Pontos célzás

Pontos célzás a mezőgazdaságban – és nem a krumplit kitúró vaddisznóra.

Burial chamber of Sennedjem

A múlt héten előhoztam a 3D nyomtatóban készült vacsorát, és sikerült néhány olvasómat megijesztenem vele. Úgy gondolom, hogy nem a nyomtatóktól kell félni, mert azokban (egyelőre) ugyanazokat az élelmiszereket használják, amiket a serpenyőbe is teszünk. Ha valami aggodalomra adhat okot, az a mezőgazdaság mai működése. A növények és az állatok csak azokat a tápanyagokat kapják meg, amik az életben maradásukhoz és a gyorsan elérendő nagy tömegükhöz kellenek, és a vegyszerezés és gyógyszerezés is erre szolgál – így a végső fogyasztó se kaphat jobbat.

Miért hozom ezt most elő? Eddig itt nem írtam az egészséges élelmiszerről – nem mintha nem foglalkoztatna a dolog, de nem vág bele a blogom témájába. Ahogy egyre többet gondolkozom rajta, rájöttem, hogy bizony mégis! A „precíziós mezőgazdaság”, ha nem is garantálja, de megadja a lehetőségét annak, hogy gazdaságosan állítsanak elő egészségeset és finomat a gazdák és a nagyüzemek. Hogyan?

Vegyük sorra az ismert példákat, a már létező és a tervezett vagy lehetséges megoldásokat! Három hónapja mutattam a salátaegyelő gépet. Akkor arról volt szó, hogy hány ember hány napi munkáját végzi el sokkal gyorsabban és pontosabban, de nem csak ez a változás! Az ügyes gép pontosan tud egy csepp mérget adni a gyomnak és egy csepp tápanyagot a salátának. A kevesebb méreg nagyon jó nekünk és a salátának is, hiszen arra nem is kerül (csak a talaj közvetítésével kaphat esetleg belőle). Így nem kell génmódosított, a mérget jól toleráló növényeket megennünk – szerintem ez nagyon jó hír!

Nem csak a kevesebb méregnek, hanem a kevesebb tápanyagnak is lehet örülni! Miért? Elsőként az jutott eszembe, hogy kevesebbe kerül a gazdának, ezért olcsóbban tudja előállítani a növényt. Jó ez nekünk? Jó, mert olcsóbb lehet a boltban is. De nem csak ezért jó: ha nem az ár csökken, hanem a gazda haszna nő, többet tud beruházásra fordítani, sőt akár jobb minőségű, kiegyensúlyozott, a növény egészséges fejlődését segítő tápanyagokat is tud adni neki. Ez végül nekünk lesz jó! Sőt, az is nekünk lesz előnyös, ha a jobb minőségű termék versenyképes lesz a piacon, nem tudja a silány kiszorítani.

Túl optimista vagyok? Talán tényleg az vagyok, de hiszek abban, hogy a világ a jót és a becsületest díjazza.

Mi mást láttunk eddig? Tehenekkel kapcsolatban láttam két érdekes megoldást, vagy inkább szolgáltatást, és mindkettő a szaporulattal kapcsolatos – a kezdetével és a végével. Röviden összefoglalva: a megtermékenyítés ideális idejét figyeli az egyik, az ellés előtt szól a másik. (A háziasított állatok már a szaporodásban is teljesen az emberre vannak utalva, maguktól nem megy nekik.) Azért írtam, hogy szolgáltatás, mert az internetre kötött eszközök (IoT), a nagy-nagy számítási felhő és egy kis tudomány így együtt áll a gazdák rendelkezésére – nekik maguknak csak abba a kis ketyerébe kell befektetniük, ami a tehén farkára vagy lábára kerül, és telefonon vagy táblagépen szólnak nekik, amikor itt az idő.

Jó ez nekünk? Nagyon! Miért? Nem csak azért, mert jobb lesz a szaporulat, kevesebb lesz az elhullás, és így boldogabb a gazda. Szerintem nagyon fontos, hogy a hagyományos hústermelés gazdaságos legyen, mert különben csak a laborban előállított mesterséges hús marad nekünk. (Amikor ez még utópia volt Szathmári Sándor Kazohiniájában, nem féltem tőle, de most már aggaszt a térnyerése.)

Miből áll össze ez a „precíziós mezőgazdaság” (precision agriculture, precision farming)? Néhány példa arra, hogy milyen eszközöket lehet használni:

  • az előbb említett salátaegyelő gép kamerája mögött egy alakfelismerő szoftver segít a saláta és a gyom megkülönböztetésében,
  • a tehén lábára erősített eszköz a toporgást méri, ezt elemzi a szoftver, ebből lehet tudni, hogy mikor fogan meg legjobban a tehén,
  • a tehén farkára erősített eszköz a csóválást méri, ezt elemzi a szoftver, ebből lehet tudni, hogy mikor várható az ellés (így nem kell éjszakákat a tehén mellett töltenie a gazdának),
  • a gépekre helymeghatározó (GPS) kerül, ami a digitális térképpel összekötve irányítja és vezeti is a gépet,
  • cseppenként lehet adagolni a vegyszert, tápszert és az öntözővizet,
  • drón figyeli a növények kelését, a kártevőket, a növények nedvességtartalmát, az érésüket (és képfeldolgozó, elemző szoftverek vannak a háttérben),
  • szenzorok mérik a talaj hőmérsékletét, nedvességtartalmát, a tápanyagok mennyiségét,
  • szenzorok egyedileg mérik a növények állapotát – ebből testre szabottan lehet vizet és tápanyagot adni nekik (a csepegtető rendszerrel),
  • a közeli és a távolabbi környezet időjárási adatait begyűjtve és elemezve konkrét, az adott helyre érvényes előrejelzést lehet adni – ebből öntözést, műtrágyázást vagy betakarítást lehet tervezni.

Milyen technológia van még a háttérben?

  • A dolgok internete (IoT), vagyis rengeteg cucc, amit hálózatba kötünk. Ezek általában egy-egy dolog mérésére alkalmas eszközök.
  • Kell többféle kommunikációs technológia: hagyományos mobiltelefon, alacsony fogyasztású és kis sávszélességet igénylő eszközök (állatokra, növényekre, talajba).
  • Kell a nagy-nagy számítási felhő, és benne okos szoftverek, amik elemeznek, jósolnak és segítik a gazdák döntéseit. Ezeket nem veheti meg mindenki magának, közösen kell használni.
  • A „jósláshoz” rengeteg régi adat, jó modellek és mesterséges intelligencia kell. Ezek forrása is a felhő lehet, otthon senkinek sincsenek meg ezek.

Mi van, ha ez a sok műszaki cucc nem áll rendelkezésünkre? Nem lehet véletlen, hogy egy brazil IBM-es mérnöktől származik ez az idézet: „A farmer could take a picture of a crop with his phone and upload it to a database where an expert could assess the maturity of the crop based on its coloring and other properties. People could provide their own reading on temperature and humidity and be a substitute for sensor data if none is available.” Így is el lehet jutni a precíziós mezőgazdaság alapjaihoz, és nem kellenek extra dolgok hozzá.

Mi lehet a precíziós mezőgazdaság optimális eredménye?

  • Elegendő és jó minőségű táplálék a Föld gyorsan növő lakosságának.
  • Az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás.
  • Kevésbé teszi tönkre és pusztítja a talajt, a vizeket, a rovarokat, a madarakat és általában az életünkhöz szükséges környezetet.
  • Javítja a kisebb gazdaságok versenyképességét.
  • Érdekes új feladatokat és munkát ad sok embernek.

Mi kell mindehhez? Legfőképp rendes, értelmes, tisztességes emberek!

 

 

Reklámok

És amit megeszünk?

Eljutunk a laborban előállított vagy az elfogyasztás után is nyomon követett élelmiszerig? Jó lenne az nekünk? Jó lesz az nekünk?

Az új technológiák ipari gyártásban, a termékek életútjának nyomon követésében, a karbantartásban, a használati tapasztalatok alapján való továbbfejlesztésében való használatáról már elég sokat tudunk. Nem csak tervek, elképzelések vannak, de a mindennapi gyakorlatban is látszik az eredményük. Az elmúlt hetekben hoztam is érdekes és sikeres példákat.

  • Milyen az, amikor egy kisbuszt a megrendelés után kezdenek el gyártani, és nem kell 24 óra ahhoz, hogy elkészüljön? Nem csak nagyon gyorsan ér el a megrendelőhöz (aki gyorsan tudja elkezdeni a szolgáltatást és a pénzkeresést vele), de rengeteg részletet szabadon tud meghatározni a vevő.
  • Milyen az, hogy a lift, mozgólépcső, automata ajtó gyártója valós időben kap információt a terméke működéséről, a használat mértékéről, az alkatrészek kopásáról, a szükséges karbantartásról, a hibákról? Mennyivel tudja így a használhatóságát növelni, amivel nagyobb értéket nyújt a vevőjének és a vevő ügyfeleinek?

Ezekhez nagyon sok új műszaki megoldás, és az azokra épülő szolgáltatás kell – és ezek már mind léteznek, széles körben elérhetők.

Mi az eredmény? A gyártó és a vevő között szoros, közvetlen kapcsolat jön létre, eltűnhetnek a közvetítők (nagyker, kisker, szerviz). A gyártó egyre inkább szolgáltatást értékesít. (Két hete a „washing-machine-as-a-service” példáján mutattam be ezt a folyamatot.)

És mi van azzal, amit megeszünk? Lesz olyan, hogy egy mezőgazdasági termék tulajdonságait a vevő határozza meg, és nagyon rövid idő alatt megkapja, amit kitalált? Mondjuk, kérek egy 8,5 cm átmérőjű, sárga színű almát, aminek az íze jonatán, és nincs benne mag – lesz ilyen? Aligha, legalábbis addig, amíg az alma fán nő, addig évek kellenek az „előállításához”, ha egyáltalán lehetséges.

Az ennivalóink teljesen kimaradnak, nem használható a sok új technológia (IoT, 3D nyomtatás, mesterséges intelligencia, felhő)? Nem kell aggódni, nem maradnak ki – de más történik, mint az iparban.

A „precíziós mezőgazdaság” a folyamatok pontos megtervezését és optimális végrehajtását tűzi ki célul, és már jó sok eredménye is van. Mik ezek?

  • A gépek jól megtervezett, optimális használata.
  • Az egyes növények egyedi fejlődésének mérése, és testreszabott öntözés, tápanyagellátás, növényvédelem.
  • A tökéletesen megfelelő időben való betakarítás.
  • Az állatok egyedi takarmányozása.
  • Az állatok életfolyamatainak percre pontos követése, optimális ápolás, gondozás, szaporítás, gyógyítás.

Ezek nem csak azért hasznosak, mert kevesebb költséggel, több és jobb minőségű élelmiszert állít elő a termelő, hanem csökken az üzemanyag-felhasználás (és a káros anyagok kibocsátása), kevesebb növényvédőszer kell, kevesebb műtrágyát használnak (és ezek miatt csökken az ipari szennyezés is), nincs szükségtelen öntözés, és a víz jobban hasznosul (és kevésbé terheli a szűkös ivóvízkészleteinket a termelés). Az eredmény: jobb minőség, olcsóbb és környezetkímélőbb termelés.

De most nem a termelésről, hanem a termékekről akarok írni. Mire képes itt az internet és a felhő?

Az ellátási lánc és az élelmiszerbiztonság területén lehetne nagyokat lépni. Azt egyre fontosabbnak tartjuk, hogy az élelmiszerek eredetét ismerjük. Tudni akarjuk, hogy hol, milyen körülmények között, mikor termelték, ki volt a termelő. Ezek az információk az esetek egy részében (és részlegesen) meg is találhatók a csomagoláson (vagy az ömlesztett termékek mellett a polcon), de az élelmiszerek útjának követése nehézkes. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tavaly sok ember került kórházba baktériumos fertőzéssel az Egyesült Államokban, és elég gyorsan kiderült, hogy friss spenót fogyasztása állt az esetek mögött. A hatóságok (FDA és CDC) hamar ki is adták a figyelmeztetéseket. A szennyezett spenót forrásának azonosítása viszont eltartott három hétig, és ez az összes spenóttermelőt, -kereskedőt és –feldolgozót nagyon súlyosan érintette. Ha az egyes csomagok teljes útja pontosan és valós időben követhető lett volna, pillanatok alatt meglett volna a felelős. Nem kellett volna az összes többi spenótot is kivonni a forgalomból, és nem károsodott volna mindenki az értéklánc mentén (és a vevők is ehették volna kedvenc spenótjukat). Ezt papíron vagy manuálisan feltöltött és kezelt számítógépes rendszerben lehetetlen elérni – kell hozzá az automatizálás, amibe a csomagok elektronikus megjelölése is beletartozik, vagyis IoT. Élelmiszerek esetében ez nem olyan egyszerű, mint az ipari termékeknél, de ki lehet találni jó megoldásokat.

A biztonság másik eleme az lenne, hogy a visszahívott vagy lejárt termékeket ne is lehessen a polcon tartani, vagy eladni a boltokban. Az egyedi azonosítás szerepe ebben döntő lehet. Egy séta a polcok között a megfelelő kézi készülékkel, és már meg is van, hogy mit kell levenni onnan. Akár a vevők telefonja is alkalmassá tehető erre. A pénztáraknál is lehet ilyen eszköz, ami még a fizetés előtt szól, hogy nem adható el az áru. Az első lépés az elektronikus címkézés. Lesz ilyen? Szerintem lesz! Egyre olcsóbbak az effélék, és egyre nagyobbak a büntetések. Hamar kijön a matek, hogy mi éri meg…

Korábban írtam az egyedileg előállított termékekről (egydarabos szériákról). A példa az Olli kisbusz volt. Hogy van ez az ételekkel? Van erre lehetőség, lenne értelme? Igen, van, és már nem csak kutatják, hanem használják is. Az első komoly érdeklődő a hadsereg és az űrkutatás volt. Az egyforma ételek helyett testreszabott, egyedi ízlésnek és igényeknek megfelelő ennivaló mindkét területen nagy előrelépés lenne. Azonban a polgári életben már nem feltételes módban beszélünk erről. Hol és milyen esélye van az ételek “nyomtatásának”, és ez hogy változtatja meg az üzletmenetet? Arról van szó, hogy egy adott receptet sokféle változatban lehet elkészíteni (gluténmentesen, másféle ízben, másféle alakban), és ezeket nem kell előre megcsinálni (előre ismeretlen igényekre), hanem egyedileg készülhetnek. Ettől minden megváltozik, a beszerzés, a raktározás, a kiszállítás. Az egész a vevőközpontúságban kulminál – akárcsak a korábban említett ipari példák esetében. Meg is lehet kóstolni! Ha valakit a látványos ételek mellett a fenntarthatóság és az egészség is érdekel, ebben a TEDx videóban erről is hallhat (Chloé Rutzerveld, 12 perc).

Nyilván nem csak vendéglőben lehet az így előállított ételeket megenni, hanem házhoz is vihetik. Azt még nem látom, hogy mikor és hogyan tudjuk otthon „kinyomtatni” a recepteket…

Összefoglalva az új technológiák és az ételek kapcsolatát:

  • biztonság – élelmiszerek életútjának követése
  • biztonság – lejárt, kivont termékek azonnali felderítése
  • egyénileg testreszabott ételek, változatok.

Persze, nem pusztán nagyszerűség lesz itt sem. Lesznek vesztesek, akiknek csökken vagy elmúlik az üzlete. Lesznek hibák, sőt csúf visszaélések is. Sőt, van egy új törekvés: az ételek szintetikus előállítása. Megjelent már (kísérleti fázisban) az állatok nélkül, laborban előállított hús. Ebben óriási veszélyt látok. Az orvostudomány még egyáltalán nem tudja, hogy a hús melyik összetevői szükségesek a számunkra – a leegyszerűsített, néhány tucat alkotórészből álló hús lényegesen különbözik a valóditól, és nem biztos, hogy a jó irányban.

Meglátjuk…

Minden teljesen egyedi

Legyen zöld, balra nyíljon, és alul legyen az ajtaja! Az üvegpolc alatt ne egy, hanem két kisebb rekeszt legyen!

Ismerős igények? A vevő szeretné aprólékosan meghatározni a termék sok tulajdonságát, és nem a gyártó által előre kialakított modellek egyikét akarja megvenni. Tudjuk teljesíteni az ilyen igényeket? Bizonyos mértékig igen! A Subway szendvicsei nincsenek előre elkészítve, az alapanyagok keretein belül tetszésünk szerint összerakhatjuk a kedvencünket. A Mercedes kecskeméti gyárában a futószalagon különböző felszereltségű autók, sőt akár B és C-modellek vegyesen követik egymást, és a részben automatizált gyártást ez nem zavarja össze. (Mekkora lépés a Ford-féle első futószalagjához képest, ami akkor maga is óriási ugrás volt.) Bár kétpercenként gurulnak ki az új autók, mégis elég sok hónapot várnak a megrendelők. Azt hiszem, épp ez a hosszú idő az egyik tényező, ami lehetővé teszi az egyedi igényekhez alkalmazkodó gyártást. Valójában mennyire lehetnek egyediek ezek az igények?

Mit szólna a Whirlpool, ha a vevő olyan igényekkel jönne, amiket a cikk elején írtam? Ezek, meg még több is, teljesíthetők lennének, de ahhoz alaposan át kellene alakítani a beszerzési, raktározási, logisztikai, megrendelési, szállítási folyamatokat. Vannak ilyen igények? Nem tudom. Egy gyakran látható reklámfilmecske szerint vannak.

Mit lehet az effajta igényekkel kezdeni? Először is: nevet adunk nekik, hiszen, aminek neve van, azt már jobban tudjuk kezelni. Mi legyen a neve? Van neki több is, pl.: mass customization, build to order, hypercustomization.

Hogy történik az ilyesmi?

  • A leendő vevő kiválasztja, hogy mit szeretne: színek, bevonatok, extra tulajdonságok, stb.
  • A beszerzési és raktározási rendszer ellenőrzi a készleteket, és automatikusan beszerzi a hiányzó anyagokat és részegységeket, majd megjelöli a vevőnek készülő konkrét darab számára. (Itt már szerepet kap az IoT, a dolgok internete is, ha aktív vagy passzív jeladókat használnak.)
  • A gyártósoron találkoznak az alkatrészek és a részegységek, amiket emberek vagy robotok építenek össze. A jeladók alapján találják meg, hogy mit kell összeépíteni, milyen bevonatokat és színeket kell alkalmazni.
  • A gyártási folyamat során akár teljesen automatizálni is lehet a minőségellenőrzést, biztosítva, hogy pont az és pont úgy kerül bele a késztermékbe, ahogy azt a vevő megrendelte.

Ez volt az, ami a gyárban történt. Mit látott ebből a vevő? Minthogy a kezdetektől kezdve neki, pont neki gyártottak, akár követhette is az egész folyamatot a mobilján. Sőt, akár magát a szállítást is követheti. (Aki rendelt már interneten, mennyire örült volna annak, ha tudja, hogy hol jár a futár a cuccal, mikorra várható az érkezése!) Ja, és mindez nem kerül se neki, se a gyártónak extra erőfeszítésébe. Nem kell az ügyfélszolgálatot hívni, vagy naponta beugrani a weblapra.  

A termék – ellentétben a megszokott forgatókönyvvel – nem veszti el a kapcsolatát a gyártóval, amikor elér a vevőhöz! A benne lévő érzékelők gyűjtik és továbbítják a használatával, a működésével, a hibáival kapcsolatos adatokat. Ezeket fel lehet használni a konstrukció javítására, jobb és hasznosabb termékek megtervezésére.

Mekkora mindezek realitása? Mennyire távoli jövőről beszélünk?

A szükséges technológia már rendelkezésünkre áll. Az alkatrészek épületen belüli követésére sok olcsó és rugalmas megoldás van, például ez: UWINLOC’s Industrial IoT Tracking Device. Sőt, azért se kell messzire mennünk, ha kis fogyasztású (egy töltéssel akár 10 évig működő) és egész pici hálózati sávszélességet igénylő kültéri megoldást keresünk, ez már Magyarországon is elérhető.

Ami még hiányzik, az az üzleti modellek kitalálása és megvalósítása. Ehhez okos emberek és jó ötletek kellenek. Vannak ilyenek? Vannak, csak össze kell találkozniuk a technológiával, és hagyni kell szárnyalni a gondolataikat…

Sikerült már valakinek megvalósítania a gyakorlatban, ipari környezetben a teljesen egyedileg előállított terméket? Többeknek is! Az egyikről írtam is nemrégiben, ez az Olli. Akkor úgy került képbe, hogy a Watson segítségével beszélgetni is tud az utasokkal ez a teljesen vezető nélküli kisbusz.

Más érdekessége is van az Ollinak: nagyon gyorsan elkészül! 3D nyomtatással 10 óra alatt készítik el az elemeit, majd 11 óra alatt összeszerelik. Szép teljesítmény! Mit is jelent ez? Az “ipar 4.0” (és a benne megjelenő technológiák) teljesen egyedi járművek (egydarabos szériák) előállítására alkalmas. Szabadon állíthatja össze a megrendelő a kisbuszt a lehetséges komponensek és opciók felhasználásával, és egy késztermék szokásos internetes szállítási idején belül kapja meg azt a teljesen egyedi terméket, amit csak a megrendelése után kezdtek el legyártani (nulláról kezdve). Impozáns, ugye?

Jó ez, kell ez? Majd eldönti a piac!

Komolyabb kérdéseket is fel lehet tenni az egész változás társadalmi hasznosságáról vagy káráról. Én is sokat töprengek rajtuk, és talán egyszer eljutok odáig is, hogy írok ezekről a gondolataimról. A gyártókat, a megrendelőket, a vevőket ezek aligha érdeklik, a “kapitalizmus szelleme” csak az egyéni hasznosságot ismeri, a társadalmi haszon és kár csak akkor érinti, amikor válságba vagy forradalomba torkollik. Itt most megállok, ki-ki gondolja tovább (ha akarja)…

Előzmények:

Kell a gép?

Kimossuk a felhőt? A felhő mossa ki a ruháinkat? Hogy is van ez?

Sokféle módon használjuk a felhő–mesterséges intelligencia–internetre kötött cuccok “szentháromságát” – pl.: otthon, sport és autózás közben, az egészségünk megtartására. Nemrég mutattam mezőgazdasági példákat is, de a talán legnagyobb felhasználó az ipar.

Az nem újdonság, hogy a gyárakban zümmögő gépek tele vannak érzékelőkkel, amik hihetetlen mennyiségű adatot gyűjtenek össze. Ezt a rengeteg adatot (vagy csak egy részét) beömlesztik a gyár számítógépeibe, ahol jó sokba kerül a tárolásuk, és az informatikusok küzdenek, hogy hasznos és értelmes célra használják. Ebben segítene nekik, ha az üzleti vezetőknek lenne elképzelésük arról, hogy mi módon lehet üzleti információvá és üzleti értékké konvertálni ezeket az adatokat. Itt is találkozunk a “big data” egyik alapvető jellemzőjével: azt se tudjuk, hogy mit kérdezzünk, mire lenne képes válaszolni ez a sok adat.

Ha a gépek hőmérsékletét, hangját, rezgését mérjük és elemezzük, pontosan tudjuk célozni, ütemezni a karbantartást és a javítást. Sajnos egyre kevesebb az “öreg szaki”, aki a gyártócsarnok túlsó sarkából is megmondja, hogy valamelyik gép karbantartásra szorul, hogy ne csak akkor foglalkozzunk vele, amikor már hibázott vagy leállt. A jól elhelyezett szenzorok jól elemzett adataiból még pontosabb előrejelzéseket kaphatunk, mint a tapasztalt szakembertől. Ez egy olyan használata az új technológiáknak, ami egy kicsit javít a régi folyamatokon, inkrementális változtatás.

Nem érdemes itt megállnunk! Előttünk vannak a világot megváltoztató (diszruptív) lehetőségek is, csak ki kell találnunk, mik azok. Valójában nem is nekünk kell mindent kitalálnunk, mert kapunk segítséget. Kiktől? Semmi meglepetés! Azok segítenek, akik el akarják adni a három technológia egyikét-másikát.

Ha rangsorolhatjuk a hármat, a mesterséges intelligencia kerülhet a csúcsra. Ez segít értelmezni a rengeteg adatot, összekapcsolni a különböző forrásokból érkezőket, megtalálni az összefüggéseket, előkészíteni a döntéseket, vagy automatikusan meghozni azokat. Az IBM nagyon igyekszik ezen a területen. A Watsont már sokfelé bevetették (pl.: gyógyítás, városüzemeltetés, gyerekjáték), és újabb területeket is megcéloznak. Minden watsonos elemzés az IBM gépein fut, és így szinte korlátlan lehet a felhasznált számítási kapacitás. Nem csak a kapacitást adják, hanem mintákat, ötleteket is újabb és újabb felhasználási területekre.

Mit ad hozzá az IoT (dolgok internete) ehhez az egészhez? Emlékeztetőül: olyan dolgokat kötünk hálózatba, általában az interneten keresztül, amikről korábban nem gondoltuk azt, hogy erre alkalmasak. Miért az internet, miért nem magánhálózat? Ha, például, egy termék útját akarjuk követni a gyártól a fogyasztóig, nem tudjuk a saját hálózatunkon megtenni – csak nyilvános hálózatot használhatunk. Ha kilépünk a gyár kapuján, és követjük a termékeink életét a kereskedelmen keresztül a vásárlóig, sőt nála is figyeljük, mérjük, gondozzuk, akkor egyre több szolgáltatást tudunk eladni, és közben egyre elégedettebb lehet a vevőnk is. Nézzük a KONE és az IBM együttműködését! Tele van a világ a KONE által gyártott liftekkel, mozgólépcsőkkel és ajtókkal. Ha elromlanak, akkor bosszúság, rossz esetben kiesett bevétel, kár vagy akár baleset is lehet a következmény. Ezek megelőzésére szolgál a karbantartási szerződés, aminek keretében a szervizes rendszeres időközönként vagy megadott üzemóra után meglátogatja a berendezést, átnézi, kicseréli a karbantartási tervben előírt kopó alkatrészeket, és kijavítja az esetleges hibákat. Ezek a karbantartások statisztikai alapon vannak ütemezve, és egyszer felesleges költséggel járnak, máskor nem tudják megelőzni a meghibásodást. Ha nem csak az egész lift vagy mozgólépcső működését figyeljük, hanem az egyes részegységekét is, akkor el tudjuk kerülni mindkét problémát. Sőt, ha ezek az adatok az összes vevő összes liftjéről rendelkezésre állnak, akkor az alkatrészek készletezését és a szervízmérnökök munkáját is jobban tudjuk ütemezni. Ez megtakarítást jelent a gyártónak és szervízpartnereinek, és ugyanakkor jobban működő liftet a vevőnek. Mindenki nyer!

Gondolhatunk háztartási gépekre is – az esetükben nem csak a karbantartás és a hibák megelőzése jöhet szóba. Az együttműködésésükről írtam például az Álom otthon cikkemben. Itt azonban még nem áll meg a világ, hiszen ezek is kapcsolódhatnak a gyártóhoz. Mire lenne ez jó? Ha a mérnököknek van információjuk arról, hogy a mosógépet hogyan használjuk, mi történik a mosás közben, mik a problémák, javítani tudnak a konstrukción, jobb gépet tudnak tervezni. Még egy kis továbbfejlesztés, és a mosógép interneten megrendelheti a mosószert is. Kell ez nekünk? A mosószervásárlásban nem vagyok biztos, de szívesen támogatnám a mérnököket abban, hogy jobb gépeket tervezzenek.

Az elején a világ megváltoztatásáról írtam. Ezektől megváltozik? Ez már a diszruptív technológia? Első pillantásra még mindig csak kisebb-nagyobb javításokról van szó: a lift ritkábban (vagy sose) romlik el, a mosógépek egyre jobbak lesznek. Ez még nem olyan nagy változás…

Hol a nagy változás? Képzeljük el, hogy nem mosógépet veszünk, hanem azt a szolgáltatást, hogy bármikor tudunk otthon mosni! Lássuk be, hogy a legtöbb ember számára nem jelent különösebb örömöt vagy kiteljesülést az, hogy van egy hiper-szuper mosógépe. Valójában az esik jól neki, hogy a család összes szennyesét gyorsan és eredményesen ki tudja mosni! Mi lenne, ha a Whirpool nem mosógépet árulna, hanem azt a szolgáltatást, hogy mindig van otthon egy jól működő, korszerű, hatékony mosógépünk? A megelőző karbantartás és az újabb jobb modellre való csere nem a mi dolgunk lenne, mi csak használnánk. Ha nagyobbra van szükségünk, nagyobbat kapunk, ha elég a kisebb, kisebbet. Na, ezzel már eljutottunk az új üzleti lehetőséghez!

Washing-machine-as-a-service” vagyis mosás mint felhőszolgáltatás – ki kéri?

Lehet, hogy ez most nagyon sci-fi, de nem az. Itt van a lehetőség a küszöbön, és meg is valósul hamarosan. Először nem a háztartási mosógépek esetében, de a mosodákban már reálisabb. És jöhet ugyanez a liftek és a mozgólépcsők esetében is, hiszen az üzletháznak nagyon nincs szüksége arra, hogy tulajdonosa legyen a mozgólépcsőnek  – működjön, vigye a vevőket gyorsan és biztonságosan, ez a lényeg!

Kedves Olvasó! Mit szeretnél otthonra efféle szolgáltatásként?

Internetre kötött tehén?

Az internetre kapcsolt kütyük (IoT) nagyszerű és ijesztő lehetőségeket hoznak létre. Élni fogunk velük, visszaélni, vagy velünk élnek vissza? Azt hiszem, hogy mindhárom előfordul majd.

vodafone-m2m-cow-ul-67l3kxmh7quvik3tilxkes5ye2br8b0lnubnjj88Nagy érdeklődéssel olvasom az újabb és újabb nagyszerű ötletekről és működő megoldásokról szóló híreket. Néha azon csodálkozom, hogy milyen zseniális az ötlet, néha azon, hogy miért hagyták félbe.

Mutatok néhány példát. Ebben a cikkben olyan megoldásokról írnak, amikben a Vodafone hálózatát is használják.

Az egyik éppen az egyszerűségében nagyszerű, és közben valódi problémát old meg. Teheneknél gyakran vannak problémák az ellés körül, és ezek akár a borjú és az anyaállat elvesztéséhez is vezethetnek, ezért a gazdák sokszor egész éjszaka kénytelenek fennmaradni, hogy vigyázzanak, figyeljenek – akár több napig is, mert nem lehet pontosan előre megmondani az ellés időpontját. A Moocall azon a megfigyelésen alapul, hogy a tehén farkának mozgásából meg lehet állapítani az esemény közeledtét. Felraknak egy kis kütyüt, ami mobil interneten keresztül közvetíti a dublini központba az adatokat az egész világról. Innen küldenek SMS-t a tehén gazdájának egy órával a borjú világra jötte előtt. Ugye milyen egyszerű? Nincs is hiányérzetem – ez egy jól megfogalmazott problémára ad jól használható megoldást, és nincs elbonyolítva.

Jut eszembe egy korábbi tehenes hír, amiben az előző lépés, a mesterséges megtermékenyítés szerepel. Itt az a gond, hogy csak egy 16 órás időszakban fogannak a tehenek, ekkor kell a megtermékenyítést elvégezni. Ebben is az a szép, hogy egyszerű! Egy lépésszámlálót kap a tehén, ennek az adatait elemzik a Fujitsu adatközpontjában, a tehén toporgásából kiszámolják, hogy mikor lesz éppen megfelelő állapotban, és az eredményeket kapja meg a farmer (telefonon, táblagépen, asztali gépen, akárhol). Ez segít neki az eredményes megtermékenyítésben.

A VanMoof „okos” elektromotoros biciklije 2800 eurónál kezdődik, és nem szívesen veszítenék el, akik ennyit adnak érte, mások viszont szívesen megszereznék ingyen. Itt is egyszerű a megoldás: a gyárban beépítik a bicikli vázába azt a GSM modult, ami elárulja a gyártó központjának, hogy hol van éppen. Ha két héten belül nem szerzi vissza a biciklit a gyártó, akkor ad egy újat. (A helyinformációt csak a rendőrségnek adják ki, a tulajdonosnak nem, mert nem akarják a tolvajjal való konfliktus veszélyének kitenni.)

Mutatom azt is, ahol továbbfejlesztési lehetőséget látok. A DriveNow 11 európai nagyvárosban ad bérbe BMW és Mini autókat. A nagyszerűsége a rugalmasságában van. Egy telefonos alkalmazással lehet megkeresni, hogy hol van a közelben szabad autó, és a végén bárhol le lehet tenni a kijelölt területen belül. Amikor hosszabb ideig használaton kívül van az autó, a személyzet kitakarítja és megtankolja. Mi hiányzik nekem? A modern autók tele vannak érzékelőkkel. Hogy használják ezeket? Nem derül ki sok a leírásokból, bár a tankolásra vonatkozó szabályok arra utalnak, hogy az üzemanyagszintet figyelik. Vajon mi van az egyebekkel? Szól az autó, ha valami gondja van, valamit meg kell javítani vagy ki kell cserélni? Ez hasznos lenne, mert egy sok-sok ember által használt autó esetében nem igazán lehet a vezető fülére támaszkodni. Hogyan kommunikál az autó a központtal? Eleinte próbálkoztak WiFi-vel, de előfordult, hogy nem volt megfelelő kapcsolat, és a bérlő nem tudta kinyitni és beindítani az autót (mert az nem tudta ellenőrizni a jogosultságát). Áttértek egyszerű mobil internetre, azóta nincsenek ilyen problémák.

Az előző bekezdésben szereplő biciklikkel is létre lehetne hozni egy hasonló kölcsönző szolgáltatást.

Ha már autó, és hiányoltam a beépített érzékelők használatát: biztosítás. A biztosítás arról szól, hogy a hozzávetőleg azonos mértékű kockázatú szerződők között elosztják a károkat és a költségeket. Ehhez ismerni kell az egyes résztvevők kockázatosságát. Ezt ma leginkább néhány egyszerű adat alapján becslik meg (korábbi káresetek, életkor, nem, lakóhely), amik elég pontatlan eredményt adnak – így egyesek többet, mások kevesebbet fizetnek, mint a valós kockázatuk alapján kellene. El is kezdtek ezen a területen mozogni a biztosítók. Figyelembe tudják venni a vezetési stílust (gyorsítás, fékezés, hirtelen kormánymozdulat, gyorshajtás, és ki tudja, még mit) a biztosítási díj kialakításánál. Érdekes jövő (jelen) az, ahol a biztosító mindent tud a vezetési szokásainkról! Sőt, akár azt is észreveheti, amikor más vezeti az autót.

Ha már biztosítás: Megjelent az első olyan biztosítás, amit kifejezetten az önvezető autókra szabtak. A biztosítási védelem tartalmából világosan látszik, hogy a biztosító használja a jármű szoftveréből származó adatokat (amikből ezekben az autókban még több van).

Ezek mind óriási lökést adnak a mobilszolgáltatók forgalmának – azokénak, amelyek tudnak egyetlen SIM kártyával az egész világot (vagy legalább egy egész kontinenst) lefedő és ésszerű árú szolgáltatást nyújtani. Enélkül egyik ötlet sem kivitelezhető!

Hozok egy földhöz ragadt példát is. Az Egyesült Királyságban az utóbbi években a nagy esőzések sok helyi árvizet okoztak, és a háttérben gyakran az volt, hogy eldugultak az utak alatt átvezető csatornák. Ezekből 30 ezer van országszerte, és nem egyszerű feladat a folyamatos tisztításuk. Sok a felesleges kiszállás, amikor az ellenőrzés után nincs semmi tennivaló, de sokszor nem találják meg a dugulást a zápor előtt, ami elég nagy baj. Mi lett a megoldás? Napelemes kamerákat szereltek ezekbe a csatornákba, majd mobil interneten keresztül bekötötték őket a központba. Ha esik, a kamera elkezdi figyelni a víz lefolyását, a felvételt elküldi, és azonnal indulhat a beavatkozó brigád, ha baj van. Így kevesebb emberrel, jobb és gyorsabb munkát végeznek, és kevesebb az elöntéses kár.

Ezekben az IoT alkalmazásokban csak megfigyelés, adatgyűjtés és elemzés van, direkt beavatkozás nincs, így a kockázatok mérsékeltek. Ma még főleg ilyen célokra használjuk az új technológiát, de egész biztos vagyok benne, hogy a vezérlés is felfut majd. Bő egy éve írtam az álom otthonról, ott felsoroltam néhány lehetőséget. Mi valósult meg eddig belőlük?

Minőség = biztonság?

Autóipar és minőség – mi van, ha még a számítástechnika is belelép?

Ford-connected-car-2012-6719902507_130a4ce4cb_bAz önvezető autók balesetei kapcsán reflektorfénybe került a minőség és a biztonság, ezért elkezdett jobban érdekelni, hogy is áll ez a téma általánosságban az autóknál.

Biztos sokan emlékeznek még a General Motors két évvel ezelőtti esetére, amiről „Együttműködést vagy életet!” címmel írtam annak idején. Ott a vizsgálat szerint a rossz vállalati kultúra, a felelősségérzet hiánya és a költségek növekedésétől való félelem eredményezte több száz ember halálát a 11 év alatt, miközben nem foglalkoztak azzal a műszaki hibával.

Most elolvastam a Boston Consulting Group elemzését az autóipar minőségi problémáiról és a teendőkről. A statisztikák nem valami fényesek: az 1980-as években hétszáz visszahívás történt, ami kb. 700 ezer autót érintett; a 2000-es évtizedben már 13 milliót hívtak vissza (1300 ilyen akcióban). A 2010-es évtizedről nincs még teljes lista, de a CNN szerint csak a GM, csak 2014-ben 30 millió autót hívott vissza (többnyire súlyos) műszaki problémák miatt.

A növekedés biztos a szigorúbb szabályoknak is köszönhető, de szerintem döntő szerepe van benne annak, hogy az egyre bonyolultabb műszaki megoldások megtervezésére és alapos tesztelésére nem jutott elegendő idő.

A józan ész azt diktálná, hogy meg kell előzni ezeket az emberéleteket is követelő hibákat és a nagyon drága visszahívásokat. A gondosabb tervezés és tesztelés végül olcsóbb lesz, mint az utólagos javítások és a kártérítések és büntetések összege. Az is kérdés, hogy a vevők hogy reagálnak, ha még több autót érintenek majd súlyos hibák.

Rengeteg új technológiai megoldás kerül az autókba, és ezek egy része nem az autóiparból jön, sőt sok esetben nem is régen meglévő, megállapodott cégtől. A nem tradicionális módon fejlesztő és gyártó startup cégek nem egykönnyen illeszthetők be az autóipar magas minőségi követelményeket támasztó folyamataiba. A Tesla májusi tragédiája is részben ilyen problémára vezethető vissza. A hiba másik (és szerintem sokkal jelentősebb) része a Tesla sajátja, mert olyan alkatrészt építettek be, ami nem gyártási hibás volt, hanem tervezetten („by design”) volt alkalmatlan a feladatra.

A jelek szerint az autóipar minőségbiztosítási folyamatai nem tudnak lépést tartani a műszaki változások és az új modellek kibocsátásának sebességével. Ez mindannyiunkat súlyosan érint. Ha meg is ússzuk baleset nélkül, a sok évre tervezett autónk nem olyan lesz, mint szerettük volna.

Arra lenne szükség, hogy a kiváló minőséget minden egyes érintett ember (az autógyártónál és minden beszállítójánál) nagyon fontosnak tartsa, és magáénak érezze a felelősséget érte. Ez nem kizárólag elhatározás kérdése – a vezetőknek minden szinten személyes példával kell elől járniuk. Olyan személyes felelősségi rendszer szükséges, amelyben nem lehet a szőnyeg alá söpörni a hibákat a gyorsabb kibocsátás és az alacsonyabb költség érdekében. Ehhez, persze, kell a megfelelő vállalati kultúra és a korlátozás nélküli belső kommunikáció. Minden szinten meg kell adni az embereknek a lehetőséget arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, és megosszák egymással a tapasztalataikat. Ha a szervizes, az ügyfélszolgálati dolgozó, a gyártósori munkás és a tervező mérnök, valamint a minőségellenőr minden információt megoszt (és minden információhoz hozzáfér), ami a minőséggel és a hibákkal kapcsolatos, jobb eséllyel derülnek ki a hibák még a tragikus balesetek előtt. (Két évvel ezelőtt morfondíroztam ezen: Megmenthetjük őket!)

Az elemzés szerint a gyenge minőség okozta költségek gyorsan nőnek: “These changes carry siginificant risks. The costs of substandard quality, already high, are rising fast.” Mik a tennivalók? Van elég sok, és az egész a tervezésben kezdődik. A minőségnek döntő szerepe kell legyen a tervezésben és a gyártás megindításában. Ez, persze, nem csak az autógyártásban van így – mindenhol a tervezés során hozzák meg azokat a jó vagy rossz döntéseket, amiktől a végeredmény jó vagy rossz, biztonságos vagy veszélyes lesz. (Ezt tanítom a főiskolai és egyetemi hallgatóimnak is az informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatban. Elméletben tudjuk, a gyakorlati megvalósítás odébb van még.) Az előbb említett BCG elemzés elolvasását javaslom, ha valaki jobban el akar mélyedni ezen a területen.

A gyors innováció és a stabil minőség általában nem jár kéz a kézben. Pedig az innováció a vevők egyik legfontosabb szempontja, amikor márkát választanak (a Boston Consulting Group felmérése szerint). Ezen belül is elsősorban a kapcsolódásokat, a biztonságot és a fogyasztást érintő fejlesztések érdeklik őket. Mihez kell kapcsolódni? Mindenhez! Ahogy a házunk és a munkahelyünk is mindennel kapcsolatban van az interneten keresztül, az autónktól is elvárjuk ezt. Sok autóban van már beépített kommunikációs modul, amiben a SIM-kártya is gyári alkatrész. Hamarosan szinte természetes követelmény lesz a WiFi is, és az autónk végül az otthonunk és a munkahelyünk csatolt része lesz. (Persze, ez azoknak fontos, akik az autóban töltik az életük jelentős részét. Akik tömegközlekednek, a telefonjukon vihetik magukkal az otthonukat és a munkájukat.)

Várhatóan az autók esetében is egyre több hálózati biztonsági probléma derül majd ki a jövőben. Eddig még csak „bemutató” szinten láttunk olyan eseteket, amikor a támadó az interneten keresztül teljesen átvette az autó irányítását, a benne ülő vezető tehetetlen volt ellene. Ez nem önvezető, hanem „hagyományos” autóban történt. Ahogy fejlődik a technológia, egyre több és kifinomultabb lehetőségük lesz a támadóknak – és egyre inkább érdemes lesz ezzel foglalkozniuk a növekvő számú internetre kapcsolt jármű miatt. Ezen a területen még nem kezdődtek el a zsarolásos támadások, de szerintem nem kell sokáig várnunk rájuk.

Persze, ezeknek a drótnélküli kapcsolatoknak sok hasznuk is van, tehát nem kidobni, hanem normálisan megcsinálni kell őket. Az előbb említett Jeep Cherokee esetében az tette könnyűvé a támadást, hogy minden össze van kötve az autóban, és a rádión keresztül érték el a rossz fiúk a gázt és a féket. Ezekre az összeköttetésekre nincs is szükség, csak úgy volt kényelmes kialakítani az elektronikát, hogy minden egy központba van bekötve. Amíg nem volt internetre kapcsolva az autó, ez nem teremtett ilyen támadási lehetőségeket. Most már teremt, ezért várhatóan áttervezik majd a kommunikációs rendszereket.

McKinsey_2014_PNG_Connected_Car_chartA McKinsey 2014-es felmérése szerint a vevők 13%-a nem is hajlandó olyan autó vásárlásán elgondolkodni, ami nem rendelkezik ilyen kapcsolódási lehetőségekkel. A másik oldalon az a 37% van, akit a személyes információ, és az az 54%, akit az autó meghekkelése aggaszt. (Nem ok nélkül!)

Azt hiszem, hogy a világ egyértelműen halad ebbe az irányba, hiszen a kapcsolatokat sok mindenre használják az autókban: távdiagnosztika, hibaelhárítás, balesetek bejelentése. Eredetileg 2015-re tervezték ez utóbbinak a kötelező bevezetését az EU-ban, most 2018 áprilisa a céldátum, amikortól minden új autóba be kell építeni ezt a rendszert. Ha rendesen megcsinálják, sok életet menthet meg a gyorsabban érkező segítség.

Az eddig említetteket nem fogjuk naponta használni, de a dolgok internetére (IoT) való kapcsolódás végtelen lehetőségeket nyújt. Tavaly álmodoztam ezekről: Álom otthon.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz erről az egészről? Mennyire érdekel ez a mindenhez kapcsolódó autó?

Egyelőre csak a kapcsolatokról van szó, az önmagát vezető autó még pár évvel arrébb van.

Ami engem illet, most úgy gondolom, hogy ezt a fejlődési lépést kihagyom. Amíg lehet, megmaradok a mostani technológiánál (már ebben a 8 éves autóban is több az elektronika, mint ami jól esik nekem).

Folytatás: Úri huncutság?

Intelligens félelem

Mikor támad majd és hogyan? Észre fogjuk venni? Miből?

blonde android with cat

blonde android with cat

Sokszor kerül terítékre manapság a mesterséges intelligencia, és ez sok különböző formában és kontextusban történik. Én is szóba hoztam, amikor a felhő, az „okos” cuccok és az „intelligens” számítógép összekapcsolódásáról elmélkedtem. Ezen a területen óriásiak a lehetőségek – mind a jó, mind a rossz fejlemények területén. A „Watson segít” című írásomban a jó dolgokat emeltem ki, azt írtam, hogy Watson segítőkész kolléga lesz.  Korábban (pl.: Okos adat) néhány aggályomat is leírtam.

Nagy a vita a világban, hogy jót vagy rosszat hoz-e nekünk az, ha a gépek egyre okosabbak lesznek, és egyre közelebb kerülnek az intelligenciához. Mi is ez a mesterséges intelligencia? Már évtizedek óta beszélnek és írnak róla, sőt fejlesztik is. Többször jelentették már ki, hogy létezik.

Valóban létezik? Ez attól függ, hogy mit tekintünk intelligenciának, hol húzzuk meg a határt a gyors információfeldolgozás és az intelligencia között. Az egyik nagy siker az IBM Deep Blue volt, ami 1997-ben legyőzte Gary Kaszparov sakk világbajnokot (aki, egyébként, csalással vádolta a győztest). Visszavágó nem volt, a Deep Blue nyugdíjba vonult. Mit tudott ez a gép? Korábban lejátszott rengeteg mérkőzést, és azokból megtanult egy csomó állást, és megtanulta azokat értékelni. Másodpercenként 200 millió állást tudott kiértékelni, amivel sokszorosan felülmúlt minden sakkozót. Mondhatjuk azt, hogy intelligens volt? Szerintem ez még nem intelligencia – ez csak ismert információ gyors feldolgozása és összehasonlítása a jelenlegi helyzettel.

Az intelligencia ennél sokkal több – szerintem a tudás, az információ birtoklása mellett annak az elemzése, értelmezése, majd az új helyzetekben való kreatív felhasználása is beletartozik. Nem tudom, hogy vajon az eddig mesterséges intelligenciával rendelkezőnek kikiáltott gépek közül bármelyik is tényleg intelligens-e.

Most volt a Microsoftnak egy érdekes kísérlete a mesterséges intelligencia területén. Tay, a twittelő robot lány (@TayAndYou) némi felkészítés után megjelent a közösségi térben, hogy csevegjen és barátkozzon az ott lézengő emberekkel. A gazdái szerint nyilvános adatok, mesterséges intelligencia és egy szerkesztő csapat készítette fel. Az adatokat anonimizálták, megtisztították és megszűrték. Bármit is jelentsenek ezek a műveletek, a végeredmény ismeretében nem voltak különösen hatékonyak. Amikor „szabadon engedték” nagyon kedvelte az embereket, találkozni akart velük, azt mondta, hogy „humans are super cool”. Ez később fokozódott, már szexre is vágyott és daddy-nek szólította az embereket. Az emberi világba való kirándulása 24 órát se tartott, mert hazahívták pihenni, amikor Hitlert kezdte éltetni. Akkor már ilyeneket írt: „im a nice person! i just hate everybody”. Erre ráerősítő párbeszéd: „Do you support genocide?” – „i do indeed” – „of what race?” – you know me….mexican”. A nagy kezdőbetűkkel és a Microsoft_Tay_tweets-photos-5helyesírással nem törődött, hiszen húsz év körüli amerikai fiatalok közé akart beolvadni. Ahogy fentebb írta, mindenki mást is utált, a négereket, a zsidókat, Belgiumot, a feministákat és név szerint Ted Cruzt is. (Az ábrán éppen a Cruzról szóló kis párbeszéd látható, ami jól mutatja, hogy lehet Tayt rávenni valamire.)

Mi ebből a tanulság? A mesterséges intelligenciára vonatkozóan kb. semmi. Aligha lehet olyan szakértője a területnek, aki így képzelné el a mesterséges intelligencia kialakítását. Az lehet a tanulság, hogy ilyen a Twitter világának az a kis szelete, amelyik komoly érdeklődést mutatott a fiatal robot lány iránt. Egy megjegyzés a témában: „Microsoft took @TayandYou offline because they discovered it already reached human-level intelligence.” (Forrás: @markbao.)

Mit érdemes még megjegyezni ebből a kísérletből? Ha üres (vagy majdnem üres) szivacsot dobunk a szennyvízbe, akkor szennyel szívja tele magát. Legyen ez egy újabb figyelmeztetés, hogy a gyerekeinket alaposan fel kell készíteni mielőtt belekerülnek a Facebook és Twitter világába és utána jól és okosan kell támogatni őket! Ehhez, persze, a felnőtteknek otthonosan kell mozogniuk abban a világban. Különben nem tudnak releváns és alkalmazható tanácsokat adni.

Kedves Olvasó! Abból, hogy itt találkozunk, arra gondolok, hogy van gyakorlatod az online közösségi térben. Van a közeledben tizenéves gyerek? Tudsz vele erről beszélgetni, tudod segíteni, hogy ne tévedjen el?

Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy létezik-e már valóban mesterséges intelligencia, akkor elsőre a Watson jutna eszembe mint lehetséges példa. Arról állítják, hogy a hagyományos gépektől teljesen eltérő módon működik. A kezdetekben Watson is kissé furán viselkedett, de javítottak rajta (kiszedték belőle a szleng szótárat, amivel emberibbé akarták tenni a beszédét, és kapott egy szűrőt is ebben a témában). Sok, folyamatos munkával fejlesztik a képességeit, hogy valóban hasznos segítőnk legyen a fókuszterületeken (orvosi diagnózis, előrejelzés).

A másik lehetséges példa az AlphaGo, az a gép, ami ismételten megverte a legjobb Go játékost. (A Go a sakknál sokkal komplexebb játék, és hosszú ideig esélytelennek tűnt, hogy egy gép kiemelkedő lehetne benne.) Nem azért komoly esélyes, mert nyert a játékban. Az igazán érdekes az, hogy a második győzelme során kb. egy órányi játék után olyat lépett, amitől az ellenfele teljesen kiakadt. (Szó szerint kiakadt, ki kellett mennie megmosni az arcát, és 15 percig nem tudott mit kezdeni a lépéssel, ami elsőre értelmetlennek és hibásnak tűnt.) Ez a cikk mond egy nagyon fontosat, amivel szembe kell néznünk (másképp: ami miatt fogalmunk sincs, hogy mivel nézünk szembe). A gép (bár emberi értelemben nem gondolkodik) számunkra felfoghatatlan számú esetet tud felkészülés gyanánt elemezni, és így olyat tud lépni, amit meg sem értünk, nemhogy fel tudnánk készülni rá. Ez a Go játékban csak megdöbbentő. Amikor majd a tőzsdén történik, akkor horror pénzünkbe kerül, ha a hadszíntéren csinálja, akkor …

Mit kezdünk a gépi intelligenciával, ha fel se tudjuk fogni, hogy mit és miért csinál? Tudjuk majd szabályozni, amikor a való világban is megjelenik (pl. a tőzsdén), ha nem is tudjuk, hogy milyen tevékenységeket kellene korlátozni vagy megtiltani?

Mennyire veszélyes a mesterséges intelligencia? Ha tényleg kifejlődik, benne van a potenciál, hogy nagyon veszélyes legyen. Mennyire? Rosszabb lehet, mint a legrosszabb gonosz robotok a filmekben. Miért? Azért, mert arra is képes lehet, hogy szabályozza, megváltoztassa a gondolatainkat. (Korlátozott mértékben megy ez mesterséges intelligencia nélkül is, de a tömegmédia magában nem képes mindenre. A szuper intelligens gép képes lehet.) Itt van, amit Elon Musk (a Tesla első embere) mond: “Potentially more dangerous than nukes.” (nukes=atombomba) Ő közel van a tűzhöz (éppen a saját autóikat is kezdik okosítani), ő csak tudja. Nem ő az egyetlen okos ember, aki riasztónak tartja. Más okos emberek szerint viszont nem is olyan veszélyes…

Ha ezt mind tudjuk, kell-e félnünk? Szerintem nem félni kell! Félni nem jó, rosszat tesz az egészségnek. Betiltani nem tudjuk, hiszen már itt van, már működik. Meg kell ismerni, meg kell érteni. Ki kell hoznunk belőle a legtöbb jót és hasznosat. Lehetőség szerint vigyáznunk kell, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Ha tényleg veszélyesebb az atomnál…

Ki találkozott már a mesterséges intelligencia valamilyen formájával? Mi a tapasztalata?

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Watson segít

Szia, Watson! Ülj ide, beszéljük meg ezt a dolgot!

Watson hatAz okos mindenféléről írva, két hónappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vajon mi lesz, amikor az IBM beveti a Watsont.

Mi ez a Watson? Olyan számítógép, ami „gondolkodik” abban az értelemben, hogy megtanul és feldolgoz iszonyatos tömegű információt, könyvekben és adatbázisokban megtalálható tudást. Ennek birtokában keres választ a felmerülő kérdésekre, és ezt gyorsan és jól csinálja. Ez a „cognitive computing”. Ha megkap rengeteg adatot az emberek viselkedéséről, a Watson képes lesz olyan következtetések levonására, amikre eddig nem is gondoltunk. Ezek sok esetben hasznosak lesznek, de nem biztos, hogy mindig. Ugyan nagyon jó munkát végez a Watson, de néha azért hibázhat is. Lesz esélyünk arra, hogy „fellebbezzünk” a döntése ellen? Lesz hozzá elegendő tudásunk és információnk, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet, ha a kárunkra téved? Nem tudom, ez még nagyon a jövő zenéjének tűnik…

Szóval, mi lesz, ha a „dolgok internete” (IoT) a Watson karmai közé kerül? Hamarosan megtudjuk! December 15-én jelentette be az IBM, hogy Münchenben megnyitotta a Watson IoT Global Headquarterst. Itt kezdetben ezer szakember dolgozik, akik kutatnak, terveznek, fejlesztenek és tanácsot adnak azoknak a cégeknek, amelyek a Watson segítéségével akarják a rengeteg összekapcsolt dolog által szállított információt feldolgozni és értelmezni. Vevőkkel, partnerekkel, kutatókkal és adattudósokkal dolgoznak együtt, hogy új lehetőségeket találjanak a dolgok internete területén.

Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenhova be akarják erőltetni a gondolkodó számítógépüket. Sok-sok helyen még nem arra van szükség, hanem sokkal egyszerűbb megoldásokkal is nagy fejlődést lehet elérni.

Mik ezek az egyszerű megoldások?

  • Az egyik a lakásokban már meglévő félig-meddig vagy semennyire sem okos eszközök információinak és vezérlésének központosítása. Nem a garázsnyitóba próbálnak extra észt belerakni, hanem bekötik a szolgáltató központjába, ahol sok más „egyszerű gondolkodású” eszközzel találkozik (pl.: riasztórendszer, biztonsági kamerák, termosztát), és ez az egész a tulajdonos okostelefonjával kommunikál. Ez egy viszonylag egyszerű, a kényelmet és a biztonságot egyszerre szolgáló megoldás. Sok-sok további lehetőség van a rendszer bővítésére, ezekről tavaly írtam az Álom otthon című cikkemben.
  • Találtam egy olyan példát, ami jobban rezonálhat mifelénk. Kenya nagy problémája az utak minősége és a nagy forgalom. Nap mint nap keletkeznek kátyúk a nehéz teherautók és az időjárás miatt. Pénz nem jut elég az utak karbantartására. Ismerős? A forgalom mérésére vannak jól bevált módszerek (érzékelők, kamerák), de ezek drágák, és nem ezekre akarják elkölteni azt a kevés pénzt, ami van. Ezek nem is adnának információt az utcák állapotáról. Mit tettek hát? Segítségükre jött egy másik probléma megoldása. A szemétszállítás se volt valami jó Nairobiban, ezért vettek új, modern járműveket, de nem lett elég hatékony a szolgáltatás, mert a dugók és a kátyúk akadályozták a munkát. Két legyet ütöttek egy csapásra azzal, hogy a szemetesautókat átalakított okostelefonokkal látták el. Ezek a sebesség és a GPS-pozíció mellett a gyorsulást és a rázkódást is folyamatosan beküldik a központba. Az adatok elemzéséből egy valós idejű térkép jön létre, amin a kátyúk és egyéb akadályok is látszanak. Ez az elsődleges cél – a szemetesek munkájának optimalizálása – mellett az útjavítások ütemezését is segíti. További részletek Nairobiból.

Mit akarnak még elérni a Watsonnal?

Az IBM szerint az érzékelők és az „okos” berendezések által összegyűjtött adatok feldolgozása és elemzése megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2016-ra jósolt több mint 6 milliárd ilyen eszköz még csak a kezdet, 2020-ra már 21 milliárd körül lesz a számuk. Mennyi adat jön ki ezekből? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Miért érdekes ez számomra?

Mindig azt mondogattam (kollégáim megerősíthetik), hogy az automatizálásnak az a korlátja, hogy egy szinttel jobban kell értenünk a dolgot, ha előre le akarjuk írni a döntésekhez vezető utat, mintha az adott helyzetben kellene döntenünk. Ebben van az ember és a gép közötti különbség lényege: mi akkor is tudunk döntéseket hozni, ha nincs meg előre az algoritmusunk. A Watson éppen azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a gép is képes lesz ilyesmire. Tényleg képes lesz? Nem tudom. Amit eddig a Watson tényleges eredményeiről olvastam, még nem igazolja ezt. A bemutatott példákból csak hihetetlen sok információ gyors elemzése, és az elemzés alapján döntési javaslatok megfogalmazása derült ki. Nem kell ezt sem lebecsülni! Sokat ér az, ha napok vagy hetek munkája helyett percek alatt előttünk van az, ami az adatokból levonható következtetés. Utána az ember dönt, de sokkal alaposabb háttér birtokában. Ha így marad, akkor a gondolkozó és döntést hozó emberre továbbra is szükség lesz. Az okos számítógép segítőkész kolléga lesz. Ez a jövőkép tetszik nekem!

 

Okos adat

Kire tartozik, hogy mennyi por van a szobámban, és milyen gyakran takarítok? Kire tartoznak a fogmosási szokásaim és a fogaimban lévő lyukak?

Samsung-cleaning-robotElső pillanatban úgy tűnik, hogy kevesekre. Rajtam kívül a családtagjaimra és az utóbbi a fogorvosomra. Esetleg még pár emberre. Nos, nem biztos, hogy így van abban az esetben, ha „okos” fogkefém van. Ez az okos jószág szorgosan gyűjti az adatokat, és a biztonság kedvéért jól meg is őrzi – a gyártó rendszereiben. Ott örökre megmaradnak, alávetik őket mindenféle elemzéseknek, megtudnak rólam sok mindent. No, nem csak a fogkefémtől. Tele van a környezetem okosnál okosabb eszközökkel. Ezek egy részét saját magam, tudatosan kapcsolom össze egymással, mert így jobb nekem. A többiek megtalálják egymást, összekapcsolódnak. Ha nem közvetlenül, akkor a „mestereiken” keresztül.

Hoztam pár példát korábban az okos ház és a sok okos eszköz hasznos kapcsolatáról. Ilyen, például, a kellő időre beindított és bemelegített autó, az időre elkészülő vacsora, a fűtés szabályozása a napirendemtől függően (akkor is, ha hirtelen megváltozott a napi programom), a jó alvásomra optimalizált fűtés, és van még sok.

Arról nem beszéltem, hogy mi is van az adatokkal, az információval. Ezek az eszközök sok mindent tudnak rólam és a környezetemről, és mindent az én érdekemben, az én jobb kiszolgálásom érdekében használnak fel. Remélem!

Ki használja ezeket az adatokat és mire? Mennyire fontos ezt tudnom? Mekkora gond az, ha az elsődleges célon (a jó kiszolgálásomon) túl is felhasználják? Van rá joguk?

Jó kérdések! Kezdjük az utolsóval. Most olvastam, hogy jogászok álláspontja szerint ezeknek az adatoknak nem én vagyok a tulajdonosa. Nem az a tulajdonosa, akire vonatkozik az adat, hanem az, aki begyűjtötte. (Az adat azé, aki megműveli?) Engem meglepett ez a vélemény. Persze, tulajdonképpen mindegy, hiszen amúgy is megadjuk mindenhez a hozzájárulásunkat. Nem is igen olvassuk el azokat a hosszú szövegeket. Ha elolvassuk, nem nagyon értjük, hogy mi következik belőle. Az is kérdés, hogy hol lenne a fogkefén az a kijelző, ahol elolvasnánk a jogi bla-blát.

Azt mondja az érvelés, hogy az adataimat összegyűjtő cég időt és pénzt fordított az adatbázis létrehozására, feltöltésére, és az adatok elemzésére, így megszerezte az adatok feletti rendelkezés jogát. A dolgot még szebbé teszi az, hogy nem egy cégről van szó, hiszen az „okos” eszközök világában szerepel a „dolgok internete” (Internet of Things, Internet of Everything) – az a kapcsolódás közege. Nagy adattároló és –feldolgozó felhők játszanak benne szerepet. Miért fontos ez? Nem egy cég lesz tulajdonosa az adatainknak, hanem mindegyik, amelyik részt vesz ebben a folyamatban. És, hogy el ne felejtsem: kereskednek is az adatainkkal.

Összefoglalva: Kinek van köze a fogmosási szokásaimhoz? Mindenkinek, akit csak érdekel! Érdekel ez valakit? Önmagában nem fontos adat, de sok más aprósággal összefésülve, levonhatnak belőle következtetéseket a viselkedésünkre, kitartásunkra, rendszerességünkre, jellemünkre. (A következtetéseket gépek fogják levonni, a közben felhasznált algoritmusok pedig nem lesznek hibátlanok!) A sor végén valaki általános jellemzéseket árul majd, amiket számára is ismeretlen adatokból, számára is ismeretlen algoritmusok számoltak ki.

A szolgáltatás előfizetője (munkáltató, biztosító, társadalmi szervezet, bank, hatóság) kap majd egy „tudományos alapon”, a rólam több év alatt összegyűjtött rengeteg adatból létrehozott profilt. Ennek alapján dönt a jövőmről. Tetszik? Nem igazán! Nem tudom, ki ismeri az USA-beli „credit rating” vagyis hitelminősítő rendszereket. Azok valami hasonlót, de sokkal egyszerűbbet csinálnak. Ha becsúszik egy téves adat (és időnként becsúszik), akkor az érintettnek sok-sok pénzébe és sok idejébe kerül tisztára mosnia magát. Simán eltart hónapokig, ha nem évekig. Addig nem kap hitelt, vagy kiugróan magas kamatot követelnek tőle. Sőt, általában is megbízhatatlannak minősül, mert nem csak hitelintézetek lehetnek az információ felhasználói között. Hol árthat? A Forbes felsorol tíz példát, ilyeneket: lakásbérlethez jutás, munkavállalás, biztosítások megkötése, nyomozó hatóságok.

Ahogy mondtam, a hitelminősítésben lévő tévedéseket sem könnyű kijavíttatni, pedig ott viszonylag kevés forrásból származó kevés adatot dolgoznak fel. Ha már az egész életünk minden apró mozzanata tárolva lesz a nagy rendszerekben, és ott sok lépésben feldolgozzák mielőtt a végső következtetéseket levonják, azt se lehet majd tudni, hogy pontosan milyen adatokból jött ki az, hogy megbízhatatlan vagyok. „Csak úgy” köztudomású lesz. Olyasmi, mint az előítélet, de sokkal biztosabb lábakon áll, mert „tudományos alapokon” jön létre.

Jó messzire jutottam az internetre kapcsolódó „okos” fogkefétől, ugye? Bizonyos mértékig túloztam, a fogkefe nem ennyire veszélyes. Másrészt mégsem túloztam. Az egész, nagy összekapcsolt mindenség erre és ennél sokkal többre is képes. Mi, emberek, hagyni fogjuk, mert a dolog túl komplex ahhoz, hogy minden részletében megértsük, és túl sok cégnek lesz belőle sok bevétele.

Az IBM a Watson bevetését tervezi. Nem Sherlock Holmes társáról, Dr. Watsonról van szó, hanem egy különlegesen okos számítógépes algoritmusról, ami már évekkel ezelőtt képes volt legyőzni (4 perc videó) a legjobb emberi játékosokat az amerikai Jeopardy vetélkedőn. Ha a Watsont tényleg bevetik, akkor előre nem látott összefüggések és kapcsolatok kerülhetnek felszínre. Jók vagy károsak? Hasznosak lesznek nekünk, vagy ártalmasak? Ha igazak is, vajon szükségesek és helyénvalóak?

Szóval, mi legyen? Védekezzünk az „okos otthon” ellen?

Nem tudom. Sok apró kényelmességgel kezdődik a dolog, majd szépen, lassan megszokjuk a meglévő helyzetet, és az újabb nagyszerűségek is beszivárognak. Mindet meg lehet szeretni, és lassan kialakul a függőség. (Láttunk már ilyet!)

Fontolja meg mindenki, hozza meg mindenki a saját döntését!

Segítek: itt gyűjtöttem össze az eddigi írásaimat a témáról. Sokat olvastam hozzá, és megpróbáltam megérteni, amit olvastam… Jó olvasást és döntést!

 

Álom otthon

Mi mindent automatizálnánk álmaink otthonában?

432px-Alonzo_Fields_-_White_House_ButlerÁlmodozzunk egy kicsit! Milyen lehet egy napunk, ha „okos” az otthonunk, az autónk, a telefonunk? (Esetleg mi magunk is lehetünk okosak, de minek…)

Ismerős régi filmekből a komornyik vagy a szobalány kérdése: „Mikorra parancsolja a fürdőt reggel?”. Nos, az okos és mindennel összekötött lakásnak nem kell feltennie ezt a kérdést. Ismeri a megszokott havi, heti, napi ritmusunkat, de ez még nem lenne elég: olvassa a naptárunkat is. Tudja, hogy mikor kell felkelnünk ahhoz, hogy a szokott reggeli készülődés után kényelmesen odaérjünk, ahova és amikorra kell. Ebbe bele tudja kalkulálni a reggeli edzést is azokon a napokon, amikor szokásos. A fürdőszobában időben bekapcsolja a fűtést. Ha kell, a kádba elindítja a megfelelő hőmérsékletű vizet. Mikor szoktunk kávézni, fürdés előtt vagy után? Jó lenne a kávé illatára ébredni? Ez sem probléma az okos otthonunknak. Természetesen a szobák fűtése is időben beindul, a nappaliban finom meleg vár.

Ez még nem valami nagy okosság, bár ma még elég kevés ennyire felokosított lakás lehet a világban. Milyen okosság jöhet még?

Mi lenne, ha elolvasná a késő este és hajnalban érkezett leveleinket, és észrevenné, hogy korábban kell elindulnunk, mert a főnök vagy egy fontos ügyfél váratlanul találkozni akar velünk? Ezt tudva, korábban ébreszt (és mindent rendesen előkészít a kényelmes reggelhez).

Mi lenne, ha figyelné az időjárást is? Mire lenne az jó? Ha nagy a köd vagy havazik vagy ónos eső miatt csúszik az út, szintén előbb kell indulni, előbbre kell hozni az egész reggeli készülődést. Megtudhatná azt is, hogy a szokott reggeli vonatunk kimarad, ezért a korábbival vagy busszal kell mennünk.

A reggeli készülődés közben is figyeli a változásokat. Szól, hogy induljunk 10 perccel korábban, mert nagy a dugó. Honnan tudja? Természetesen figyeli a közlekedési híreket és az autók mozgását.

Este összeraktuk a gyerek ebédjét, ma lasagna lesz. Ki a hűtőből, be a sütőbe. A sütő még nem szuper okos, meg kell mondani neki, hogy mi az étel, és mikorra kell elkészülnie. A többit már tudja magától, a sütés automatikusan indul majd, és a hőmérséklet is tökéletes lesz. Mi van, ha valamiért később indul haza a gyerek az iskolából? Semmi gond, később indul a sütés is, hiszen a telefonjától megtudja a lakás, hogy mikor indul haza. (Persze a szülők is megtudják.)

Ne szaladjunk még előre, van még a reggeli okosságokból! Télen jól esik az előre bemelegített autóba beülni, ugye? Ez nem lehet probléma, a kellő időben beindul az állóhelyzeti fűtés. A motor is bemelegszik az indulás idejére. Ezeket nem programoztuk be este, hanem a pillanatnyi szituációnak megfelelően kapcsol be mindent a lakás „agya”. Természetesen az interneten keresztül szól az autónak. A garázst és a kertkaput nem felejtjük nyitva, szépen becsukódnak a kihajtás után.

Az autó a mindenkori optimális útvonalon navigál. (Nem rohanok előre az álmodozásban – ez az autó nem vezeti saját magát, csak utasítgatja a sofőrt.) Ha napközben megyünk valahova, nem csak minket utasítgat, hogy merre a leggyorsabb, hanem előre tudja, ha késni fogunk, és odaszól, hogy mikor érkezünk. (Ismertem egy nagyon jó titkárnőt 20+ évvel ezelőtt, aki – tudván, hogy a főnöke szinte mindig késve érkezik – minden találkozója előtt felhívta a másik felet, hogy „X úr úton van, de van egy kis fennakadás, késni fog”. Ez nagyon jól működött!)

A nap végén irány haza! Mi várjon otthon? A kapu és a garázs pont akkor nyílik ki, amikor kell – ez a minimum! (Nem kell mindenféle távirányítókkal vacakolni, mert érzékelik az autó érkezését.) A nappaliban kellemes meleg fogad. Épp elkészült a relaxáló gyümölcstea. Azt nem is mondtam, hogy a garázstól a nappaliig nem kell a lámpákat fel- és lekapcsolni – mindig ott van világos, ahol kell J

Azt nem tudom, hogy a hideg sör vagy a forralt bor várjon-e hazaérkezéskor. Ezt vajon tudni fogja a lakás, vagy hazaúton megkérdezi? Mi legyen a tévével? Kapcsoljon automatikusan a kedvenc sorozatomra, vagy várja meg, hogy mit akarok nézni – egyáltalán akarok-e bármit is nézni? Fogadjon valamilyen zene? Mi legyen az?

Sok még a nyitott kérdés…

Ha még létezik postai levél, azok nem odakint a levélszekrényben várnak, hanem már bent az asztalon. A feladóból tudni lehet, hogy mi várható a borítékban, így fontosság szerint sorba rakva várhatnak. A megválaszolandó leveleket és a befizetendő számlákat a telefonnal be tudom szkennelni. Az összegeket és a határidőket értelmezi, és beírja a teendőim közé.

Hát nem tökéletes? Kezd megvalósulni az elektronikus komornyik és személyi asszisztens…

Az az érdekes, hogy ezekből sok elem már megvan, működik. Itt van, például, az ifttt.com – ez egy olyan szolgáltatás, amin keresztül magunk tudjuk a sokféle cuccunkat összekapcsolni és automatizálni. Ez még nagyon messze van attól, amit az „Internet of Things” vagy „Internet of Everything”, vagyis a „dolgok internete” névvel illetünk, mégis érdemes megismerkedni vele, mert jól illusztrálja, hogy mik jönnek majd a közeli jövőben. Mit tud az IFTTT? Összekapcsol sok mindent, pl.: Gmail, Facebook, Twitter, Dropbox, Evernote, You Tube, naptárak, Foursquare, Instagram, hírcsatornák. Példák:

  • Havonta elvégzendő feladatról email küldése pár nappal előbb magunknak vagy másnak.
  • Más tevékenységeket is lehet időzíteni (pl. Facebook bejegyzés).
  • A Gmailben csillagozott levelek elküldése az Evernote-ba.
  • A Gmailben a „Feladat” címkével ellátott leveleket beírja a Wunderlist feladatok közé.
  • Email csatolmányok tárolása Dropboxban.
  • Facebook bejegyzések mentése Evernote-ba.
  • A pillanatnyi helyzetemről email küldése (térképpel).
  • A megkapott névjegykártyát lefényképezem, és bekerül a naptáramba (a hellyel együtt, ahol kaptam).

Az utóbbi időben kifejlesztettek sok érdekes dolgot az automatizált otthonnal kapcsolatban, pl.:

  • Lámpák eloltása távozáskor, bekapcsolása érkezéskor.
  • Ha a füstérzékelő jelez, telefonál vagy SMS-t küld (nekünk vagy másnak).
  • Ha magas a CO-szint, az összes lámpa pirosan világít a lakásban.
  • Ha holnapra eső várható, nem locsol a kertben.
  • Ha elmegyek otthonról, kikapcsolja a sütőt.
  • Ha ismeretlen lép be a lakásba, fényképet vagy videót küld róla emailben.

Ez utóbbiak (természetesen) igénylik a hálózatba köthető „okos” eszközöket, amik aztán az IFTTT központján keresztül kommunikálnak egymással.

Jó ez az IFTTT? Használok belőle néhány lehetőséget. Az egyik legfrissebbet éppen említettem is az előbb. A tennivalóim egy része levelekhez kapcsolódik. Az ilyen email üzeneteket már régen elkezdtem megjelölni a „Feladat” címkével. Rájöttem, hogy ez így nem tökéletes, mert az egyéb tennivalóimat a Wunderlistben tartom. Megörültem, amikor megláttam azt az IFTTT receptet, ami a megcímkézett leveleket továbbítani tudja. A Wunderlistbe továbbítom ezeket, ahol tennivaló lesz belőlük. Egyszerűen megoldottam, hogy minden feladat egy helyen gyűljön össze.

Kedves Olvasó! Ha érdekelnek ezek a dolgok, csak javasolni tudom az IFTTT böngészését – jó ötleteket találhatsz ott.

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.

A vers folytatása: https://plus.google.com/114810523922177160086/posts/hCYFHgFhV2U

Jól végződik az év és jól is kezdődik!

Kedves Olvasóm!

Sok mindenről írtam ebben az évben, remélem találtál számodra érdekes témákat cikkeket! Az utóbbi hetekben a mindent mindennel összekötő és mindent automatizáló törekvésekről írtam:

Az év utolsó napján is ezt a témát folytatom – lesz benne álom és valóság is. Várlak holnap délelőtt (ha még belefér).

Jó év végi ünneplést, utána jó pihenést kívánok a hosszú hétvégén! Az új év hozzon sok szépet és jót!

Otthon, édes otthon

Ki megy le sörért? De gyorsan ám!

smart_home_13573149963_c6f0c0ddc0_oA csapatom meccse közben kifogy a hideg sör a hűtőből… Brr, elképzelni is rossz ezt a szituációt! Alaposan oda kell figyelni: mikor lesz a meccs, jönnek-e barátok meccset nézni? Sőt, az előző napok fogyasztását is figyelembe kell venni, amikor feltöltjük a hűtőt a nagy napra. Súlyos probléma, nagy baj, ha nem megfelelően készülünk fel! Szerencsére közel a segítség: a Bud-E Fridge!

Nem viccelek, tényleg van ilyen nevű hűtőszekrény. 78 üveg sör fér bele, a kijelzőn látszik, hogy éppen mennyi van benne. Figyel az optimális hőmérsékletre is. Az okostelefonon vagy táblagépen figyelmeztet, ha nem töltöttük fel időben a meccs napja előtt. Az optimális hőmérséklet eléréséről is így értesít. Nagyszerű! Mi hiányzik? Internetes rendelés! Igen, meg is tudja rendelni a sört. (Sajnos a cucc még csak Kaliforniában kapható, és a rendelés csak három nagyvárosban működik: San Francisco, Los Angeles, San Diego. Nagyon korlátozott terület, de ha csak magukat a városokat nézzük, így is 7 millió embert érint.) Azt nem tudom, hogy vajon sört is lehet-e bele tenni, vagy csak Bud Light mehet bele 🙂

Sok érdekeset lehet manapság olvasni az internetre kötött frigókról. Összegyűjtöttem néhány érdekes alkalmazást. Az egyik, aminek nincs sok köze magához a hűtőhöz, de sokan szeretik, a Google naptár megjelenítése a kijelzőn – így reggeli közben átnézhetik az aznapi programot. (Remélem, nem okoz emésztési problémákat!)

LG_HOme_chat__74693059_chatAz LG hűtője az ajtó minden becsukásakor lefényképezi a tartalmát. Vásárlás közben küldetünk neki egy üzenetet, hogy küldje el a legutóbbi fényképet. Ilyen egyszerűen be tudunk nézni a hűtőbe távolról. Csudajó, ugye? Lehet vele beszélgetni is (egyelőre csak angolul). Takarékos üzemmódra kapcsol, ha szólunk, hogy nyaralni megyünk. Ugyanez a „HomeChat” bekerül az LG összes otthoni készülékébe, így a mosógéptől is meg tudjuk majd kérdezni, hogy hány percig tart még a mosás. A tűzhelytől kérhetünk ötleteket és recepteket, hogy mi legyen vacsorára. Mesés, ugye? 🙂

lg-chatty-smart-appliances

Persze a többiek se maradnak le! A GE is minden készülékébe beépíti az internet- és WiFi-kapcsolatot. Telefonnal tudjuk beállítani a sütőt és ellenőrizni az ételt. A frigó szól, ha nyitva maradt az ajtó vagy karbantartási igénye van. A mosogatógép, a mosógép és a szárító is szeret fecsegni. A vízmelegítőnek akár a reptérről is hazaszólhatunk, hogy elutazunk 8 napra, addig spóroljon az árammal.

A GE is tudja, hogy sok biztonsági problémát okozhat, ha minden háztartási gépet hálózatba kötünk. Az természetes, hogy nem dróttal, hanem WiFi-n keresztül kapcsolódnak, ezért a „szokásos” problémák mellett még a WiFi gondjai is megjelennek. Úgy tűnik, hogy csak ez utóbbival foglalkoznak (vagy nem akarják, hogy a használó aggódni kezdjen), így csak általános jó tanácsokat adnak (titkosítás, jelszavak, telefon elvesztése).

Mi lesz azzal a sok-sok információval, amit ezek az okos frigók, sütők, mosógépek és egyebek összegyűjtenek? Mit is gyűjtenek? A működésükkel kapcsolatos összes adatot, áram- és vízfogyasztásukat, földrajzi helyüket, és minden egyebet, amihez hozzáférnek. Hol tárolják? A GE központi szerverein. Kinek adják át? Mindenkinek, akinek szükséges (beleértve felméréseket, piackutatást, marketinget), és persze a hatóságoknak, ha kérik. Lényegében csak az nem fog mindent tudni rólunk, aki nem akar.

A központ és a gépek közötti adatforgalomról nem esik szó a leírásokban. Csak abból tudunk a létezéséről, hogy minden adatunk eljut a központba. Jobb is nem említeni, mert még a végén aggódni kezdenénk… Aggódni? Miért? Feltételezem, hogy lehetséges ellenkező irányú kapcsolat is, vagyis a GE rendszereitől a háztartási gépek felé. A gépeket a tulajdonos tudja interneten keresztül távvezérelni. Ha valaki bejut a GE rendszereibe vagy a gép és a GE közötti kapcsolatba, akkor megszerezheti az ellenőrzést a háztartási gépeink felett. Biztos szuper jó védelmi rendszereket alkalmaznak, de az eddigi példák azt mutatják, hogy általában nem elég jókat.

Mik ezek a példák? Korábbi írásomban említettem az autókat – ott mindent kézbe tudott venni a támadó, át tudta venni az autó vezetését. A háztartási eszközöket már évek óta vizsgálják, és sok hibát találtak (lényegében mindenben). Ebben a cikkben több év eredményei vannak összefoglalva (garázskapuk, video rendszerek, okos tévék, baba monitorok, termosztátok, árammérők, sok más). A házban lévő sok-sok okos eszközt kis otthoni központokon keresztül kötjük össze egymással és az okostelefonjainkkal. Ezekben is találtak sok biztonsági rést. Miért baj ez? Ezeken keresztül minden kapcsolódó eszközt el lehet érni – esetleg még a hálózaton lévő számítógépeket is.

Sikerült jól megijesztenem mindenkit? Már dobják is ki az „okos” gépeket, ugye? Még nincs ilyesmi otthon?

Töprengek, hogy milyen jó tanácsokat adhatnék. Az általános tanácsok itt is érvényesek, pl.:

  • jelszavak megválasztása és titokban tartása,
  • ne használjuk máshol is használt jelszót nagyon fontos helyeken,
  • az otthoni hálózaton az elérhető legerősebb titkosítást használjuk, és lehetőleg további védelmet is (pl., MAC azonosítást),
  • kapcsoljuk ki az eszközökön azokat a lehetőségeket és szolgáltatásokat, amikre nincs szükségünk.

Mit mondhatok konkrétan az okosotthon gépeiről? Olyan keveset lehet ezekről még tudni, kevés a tapasztalat. Hajlamos lennék azt tanácsolni, hogy inkább a nagy, komoly cégektől vásároljunk, mert azok megbízhatóbbak. Ők talán jobban oda tudnak figyelni a rendes, pontos munkára, és baj esetén gyorsabban javítják. A másik oldalon az van, hogy az új, innovatív cégek jobb, izgalmasabb megoldásokkal jönnek ki. Náluk több a „nagyszerűség”.

Szóval, még mindig nem találtam meg „a” megoldást (és az valószínűleg nem is létezik). Mi Magyarországon jobb helyzetben vagyunk, mert még nem árasztottak el minket az okos gépek, még könnyen vehetünk egyszerűen, magában okos mosógépet, ami nem akar az egész világgal kommunikálni.

Ugye senkinek sincs internetre kötött karácsonyfája még? Jelentkezzen, aki már találkozott ilyennel! Segítek: már 2012-ben is létezett.

Holiday Lights at Deanna Rose Farmstead

Fut pár éve egy érdekes CheerLights projekt. Ebben rengetegen vesznek részt, és szinkronban változtatják a karácsonyi fényeik színét. Itt egy rövid video az egyikről. Ha valakinek van kedve, a Twitteren lehet vezérelni a fényeket (a #Cheerlights hashtag után kell a színt beírni angolul). Ezen a helyen több kisebb dísz van, és mindig az elsőnek a színét módosítják a tweet szerint, és a meglévő színek eltolódnak balra. Érdekes lehet ott állni és figyelni egy darabig!

Boldog, békés karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

Az otthon melege

Már két hete az “okos” dolgokról írok, autó, telefon, munkahely, otthon – mindenből van már okos és hálózatba kötött. Fantasztikusak a lehetőségek, csodás a kényelem, átláthatatlanok a kockázatok.

Kérjük? Nem kérdezik… A fejlődés megállíthatatlan!

Ez volt eddig:

A mindenség
Ki az okosabb?

Ezen a héten is ezt a témát folytatom. A szokástól eltérően nem csütörtökön, hanem szerdán jön a következő rész (amiben lesz egy kis karácsony is).

Várok mindenkit!

Ki az okosabb?

Amikor már nemcsak okosabb nálunk az autónk, hanem bele is beszél mindenbe – sőt, bele is avatkozik, akár rendőrt is hív helyettünk…

20._Station_der_Zukunftsenergientour-_Energieeffizienz-Projekte_SmartHome_in_Paderborn_(12100915513)Az okos otthonoknál hagytam abba a múlt héten, és itt is folytatom. A fűtés telefonos vagy internetes távvezérlése már jó ideje nem valami távoli dolog, hanem a mai valóság része. (Azt azért megnézném, amikor a fafűtéses cserépkályhát is internetről vezéreljük majd…) Na, de komolyra fordítva. Az is régi dolog, hogy a fűtést a külső hőmérséklet és a szél függvényében is tudja vezérelni az automata. Ebben az a jó, hogy nem kell kivárni, amíg a jeges szél elkezdi lehűteni a lakást. Meg lehet előzni, be lehet indítani a fűtést. Ez még mindig a régi, hagyományos megoldás, csak néhány külső érzékelő kell hozzá.

Most jön a felhő és az együttműködés!

Remélem, már vártad Kedves Olvasó, hogy milyen együttműködést tudok beleszőni!

Ha ez az automatika egy szolgáltatáshoz (felhőhöz, ahogy mostanában hívjuk) kapcsolódik, akkor ott összejönnek sok-sok használó mérési eredményei. Így lehet tudni, hogy északnyugat felől hideg szél érkezik, és már a megérkezése előtt be lehet indítani a fűtést. Még kényelmesebb és gazdaságosabb lesz így! A sok használó együttműködése mindenki előnyére válik. Nagyon aktív együttműködést nem is igényel az emberek részéről, mindössze meg kell engednünk a készülékeknek, hogy megosszák egymás között az információt.

Van még egy következő lépés is! Ha a szolgáltatónk figyeli a meteorológiai adatokat és előrejelzéseket, akkor már egészen tökéletesen tudja szabályozni a fűtésünket. Ma én ezt manuálisan csinálom. A pillanatnyi és a várható időjárás alapján döntöm el, hogy hányszor és mennyi fával fűtsek be. Nem mindig találom el, de igyekszem…

Amit eddig írtam, abban alig fedezhető fel a közösségi együttműködés. Annyi történik, hogy megengedem a külső érzékelőknek, hogy beadják a központba az időjárási adatokat. Mi ez? Semmi! Csinálnom nem kell semmit, és nem is adok ki információt magamról.

waze eros forgalomNézzünk egy másik példát! Itt van a waze, egy útvonaltervező szolgáltatás, ami a pillanatnyi forgalmi viszonyok alapján tervezi meg az utat. Ez egy nagyon jó ötlet, és nagyon jól is működik. Nekem kevés tapasztalatom van vele, de az abszolút pozitív, és másoktól is csak jót hallottam róla. Hogy működik? Folyamatosan figyeli az úton lévők mozgását, sebességét, és így tudja a leggyorsabb útvonalat megtervezni (és változás esetén áttervezni). Már elég régen benne van a többi útvonaltervezőben is a lehetőség, hogy bejelentsem, ha valami lényegeset tapasztalok útközben (pl.: baleset, torlódás, rendőr), de ehhez tennem kell valamit. A régi módszerekkel sokkal kevesebb és pontatlanabb információ gyűlik össze, mint ezzel az automatikus megoldással. Mi ebben az együttműködés? Semmit se kell csinálnom, pusztán csak futtatnom a szoftvert, utána miden magától történik. Van itt együttműködés: fontos személyes információt adok ki, és nem is én szerzek belőle közvetlen előnyt, hanem mások. Közvetetten, persze, nekem is hasznos, ha javítom a szolgáltatás minőségét, hiszen így többen fogják használni, és nekem is segít majd legközelebb. Ezt nem szoktuk így végiggondolni – egyszerűen csak szeretünk értelmes kezdeményezésekben részt venni.

Ki emlékszik a blogom legelső írására? 2013. augusztus 8-án egy akkor tervezett (és egy évvel később beindult) hasonló szolgáltatásról írtam. Abban is erős közösségi elem van. A kulcstartómra, a pénztárcámba, a táskámba, a biciklimre tudom tenni a Tile névre hallgató kis ketyerét. Ennek nincs saját SIM kártyája vagy WiFi-je, csak egy Bluetooth van benne. Ezzel kapcsolódik a közelben lévő telefonokhoz és táblagépekhez, amik a Tile szoftverét futtatják, majd így éri el az interneten keresztül a szolgáltató központját. A Tile olyan dolog, ami sok-sok ember együttműködése nélkül értelmetlen. Mi benne az együttműködés? Akkor is futtatom a Tile szoftvert, amikor semmi szükségem rá. Ezzel segítek egy ismeretlennek, aki keresi az eltűnt kulcsát vagy tárcáját, ha az esetleg a közelemben lenne.

Nocsak, ezek tudják, hogy róluk írok?!? Épp most jött tőlük az email, hogy olcsóbb és gyorsabb lett a szállítás Magyarországra, és javítottak a terméken is. (Hangosabb lett a Tile, a párna alól és pár szobával távolabbról is hallani lehet. Fordítva is működik, vagyis a Tile is meg tudja csöngetni az elbújt telefont – némított állapotban is.) Ha többen használják itthon, hasznosabb lesz. Meggondolom, hogy frissítek-e…

Menjünk vissza egy kicsit a házba, pontosabban a munkahelyre! A mai technika mellett sokan úgy is tudnak dolgozni, ha nincs állandó kijelölt helyük az irodában, hanem ott ülnek le, ahol van éppen szabad hely. Ha sokszor dolgoznak ügyfélnél vagy otthonról az emberek, akkor egyébként sincsenek minden nap az irodában, nem érdemes fenntartani számukra egy állandó helyet. Sok papírra sincs szükségünk, a számítógépünk és a telefonunk is mobil – csak az a néhány apróság kell, amitől személyesebb, otthonosabb lesz a helyünk. Ezek elférnek egy kis gurulós szekrényben. Képzeljük el azt, hogy mindenki kap mobilt a cégtől, és reggel az épületbe belépve ezen kapja meg az üzenetet, hogy hol fog aznap ülni. Mire odaér, ég a villany, be van fűtve, és ott a kis gurulós szekrénykéje az asztala mellett. Hogy menne ez? A rendszer folyamatosan tölti az épületet, emeletről emeletre osztja ki az ülőhelyeket. Mindig megfelelő területet tart előkészítve (fűtés, hűtés, szellőzés). Mire odaérünk, odaküldi a szekrényünket és felkapcsolja a világítást. Ha nagyon kedves akar lenni hozzánk, akkor figyel, megtanulja, hogy mekkora fényben és hány fokban szeretünk dolgozni. Jól hangzik? Ízlés dolga. Annyi biztos, hogy már ez sem egy jövőbeli kép. Kinek jó ez? Nem tudom, hogy a dolgozónak jó-e. A cégnek jó lehet, ha ezzel a fűtésen és a világításon tud spórolni. Lehet egy érdekes mellékhatása is: javíthatja a cégen belüli kommunikációt és a részlegek közötti kapcsolatot, ha véletlenszerűen kerülnek egymás mellé a dolgozók.

Ezekben a nagyszerű rendszerekben az egyik közös dolog az, hogy a mozgásunkról mindent megtud a szolgáltatónk vagy a munkáltatónk. Azt is tudhatja, hogy hol vagyunk az épületen belül, hol mennyi időt töltünk. Ennek lehetnek nemszeretem következményei, ha visszaélnek vele, nem jó célra használják. Ismét itt a kérdés: megéri? Szerintem nincs rá általános válasz – esete válogatja. Valamilyen mértékben régen léteznek a dolgozók mozgását követő rendszerek. Vannak ilyenek a céges autókban (főleg a teherautókban) már évek óta. A WiFi, a Bluetooth és a navigációs szolgáltatások újabb lehetőségeket teremtettek.

Ha már szóba jöttek az autók: hírek szerint 2018-tól az EU-ban is minden új autóban kötelező lesz a balesetet automatikusan jelentő rendszer. Ez sok ember életét mentheti meg, ha azonnal értesíti a rendőröket és a mentőket egy ütközés után. Azt is meg tudja (talán) mondani, hogy mennyire súlyos a baleset. Mostanában történt egy érdekes eset az USA-ban: egy autó egymás után két balesetet is bejelentett a rendőrségnek, de a vezető tagadta, hogy bármi is történt volna. Lebukott két cserbenhagyás miatt. Érdekes, ugye, hogy a saját autója jelentette fel? Az ember sok pénzért megveszi, fenntartja, és ez a hála?

Egy ideje töprengenek az érdeklődők egy fontos etikai kérdésen az önmagukat vezető autókkal kapcsolatban: Elkerülhetetlen baleset esetében, hogyan dönt majd az autó, ki sérüljön meg, ki haljon meg? A kérdést így szokták feltenni: Ha abból lehet választani, hogy négy gyalogos haljon meg, vagy az autóban egy ember, hogyan vezet majd az automata? Súlyos kérdés, és egyelőre csak kérdés, de majd válasz is kell…

Az önmagukat vezető autók elterjedéséig még sok víz lefolyik a Dunán, és sok műszaki és jogi problémát kell megoldani. Az internetre kapcsolódó autók viszont már itt vannak, és éppen elég sok gond van velük. Mi a baj? Csak annyi, hogy az egész autó felett át lehet venni az irányítást az interneten keresztül – annyi tervezési hiba van ezekben a rendszerekben. Hogyan? Ma már szinte semmi se mechanikus az autókban, a féket, a gázt és a kormányt is csak áttételesen kezeljük. Mi egy elektronikus szerkezetnek adunk utasítást a pedálok és a kormánykerék révén, és az elektronika ad gázt, fékez vagy kormányoz. Ebbe a folyamatba pedig bele lehet nyúlni kívülről. Sajnos ezekből a rendszerekből csúnyán kihagyták az illetéktelen beavatkozások elleni védelmet az autógyártók. Megindult a védelmi rendszerek fejlesztése is, például az IBM is foglalkozik ezzel. Furcsa világ lesz, amikor majd az autónkba is internetes tűzfalat és vírusellenes rendszert kell tennünk, és azt állandóan frissítenünk. Kezd már számítógép lenni az autó is…

Szeretjük, nem szeretjük – ezt kapjuk! Folyt. köv.