnak, és használ a legtöbbet. Én, például, nem használom zenehallgatásra vagy videó nézésre. Annál többet levelezésre (inkább olvasásra, mint írásra). A naptáramat és a teendőim listáját sokszor a telefonon kezelem – ezekre nagyon jó. A naptárban különösen szeretem, hogy útba is igazít, megmondja, hogy jutok el a címre. Itt jön az, amit a legtöbbet használok: az útvonaltervezés, amiben csodálatos, hogy azt is megmondja, hogy a busz egy-két perccel előbb vagy később érkezik.

Fényképezőgépnek is használható, bár „elkapni” nem tudok vele pillanatokat, mert nagyon lassú. Kevés fényben alig használható – szóval nem fényképezőgép, de vannak pozitívumai. A képeket automatikusan feltölti a „felhőbe” (Dropbox, Google Drive, vagy ahova csak akarom), ahonnan az otthoni számítógépem letölti. Minden fénykép megvan itt is, ott is. Nehéz lenne bármit is elveszteni!

Apropó, elvesztés. Hányszor hallom azt, hogy valaki elvesztette a telefonszámokat, amikor elromlott vagy elveszett a telefonja! Velem ez nem fordult még elő, és nem azért, mert rendszeresen mentéseket készítek a telefonom tartalmáról. Hanem? Ez is automatikusan történik a felhőben! A Gmail címlistámban tartom a telefonszámokat is, és az szinkronban van a telefonommal. (Ha Outlook, Office365, Apple, vagy bármi más levelezőt használunk, azzal is simán megy.) Extra előny: nem kell a telefonon beírnom az adatokat, hanem csinálhatom a számítógépen is – minden szinkronban van a telefonnal.

Ha ilyen szép és jó, mi a hátránya ennek a sok felhőnek? Ha valamit titokban akarunk tartani, vagy végleg meg akarunk semmisíteni, akkor erre alig van esélyünk. Mekkora baj ez? Mennyire zavar? Engem nem igazán zavar. Tudok róla, elég jól értem a helyzetet és a kockázatot, és együtt tudok élni vele. Úgy tekintem, hogy ez az ára szolgáltatásnak. Miért kellene nagyon hasznos és kényelmes szolgáltatást ingyen kapnom? Nincs rá semmi ok…

Biztos sokan hallották már a mondást, hogy ha nem fizetünk valamiért, akkor mi magunk vagyunk az áru. Kerestem az eredetét, és a legrégebbi előfordulását 2010-ben fedeztem fel: „If you are not paying for it, you’re not the customer; you’re the product being sold”. Baj ez? Ki-ki döntse el magának!

Ugorjunk, ennyi elég is a telefonokból! Mit kötünk még hálózatba? Már jó néhány éve tudnak telefonálni a riasztók (az otthoni és az autóban lévő is), és az se új dolog, hogy mobilról szabályozzuk az otthoni fűtést. Hosszú ideig lassította az elterjedésüket az, hogy kellett egy SIM kártya is ezekbe az eszközökbe. Az otthoni dolgokat már rákapcsolhatjuk az internetre, nincs semmi extra költség, és fel is gyorsult a terjedésük.

A „smart home”, az „okos otthon” nem valami új találmány, már több mint egy évtizedes története van. Az újdonság az, amikor a lakásban lévő sok-sok okosság összekapcsolódik egymással, és még a nagyvilággal is. A lehetőségek tárháza végtelen. Már most is sok minden létezik ezen a területen, de sokkal több érdekes lehetőség áll előttünk. Nézzük az előbb említett fűtést! Az régi dolog, hogy a termosztátot előre be tudjuk programozni, hogy a reggeli ébredésre befűtse a nappalit; napközben, amikor nem vagyunk otthon, levegye a hőmérsékletet, de ismét meleg szobával várjon a munka után. Ezt fejlesztették tovább, amikor már haza is lehetett telefonálni a termosztátnak, hogy ma nem a szokott időben megyünk haza, előbb vagy később kell a meleg szoba. De miért is kell ehhez telefonálni? Amikor hazaindulok, a telefonom magától haza tud szólni, nem? Azt is tudja, hogy másnap van egy szokatlanul kora reggeli megbeszélésem, ezért korábban kell az ébredéshez befűteni, de utána le is lehet venni a meleget. Kényelmes, ugye? Mi kell ehhez? Nem olyan sok: össze kell kapcsolni a naptárat, a navigációt, a helyzetérzékelést és a fűtést. Ezek különböző szolgáltatások, de a telefonunk mindegyikkel tud beszélni, tudja koordinálni az egészet. Sőt, valójában nem is a telefonba kell ezt beépíteni: elég, ha minden kapcsolódik egy szolgáltatóhoz a felhőben. Ott van lehetőségünk mindent beállítani. Ez most még bonyolultnak hangzik, de hamarosan megjelennek az abszolút kényelmes megoldások is.

Lehet még fokozni! A sport és fitnesz alkalmazások azt is tudják figyelni, hogy mennyire jól alszunk. A fűtési rendszerünk rajtuk keresztül megtanulhatja, hogy hány fokban alszunk a legjobban, és magától be tudja állítani. Akárcsak egy gondos anya, ugye? Kell ennél több? 🙂 Talán be is tud majd takarni az ágynemű, ha lerúgtuk a takarót és kezd hűlni a testünk. Ha ezt még nem oldották meg, akkor a fűtés lép közbe.

Bevásárlás, sütés-főzés, takarítás. Itt is sok lehetőségük van a gépeknek. Mi lenne, ha a hűtő megrendelné a tejet, amikor kibontottuk az utolsó dobozzal? A kávéfőző friss a kávé illatával ébresztene? (És, persze, megrendelné a kedvenc kávénkat, mielőtt kifogyna.) Reggel bekészítettük a sütőbe a vacsorát, hogy frissen sülve várjon minket. Az semmi, hogy beállítottuk előre a hőmérsékletet és az időtartamot – ilyen már régen van. Ott jön az újdonság, amikor majd figyeli a sütő, hogy meddig tart az utolsó megbeszélésünk, mikor indulunk haza, és módosítja a programot, hogy nekünk még jobb legyen. A tévé akkor is felveszi a kedvenc sorozatunkat, ha nem programoztuk be előre, mert azt hittük, hogy addigra hazaérünk.

A lehetőségek tárháza, mint mondtam, kimeríthetetlen. Gyűjtöttem néhány érdekes olvasnivalót a témában:

• The Internet of Things Is Now The Smart Home
• Apple’s Plans for Smart Homes
• Toy Dinosaur Uses IBM’s Watson’s a Brain
• This Glowing Rock Wants to Monitor Your Internet of Things

Az utolsó cikk a biztonsággal foglalkozik, de nem bonyolult módon, hanem nagyon is egyszerűen és kézzel foghatóan. Biztonság? Már megint ezzel jönnek! Állandóan fenyegetnek a vírusokkal és mindenféle veszélyekkel, de vajon mennyire valóságosak ezek a veszélyek?

Az a helyzet, hogy ebben a sok új dologban, ami az internetre kapcsolódik, tipikusan olyan szoftverek vannak, amiknek a megírásánál nem sok gondot fordítottak a biztonságra. Keveset tudunk még, mert kevés incidens történt, de az eddigiek egyáltalán nem biztatóak. Szinte minden gyártó internetre kapcsolódó autójáról kiderült már, hogy teljesen át lehet venni az irányítását kívülről – bizony, akár a féket, a sebességváltót és a gázpedált is tudják kívülről kezelni. Még senki sem halt meg emiatt… Más dolgoknál, pl., orvosi eszközöknél, már nem ilyen jó a helyzet – ott haltak meg emberek internetes beavatkozás miatt. Jó, ez egyik se az „okos otthon” területe. Ott mi történhet? Egy beteg embert vagy egy kisbabát nagyon súlyosan érintene, ha valaki durván felemelné vagy lecsökkentené a szoba hőmérsékletét. Egy elektromos tűzhely tud tüzet okozni, ha túlhevítik. Nem is keresem a példákat. Sajnos lesznek majd ilyen tragédiák…

Mit csináljunk? Azt szokták mondani, hogy legyünk óvatosak, körültekintőek, és így tovább. Ez igaz, óvatosnak kell lennünk. A szokásos tanácsok itt is érvényesek: milyen jelszavakat használunk, kinek mit árulunk el, stb. Azt hiszem, ez egy olyan terület, ahol nagyon ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatónknak. Az autókat sem azért érték el a rossz fiúk, mert a vezető gondatlan volt. A vezető azt se tudta, hogy van ilyen rendszer az autójában.

Ha tőlem kér tanácsot valaki, csak a kivárást tudom javasolni. Itt most jönne az a rész, amiben leírtam néhány tanácsot, majd kitöröltem. Még jobban utánajárok a témának, mielőtt elkezdek tanácsokat osztogatni.