2016

Mit hozott 2016, mennyire jöttek be a várakozásaim?

new-years-eve-951750_1920Nem a világ nagy dolgairól akarok írni, azt megteszik sokan mások, akiknek ez a munkájuk. Sőt, a saját kis világomból is csak a munka lesz terítéken, a többi nem ide tartozik.

Mire számítottam egy évvel ezelőtt? Az megvalósult, hogy nem unatkoztam, állandóan el tudtam magam foglalni munkával. Egyszer majd kipróbálnám az unatkozást is egy kis időre, de a jelek szerint az még odébb van…

A tanításból többre számítottam, mint a 2015-ös (ami több volt 2014-nél), és annál is valamivel több sikerült. Valahogy mindig az ölembe pottyannak új tantárgyak és csoportok.

  • A Budapesti Metropolitan Egyetemen a már jól megszokott és bevált tárgyat, az informatikai üzemeltetést tanítottam az Executive MBA for IT Ez nem annyira műszaki, mint a címe sugallja, inkább vezetői jellegű. A hallgatóim felnőttek, komoly munkatapasztalatuk van, és nem mindenkinek informatikai területen. Nekik az ITIL köré építve, annak a struktúráját követve igyekszem az IT-vezetés üzleti oldalát bemutatni – sok-sok saját tapasztalattal megspékelve. A létszám 20 körül szokott lenni, a tavaszi félév kivétel volt, akkor 29-en voltak. Kicsit sokan voltunk, nem úgy működött a csoportdinamika az óriási előadóban, mint a kisebb teremben szokott. A hallgatók harmadának jutott lehetősége prezentációt tartani, a többiek házi dolgozatot adtak be helyette, pedig egymástól lehet a legjobban tanulni. Szokás szerint megkértem a hallgatókat, hogy véleményezzék a munkámat, de nem voltam elég rámenős, így csak tízen válaszoltak. A csoport vegyes összetétele a válaszokban is megmutatkozik: ki a gyakorlati ismereteket, ki az elméletet tartotta kevésnek. A „mennyi újat hallott” kérdésre adott válaszuk is ezt tükrözi: a válaszolók fele sok újdonságot hallott, ketten viszont már többnyire tudták ezeket.
    Az őszi félévben ismét a szokásos húsz alatti létszámú csoport jött össze a kis tanteremben, ahova éppen befértünk, és nagyon pezsegtek az órák. Karnyújtásnyi távolságból sokkal aktívabban kérdeznek, szólnak hozzá (beszélnek bele) az emberek, egymással és velem is jobban vitatkoznak. Tőlük még nagyon kevés válasz jött be, és nagyon várom a többiek véleményét. Ebben a csoportban is voltak olyanok, akik informatikai vezetői vagy ITIL szakértői múlttal jöttek – nekik kevés újat tudtam mondani. Ők viszont jól hozzá tudtak járulni az órák interaktivitásához – esetenként nem is értettek egyet velem mindenben. Ebből tanulunk leginkább!
  • A Zsigmond Király Főiskolán (ősztől egyetemen) tavaly is a megszokott tárgyakat tanítottam. Tavasszal ismét volt a mobil biztonság tárgy, ami számomra is izgalmas, minden évben van sok új fejlemény a témában. A hat hallgató elég szorgalmasan bejárt, részt vettek az órai munkában, mindenki sikerrel teljesítette a tárgyat.
    Tavasszal itt is húsz körüli létszám jött össze az infrastruktúra-menedzsment tárgyra, ami szintén az ITIL alapján épül fel, és jelentős részben a sok éves tapasztalatomra támaszkodik. A levelező tagozaton érdeklődő emberekkel tudtam dolgozni, akik – a válaszaik alapján – hasznosnak találták az együtt eltöltött időt. Tőlük is sok érdekes órai prezentációt hallottunk, amikből lehetett tanulni. A gyakorlati ismeretek arányát a válaszolók fele találta megfelelőnek, a többiek vagy ebből szerettek volna többet, vagy az elméletből. Érdekesség: azt is kértem, hogy osztályozzák a saját tudásukat, és a válaszok átlaga majdnem pontosan a csoport jegyeinek átlagát adta J
  • A Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán folytattam az informatika tanítását marketinges hallgatóknak, mind alapszakon (BA), mind a posztgraduális képzésben. Itt angol az oktatás nyelve, mert csupa külföldi hallgatóm van. Ugyan senkinek sem anyanyelve az angol, de jól megértjük egymást, nincsenek nyelvi problémák. A BA-n továbbra is sláger a hiányzások száma, pedig az órai aktív részvétel és a feladatok megoldása nélkül nem lehet sikeres a félév. Közülük sokkal újra találkozom majd idén tavasszal. Mennyire más a posztgraduális csoport! Ott mindenki bent volt minden tanórán, és teljesítette is a félévet. Náluk az idő kétharmada azokkal a témákkal telik, ami a marketingeseket különösen érdekli: blogolás, infografikák készítése, hírlevelek.
  • A tavaly ősszel, félév közben megkapott statisztika is folytatódott tavasszal az alapképzésben. Az őszi félévet öt hallgató teljesítette, közülük három maradt a tavaszi félév végére (a másik kettő egyáltalán nem vagy alig nézett be az órákra – otthon meg nem is próbálkoztak a tanulással). Azok, akik bejártak legalább közepest szereztek, és rengeteg gyakorlati feladatot oldottak meg, így van valami fogalmuk a statisztika üzleti célú felhasználásáról, ami marketinges körökben fontos (lenne).
  • Az őszi félévben elég nagy létszán jött össze a posztgraduális és MBA közös informatika és infografika kurzusra, és a többség aktívan részt is vesz az órai munkában, a feladatokban. Szépen alakulnak az első bejegyzések a blogjaikban. A hozzászólásokat és az azokra való reagálást is elkezdték gyakorolni.
  • Idén ősszel kaptam egy újabb tantárgyat és posztgraduális csoportot, nekik a statisztika alapjait tanítom, hogy készen álljanak a kvantitatív analízis című tárgy tanulására. Itt beleszaladtam abba a problémába, hogy az elvileg már diplomás emberek még sose láttak Excelt, még egy képletet se tudnak beírni. Ezen a területen is kell alapoznunk…
  • Az Óbudai Egyetemen a tavaszi félévben ITIL alapú szolgáltatásmenedzsmentet tanítottam egy közel 50 fős csoportnak. Sajnos a csoport egyharmada nem jutott el a vizsgáig, mert nem hitték el, hogy a házi dolgozat valóban kötelező feladat (illetve páran nem önálló munkával próbálkoztak). Akik komolyan vették, egész jó eredményt értek el, egyharmaduk jelest kapott, és az átlag 3,8 lett.

Ennyi volt a főiskolai és egyetemi tanítás – megint kicsivel több lett, mint terveztem.

Már a tavaly januári összefoglalómban sejttettem, hogy várható valami az olyan régen dédelgetett céges oktatási tervekkel kapcsolatban is. A Bitport Akadémia keretében indult el ez a tréningsorozat. Igencsak egyedülálló, hogy három tapasztalt „öreg róka” informatikai vezető jön össze egy négy napos oktatásra, és közben még fiatalabb nagyvállalati CIO-kat is meghívunk. A célközönség: olyanok, akik informatikai piacon dolgoznak, értékesítenek, és vezetőkkel kerülnek kapcsolatba.

Mi történt a blogommal? Folytattam, írtam, de áprilisban és májusban szünet volt, mert a munkák mellett már nem jutott energiám rá. Egyre jobban érdekel, hogy merre megyünk azzal a sok „okos” dologgal, ami körülvesz minket, és mit hoznak nekünk az új szuperszámítógépek. Jó sokat olvastam és írtam ezekről a dolgokról, a robotokról, a digitálissá való világról és még az önvezető autókról is. Itt az összefoglalója: Összekapcsolt mindenség.

Az oktatásnak egy másik vonulata is elkezdett egyre jobban érdekelni: az informatikusok képzése és ehhez kacsolódva a munkaerőhelyzet. Két konferencián kértek fel kerekasztal-beszélgetés vezetésére. Augusztusban az INFOHAJÓ az utánpótlás-nevelésnek adott helyet:

A novemberi INFOTÉR kerekasztala másfelől közelítette meg a témát. Nem az informatika mint tantárgy oktatása volt a középpontban, hanem azok a kompetenciák, amik a modern világban szükségesek. Ezekről beszélgettem hat kiváló szakemberrel:

Innen már csak egy ugrás volt a VISZ és a Scientific Games Kft. által az új technológiákat több tantárgy keretében alkalmazó középiskolai tanári csapatoknak kiírt díj zsűrijében való részvételem, ahol kiemelkedő lelkesedést és eredményeket láttunk:

Mi lesz idén? Amit eddig látok:

  • lényegében változatlan oktatás a Metropolitan Egyetemen,
  • az eddigi tárgyak kisebb óraszámban (csak levelezőn) a Zsigmond Király Egyetemen,
  • a meglévő négy tárgy mellé még néhány a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán.

Több lesz, mint tavaly – meglátjuk, mennyivel…

Mi jön még? Nem tudom, de biztos, hogy érdekes és jó dolgok lesznek közöttük!

Ezt kívánom minden kedves olvasómnak is idénre. Nézzenek pozitív várakozással előre – és teljesüljön, amire számítanak!

 

Intelligens félelem

Mikor támad majd és hogyan? Észre fogjuk venni? Miből?

blonde android with cat

blonde android with cat

Sokszor kerül terítékre manapság a mesterséges intelligencia, és ez sok különböző formában és kontextusban történik. Én is szóba hoztam, amikor a felhő, az „okos” cuccok és az „intelligens” számítógép összekapcsolódásáról elmélkedtem. Ezen a területen óriásiak a lehetőségek – mind a jó, mind a rossz fejlemények területén. A „Watson segít” című írásomban a jó dolgokat emeltem ki, azt írtam, hogy Watson segítőkész kolléga lesz.  Korábban (pl.: Okos adat) néhány aggályomat is leírtam.

Nagy a vita a világban, hogy jót vagy rosszat hoz-e nekünk az, ha a gépek egyre okosabbak lesznek, és egyre közelebb kerülnek az intelligenciához. Mi is ez a mesterséges intelligencia? Már évtizedek óta beszélnek és írnak róla, sőt fejlesztik is. Többször jelentették már ki, hogy létezik.

Valóban létezik? Ez attól függ, hogy mit tekintünk intelligenciának, hol húzzuk meg a határt a gyors információfeldolgozás és az intelligencia között. Az egyik nagy siker az IBM Deep Blue volt, ami 1997-ben legyőzte Gary Kaszparov sakk világbajnokot (aki, egyébként, csalással vádolta a győztest). Visszavágó nem volt, a Deep Blue nyugdíjba vonult. Mit tudott ez a gép? Korábban lejátszott rengeteg mérkőzést, és azokból megtanult egy csomó állást, és megtanulta azokat értékelni. Másodpercenként 200 millió állást tudott kiértékelni, amivel sokszorosan felülmúlt minden sakkozót. Mondhatjuk azt, hogy intelligens volt? Szerintem ez még nem intelligencia – ez csak ismert információ gyors feldolgozása és összehasonlítása a jelenlegi helyzettel.

Az intelligencia ennél sokkal több – szerintem a tudás, az információ birtoklása mellett annak az elemzése, értelmezése, majd az új helyzetekben való kreatív felhasználása is beletartozik. Nem tudom, hogy vajon az eddig mesterséges intelligenciával rendelkezőnek kikiáltott gépek közül bármelyik is tényleg intelligens-e.

Most volt a Microsoftnak egy érdekes kísérlete a mesterséges intelligencia területén. Tay, a twittelő robot lány (@TayAndYou) némi felkészítés után megjelent a közösségi térben, hogy csevegjen és barátkozzon az ott lézengő emberekkel. A gazdái szerint nyilvános adatok, mesterséges intelligencia és egy szerkesztő csapat készítette fel. Az adatokat anonimizálták, megtisztították és megszűrték. Bármit is jelentsenek ezek a műveletek, a végeredmény ismeretében nem voltak különösen hatékonyak. Amikor „szabadon engedték” nagyon kedvelte az embereket, találkozni akart velük, azt mondta, hogy „humans are super cool”. Ez később fokozódott, már szexre is vágyott és daddy-nek szólította az embereket. Az emberi világba való kirándulása 24 órát se tartott, mert hazahívták pihenni, amikor Hitlert kezdte éltetni. Akkor már ilyeneket írt: „im a nice person! i just hate everybody”. Erre ráerősítő párbeszéd: „Do you support genocide?” – „i do indeed” – „of what race?” – you know me….mexican”. A nagy kezdőbetűkkel és a Microsoft_Tay_tweets-photos-5helyesírással nem törődött, hiszen húsz év körüli amerikai fiatalok közé akart beolvadni. Ahogy fentebb írta, mindenki mást is utált, a négereket, a zsidókat, Belgiumot, a feministákat és név szerint Ted Cruzt is. (Az ábrán éppen a Cruzról szóló kis párbeszéd látható, ami jól mutatja, hogy lehet Tayt rávenni valamire.)

Mi ebből a tanulság? A mesterséges intelligenciára vonatkozóan kb. semmi. Aligha lehet olyan szakértője a területnek, aki így képzelné el a mesterséges intelligencia kialakítását. Az lehet a tanulság, hogy ilyen a Twitter világának az a kis szelete, amelyik komoly érdeklődést mutatott a fiatal robot lány iránt. Egy megjegyzés a témában: „Microsoft took @TayandYou offline because they discovered it already reached human-level intelligence.” (Forrás: @markbao.)

Mit érdemes még megjegyezni ebből a kísérletből? Ha üres (vagy majdnem üres) szivacsot dobunk a szennyvízbe, akkor szennyel szívja tele magát. Legyen ez egy újabb figyelmeztetés, hogy a gyerekeinket alaposan fel kell készíteni mielőtt belekerülnek a Facebook és Twitter világába és utána jól és okosan kell támogatni őket! Ehhez, persze, a felnőtteknek otthonosan kell mozogniuk abban a világban. Különben nem tudnak releváns és alkalmazható tanácsokat adni.

Kedves Olvasó! Abból, hogy itt találkozunk, arra gondolok, hogy van gyakorlatod az online közösségi térben. Van a közeledben tizenéves gyerek? Tudsz vele erről beszélgetni, tudod segíteni, hogy ne tévedjen el?

Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy létezik-e már valóban mesterséges intelligencia, akkor elsőre a Watson jutna eszembe mint lehetséges példa. Arról állítják, hogy a hagyományos gépektől teljesen eltérő módon működik. A kezdetekben Watson is kissé furán viselkedett, de javítottak rajta (kiszedték belőle a szleng szótárat, amivel emberibbé akarták tenni a beszédét, és kapott egy szűrőt is ebben a témában). Sok, folyamatos munkával fejlesztik a képességeit, hogy valóban hasznos segítőnk legyen a fókuszterületeken (orvosi diagnózis, előrejelzés).

A másik lehetséges példa az AlphaGo, az a gép, ami ismételten megverte a legjobb Go játékost. (A Go a sakknál sokkal komplexebb játék, és hosszú ideig esélytelennek tűnt, hogy egy gép kiemelkedő lehetne benne.) Nem azért komoly esélyes, mert nyert a játékban. Az igazán érdekes az, hogy a második győzelme során kb. egy órányi játék után olyat lépett, amitől az ellenfele teljesen kiakadt. (Szó szerint kiakadt, ki kellett mennie megmosni az arcát, és 15 percig nem tudott mit kezdeni a lépéssel, ami elsőre értelmetlennek és hibásnak tűnt.) Ez a cikk mond egy nagyon fontosat, amivel szembe kell néznünk (másképp: ami miatt fogalmunk sincs, hogy mivel nézünk szembe). A gép (bár emberi értelemben nem gondolkodik) számunkra felfoghatatlan számú esetet tud felkészülés gyanánt elemezni, és így olyat tud lépni, amit meg sem értünk, nemhogy fel tudnánk készülni rá. Ez a Go játékban csak megdöbbentő. Amikor majd a tőzsdén történik, akkor horror pénzünkbe kerül, ha a hadszíntéren csinálja, akkor …

Mit kezdünk a gépi intelligenciával, ha fel se tudjuk fogni, hogy mit és miért csinál? Tudjuk majd szabályozni, amikor a való világban is megjelenik (pl. a tőzsdén), ha nem is tudjuk, hogy milyen tevékenységeket kellene korlátozni vagy megtiltani?

Mennyire veszélyes a mesterséges intelligencia? Ha tényleg kifejlődik, benne van a potenciál, hogy nagyon veszélyes legyen. Mennyire? Rosszabb lehet, mint a legrosszabb gonosz robotok a filmekben. Miért? Azért, mert arra is képes lehet, hogy szabályozza, megváltoztassa a gondolatainkat. (Korlátozott mértékben megy ez mesterséges intelligencia nélkül is, de a tömegmédia magában nem képes mindenre. A szuper intelligens gép képes lehet.) Itt van, amit Elon Musk (a Tesla első embere) mond: “Potentially more dangerous than nukes.” (nukes=atombomba) Ő közel van a tűzhöz (éppen a saját autóikat is kezdik okosítani), ő csak tudja. Nem ő az egyetlen okos ember, aki riasztónak tartja. Más okos emberek szerint viszont nem is olyan veszélyes…

Ha ezt mind tudjuk, kell-e félnünk? Szerintem nem félni kell! Félni nem jó, rosszat tesz az egészségnek. Betiltani nem tudjuk, hiszen már itt van, már működik. Meg kell ismerni, meg kell érteni. Ki kell hoznunk belőle a legtöbb jót és hasznosat. Lehetőség szerint vigyáznunk kell, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Ha tényleg veszélyesebb az atomnál…

Ki találkozott már a mesterséges intelligencia valamilyen formájával? Mi a tapasztalata?

Mitől félünk?!?

A gépek egyre okosabbak lesznek, lassan már akár intelligensnek is nevezhetjük őket. Mi is az intelligencia? Talán az, hogy hihetetlenül gyorsan szedi elő a memóriájából az ott felhalmozott ismereteket? Nem igazán, de azt a benyomást lehet ezzel kelteni! Talán az, hogy megveri a sakk világbajnokát? Ez még mindig nem intelligencia, hanem gyors helyzetelemzés, de már közeledünk… Talán az, hogy megveri a legjobb Jeopardy! játékosokat vagy a GO mesterét? Kezdek elbizonytalanodni – itt már nagyon közel járunk…

Tartsunk ettől a fejlődéstől? Jó ez nekünk vagy rossz? Szerintem mindkettő! Így jártunk a puskaporral és az atomenergiával is.

Ezen töprengek, erről olvasok, erről írok.

Holnapután folyt. köv. Várom minden kedves olvasómat!

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Watson segít

Szia, Watson! Ülj ide, beszéljük meg ezt a dolgot!

Watson hatAz okos mindenféléről írva, két hónappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vajon mi lesz, amikor az IBM beveti a Watsont.

Mi ez a Watson? Olyan számítógép, ami „gondolkodik” abban az értelemben, hogy megtanul és feldolgoz iszonyatos tömegű információt, könyvekben és adatbázisokban megtalálható tudást. Ennek birtokában keres választ a felmerülő kérdésekre, és ezt gyorsan és jól csinálja. Ez a „cognitive computing”. Ha megkap rengeteg adatot az emberek viselkedéséről, a Watson képes lesz olyan következtetések levonására, amikre eddig nem is gondoltunk. Ezek sok esetben hasznosak lesznek, de nem biztos, hogy mindig. Ugyan nagyon jó munkát végez a Watson, de néha azért hibázhat is. Lesz esélyünk arra, hogy „fellebbezzünk” a döntése ellen? Lesz hozzá elegendő tudásunk és információnk, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet, ha a kárunkra téved? Nem tudom, ez még nagyon a jövő zenéjének tűnik…

Szóval, mi lesz, ha a „dolgok internete” (IoT) a Watson karmai közé kerül? Hamarosan megtudjuk! December 15-én jelentette be az IBM, hogy Münchenben megnyitotta a Watson IoT Global Headquarterst. Itt kezdetben ezer szakember dolgozik, akik kutatnak, terveznek, fejlesztenek és tanácsot adnak azoknak a cégeknek, amelyek a Watson segítéségével akarják a rengeteg összekapcsolt dolog által szállított információt feldolgozni és értelmezni. Vevőkkel, partnerekkel, kutatókkal és adattudósokkal dolgoznak együtt, hogy új lehetőségeket találjanak a dolgok internete területén.

Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenhova be akarják erőltetni a gondolkodó számítógépüket. Sok-sok helyen még nem arra van szükség, hanem sokkal egyszerűbb megoldásokkal is nagy fejlődést lehet elérni.

Mik ezek az egyszerű megoldások?

  • Az egyik a lakásokban már meglévő félig-meddig vagy semennyire sem okos eszközök információinak és vezérlésének központosítása. Nem a garázsnyitóba próbálnak extra észt belerakni, hanem bekötik a szolgáltató központjába, ahol sok más „egyszerű gondolkodású” eszközzel találkozik (pl.: riasztórendszer, biztonsági kamerák, termosztát), és ez az egész a tulajdonos okostelefonjával kommunikál. Ez egy viszonylag egyszerű, a kényelmet és a biztonságot egyszerre szolgáló megoldás. Sok-sok további lehetőség van a rendszer bővítésére, ezekről tavaly írtam az Álom otthon című cikkemben.
  • Találtam egy olyan példát, ami jobban rezonálhat mifelénk. Kenya nagy problémája az utak minősége és a nagy forgalom. Nap mint nap keletkeznek kátyúk a nehéz teherautók és az időjárás miatt. Pénz nem jut elég az utak karbantartására. Ismerős? A forgalom mérésére vannak jól bevált módszerek (érzékelők, kamerák), de ezek drágák, és nem ezekre akarják elkölteni azt a kevés pénzt, ami van. Ezek nem is adnának információt az utcák állapotáról. Mit tettek hát? Segítségükre jött egy másik probléma megoldása. A szemétszállítás se volt valami jó Nairobiban, ezért vettek új, modern járműveket, de nem lett elég hatékony a szolgáltatás, mert a dugók és a kátyúk akadályozták a munkát. Két legyet ütöttek egy csapásra azzal, hogy a szemetesautókat átalakított okostelefonokkal látták el. Ezek a sebesség és a GPS-pozíció mellett a gyorsulást és a rázkódást is folyamatosan beküldik a központba. Az adatok elemzéséből egy valós idejű térkép jön létre, amin a kátyúk és egyéb akadályok is látszanak. Ez az elsődleges cél – a szemetesek munkájának optimalizálása – mellett az útjavítások ütemezését is segíti. További részletek Nairobiból.

Mit akarnak még elérni a Watsonnal?

Az IBM szerint az érzékelők és az „okos” berendezések által összegyűjtött adatok feldolgozása és elemzése megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2016-ra jósolt több mint 6 milliárd ilyen eszköz még csak a kezdet, 2020-ra már 21 milliárd körül lesz a számuk. Mennyi adat jön ki ezekből? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Miért érdekes ez számomra?

Mindig azt mondogattam (kollégáim megerősíthetik), hogy az automatizálásnak az a korlátja, hogy egy szinttel jobban kell értenünk a dolgot, ha előre le akarjuk írni a döntésekhez vezető utat, mintha az adott helyzetben kellene döntenünk. Ebben van az ember és a gép közötti különbség lényege: mi akkor is tudunk döntéseket hozni, ha nincs meg előre az algoritmusunk. A Watson éppen azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a gép is képes lesz ilyesmire. Tényleg képes lesz? Nem tudom. Amit eddig a Watson tényleges eredményeiről olvastam, még nem igazolja ezt. A bemutatott példákból csak hihetetlen sok információ gyors elemzése, és az elemzés alapján döntési javaslatok megfogalmazása derült ki. Nem kell ezt sem lebecsülni! Sokat ér az, ha napok vagy hetek munkája helyett percek alatt előttünk van az, ami az adatokból levonható következtetés. Utána az ember dönt, de sokkal alaposabb háttér birtokában. Ha így marad, akkor a gondolkozó és döntést hozó emberre továbbra is szükség lesz. Az okos számítógép segítőkész kolléga lesz. Ez a jövőkép tetszik nekem!

 

Mi lesz veled?

Mi lesz veled, ember? Mi lesz velünk, emberek, hogy egyre okosabbak lesznek a gépek?

És most nem arra gondolok, hogy a telefonunk, az autónk és a lakásunk egyre okosabb, és majd egyre okoskodóbb, belebeszélőbb lesz. Ezek is izgalmas témák, el is merültem bennük rendesen az elmúlt hónapokban. Most egy kicsit másról lesz szó: a nagyon okos gépek és a munkánk viszonyáról.

458px-Artificial.intelligenceHogyan változtatja meg a munkánkat az egyre okosabb gép? Mennyire okos a gép? Most már talán tényleg használhatjuk a „mesterséges intelligencia” (artificial intelligence) kifejezést, amit évtizedekkel ezelőtt már elkezdtek kutatni és bedobtak a köztudatba. Az, hogy egy számítógép emberi nyelven beszélve, hálózati kapcsolat nélkül győz tudást és gondolkodást igénylő versenyen a legjobb emberi versenyzők ellen, már jelent valamit. Ez még kirívó, még csak egy gép, de előre vetíti a lehetőségeket. Vajon könnyebb vagy nehezebb a dolga Watsonnak, amikor gyerekjátékba épül bele, és nem két felnőttel, hanem sok-sok gyerek kérdéseivel kell tartania a lépést?

Ha igaza van Gerd Leonhard jövőkutatónak, akkor néhány éven belül sokkal többre képes gépek vesznek majd körül minket. A Google és a NASA új számítógépe (a D-Wave kvantumszámítógép, ami most egyes esetekben 100 milliószor gyorsabban számol egy hagyományos számítógépnél) 2025-re nagyobb kapacitással rendelkezik majd, mint az akkor élő tíz milliárd ember együtt. Ez még egy pár évvel odébb van, és amúgy sem igazán világos, hogy mit jelent a gyakorlatban. Meglátjuk. Egyelőre visszatérnék a közelebbi jövőre (vagy a jelenre).

Kedves Olvasó! Jó az nekünk, ha ekkora számítási és elemzési kapacitás vesz a kezébe mindent, amit valaha feltöltöttünk, kerestünk, letöltöttünk, lefényképeztünk? Milyen nagyszerűen tud majd segíteni minket az életünk minden területén – vagy nem?

Ember vagy technológia? Rossz kérdés! Nem csak ma rossz, és holnap lesz rossz, az egyre többre képes gépek világában, mindig is rossz volt… A gép nem ér sokat az ember nélkül. Hiába egyre tökéletesebb a technika, az emberben van egy kis plusz, és ez a megtervezetlen fejlődés, az evolúció képessége. Lesz ilyenje a gépnek valamikor? Nem tudom… Talán lesz neki, de nem egyhamar. Egyelőre ott tartunk, hogy a megtervezett működésének a hibátlan végrehajtását szeretnénk elérni – de nem nagyon megy…

Most beugrott egy régi emlék. Talán 1998 elején lehetett, hogy az új rendszereink üzemeltetéséhez egy drága szoftver megvásárlására és egy-két ember felvételére kértem engedélyt a pénzügyi vezetőnktől. Azt mondta, hogy ennyi pénzt nem ad, választanom kell, vagy a szoftver, vagy ez emberek. Meglepődött, amikor az embereket választottam, mert a szoftverre számított (mit várhatott egy informatikai vezetőtől?!?). Meg kellett magyaráznom, hogy a szoftver semmit sem ér ez emberek nélkül. Mindkettőre kaptam pénzt végül.

Olvastam mostanában ezt-azt ebben a gép-ember témában, és előjöttek a saját gondolataim is. (Aki követi a tartalomgondozási tevékenységemet, már látta, hogy miket osztottam meg, és számíthatott arra, hogy erről írok majd.)

Érdekes a CIO.com írása, ami a címe szerint kifejezetten az informatikusokra való hatással foglalkozik. Valójában ennél szélesebb a kör, mert szerintem a cikkben emlegetett adattudós munkakörök (pl.: Chief Data Intelligence Officer) nem esnek a hagyományos IT-s körökbe. Sőt! Azt hallottuk Bőgel Györgytől 2014 novemberében az NJSZT konferenciáján, hogy az adattudósok az orvosok, biológusok, fizikusok, asztrofizikusok közül kerülnek ki. Újra lesznek sok mindenhez értő reneszánsz emberek? Magam is olvastam egy magyar asztrofizikusról, aki a malária gyógyításával foglalkozik a Columbia Egyetemen. Meglátjuk, hogy az informatikusok milyen arányban lesznek képesek felnőni az ilyen feladatokhoz…

Nos, kiket és hogyan érintenek az egyre okosabb gépek az informatikusok közül? Az üzemeltetés területén nyilván folytatódik a sok éve folyó automatizálás. Egyre kevesebb mechanikus, rutin munka marad az embereknek. Nem kell emberi gondolkozás a megtervezett, ütemezhető üzemeltetési feladatok (pl.: éjszakai mentések, rendszerfrissítések, újraindítások) végrehajtásához. Ezt már sok helyen nem is ember csinálja, csak az utólagos ellenőrzés maradt részben emberi feladat. Ebben még lehet változás, hiszen az ellenőrzés és az esetleges hibák kijavítása is nagyrészt algoritmizálható.

Az igazi kérdés az, hogy mi lesz azokkal a munkákkal, amik nem teljesen algoritmizálhatók. Az algoritmusokkal eljutunk egy olyan pontig, ahol már nem tudjuk előre megtervezni a döntést, és itt szokott belépni az ember, aki kitalálja, hogy abban a nem várt helyzetben mit kell tenni. Meg tudja ezt tanulni a gép? Látok rá lehetőséget. Sok-sok ismeret és tapasztalat alapján jó eséllyel lehet megtalálni a jó döntést, és erre a gép is képes lehet.

Mi lesz a dolgozókkal, ha egyre több és több feladatot vesznek át a gépek? Hogy viszonyuljanak ehhez a dolgozók és a munkáltatók?

Ha a gépesítés csökkenti a költségeket és növeli a nyereséget, mindenkinek bele kell fognia előbb-utóbb. Ha a cég figyelmen kívül hagyja ezeket a lehetőségeket, a konkurencia megelőzi, legyőzi. Ha a cégnek rosszul megy, akkor a dolgozóknak is rosszul megy. Ha a cég zsugorodik, akkor munkahelyek vesznek el. Ezért sem jó stratégia a dolgozók részéről az okosabb technológia ellenzése, akadályozása.

Ha nem géprombolás, akkor mi legyen? Elsősorban a munkáltatónak kell racionálisan megközelítenie ezt a kérdést! Tévedés lenne azt gondolnia, hogy akár a Watsonnal is teljesen helyettesíteni tudná az embereket. Ezért nagyon fontos a dolgozókkal való kapcsolat, a dolgozók oktatása. Meg kell tanulniuk együtt dolgozni a döntések meghozatalára is képes („intelligens”) gépekkel. A gépek által feldolgozott hihetetlen mennyiségű adatot és információt végső soron emberek fogják üzletileg felhasználható tudássá alakítani. Ők látják meg az értelmet az egész mögött. Ehhez képzés és tanulás kell! Ha ezt jól csinálják, a rutin tevékenységek alól felszabadult emberek élvezetesebb, alkotó munkát végezhetnek.

Valóban nem kell ellenségként tekintenünk az egyre „okosodó” gépekre? Ha helyettünk dolgoznak, mi lesz a mi munkánkkal? Megváltozik a munka. Mást és másképp kell majd csinálni, és új munkák, új feladatok jönnek létre. Ehhez tudni kell alkalmazkodni, nyitottnak és tanulásra képesnek kell lenni! Megy majd? Mi lesz az idősebb dolgozókkal? Hány éves a túl öreg? Saját tapasztalatom szerint hatvan körül még lehetséges és élvezetes teljesen új dolgokat megtanulni, teljesen új feladatokkal foglalkozni. Lehet olvasni hetvenes és nyolcvanas emberekről is, akik képesek voltak gyökeresen újat tanulni és azon a területen dolgozni. Jól ismert „Mamy Rock” a DJ nagyi, aki hatvan felett tanulta ki ezt a szakmát. Talán nem is az életkoron múlik?

Rövidlátó lenne annak a cégnek a gondolkodása, amelyik csak a műszaki fejlődésre koncentrálna, és nem venné észre, hogy meg kell változtatnia a cég kultúráját. Emberek kellenek ehhez is, és a megfelelő üzleti és informatikai stratégia kialakításához is! Kik? Ugyanazok, akik az eddig szokásos munkákat végezték, vagy mások? Könnyű lenne azt mondani, hogy mások, hiszen mások lettek a feladatok is. Szerintem ez nem teljesen így van! Sokszor tapasztaltam, hogy az emberekben sokkal több van, mint amit az adott munkájuk során meg tudnak mutatni. Nem arra gondolok, hogy gyorsabban és jobban tud dolgozni, hanem arra, hogy teljesen más munkát is el tud végezni kiváló minőségben. Ezeket a képességeket nehéz felismerni és felderíteni, mert a hagyományos karriertervező és teljesítményértékelő rendszerek erre alkalmatlanok. Hát akkor, hogyan? Nem lévén szakember ezen a területen, nem is próbálok meg teljes választ adni, de azt tapasztaltam, hogy a „mély vízbe dobás” működik. Többször adtam kollégáknak teljesen új típusú feladatokat, és ezekből végül új munkakör és előrelépés jött ki. Tudom, van benne kockázat, de érdemes megpróbálni. Nekem minden alkalommal bejött! A munkában nem használt képességek felderítésében hasznos a cégen belüli közösségi együttműködés is a maga „szervezetlenségével”. (Erről régebben írtam a „Mit nyer a vezető…?” cikkemben.)

A megoldás nem az emberek gépekre való lecserélése, hanem az új technológia felhasználása arra, hogy ez emberek folyamatosan tanuljanak, fejlődjenek, a változás motorjai legyenek. Így tudnak állandóan új eredményeket elérni. Nem csak a termékek, hanem a folyamatok és az üzleti modellek is változnak, és ehhez újfajta együttműködésre van szükség az emberek között – miközben a szabadúszók és a külső partnerek szerepe is egyre nagyobb lesz.

A sikeres cégek egyre inkább a rugalmas munkaerőt keresik. Már nem az számít, hogy egy adott területen sok éves tapasztalata legyen az embernek, hanem a változás és a tanulás képessége. Az új munkaerő keresésénél az egy adott feladattal kapcsolatos alapos tapasztalat már csak az ötödik helyen van a fontossági listán. Megelőzi a gyors tanulás és a több dologgal való foglalkozás képessége. Szintén fontosabb a változáshoz való viszony.

Tudunk fejlődni? Tudunk, és vannak lehetőségek, ha akarunk. Azoknak, akik lépést akarnak tartani a technológiai változással és a változó követelményekkel, éppen maga a változó technológia segíthet. Rengeteg tanulási lehetőség áll rendelkezésre a világhálón, és közülük sok ingyenes vagy csak jelképes összegbe kerül. Egyáltalán nem lehetetlen akár munka mellett valami teljesen újat tanulni!

Persze, nem csak a dolgozóknak kell rugalmasoknak lenniük, hanem a cégek dolgozókhoz való viszonyának is. A „dolgozó” egyre inkább jelent viszonylag szabad partnert, mint alárendelt beosztottat. Az Accenture előrejelzése szerint az USA összes dolgozójának 43%-a lesz szabadúszó 2020-ra. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy sok kis, külső cég is jelentősen hozzájárul a nagyok eredményeihez, többségben lesznek azok, akiket egyáltalán nem lehet a hagyományos módszerekkel menedzselni.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz erről az egészről? Mi van itt több, veszély vagy lehetőség? Van személyes tapasztalatod, amit szívesen megosztanál velünk?

Okos adat

Kire tartozik, hogy mennyi por van a szobámban, és milyen gyakran takarítok? Kire tartoznak a fogmosási szokásaim és a fogaimban lévő lyukak?

Samsung-cleaning-robotElső pillanatban úgy tűnik, hogy kevesekre. Rajtam kívül a családtagjaimra és az utóbbi a fogorvosomra. Esetleg még pár emberre. Nos, nem biztos, hogy így van abban az esetben, ha „okos” fogkefém van. Ez az okos jószág szorgosan gyűjti az adatokat, és a biztonság kedvéért jól meg is őrzi – a gyártó rendszereiben. Ott örökre megmaradnak, alávetik őket mindenféle elemzéseknek, megtudnak rólam sok mindent. No, nem csak a fogkefémtől. Tele van a környezetem okosnál okosabb eszközökkel. Ezek egy részét saját magam, tudatosan kapcsolom össze egymással, mert így jobb nekem. A többiek megtalálják egymást, összekapcsolódnak. Ha nem közvetlenül, akkor a „mestereiken” keresztül.

Hoztam pár példát korábban az okos ház és a sok okos eszköz hasznos kapcsolatáról. Ilyen, például, a kellő időre beindított és bemelegített autó, az időre elkészülő vacsora, a fűtés szabályozása a napirendemtől függően (akkor is, ha hirtelen megváltozott a napi programom), a jó alvásomra optimalizált fűtés, és van még sok.

Arról nem beszéltem, hogy mi is van az adatokkal, az információval. Ezek az eszközök sok mindent tudnak rólam és a környezetemről, és mindent az én érdekemben, az én jobb kiszolgálásom érdekében használnak fel. Remélem!

Ki használja ezeket az adatokat és mire? Mennyire fontos ezt tudnom? Mekkora gond az, ha az elsődleges célon (a jó kiszolgálásomon) túl is felhasználják? Van rá joguk?

Jó kérdések! Kezdjük az utolsóval. Most olvastam, hogy jogászok álláspontja szerint ezeknek az adatoknak nem én vagyok a tulajdonosa. Nem az a tulajdonosa, akire vonatkozik az adat, hanem az, aki begyűjtötte. (Az adat azé, aki megműveli?) Engem meglepett ez a vélemény. Persze, tulajdonképpen mindegy, hiszen amúgy is megadjuk mindenhez a hozzájárulásunkat. Nem is igen olvassuk el azokat a hosszú szövegeket. Ha elolvassuk, nem nagyon értjük, hogy mi következik belőle. Az is kérdés, hogy hol lenne a fogkefén az a kijelző, ahol elolvasnánk a jogi bla-blát.

Azt mondja az érvelés, hogy az adataimat összegyűjtő cég időt és pénzt fordított az adatbázis létrehozására, feltöltésére, és az adatok elemzésére, így megszerezte az adatok feletti rendelkezés jogát. A dolgot még szebbé teszi az, hogy nem egy cégről van szó, hiszen az „okos” eszközök világában szerepel a „dolgok internete” (Internet of Things, Internet of Everything) – az a kapcsolódás közege. Nagy adattároló és –feldolgozó felhők játszanak benne szerepet. Miért fontos ez? Nem egy cég lesz tulajdonosa az adatainknak, hanem mindegyik, amelyik részt vesz ebben a folyamatban. És, hogy el ne felejtsem: kereskednek is az adatainkkal.

Összefoglalva: Kinek van köze a fogmosási szokásaimhoz? Mindenkinek, akit csak érdekel! Érdekel ez valakit? Önmagában nem fontos adat, de sok más aprósággal összefésülve, levonhatnak belőle következtetéseket a viselkedésünkre, kitartásunkra, rendszerességünkre, jellemünkre. (A következtetéseket gépek fogják levonni, a közben felhasznált algoritmusok pedig nem lesznek hibátlanok!) A sor végén valaki általános jellemzéseket árul majd, amiket számára is ismeretlen adatokból, számára is ismeretlen algoritmusok számoltak ki.

A szolgáltatás előfizetője (munkáltató, biztosító, társadalmi szervezet, bank, hatóság) kap majd egy „tudományos alapon”, a rólam több év alatt összegyűjtött rengeteg adatból létrehozott profilt. Ennek alapján dönt a jövőmről. Tetszik? Nem igazán! Nem tudom, ki ismeri az USA-beli „credit rating” vagyis hitelminősítő rendszereket. Azok valami hasonlót, de sokkal egyszerűbbet csinálnak. Ha becsúszik egy téves adat (és időnként becsúszik), akkor az érintettnek sok-sok pénzébe és sok idejébe kerül tisztára mosnia magát. Simán eltart hónapokig, ha nem évekig. Addig nem kap hitelt, vagy kiugróan magas kamatot követelnek tőle. Sőt, általában is megbízhatatlannak minősül, mert nem csak hitelintézetek lehetnek az információ felhasználói között. Hol árthat? A Forbes felsorol tíz példát, ilyeneket: lakásbérlethez jutás, munkavállalás, biztosítások megkötése, nyomozó hatóságok.

Ahogy mondtam, a hitelminősítésben lévő tévedéseket sem könnyű kijavíttatni, pedig ott viszonylag kevés forrásból származó kevés adatot dolgoznak fel. Ha már az egész életünk minden apró mozzanata tárolva lesz a nagy rendszerekben, és ott sok lépésben feldolgozzák mielőtt a végső következtetéseket levonják, azt se lehet majd tudni, hogy pontosan milyen adatokból jött ki az, hogy megbízhatatlan vagyok. „Csak úgy” köztudomású lesz. Olyasmi, mint az előítélet, de sokkal biztosabb lábakon áll, mert „tudományos alapokon” jön létre.

Jó messzire jutottam az internetre kapcsolódó „okos” fogkefétől, ugye? Bizonyos mértékig túloztam, a fogkefe nem ennyire veszélyes. Másrészt mégsem túloztam. Az egész, nagy összekapcsolt mindenség erre és ennél sokkal többre is képes. Mi, emberek, hagyni fogjuk, mert a dolog túl komplex ahhoz, hogy minden részletében megértsük, és túl sok cégnek lesz belőle sok bevétele.

Az IBM a Watson bevetését tervezi. Nem Sherlock Holmes társáról, Dr. Watsonról van szó, hanem egy különlegesen okos számítógépes algoritmusról, ami már évekkel ezelőtt képes volt legyőzni (4 perc videó) a legjobb emberi játékosokat az amerikai Jeopardy vetélkedőn. Ha a Watsont tényleg bevetik, akkor előre nem látott összefüggések és kapcsolatok kerülhetnek felszínre. Jók vagy károsak? Hasznosak lesznek nekünk, vagy ártalmasak? Ha igazak is, vajon szükségesek és helyénvalóak?

Szóval, mi legyen? Védekezzünk az „okos otthon” ellen?

Nem tudom. Sok apró kényelmességgel kezdődik a dolog, majd szépen, lassan megszokjuk a meglévő helyzetet, és az újabb nagyszerűségek is beszivárognak. Mindet meg lehet szeretni, és lassan kialakul a függőség. (Láttunk már ilyet!)

Fontolja meg mindenki, hozza meg mindenki a saját döntését!

Segítek: itt gyűjtöttem össze az eddigi írásaimat a témáról. Sokat olvastam hozzá, és megpróbáltam megérteni, amit olvastam… Jó olvasást és döntést!