Mi az a digitális átállás?

Sokat hallani róla, már nincs is konferencia anélkül, hogy a „digitális transzformáció” vagy „digitális átállás” vagy „digitalizáció” többször el ne hangzana. Beszélünk róla, mindenfélét értünk rajta – de értjük?

by Gerd Leonhard

by Gerd Leonhard

Mi lenne, ha először az elnevezésről beszélnénk, és majd csak utána a definícióról? Mint az új elnevezések többsége, ez is angolból jutott el hozzánk. Ott „digital transformation” a teljes neve, de „digitization” és „digitalizationnéven is előfordul. A digitization eredetileg talán azt jelentette, hogy valamit digitális alakra (vagyis számokra) alakítunk át. Jókat lehet vitatkozni az elnevezésen, de valószínűleg nem érdemes, mert meglehetősen keverve használják a szakirodalomban is ezeket a szavakat egy olyan átalakulási folyamat leírására, ami a számítástechnika, az informatika gyorsuló fejlődésének következménye. (A digitization történetét a XVII. század végétől napjainkig tömören foglalja össze a Forbes cikke.) Ha már angolul sincs megegyezés, én is veszem a bátorságot, hogy fent írt három elnevezést keverve használjam.

Az lényegesen fontosabb, hogy mit is jelent ez az átállás. Igen, az a lényeg, hogy valami megváltozik, és nem kicsit, és nem lassan! Júniusban az „Irány a digitális világ!” című cikkem elején felsoroltam egy csomó dolgot, változást, amire gondolni szoktunk, amikor a digitális transzformációról beszélünk.

Ugyanott leírtam a digitalizáció három alapvetően különböző felfogását:

  1. Új technológiák révén csökkentjük a költségeket, összehangoljuk a folyamatokat, mélyebben elemezzük az információt (big data, analytics), és javítjuk a vevők elérését.
  2. Új terméket vagy szolgáltatást hozunk létre (vagy meglévőt alakítunk át alaposan) az új technológiákkal. Új bevételi forrás keletkezik.
  3. Új üzleti modellek jönnek létre, új területeken jelenünk meg, és újfajta versenytársaink lesznek (AirBnB, Uber, fintech cégek).

Ezt akár sorrendnek is lehet tekinteni, és mind a magyar, mind a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az első ponton van jelenleg a többség fókusza (a fent említett írásomban vannak hivatkozások ezekre a felmérésekre). Az első lépéseknek az is lehet a szerepe, hogy költségvetést szabadítsunk fel, több pénzt szerezzünk a harmadik pontban leírt valódi változtatások finanszírozására.

Ahogy az IT Business Club eheti összejövetelén is kiderült, a fenti fázisok egymás mellett léteznek (a piacon mindenképpen, de akár egy cégen belül is).

Hallottunk arról, hogy a vállalati informatikai vezetők felejtsék már el a saját géptermet és a saját szervereket. Helyette vegyék mindezt szolgáltatásként igénybe! A szolgáltató gondja és feladata legyen azzal foglalkozni, hogy a kapacitások elégségesek, de nem túlzottak, viszont bármikor gyorsan növelhetők. Szintén az ő gondja legyen a jól képzett műszaki munkatársak biztosítása. Ez a fenti első lépés megalapozása lehet, amivel az informatikai vezető megszabadul néhány gondtól (feltéve, hogy igazán jó szolgáltatót talált), és a továbbiakra tud koncentrálni.

Megjelent a harmadik lépés is: az ország legnagyobb bankja már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a kicsi, rugalmas fintech cégek komoly versenytársak, és 2013-ban létrehozott egy ötfős vállalkozást, hogy ugyanezen a piacon megjelenhessen. A cég azóta 50 főre nőtt, akik közül 30 informatikus, és impozáns szolgáltatási portfóliót épített ki. Az nem szokatlan, hogy egy nagyvállalat startup céget hoz létre valamilyen új ötlet megvalósítására, és a banki világban ez különösen fontos. A szabályok által gúzsba kötött bankok reakció ideje túl sok ahhoz, hogy mozgékonyak tudjanak lenni, és reagálni tudjanak a piac (a potenciális vevők) gyorsan változó igényeire. Ezt mondja erről a Barclays egyik vezetője, Jonathan Smart: „If you want to deploy a one line piece of code, you will have to fill in 28 artefacts. The average elapsed time to go through the process is 56 days”. Nos, ez egyáltalán nem az a sebesség, amit a digitális világ, a mobilon mindent azonnal akaró ügyfelek elvárnak.

Az IT Business Club novemberi találkozóján Marton László (Invitech Megoldások Zrt. intézményi ügyfelekkel foglalkozó vezetője) és Bödör László (az OTP Mobil Szolgáltató Kft. informatikai vezetője) voltak a vendégeink. Bödör Lászlót nemrég választottuk elnökségi taggá a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetségében, és az augusztusi INFOHAJÓ konferenciánkon ő kapta meg a Braun Péter-dííjat.

Sok évtizede létezik már az a folyamat, hogy papíron kialakított folyamatokat átteszünk számítógépre, majd át is alakítunk. Sőt, a számítástechnika teljesen új folyamatokat és sose látott üzleti lehetőségeket (és kockázatokat) is évek óta hoz már létre. Mi változott, akkor? Bödör László így foglalta össze, hogy mi változott a digitális átállással:

  • A dinamika, a sebesség, a szabályozás, az ügyféligény. A kötődés a legfontosabb a fogyasztó és a szolgáltató között.
  • Komplexitás, minden összetettebb lett. Erre minden piacnak reagálnia kell! Éppen ez a gyors reagálás hozta létre az ő cégét is.

A CIO szempontjából veszélyeket és lehetőségeket is rejt magában az a folyamat, amikor az üzleti vezetés egyre inkább belefolyik informatikai döntések meghozatalába, sőt akár az informatikai osztály megkerülésével is hoznak ilyen döntéseket (shadow IT). Ha jó a kapcsolata az üzleti vezetéssel, és nem egy háttérterület üzemeltetési vezetőjének tekintik, akkor vezető szerepe lehet a digitális átállásban. Ehhez az új technológia üzleti lehetőségeinek villámgyors felismerése nem elég. Fontos a CIO személyisége. Jól kell tudnia tárgyalni az üzleti területek, sőt a külső üzleti partnerek vezetőivel is. A cégen belüli „politikát” és a stresszt is jól kell tűrnie.

A Gartner rendszeres CIO-felméréseiben azt is megkérdezik, hogy milyen a viszonyuk a vezérigazgatóhoz. A válaszadók szerint egyre inkább szövetségei és partneri a viszony, ami bíztató és lehetőséget ad egyre jelentősebb üzleti szerepkör kialakítására.

Gartner-2016-CIO-CEO-relationship

Az emberi tényező az egyik legfontosabb eleme a digitális átállásnak. Erről már nem egyszer és nem kétszer írtam, különböző szempontokból, pl.:

Az eheti IT Business Clubban Bőgel György azt kérdezte vendégeinktől, hogy hány százalék lenne a létszámcsökkenés, ha a technológia által adott minden lehetőséget kihasználnának a cégek. Marton László azt a példát hozta, hogy a szoftverfejlesztő robotok akár 20%-ára is csökkenthetik a szükséges létszámot azon a területen. Bödör László szerint legalább 50%-os csökkenésre lesz lehetőség. A nagy kérdés az, hogy a középvezetők hogy viszonyulnak ehhez a folyamathoz. Maguk alatt vágják a fát, ha elküldik az embereiket? Elszenvedi a változásokat vagy proaktívan vesz részt az átalakulásban? Nehéz megmondani, hogy mi lesz 5-10 év múlva, csak az a biztos, hogy folyamatokat és embereket kell újraszabni, frissíteni. Ebben nagyon gyors reakció kell!

Ha már emberekkel kapcsolatos változások kerültek szóba: vajon ezek a változások enyhítik a húszezres létszámhiányt a magyar informatikai munkaerőpiacon? Ha tényleg közel az idő, amikor robotok fejlesztik majd a szoftvereket, kell most újabb és újabb utakat találni, hogy programozók ezreit képezzük ki? Annyi cég és szervezet foglalkozik a problémával – lehet, hogy csak pár évről van szó, és mire megoldanánk, már nem is kell ennyi programozó?

 

Szép új világ?

Egy szép új világ kezdődik a cégek életében is. Szép azoknak, amelyek nem csak jobb és gyorsabb termelésre és szolgáltatásokra használják az új technológiákat, hanem teljesen fel tudják borítani a maguk és mások világát azok felhasználásával.

Erről írok mostanában, jelentős részben az informatikusok szempontjából:

Holnapután jön a következő rész, amiben a platformok is sorra kerülnek.

A vállalati szempontok mellett az emberek életére gyakorolt hatása is lényeges, azt se felejtsük el!

Mindez szorosan kapcsolódik az innovációhoz és az emberek közötti együttműködéshez is.

 

Innováció: Mindenki benne van?

Ki találhat ki új szolgáltatásokat és termékeket? Ki újíthatja meg a cég belső folyamatait és a külső partnerekkel való együttműködését?

 „Az innováció  új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás,  új marketing módszer, vagy új szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban”
(OECD és Eurostat)

Sok vállalatnál megvannak az erre kijelölt emberek, részlegek és folyamatok. Mindig elégedettek az innováció hatékonyságával, eredményeivel?

Innovation cloudMitől lesz sikeres az innováció területén egy cég vagy egy vezető? Természetesen van néhány külső befolyásoló körülmény, amikre adottságként tekinthetünk, de sokat tehetünk házon belül a siker érdekében. Nemrég olvastam a Harvard Business Review kutatásáról (Research: 10 Traits of Innovative Leaders), amiben az innovatív vezetők közös jellemzőit keresték. Először arra jöttek rá, hogy nem érdemes őket kérdezgetni arról, hogy minek tulajdonítják a saját jó eredményeiket, mert nem adtak igazán jó válaszokat. (A jelek szerint a sikeres emberek sem feltétlenül tudják, hogy mitől is sikeresek.)

Végül a környezetük (főnökök, kollégák, beosztottak) alapos kikérdezésével tudták meg, hogy mit és hogyan csinálnak ezek az innovatív vezetők. Nem meglepő, hogy az első helyen a stratégia, a vízió áll a listán. Azt hiszem, hogy a cél kitűzése és világos bemutatása egyébként is a sikeres vezetők egyik legfontosabb képessége, akár innovációról, akár bármi másról van szó.

Nem fogom a kutatás eredményeit pontról pontra bemutatni, de javaslom az elolvasását (nem hosszú, nincs két oldal az egész). Itt csak hármat emelek ki a tízes listáról:

A kölcsönös bizalom légkörének megteremtése. Ez kell ahhoz, hogy kockázatot vállaljanak, mind a beosztottak, mind a vezetők. A kockázatvállalást nagyban segíti az, ha ez embernek nem kell hátra figyelnie, biztos lehet abban, hogy a háta védve van. A vezetőnek arra van szüksége, hogy bízhasson a kollégái nyíltságában, hogy ő tudja meg először a problémákat, amikor még könnyebb orvosolni a bajt. A kollégáknak abban kell bízniuk, hogy nem válnak bűnbakká, ha valami rosszul sül el. Az erős és megbízható vezető maga tartja a hátát, és nem szolgáltatja ki a kollégáit retorzióknak, amikor jó szándékúan követnek el hibákat. A kockázat és az eredmény is közös – ezt kell éreznie minden résztvevőnek.

Az alulról jövő kezdeményezések bátorítása nagyon fontos, hiszen a jó ötletek általában alulról jönnek. Azok, akik a termékeket állítják elő, a szolgáltatásokat nyújtják a vevőknek, nap mint nap beszélnek az ügyfelekkel, sokat tudnak arról, hogy mi jó, mi nem jó, min kellene változtatni, milyen új dolgokkal lehetne a vevőket jobban kiszolgálni. Ez sok a tudás, javaslat, ötlet rengeteg szervezetben elvész, nem jut el arra a szintre, ahol kezdeni tudnának vele valamit. A bizalom légköre segít abban, hogy a dolgozók egymás között megbeszéljék, megvitassák, értékeljék a felmerülő ötleteket. Ehhez a szervezeti határokon átívelő kapcsolatok kellenek, mert a közvetlen vezető nem mindig ismeri fel az ötlet jelentőségét és a szűkebb csapat sem rendelkezik a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy segítse az ötlet megítélését és alapos kidolgozását. Akinek eszébe jutott a gondolat, sok esetben nem ismeri fel, hogy milyen lehetőségek vannak benne. Ilyenkor segít a többekkel való kötetlen beszélgetés, aminek során kiderülhet az ötlet nagyszerűsége.

A meggyőzési képesség lényeges, amikor azt akarjuk, hogy ne főnöki parancsra, hanem saját akaratukból kövessék a dolgozók a vezetőt. Itt sokat segít az, ha a vezetőnek az „emberi arcát” is ismerik, hiszen az fokozza a hitelességét. Az is hasznos, ha a vezető a gondolkodási folyamatát is megosztja a kollégáival. Így nem a semmiből pattan elő egy új cél, hanem a kialakulását követve jobban megértik a többiek.

Azért ezt a hármat emeltem ki, mert számomra ezek mind ugyanabba a témakörbe tartoznak: transzparencia, nyitottság, széles körű együttműködés, mindenki véleményének a meghallgatása.

Nagyobb, vagy területileg tagolt szervezetben nem könnyű mindenkit bevonni az innovációba, hiszen az emberek nem találkoznak egymással, és sok esetben nem is ismerik egymást. Ilyenkor jól jöhet egy alkalmas online rendszer használata, ami megfelelő környezetet és platformot teremt az ilyen „beszélgetésekre”.

„companies must construct environments and communication platforms that enable opportunities and ideas to find each other – where people can contribute, regardless of whether they are employees, users, partners, suppliers or virtual communities”

Howard Yu, Professor of Strategic Management and Innovation at IMD

Ugye nem meglepetés, hogy erről a témáról is eszembe jutott az online együttműködés, ami jelentős eszköze és segítője a közösségi innovációnak?

Tavaly ősszel írtam már erről, és abban a cikkben hoztam jó néhány véleményt és példát is: Közösségi innováció?  Az ottani példák azt mutatják meg, hogy az innovációban részt vevő közösség nem csak a dolgozókat, hanem a vevőket is tartalmazza, ők is hozzájárulnak a termék végleges kialakításához, és ebben is szerepet kap az online együttműködés (de nem úgy, ahogy a marketingesek eredetileg elgondolták). Sőt, a dolgozók még a saját oktatási anyagaikat is egyszerűen és gyorsan tudják kiigazítani, a legújabb megoldásokkal kiegészíteni.

Kedves Olvasó! Mit tapasztalsz? Az „egyszerű dolgozók” ötletei, javaslatai eljutnak odáig, hogy komolyan megvizsgálják őket üzleti szempontból? Mennyi idő és erőfeszítés árán?

Intelligens félelem

Mikor támad majd és hogyan? Észre fogjuk venni? Miből?

blonde android with cat

blonde android with cat

Sokszor kerül terítékre manapság a mesterséges intelligencia, és ez sok különböző formában és kontextusban történik. Én is szóba hoztam, amikor a felhő, az „okos” cuccok és az „intelligens” számítógép összekapcsolódásáról elmélkedtem. Ezen a területen óriásiak a lehetőségek – mind a jó, mind a rossz fejlemények területén. A „Watson segít” című írásomban a jó dolgokat emeltem ki, azt írtam, hogy Watson segítőkész kolléga lesz.  Korábban (pl.: Okos adat) néhány aggályomat is leírtam.

Nagy a vita a világban, hogy jót vagy rosszat hoz-e nekünk az, ha a gépek egyre okosabbak lesznek, és egyre közelebb kerülnek az intelligenciához. Mi is ez a mesterséges intelligencia? Már évtizedek óta beszélnek és írnak róla, sőt fejlesztik is. Többször jelentették már ki, hogy létezik.

Valóban létezik? Ez attól függ, hogy mit tekintünk intelligenciának, hol húzzuk meg a határt a gyors információfeldolgozás és az intelligencia között. Az egyik nagy siker az IBM Deep Blue volt, ami 1997-ben legyőzte Gary Kaszparov sakk világbajnokot (aki, egyébként, csalással vádolta a győztest). Visszavágó nem volt, a Deep Blue nyugdíjba vonult. Mit tudott ez a gép? Korábban lejátszott rengeteg mérkőzést, és azokból megtanult egy csomó állást, és megtanulta azokat értékelni. Másodpercenként 200 millió állást tudott kiértékelni, amivel sokszorosan felülmúlt minden sakkozót. Mondhatjuk azt, hogy intelligens volt? Szerintem ez még nem intelligencia – ez csak ismert információ gyors feldolgozása és összehasonlítása a jelenlegi helyzettel.

Az intelligencia ennél sokkal több – szerintem a tudás, az információ birtoklása mellett annak az elemzése, értelmezése, majd az új helyzetekben való kreatív felhasználása is beletartozik. Nem tudom, hogy vajon az eddig mesterséges intelligenciával rendelkezőnek kikiáltott gépek közül bármelyik is tényleg intelligens-e.

Most volt a Microsoftnak egy érdekes kísérlete a mesterséges intelligencia területén. Tay, a twittelő robot lány (@TayAndYou) némi felkészítés után megjelent a közösségi térben, hogy csevegjen és barátkozzon az ott lézengő emberekkel. A gazdái szerint nyilvános adatok, mesterséges intelligencia és egy szerkesztő csapat készítette fel. Az adatokat anonimizálták, megtisztították és megszűrték. Bármit is jelentsenek ezek a műveletek, a végeredmény ismeretében nem voltak különösen hatékonyak. Amikor „szabadon engedték” nagyon kedvelte az embereket, találkozni akart velük, azt mondta, hogy „humans are super cool”. Ez később fokozódott, már szexre is vágyott és daddy-nek szólította az embereket. Az emberi világba való kirándulása 24 órát se tartott, mert hazahívták pihenni, amikor Hitlert kezdte éltetni. Akkor már ilyeneket írt: „im a nice person! i just hate everybody”. Erre ráerősítő párbeszéd: „Do you support genocide?” – „i do indeed” – „of what race?” – you know me….mexican”. A nagy kezdőbetűkkel és a Microsoft_Tay_tweets-photos-5helyesírással nem törődött, hiszen húsz év körüli amerikai fiatalok közé akart beolvadni. Ahogy fentebb írta, mindenki mást is utált, a négereket, a zsidókat, Belgiumot, a feministákat és név szerint Ted Cruzt is. (Az ábrán éppen a Cruzról szóló kis párbeszéd látható, ami jól mutatja, hogy lehet Tayt rávenni valamire.)

Mi ebből a tanulság? A mesterséges intelligenciára vonatkozóan kb. semmi. Aligha lehet olyan szakértője a területnek, aki így képzelné el a mesterséges intelligencia kialakítását. Az lehet a tanulság, hogy ilyen a Twitter világának az a kis szelete, amelyik komoly érdeklődést mutatott a fiatal robot lány iránt. Egy megjegyzés a témában: „Microsoft took @TayandYou offline because they discovered it already reached human-level intelligence.” (Forrás: @markbao.)

Mit érdemes még megjegyezni ebből a kísérletből? Ha üres (vagy majdnem üres) szivacsot dobunk a szennyvízbe, akkor szennyel szívja tele magát. Legyen ez egy újabb figyelmeztetés, hogy a gyerekeinket alaposan fel kell készíteni mielőtt belekerülnek a Facebook és Twitter világába és utána jól és okosan kell támogatni őket! Ehhez, persze, a felnőtteknek otthonosan kell mozogniuk abban a világban. Különben nem tudnak releváns és alkalmazható tanácsokat adni.

Kedves Olvasó! Abból, hogy itt találkozunk, arra gondolok, hogy van gyakorlatod az online közösségi térben. Van a közeledben tizenéves gyerek? Tudsz vele erről beszélgetni, tudod segíteni, hogy ne tévedjen el?

Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy létezik-e már valóban mesterséges intelligencia, akkor elsőre a Watson jutna eszembe mint lehetséges példa. Arról állítják, hogy a hagyományos gépektől teljesen eltérő módon működik. A kezdetekben Watson is kissé furán viselkedett, de javítottak rajta (kiszedték belőle a szleng szótárat, amivel emberibbé akarták tenni a beszédét, és kapott egy szűrőt is ebben a témában). Sok, folyamatos munkával fejlesztik a képességeit, hogy valóban hasznos segítőnk legyen a fókuszterületeken (orvosi diagnózis, előrejelzés).

A másik lehetséges példa az AlphaGo, az a gép, ami ismételten megverte a legjobb Go játékost. (A Go a sakknál sokkal komplexebb játék, és hosszú ideig esélytelennek tűnt, hogy egy gép kiemelkedő lehetne benne.) Nem azért komoly esélyes, mert nyert a játékban. Az igazán érdekes az, hogy a második győzelme során kb. egy órányi játék után olyat lépett, amitől az ellenfele teljesen kiakadt. (Szó szerint kiakadt, ki kellett mennie megmosni az arcát, és 15 percig nem tudott mit kezdeni a lépéssel, ami elsőre értelmetlennek és hibásnak tűnt.) Ez a cikk mond egy nagyon fontosat, amivel szembe kell néznünk (másképp: ami miatt fogalmunk sincs, hogy mivel nézünk szembe). A gép (bár emberi értelemben nem gondolkodik) számunkra felfoghatatlan számú esetet tud felkészülés gyanánt elemezni, és így olyat tud lépni, amit meg sem értünk, nemhogy fel tudnánk készülni rá. Ez a Go játékban csak megdöbbentő. Amikor majd a tőzsdén történik, akkor horror pénzünkbe kerül, ha a hadszíntéren csinálja, akkor …

Mit kezdünk a gépi intelligenciával, ha fel se tudjuk fogni, hogy mit és miért csinál? Tudjuk majd szabályozni, amikor a való világban is megjelenik (pl. a tőzsdén), ha nem is tudjuk, hogy milyen tevékenységeket kellene korlátozni vagy megtiltani?

Mennyire veszélyes a mesterséges intelligencia? Ha tényleg kifejlődik, benne van a potenciál, hogy nagyon veszélyes legyen. Mennyire? Rosszabb lehet, mint a legrosszabb gonosz robotok a filmekben. Miért? Azért, mert arra is képes lehet, hogy szabályozza, megváltoztassa a gondolatainkat. (Korlátozott mértékben megy ez mesterséges intelligencia nélkül is, de a tömegmédia magában nem képes mindenre. A szuper intelligens gép képes lehet.) Itt van, amit Elon Musk (a Tesla első embere) mond: “Potentially more dangerous than nukes.” (nukes=atombomba) Ő közel van a tűzhöz (éppen a saját autóikat is kezdik okosítani), ő csak tudja. Nem ő az egyetlen okos ember, aki riasztónak tartja. Más okos emberek szerint viszont nem is olyan veszélyes…

Ha ezt mind tudjuk, kell-e félnünk? Szerintem nem félni kell! Félni nem jó, rosszat tesz az egészségnek. Betiltani nem tudjuk, hiszen már itt van, már működik. Meg kell ismerni, meg kell érteni. Ki kell hoznunk belőle a legtöbb jót és hasznosat. Lehetőség szerint vigyáznunk kell, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Ha tényleg veszélyesebb az atomnál…

Ki találkozott már a mesterséges intelligencia valamilyen formájával? Mi a tapasztalata?

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Watson segít

Szia, Watson! Ülj ide, beszéljük meg ezt a dolgot!

Watson hatAz okos mindenféléről írva, két hónappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vajon mi lesz, amikor az IBM beveti a Watsont.

Mi ez a Watson? Olyan számítógép, ami „gondolkodik” abban az értelemben, hogy megtanul és feldolgoz iszonyatos tömegű információt, könyvekben és adatbázisokban megtalálható tudást. Ennek birtokában keres választ a felmerülő kérdésekre, és ezt gyorsan és jól csinálja. Ez a „cognitive computing”. Ha megkap rengeteg adatot az emberek viselkedéséről, a Watson képes lesz olyan következtetések levonására, amikre eddig nem is gondoltunk. Ezek sok esetben hasznosak lesznek, de nem biztos, hogy mindig. Ugyan nagyon jó munkát végez a Watson, de néha azért hibázhat is. Lesz esélyünk arra, hogy „fellebbezzünk” a döntése ellen? Lesz hozzá elegendő tudásunk és információnk, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet, ha a kárunkra téved? Nem tudom, ez még nagyon a jövő zenéjének tűnik…

Szóval, mi lesz, ha a „dolgok internete” (IoT) a Watson karmai közé kerül? Hamarosan megtudjuk! December 15-én jelentette be az IBM, hogy Münchenben megnyitotta a Watson IoT Global Headquarterst. Itt kezdetben ezer szakember dolgozik, akik kutatnak, terveznek, fejlesztenek és tanácsot adnak azoknak a cégeknek, amelyek a Watson segítéségével akarják a rengeteg összekapcsolt dolog által szállított információt feldolgozni és értelmezni. Vevőkkel, partnerekkel, kutatókkal és adattudósokkal dolgoznak együtt, hogy új lehetőségeket találjanak a dolgok internete területén.

Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenhova be akarják erőltetni a gondolkodó számítógépüket. Sok-sok helyen még nem arra van szükség, hanem sokkal egyszerűbb megoldásokkal is nagy fejlődést lehet elérni.

Mik ezek az egyszerű megoldások?

  • Az egyik a lakásokban már meglévő félig-meddig vagy semennyire sem okos eszközök információinak és vezérlésének központosítása. Nem a garázsnyitóba próbálnak extra észt belerakni, hanem bekötik a szolgáltató központjába, ahol sok más „egyszerű gondolkodású” eszközzel találkozik (pl.: riasztórendszer, biztonsági kamerák, termosztát), és ez az egész a tulajdonos okostelefonjával kommunikál. Ez egy viszonylag egyszerű, a kényelmet és a biztonságot egyszerre szolgáló megoldás. Sok-sok további lehetőség van a rendszer bővítésére, ezekről tavaly írtam az Álom otthon című cikkemben.
  • Találtam egy olyan példát, ami jobban rezonálhat mifelénk. Kenya nagy problémája az utak minősége és a nagy forgalom. Nap mint nap keletkeznek kátyúk a nehéz teherautók és az időjárás miatt. Pénz nem jut elég az utak karbantartására. Ismerős? A forgalom mérésére vannak jól bevált módszerek (érzékelők, kamerák), de ezek drágák, és nem ezekre akarják elkölteni azt a kevés pénzt, ami van. Ezek nem is adnának információt az utcák állapotáról. Mit tettek hát? Segítségükre jött egy másik probléma megoldása. A szemétszállítás se volt valami jó Nairobiban, ezért vettek új, modern járműveket, de nem lett elég hatékony a szolgáltatás, mert a dugók és a kátyúk akadályozták a munkát. Két legyet ütöttek egy csapásra azzal, hogy a szemetesautókat átalakított okostelefonokkal látták el. Ezek a sebesség és a GPS-pozíció mellett a gyorsulást és a rázkódást is folyamatosan beküldik a központba. Az adatok elemzéséből egy valós idejű térkép jön létre, amin a kátyúk és egyéb akadályok is látszanak. Ez az elsődleges cél – a szemetesek munkájának optimalizálása – mellett az útjavítások ütemezését is segíti. További részletek Nairobiból.

Mit akarnak még elérni a Watsonnal?

Az IBM szerint az érzékelők és az „okos” berendezések által összegyűjtött adatok feldolgozása és elemzése megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2016-ra jósolt több mint 6 milliárd ilyen eszköz még csak a kezdet, 2020-ra már 21 milliárd körül lesz a számuk. Mennyi adat jön ki ezekből? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Miért érdekes ez számomra?

Mindig azt mondogattam (kollégáim megerősíthetik), hogy az automatizálásnak az a korlátja, hogy egy szinttel jobban kell értenünk a dolgot, ha előre le akarjuk írni a döntésekhez vezető utat, mintha az adott helyzetben kellene döntenünk. Ebben van az ember és a gép közötti különbség lényege: mi akkor is tudunk döntéseket hozni, ha nincs meg előre az algoritmusunk. A Watson éppen azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a gép is képes lesz ilyesmire. Tényleg képes lesz? Nem tudom. Amit eddig a Watson tényleges eredményeiről olvastam, még nem igazolja ezt. A bemutatott példákból csak hihetetlen sok információ gyors elemzése, és az elemzés alapján döntési javaslatok megfogalmazása derült ki. Nem kell ezt sem lebecsülni! Sokat ér az, ha napok vagy hetek munkája helyett percek alatt előttünk van az, ami az adatokból levonható következtetés. Utána az ember dönt, de sokkal alaposabb háttér birtokában. Ha így marad, akkor a gondolkozó és döntést hozó emberre továbbra is szükség lesz. Az okos számítógép segítőkész kolléga lesz. Ez a jövőkép tetszik nekem!

 

Mi lesz veled?

Mi lesz veled, ember? Mi lesz velünk, emberek, hogy egyre okosabbak lesznek a gépek?

És most nem arra gondolok, hogy a telefonunk, az autónk és a lakásunk egyre okosabb, és majd egyre okoskodóbb, belebeszélőbb lesz. Ezek is izgalmas témák, el is merültem bennük rendesen az elmúlt hónapokban. Most egy kicsit másról lesz szó: a nagyon okos gépek és a munkánk viszonyáról.

458px-Artificial.intelligenceHogyan változtatja meg a munkánkat az egyre okosabb gép? Mennyire okos a gép? Most már talán tényleg használhatjuk a „mesterséges intelligencia” (artificial intelligence) kifejezést, amit évtizedekkel ezelőtt már elkezdtek kutatni és bedobtak a köztudatba. Az, hogy egy számítógép emberi nyelven beszélve, hálózati kapcsolat nélkül győz tudást és gondolkodást igénylő versenyen a legjobb emberi versenyzők ellen, már jelent valamit. Ez még kirívó, még csak egy gép, de előre vetíti a lehetőségeket. Vajon könnyebb vagy nehezebb a dolga Watsonnak, amikor gyerekjátékba épül bele, és nem két felnőttel, hanem sok-sok gyerek kérdéseivel kell tartania a lépést?

Ha igaza van Gerd Leonhard jövőkutatónak, akkor néhány éven belül sokkal többre képes gépek vesznek majd körül minket. A Google és a NASA új számítógépe (a D-Wave kvantumszámítógép, ami most egyes esetekben 100 milliószor gyorsabban számol egy hagyományos számítógépnél) 2025-re nagyobb kapacitással rendelkezik majd, mint az akkor élő tíz milliárd ember együtt. Ez még egy pár évvel odébb van, és amúgy sem igazán világos, hogy mit jelent a gyakorlatban. Meglátjuk. Egyelőre visszatérnék a közelebbi jövőre (vagy a jelenre).

Kedves Olvasó! Jó az nekünk, ha ekkora számítási és elemzési kapacitás vesz a kezébe mindent, amit valaha feltöltöttünk, kerestünk, letöltöttünk, lefényképeztünk? Milyen nagyszerűen tud majd segíteni minket az életünk minden területén – vagy nem?

Ember vagy technológia? Rossz kérdés! Nem csak ma rossz, és holnap lesz rossz, az egyre többre képes gépek világában, mindig is rossz volt… A gép nem ér sokat az ember nélkül. Hiába egyre tökéletesebb a technika, az emberben van egy kis plusz, és ez a megtervezetlen fejlődés, az evolúció képessége. Lesz ilyenje a gépnek valamikor? Nem tudom… Talán lesz neki, de nem egyhamar. Egyelőre ott tartunk, hogy a megtervezett működésének a hibátlan végrehajtását szeretnénk elérni – de nem nagyon megy…

Most beugrott egy régi emlék. Talán 1998 elején lehetett, hogy az új rendszereink üzemeltetéséhez egy drága szoftver megvásárlására és egy-két ember felvételére kértem engedélyt a pénzügyi vezetőnktől. Azt mondta, hogy ennyi pénzt nem ad, választanom kell, vagy a szoftver, vagy ez emberek. Meglepődött, amikor az embereket választottam, mert a szoftverre számított (mit várhatott egy informatikai vezetőtől?!?). Meg kellett magyaráznom, hogy a szoftver semmit sem ér ez emberek nélkül. Mindkettőre kaptam pénzt végül.

Olvastam mostanában ezt-azt ebben a gép-ember témában, és előjöttek a saját gondolataim is. (Aki követi a tartalomgondozási tevékenységemet, már látta, hogy miket osztottam meg, és számíthatott arra, hogy erről írok majd.)

Érdekes a CIO.com írása, ami a címe szerint kifejezetten az informatikusokra való hatással foglalkozik. Valójában ennél szélesebb a kör, mert szerintem a cikkben emlegetett adattudós munkakörök (pl.: Chief Data Intelligence Officer) nem esnek a hagyományos IT-s körökbe. Sőt! Azt hallottuk Bőgel Györgytől 2014 novemberében az NJSZT konferenciáján, hogy az adattudósok az orvosok, biológusok, fizikusok, asztrofizikusok közül kerülnek ki. Újra lesznek sok mindenhez értő reneszánsz emberek? Magam is olvastam egy magyar asztrofizikusról, aki a malária gyógyításával foglalkozik a Columbia Egyetemen. Meglátjuk, hogy az informatikusok milyen arányban lesznek képesek felnőni az ilyen feladatokhoz…

Nos, kiket és hogyan érintenek az egyre okosabb gépek az informatikusok közül? Az üzemeltetés területén nyilván folytatódik a sok éve folyó automatizálás. Egyre kevesebb mechanikus, rutin munka marad az embereknek. Nem kell emberi gondolkozás a megtervezett, ütemezhető üzemeltetési feladatok (pl.: éjszakai mentések, rendszerfrissítések, újraindítások) végrehajtásához. Ezt már sok helyen nem is ember csinálja, csak az utólagos ellenőrzés maradt részben emberi feladat. Ebben még lehet változás, hiszen az ellenőrzés és az esetleges hibák kijavítása is nagyrészt algoritmizálható.

Az igazi kérdés az, hogy mi lesz azokkal a munkákkal, amik nem teljesen algoritmizálhatók. Az algoritmusokkal eljutunk egy olyan pontig, ahol már nem tudjuk előre megtervezni a döntést, és itt szokott belépni az ember, aki kitalálja, hogy abban a nem várt helyzetben mit kell tenni. Meg tudja ezt tanulni a gép? Látok rá lehetőséget. Sok-sok ismeret és tapasztalat alapján jó eséllyel lehet megtalálni a jó döntést, és erre a gép is képes lehet.

Mi lesz a dolgozókkal, ha egyre több és több feladatot vesznek át a gépek? Hogy viszonyuljanak ehhez a dolgozók és a munkáltatók?

Ha a gépesítés csökkenti a költségeket és növeli a nyereséget, mindenkinek bele kell fognia előbb-utóbb. Ha a cég figyelmen kívül hagyja ezeket a lehetőségeket, a konkurencia megelőzi, legyőzi. Ha a cégnek rosszul megy, akkor a dolgozóknak is rosszul megy. Ha a cég zsugorodik, akkor munkahelyek vesznek el. Ezért sem jó stratégia a dolgozók részéről az okosabb technológia ellenzése, akadályozása.

Ha nem géprombolás, akkor mi legyen? Elsősorban a munkáltatónak kell racionálisan megközelítenie ezt a kérdést! Tévedés lenne azt gondolnia, hogy akár a Watsonnal is teljesen helyettesíteni tudná az embereket. Ezért nagyon fontos a dolgozókkal való kapcsolat, a dolgozók oktatása. Meg kell tanulniuk együtt dolgozni a döntések meghozatalára is képes („intelligens”) gépekkel. A gépek által feldolgozott hihetetlen mennyiségű adatot és információt végső soron emberek fogják üzletileg felhasználható tudássá alakítani. Ők látják meg az értelmet az egész mögött. Ehhez képzés és tanulás kell! Ha ezt jól csinálják, a rutin tevékenységek alól felszabadult emberek élvezetesebb, alkotó munkát végezhetnek.

Valóban nem kell ellenségként tekintenünk az egyre „okosodó” gépekre? Ha helyettünk dolgoznak, mi lesz a mi munkánkkal? Megváltozik a munka. Mást és másképp kell majd csinálni, és új munkák, új feladatok jönnek létre. Ehhez tudni kell alkalmazkodni, nyitottnak és tanulásra képesnek kell lenni! Megy majd? Mi lesz az idősebb dolgozókkal? Hány éves a túl öreg? Saját tapasztalatom szerint hatvan körül még lehetséges és élvezetes teljesen új dolgokat megtanulni, teljesen új feladatokkal foglalkozni. Lehet olvasni hetvenes és nyolcvanas emberekről is, akik képesek voltak gyökeresen újat tanulni és azon a területen dolgozni. Jól ismert „Mamy Rock” a DJ nagyi, aki hatvan felett tanulta ki ezt a szakmát. Talán nem is az életkoron múlik?

Rövidlátó lenne annak a cégnek a gondolkodása, amelyik csak a műszaki fejlődésre koncentrálna, és nem venné észre, hogy meg kell változtatnia a cég kultúráját. Emberek kellenek ehhez is, és a megfelelő üzleti és informatikai stratégia kialakításához is! Kik? Ugyanazok, akik az eddig szokásos munkákat végezték, vagy mások? Könnyű lenne azt mondani, hogy mások, hiszen mások lettek a feladatok is. Szerintem ez nem teljesen így van! Sokszor tapasztaltam, hogy az emberekben sokkal több van, mint amit az adott munkájuk során meg tudnak mutatni. Nem arra gondolok, hogy gyorsabban és jobban tud dolgozni, hanem arra, hogy teljesen más munkát is el tud végezni kiváló minőségben. Ezeket a képességeket nehéz felismerni és felderíteni, mert a hagyományos karriertervező és teljesítményértékelő rendszerek erre alkalmatlanok. Hát akkor, hogyan? Nem lévén szakember ezen a területen, nem is próbálok meg teljes választ adni, de azt tapasztaltam, hogy a „mély vízbe dobás” működik. Többször adtam kollégáknak teljesen új típusú feladatokat, és ezekből végül új munkakör és előrelépés jött ki. Tudom, van benne kockázat, de érdemes megpróbálni. Nekem minden alkalommal bejött! A munkában nem használt képességek felderítésében hasznos a cégen belüli közösségi együttműködés is a maga „szervezetlenségével”. (Erről régebben írtam a „Mit nyer a vezető…?” cikkemben.)

A megoldás nem az emberek gépekre való lecserélése, hanem az új technológia felhasználása arra, hogy ez emberek folyamatosan tanuljanak, fejlődjenek, a változás motorjai legyenek. Így tudnak állandóan új eredményeket elérni. Nem csak a termékek, hanem a folyamatok és az üzleti modellek is változnak, és ehhez újfajta együttműködésre van szükség az emberek között – miközben a szabadúszók és a külső partnerek szerepe is egyre nagyobb lesz.

A sikeres cégek egyre inkább a rugalmas munkaerőt keresik. Már nem az számít, hogy egy adott területen sok éves tapasztalata legyen az embernek, hanem a változás és a tanulás képessége. Az új munkaerő keresésénél az egy adott feladattal kapcsolatos alapos tapasztalat már csak az ötödik helyen van a fontossági listán. Megelőzi a gyors tanulás és a több dologgal való foglalkozás képessége. Szintén fontosabb a változáshoz való viszony.

Tudunk fejlődni? Tudunk, és vannak lehetőségek, ha akarunk. Azoknak, akik lépést akarnak tartani a technológiai változással és a változó követelményekkel, éppen maga a változó technológia segíthet. Rengeteg tanulási lehetőség áll rendelkezésre a világhálón, és közülük sok ingyenes vagy csak jelképes összegbe kerül. Egyáltalán nem lehetetlen akár munka mellett valami teljesen újat tanulni!

Persze, nem csak a dolgozóknak kell rugalmasoknak lenniük, hanem a cégek dolgozókhoz való viszonyának is. A „dolgozó” egyre inkább jelent viszonylag szabad partnert, mint alárendelt beosztottat. Az Accenture előrejelzése szerint az USA összes dolgozójának 43%-a lesz szabadúszó 2020-ra. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy sok kis, külső cég is jelentősen hozzájárul a nagyok eredményeihez, többségben lesznek azok, akiket egyáltalán nem lehet a hagyományos módszerekkel menedzselni.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz erről az egészről? Mi van itt több, veszély vagy lehetőség? Van személyes tapasztalatod, amit szívesen megosztanál velünk?

Újítás – Oktatás – Díjazás

Hogyan jön létre valami új, hogyan hozzuk létre? Az ötlettől a megvalósításig terjedő folyamat az innováció, amit sokféleképpen lehet művelni: létrehozhatunk innovációval foglalkozó részlegeket, alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra felvett kollégákat, és bevonhatjuk a cég (vagy a nagyobb közösség) minden érdeklődő tagját az ötletelésbe és az ötletek továbbfejlesztésébe, kidolgozásába.

Erről, a közösségi innovációról írtam a múlt héten Újítás címmel.

Az új létrehozásának fontos terepe lehet az oktatás is, ha nem szorítkozik az elméleti tudás átadására, hanem bevonja a tanulókat, hallgatókat a valódi gyakorlati eredmények elérésébe is. Az informatikai oktatásra is nagyon igaz ez!

Idén tagja voltam az Év Informatikai Oktatója Díj zsűrijének, és nagyon örültem a színvonalas pályázatoknak és persze a mögöttük lévő nagyszerű oktatói munkának. Ma délután 4-kor adja át a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetsége a díjakat az Infoparkban a BME Q épületében.

Ennek kapcsán írok majd holnap. Szerintem érdemes lesz elolvasni 🙂

Újítás

Sok kicsi sokra megy. Sok lúd disznót győz.

light bulbs sketched on chalkboard Many small ideas make a big one

Nem közmondásokat gyűjtök ma, hanem a közösség erejéről lesz szó – nem is akárhol, hanem az innovációban.

Mi is az az innováció? Kitalálunk, létrehozunk és bevezetünk valami újat vagy jelentősen javítottat. Ez lehet termék, szolgáltatás vagy módszer, eljárás; vonatkozhat a belső működésre vagy a külső kapcsolatokra is. A dolog lényege az újdonság (jelentős javítás) és a gyakorlatban való megjelenés.

Hogy „történik” a nagyvállalati innováció? Az egyik szokásos felállás az, hogy vannak erre kijelölt csoportok és emberek. Ők találják ki az új termékeket és szolgáltatásokat, és tervezik meg a bevezetésüket. Honnan vannak az innovációs folyamatot elindító ötleteik? Amellett, hogy saját maguknak is jutnak eszükbe jobbnál jobb ötletek, másoktól is kapnak. Honnan kapják ezeket az ötleteket, és hogyan jutnak el hozzájuk? Jönnek ötletek kívülről, partnerektől, versenytársaktól, vevőktől, a szakirodalomból. Kollégáktól is érkezhetnek jó ötletek, hiszen akár a gyártásban, a szolgáltatásban vagy a vevői panaszok kezelésében dolgozik valaki, észrevehet problémákat, eszébe juthatnak új dolgok, amiket el lehetne adni.

Hogy jutnak el a más területeken dolgozó kollégák ötletei az innovátorokhoz? Megvannak erre a módszerek, időnként tartanak ötletbörzéket, egy-két évenként indítanak innovációs versenyeket – így elvileg mindenkinek megvan a lehetősége, hogy az ötlete eljusson az megfelelő helyre. Mi szokott mégis probléma lenni?

Kedves Olvasó! Mi szokott történni az ötleteiddel?

Az első pont, ahol elakadhat a folyamat, maga a dolgozó, akinek ötlete van. Ha nem ismeri fel, hogy mennyire nagyszerű az ötlete, akkor nem veszi a fáradságot, hogy az ötletbörzén vagy az innovációs versenyen megjelenjen vele, nem fektet be annyi munkát és időt, amennyit kellene. Esetleg saját maga nem is tudná annyira felfejleszteni, hogy az innovációs versenyre benevezhessen. Ha a közvetlen munkatársai vagy a főnöke tud segíteni, akkor jobb esélyei vannak, de nem mindig tudnak. Ha az ötlete nem kapcsolódik a csoportja munkájához, akkor esetleg meg sem említi ebben a körben. Ha megemlíti, akkor sem biztos, hogy a saját csapata rendelkezik a szükséges szakértelemmel, hogy segítséget kaphasson az ötlet csiszolásához, fejlesztéséhez. Ha a közvetlen vezetője sem lát benne fantáziát, akkor valószínűleg elhal az ötlet, hacsak valahogy véletlenül el nem jut az „illetékes” helyre.

Jó lenne, ha a kutatási és fejlesztési folyamataink nyitottak lennének, ha mindenki jó ötletei meg tudnának jelenni és kellő figyelmet kapnának benne. A mérnökök tudják, hogy a gyártásban dolgozók tudnak javítani a hatékonyságon, hiszen ők látják a felesleges műveleteket, amiket a terv kis változtatásával ki lehetne küszöbölni. Ez a csatorna valamikor régen nagyon jól működött, amikor a mérnökök rendszeresen jártak a gyártócsarnokokban. Ma a legtöbb nagyvállalatnál elég nagy a távolság a tervezés és a gyártás között, a közvetlen találkozás ritka.

A szervizben és az ügyfélszolgálatnál is összegyűlik egy csomó információ, ami akár a meglévők javításában, akár az új termékek létrehozásában óriási segítség lenne. Jobbára vannak is hivatalos eljárások ennek az információnak a begyűjtésére és felhasználására, de a jelek szerint ezek nem mindig működnek megfelelően. Miért? Az ügyfélszolgálatos nem érzi elég fontosnak az ügyet ahhoz, hogy vegye a fáradságot, és beírja a vevő véleményét az erre kialakított rendszerbe. A szervizben dolgozó szerelő nem akar okoskodónak tűnni a javítási ötleteivel, és egyébként is túl macerás lenne hivatalosan bejelenteni a problémát. Azt gondolhatjuk, hogy ezek nem valódi akadályok, de az élet azt mutatja, hogy nagyon is azok.

Ha valamilyen fórumon össze tudjuk hozni a tervezőket, a gyártásban dolgozókat, a szervizeseket és az ügyfélszolgálat tagjait, sokféle nézőpont ütközhet. Nagyon hasznos, ha ugyanazt a jelenséget más és más nézőpontból, más és más tudással és háttérrel tudjuk megvitatni. Nemrégiben egy megtörtént tragikus esettel kapcsolatban írtam erről Megmenthetjük őket! címmel.

Több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy az új dolgok létrehozásában segít, ha a távolabbi, közvetett kapcsolataink is szerepet kapnak benne. Velük tipikusan nincs nagy átfedésben az ismeretségi körünk és az ismereteink; ők tudnak összehozni minket új emberekkel és tudással. Míg a közeli kapcsolatok akkor előnyösek, amikor egy meghatározott komplex feladatot kell megoldanunk, a távolabbi kapcsolatok több csoportot kapcsolnak össze, és az alkotásban segítenek. Hogyan kerülünk kapcsolatba az ismerőseink ismerőseivel és az ő ismerőseikkel? Nos, ebben leginkább a közösségi rendszerek, hálózatok vannak segítségünkre. Nem csak a nyilvános hálózatok (Facebook, Twitter, LinkedIn), hanem a vállalati belső hálózatok is. Ott annyival könnyebb megbízni a többiekben, hogy nem teljesen ismeretlenek, egy cégnél dolgozunk.

Mit kell tennie a cégnek, ha mindenki számára elérhetővé akarja tenni az innovációs csatornákat? Azt kell elérni, hogy a lehetőségek és az ötletek megtalálják egymást, és mindenki hozzájárulhasson az ötletek megbeszéléséhez, kiteljesítéséhez. Ehhez a céges kultúra mellett a megfelelő platform is kell, és itt jön képbe a belső online együttműködés.

Miben és hogyan segít egy ilyen belső hálózat?

  • Meg tudjuk beszélni az ötleteinket, mások ki tudják egészíteni, jobbá tudják tenni azokat.
  • Az ötletek az eredeti felhasználási terület mellett másra is jók lehetnek – ezek megtalálásában segíthetnek a máshol dolgozó kollégák.
  • A termékeinkkel és a szolgáltatásainkkal kapcsolatos problémákat széles körben tudjuk megbeszélni, és így közösen találhatunk lehetőségeket a jobbításukra.
  • A vevők és ügyfelek véleménye eljuthat mindenkihez a cégben, nem reked meg az ügyfélszolgálatnál.

Az egész innovációs folyamat menedzselésében is használható ez a fajta együttműködés. Mások hozzászólásai révén pontosabbá válhat a probléma leírása, meghatározása. A megoldás megtalálásában különösen jó szolgálatot tehet a mindenkit bevonó hálózat.

Itt található még néhány gondolat ebben a témában: How Social Networks Drive Innovation

Ez az írás is a GDS International által szervezett októberi CIO konferencián tartott előadásom alapján készült.

Korábbiak ugyanahhoz az előadáshoz kapcsolódóan:

Online együttműködés – CIO

Nem csak én élveztem, hanem a hallgatóság is, amikor október elején a GDS európai CIO konferenciáján az online együttműködésről adtam elő. Valójában nem is előadás volt, hanem hamar beszélgetéssé vált. Az együttműködést furcsa is lenne úgy tárgyalni, hogy kiállok és mesélek róla!

https://creativecommons.org/licenses/by/2.0/Terveztem, hogy széles körben megosztom a prezentációt, de arra jutottam, hogy az úgy magában nem sokat ér, hiszen a címszavak mögé kell az is, amit elmondtam. Ezért inkább írok egy cikket az előadás alapján.

Mi az a vállalaton belüli online együttműködés, vagy szokásos angol elnevezésével: „enterprise social network”? Egy szokásos definíciója: „Use software and services to facilitate communication and collaboration internally among employees to accomplish business-related tasks” – vagyis IT eszközökkel támogatott együttműködés a dolgozók között, üzleti feladatok végrehajtására.

Mennyire létező dolog ez? Nagyon is létezik! Mutatok majd példákat arra, hogy nagy világcégek mire és hogyan használják (lesznek benne meglepetések is), de előbb lássunk néhány számot. A „451 Research” szerint 2014-ben 10 milliárd dollár volt ennek a piacnak a mérete, és 2019-ig várhatóan 26 milliárdra nő. Impozáns összeg!

Kik a nagy játékosok ezen a piacon? Sokan árulnak szoftvert vagy szolgáltatást, és alapvetően két műszaki megközelítéssel találkozunk: cégen belül telepített szerverek, és a felhőből használt, másokkal megosztott infrastruktúra, amiben a cégek egymástól elkülönített rendszereket használnak. Néhány név a szállítók közül:

  • Atlassian Confluence
  • IBM Connections
  • Jive
  • Microsoft Yammer
  • Salesforce Chatter
  • SAP Jam
  • Sitrion (korábban NewsGator)
  • Socialcast by vmware
  • Socialtext
  • TIBCO tibbr

Van itt egy pár igen nagy cég, amiket más területről is jól ismerünk, és olyanok is, amelyek speciálisan közösségi együttműködéssel foglalkoznak. Melyik a jobb megközelítés, kik a sikeresek? Ha az elemzőkre (IDC, Forrester, Gartner) hallgatunk, akkor az IBM, a salesforce.com, a TIBCO, az SAP, a Jive és a Microsoft a vezetők. Ezt hozta ki a Forrester 2014-ben és a Gartner idén októberben:

Forrester-Wave-ESN-2014ESN-Gartner-magic-quadrant-2015

Mit mondanak a cégek vezetői, amikor megkérdezik őket, hogy miért használják (akarják használni) ezt a fajta együttműködést?

  • Az információ megosztását, közzétételét, elérhetőségét akarják javítani. Hiába vannak az éppen ezekre a célokra létrehozott hagyományos csatornák – valahogy mégsem működik rendesen az információáramlás rengeteg cégnél. Még a fentről lefelé való „nyomás” se nagyon hatásos, a lentről felfelé áramlás meg alig működik.
  • A cég kultúrájának megváltoztatását is várják az online együttműködéstől. Ez azért érdekes, mert elvileg nem a technikának kell megváltoztatnia a kultúrát, hanem a kultúrának kellene lehetővé tenni a technika bevezetését. A jelek szerint ettől az új technológiától (is) remélik a vezetők a fiatalosabb és jobban együttműködő kultúra meghonosítását. (Mi legyen előbb, a kultúra vagy a technológia? Jó vitatéma, írtam is róla „Fiatalság bolondság” címmel.)
  • A dolgozók elégedettségét és elkötelezettségét is növelni akarják az online együttműködéssel. Hogy jön ez ide? Ettől tényleg elégedettebbek lesznek, jobban azonosulnak a céggel, jobban odateszik magukat? Igen, sok példa mutatja, hogy ezeken a területeken is hasznot hoz. Ez nem is olyan meglepő. Ha jobban, egyszerűbben, simábban működnek a folyamatok, jobb a kommunikáció, az emberek jobban érzik magukat a munkahelyükön. Világosabb számukra, hogy mit várnak el tőlük, hogy mit miért csinálnak – így sokkal könnyebb dolgozni és élvezni a munkát. (Itt gyűjtöttem össze ezzel kapcsolatos adalékokat: „Együttműködés – elkötelezettség”.)
  • Igen, a munkafolyamatok javítását is várják a dolgozók online együttműködésétől a vezetők! Hol vannak az üzleti folyamatokat leképező, speciális rendszerek ilyenkor? Miért nem azokat finomítják, fejlesztik, szabják jobban testre? Sokszor kiderült, hogy azok a rendszerek túl merevek, nem képesek a változó környezethez alkalmazkodni – sőt általában már eredetileg, a bevezetésük idején sem feleltek meg mindenben az üzleti követelményeknek. Hogy történt ez? Amikor az üzletmenetet, az üzleti folyamatokat megpróbáljuk IT rendszerekbe belegyömöszölni, valami mindig kilóg. Mit csinálunk vele? Levágjuk, ahogy Hamupipőke mostohája vagdalta az édes lányai lábát, hogy beleférjenek a cipőbe. Ami nem illik a képbe, az kimarad, de az az üzletben sem válik be… (Egyszerűbben)
  • Az elégedettség és a jobban működő munkafolyamatok javítják a munka termelékenységét és eredményességét is, és a problémák felismerése és megoldása is gyorsul.
  • És, persze, itt van az innováció, a dolgozók ötletei. A nagyszerű innovációs portálok és az évente vagy ritkábban megrendezett és gondosan megszervezett ötletbörzék mellett szükség van arra is, hogy bármikor, amikor éppen felmerül egy nagyszerű ötlet, az eljusson azokhoz, akik hasznosítani tudják, és mindenki hozzá tudjon járulni, aki csak akar. (Ezzel kapcsolatos gondolatok: „Közösségi innováció”.)
  • Segít a vezetőknek abban, hogy a feladatokhoz megtalálják az embereket, akik a megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Ez megint egy olyan dolog, amire megvannak a kialakult módszerei. Csodás adatbázisokban tároljuk a dolgozók adatait, végzettségét és tapasztalatát. Valahogy mégsem mindig jön ki azokból, amire szükségünk van. Miért? Nincs benne minden, nem eléggé friss. Nem csak azért hiányos, mert nem frissítik. Csak azok az ismeretek szoktak belekerülni, amik a dolgozó munkájához kapcsolódnak. Ha korábbi munkákból vagy magánjellegű tevékenységekből származó tudása is van, az többnyire elsikkad. Ha kérdezünk, keresünk, akkor valószínűleg jelentkezni fog, aki ért a témához.

Ahhoz, hogy egy új dolgot bevezessünk és használni kezdjünk, jó tudnunk, hogy személyesen milyen hasznunk lesz belőle. A vezetők és a dolgozók is igénylik ezt. Nos, mi van benne a vezetőnek személyesen (azokon a céges előnyökön felül, amiket az előbb leírtam)? A lényeg a kötetlen, strukturálatlan beszélgetés. Így közvetlen kapcsolatba tud kerülni a szervezet minden tagjával, többet tud meg az emberekről, a jó és a rossz dolgokról, és gyorsabban tud reagálni, amikor kell.

A dolgozók is felteszik a kérdést, hogy mire való ez nekik, miért ismerjenek meg egy újabb rendszert, miért öljenek bele időt és energiát. Lényegében nekik is az a legfontosabb eredmény, hogy kapcsolatba kerülnek másokkal, köztük olyan vezetőkkel is, akikkel egyébként nem vagy alig.

Most egy kicsit abbahagyom, legközelebb folytatom, még közel sem értem a konferencián megbeszélt téma végére.Második rész: Kell az IT-s ide?

Kedves Olvasó! Mi jutott ezekről a dolgokról az eszedbe? Akarsz valamit hozzáfűzni, vagy valamivel vitatkozni?

Meglesz az üzleti támogatás?

Follow the LeaderNéhányan már tudjuk, hogy nagyon jó lenne nekünk (a cégnek) a belső közösségi együttműködés beindítása. Kipróbáltuk, megszerettük, látunk benne fantáziát. Vannak jó elképzeléseink a hasznáról, tudjuk, hogy nekünk mi jönne ki belőle. Már csak meg kell szerezni a főnöki (nagyfőnöki) áldást.

Mitől lesz meg az üzleti támogatás? Hogy lehet eladni a pénzről döntő vezetőnek? Erről már sokat írtam, sorra vettem a sokféle hasznát és előnyét. A döntés legnehezebb része nem is a fizetendő licencdíj szokott lenni, hiszen általában nem drágák ezek a megoldások, sokszor benne is van a licenc egy már használt üzleti csomagban. Inkább ott akad el az egész, amikor a ráfordított idő és a várható eredmény kerül szóba.

Éppen ehhez kapcsolódik a mai előadásom (ami, reményeim szerint, nem is elsősorban előadás lesz, hanem inkább beszélgetés, eszmecsere, vita) a dublini European CIO Event konferencián, aminek a szervezőit sikerült rábeszélnem, hogy az “Online Collaboration in the Enterprise” is bekerüljön a témák közé. Bízom benne, hogy nem bánják meg az eddigi lelkesedésüket!

Social Business Market 2014-2019

Kutatva a piacot, annyi már kiderült, hogy komolyan lehet venni a témát, hiszen már most 10 milliárd dollár fölött van az ilyen szoftverek és szolgáltatások piaca, és gyors növekedést jósolnak (2019-re 26 millárdot). Szép pénz!

Ez, persze, még nem elég ok arra, hogy egy vállalatvezető bele is fogjon. Mutassuk meg neki, hogy milyen egészen konkrét, kézzel fogható eredményeket tapasztaltak azok, akik már megtették!

Milyen területeken jelentkeztek az eredmények?

Azt mondanom sem kell, hogy a területi és hierarchiabeli elkülönülést látványosan képes csökkenteni, de nem lenne rossz konkrét számokat is látni. A Philips már egy ideje nagyon komolyan foglalkozik a belső együttműködéssel, és méri is az eredményeket. Mutatok néhányat tőlük.

Collaboration across hierarchy - Philips

A felső vezetők közelebb kerülnek a középvezetői réteghez és az “egyszerű” dolgozókhoz is. Ugye ismerős az a jelenség, hogy a legfelső vezetés hivatalos csatornákon érkező “üzenetei” vajmi kevés visszhangot kapnak a cégen belül? Ha el is olvassák az emberek, nem tudják konkrétan saját magukra vonatkoztatni a marketinges korrektséggel megfogalmazott szöveget, és kevés segítséget kapnak a gyakorlati értelmezéséhez. Ha viszont egy kicsit lazábban és a párbeszéd lehetőségét nyújtva, sőt elvárva, történik a kommunikáció, mindjárt más lesz a helyzet. A Philips esetében a nagyfőnököktől származó hírek, bejelentések, információk hozzászólói 26%-ban az egyszerű dolgozóktól, és 54%-ban a középvezetőktől származnak. Szerintem ez óriási lehetőség az értelmes kommunikációra és mindenki bevonására (ld. még: elkötelezett dolgozók). Ugyanezen az ábrán azt is látjuk, hogy a vezetők több érdeklődést mutathatnának a dolgozók mondanivalója iránt, ez a 2% igen kevés!

A földrajzi távolságok szerepe csökken. Egy világméretű cégben elég nehezen megy az országokon és kontinenseken átívelő közös munka. Megvannak az erre szolgáló központi rendszerek, és azok működnek is, de nem tudják azt a pluszt adni, ami a laza, nem agyonszervezett párbeszédekből, a véletlen találkozásokból, a kolléga ismerősével vagy az ő ismerősével való összefutásból származnak. Ez nem kizárólag az országok és a kontinensek között lehet probléma, előfordul az egy országban lévő telephelyek között is.

Kedves Olvasó! Van tapasztalatod a telephelyek közötti jó (vagy kevésbé jó) együttműködésről?

Mit tapasztaltak a Philipsnél? Az előző példához hasonlóan, azt mérték, hogy az adott területről indult beszélgetésekben milyen mértékben vettek részt a máshova tartozó tagok.

Global collaboration - Philips

Az ábrán, például, azt látjuk, hogy az APCA (Ázsia, Csendes-óceáni területek, Ausztrália) országaiban indult beszélgetésekben a hozzászólások 30%-a az EMEA (Európa, Közel-Kelet és Afrika) országaiból érkezett, további 7% Észak- és Közép-Amerikából származik. Hasonló arányok láthatók az ábrán más vidékekkel kapcsolatban is.

Fontos ez? Szerintem fontos! Kutatások bizonyították, hogy a távolabbi kapcsolatok (az ismerősök ismerősei, és az ő ismerőseik) fontos szerepet játszanak az innovációban, a tudás fejlődésében. Azt is megmérték, hogy a szoftverfejlesztési projektek minőségét javítja, ha nem csak erősen összeszokott emberek dolgoznak együtt. Az ilyen csapatok összehozásában is szerepe lehet ennek a rendszernek.

A múlt héten mutattam példákat arra, hogy az ügyfelekkel való mindennapi kapcsolatban, munkában hogyan segít a cégen belüli online együttműködés (a kereskedelemben és a szolgáltatásokban). Azt nem állítom, hogy minden bevezetési próbálkozás sikeres lesz, de az biztos, hogy vezetői szándék, kellő odafigyelés és a világban összegyűlt jó és rossz tapasztalatok hasznosítása sikerre vezet.

Most izgatottan várom a konferencia résztvevőinek kérdéseit, megjegyzéseit, véleményét. Legközelebb megírom

Mindig valami mást akarunk?

Sokféle szép nagy rendszert használunk a munkában. Minden célra megvan az arra kitalált megoldás, de vajon tényleg úgy használjuk, ahogy azt a hozzáértők elgondolták?
Ha nem áll kézre, akkor hajlamosak vagyunk másképp végezni a munkánkat, ha lehetséges. Sok cég szenved azzal, hogy az innovációra kitalált, és sok munkával bevezetett rendszerek használata és hasznossága nem éri el a tervezettet. Miért van ez? Nem akarnának a dolgozók jobban, kényelmesebben, pontosabban, eredményesebben dolgozni? Nem hiszem! Inkább csak nem olyan az Innovation Portal, hogy kedvük legyen használni. Általában az egyik lényeges elem, az ötletek megbeszélése, a közös ötletelés hiányzik belőle. Ettől még lehet használni, de nem az igazi…

Hol tudják megbeszélni a kollégák az ötleteiket? A jól bevált, hagyományos fórum a kávézás és dohányzás közbeni beszélgetés. Van egy viszonylag újabb fórum is: az online együttműködési rendszer, ami egyre több helyen jelenik meg. Bár a bevezetéskor a célok között ritkán szerepel az innováció javítása, a valóságban hamar beindul az is. Van vita arról, hogy alkalmas-e a “laza” együttműködés az innováció segítésére, kezelésére. Az “old school” innovációs szakemberek szerint nem alkalmas – mások viszont jónak találják erre is. A múlt heti írásomban bemutattam, hogyan.
Ezen a héten is olyan területekről írok majd, ahol vannak pont arra kitalált célrendszerek, de valamiért mégis ez a lazább, jobban kézre álló megoldás működik.

Közösségi innováció?

Innováció a közösség erejével? Mindenki benne lehet? Mindenki alkalmas rá?

innovation-managementMár évek óta a csapból is az innováció, az új megoldások, a megújulás szükségessége folyik. Vajon lehet azt közösségi módon, mindenkit bevonva csinálni?

Lássunk néhány véleményt!

A közösségi együttműködés nem helyettesíti teljes mértékben az innovációs folyamatot, csak annak egy fontos eleme írja Jeffrey Phillips (OVO) a Why social networking is not innovation című cikkében.  Ahogy ő mondja: „The larger the group, the more the thinking and ideas will revert to the mean. So you can’t expect really insightful or disruptive ideas from this approach.”, vagyis az egyik hátrányának éppen azt tartja, hogy nagyon széles körből jönnek a résztvevők, és emiatt alacsony színvonalú ötletek kerülnek elő, nem jobbak az átlagosnál.

Ez egy arisztokratikus megközelítés – ami nem meglepő attól, aki az innováció menedzsmentjéből él. Magam nem értek egyet vele, és elég sokan vannak egy állásponton velem. Ők azt tartják, hogy az innovációt segíti a rendszerek és folyamatok nyitottsága, hiszen a legjobb ötletek a szervezet bármelyik tagjától származhatnak. “Especially for innovation, it’s best to be as open as possible. The best ideas and information don’t necessarily come from the top of the organization. They can come from anywhere.” (Carol Rozwell, Gartner)

Kedves Olvasó! Van tapasztalatod innovációt segítő rendszerekkel (Innovation Portal és hasonlók)? Jól működtek?

Én is inkább a Gartner által hangsúlyozott „plebejus” megközelítést kedvelem. Nem csak az innováció területén, de általában, a munkában és a döntések meghozatalában érdemes minél több ember szürkeállományára támaszkodni (különben minek fizetjük őket?). “Collaboration can bring together a divergent set of perspectives, which has been shown to lead to better decision-making and problem solving.”  (Debra Louison Lavoy, Open Text) Ehhez is hozzátehetjük, persze, hogy az Open Text meg ezen a piacon van jelen, a saját együttműködési megoldásuk piacát is növelik ezzel a véleménnyel.

Jeffrey Phillips véleményével ellentétben – aki szerint csak az ötletek felvetésében használható az együttműködési rendszer, és arra sem jó – szerintem a további lépésekben is van szerepe:

Az ötletek megvitatása, kiegészítése, a használati lehetőségek felkutatása: Ez az a terület, ahol a széles körű együttműködés, mindenki bevonása a legfontosabb. Hányszor fordul elő, hogy az ötlet felvetője nem is látja át az összes felhasználási lehetőséget! Ne számítsunk arra sem, hogy a „felkent” innovátorok (akik a hagyományos módszerek esetén minősítik és rostálják az ötleteket) képesek lesznek erre! Ha az egész tagságnak lehetőséget adunk az ötlet megrágására és javítására, sokkal több esélyünk van az eredményes megvalósításra és felhasználásra. A vita közben előkerülhetnek jobbnál jobb alkalmazási területek is.

A meglévő termékek, szolgáltatások, folyamatok és eszközök megújítása, jobbá tétele: A napi munka során mindenkinek akadnak negatív tapasztalatai. Ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnénk, nem a legjobb eredményt hozza, mit csinálunk? A dohányzóban vagy kávézás közben füstölgünk egy kicsit, és megyünk vissza változatlan módon dolgozni. A legtöbb ember nem veszi a fáradságot és a bátorságot, hogy szóljon a főnökének. (A főnöknek van éppen elég fontosabb dolga.) Ha a kávézás helyett (vagy mellett) a szélesebb közösségnek is elmondjuk a problémánkat, kiderülhet, hogy nem csak a mi problémánk, hanem sokaké, és javítási ötlet, sőt megoldás is születhet (mindenféle nagyszabású terv és projekt nélkül). A GM-nél történt (és évekig tartott) tragikus hibák kapcsán már írtam erről.

Ehhez szorosan kapcsolódik az a megfigyelés, hogy a vevői vélemények megjelenítésére is alkalmas az online együttműködés. Ezekről is jó eszmecsere alakulhat ki, és a negatív vélemények a közös gondolkodásban eredményekké válhatnak. Ebben nem csak a vevői élményért hivatalból felelős személyeknek lehet fontos szerepük, hanem a „gépház” is hozzájárulhat.

Akár még magát az innovációs folyamatot is tudjuk menedzselni. Ennek során két fontos kérdést kell feltennünk és megválaszolnunk:

  1. Mennyire pontosan definiáltuk a problémát?
  2. Ki a legalkalmasabb a megoldására?

Mindkét kérdés megválaszolásában támaszkodhatunk az egész cégre, minden emberre.

  1. A probléma pontos leírásához bárkinek lehet hozzátenni valója, bárki szembesülhetett annak valamilyen aspektusával, akár a gyártás, akár a kereskedelem, akár a szerviz területén dolgozik.
  2. A megoldáshoz is bárki hozzáteheti a magáét, szintén bármelyik részlegből. Az előbb idézett cikkben van néhány példa, ami azt mutatja, hogy a „tervezetlen” kapcsolatok emberek és részlegek között nem várt eredményeket hoznak.

Nem sokan fogják pusztán az innováció javítása érdekében kialakítani a cégen belüli online együttműködést, de érdemes ezt is belevenni a kalkulációkba. (Persze, az innováció nehezen számszerűsíthető előre.)

Kedves Olvasó! Van olyan élményed, amikor valamilyen új vagy jobb megoldás született a”laza” beszélgetésekből, a „hivatalos” csatornák kihagyásával?

 

 

 

Hasznos szervezetlenség?

Jó valamire a koordinálatlan, spontán, szervezetlen információáramlás a cégen belül? Mire? Hogy lehet elérni, hogy hasznos legyen?

Green SpiderHogyan lesz hasznunkra a munkában az online közösségi együttműködés (céges közösségi hálózat)? Meghívtak, rábeszéltek, meggyőztek – benne vagyunk. Hogyan tovább?

Olvasgassunk? Hogy találjuk meg, ami számunkra érdekes és hasznos? Miről írjunk? Írjuk le, hogy min dolgozunk? Miben és kitől tudunk tanácsot, segítséget kérni?

Kezdjük az érdekes, fontos, hasznos tartalom megkeresésével! Hol és hogyan keressük?

  • Keressük meg azokat a csoportokat, ahol a minket érdeklő témákkal foglalkoznak! Lépjünk be tagnak! Hogyan találjuk meg?
    • Átfuthatjuk a csoportok listáját, és kereshetünk a csoportok nevei között.
    • Melyik csoportokban vannak benne azok a kollégáink, akikkel közös a munkánk, az érdeklődési körünk?
    • Keressünk a bejegyzések között a minket érdeklő kulcsszavakra, majd látogassuk meg azokat a csoportokat, ahol ezekről írnak.
  • Kövessük a fontos kulcsszavakat, témákat! Ezeket is úgy találhatjuk meg, mint a csoportokat: kereséssel és mások után menve.
  • Van olyan kollégánk, akinek a véleményére különösen adunk, akinek a munkája különösen érdekel? Ezeket az érdekes embereket is jó követni. Ez lehet a teljesen információ és tudás forrása.

Sokszor adják azt a tanácsot a friss felhasználóknak, hogy csak csoportokat és témákat érdemes követni, embereket nem. A tanács mögött az van, hogy így tudjuk a legpontosabban beállítani azt, hogy csak azt tegye a szemünk elé a rendszer, ami érdekel minket. Van benne logika, de én mégsem értek ezzel egyet. Miért?

Ha kiválogattam a megfelelő csoportokat és témákat, akkor megtalál majd engem mindaz, ami a mostani munkámmal és érdeklődésemmel kapcsolatos. Ez így tökéletes, ugye? Szerintem nem! Számomra az ilyen közösségek egyik fontos értéke éppen az, hogy olyan új dolgokkal találkozom, amiknek a létezéséről sem tudtam (vagy hallottam róluk, de a nevük alapján nem tudtam, hogy érdekelnek, fontosak). Éppen ebből zárom ki magam, ha jól szervezetten, pontosan célzottan használom. Szerintem a „szervezetlen” nézelődés, beszélgetés, olvasgatás rendkívül fontos a tájékozódás és a fejlődés szempontjából. Kell a „zaj”!

Mi ebben a tapasztalatod, Kedves Olvasó? Jó az, ha „szembe jön” tudás és információ, amire nem vártál, nem kérted? Hasznosítható?

Mi benne a jó? Az nagyon jó nekem, hogy tájékozottabb leszek és fejlődöm egy olyan témában, ami nem vág közvetlenül a munkámba, de mitől jó a cégnek az, hogy ilyesmivel töltöm a drága időt?!? Elsőre azt mondhatnám, hogy a dolgozó fejlődése jó a cégnek. Tudom, ez egy kicsit idealista álláspont. Nem feltétlenül jó ez minden cégnek. Vagy nem tudják a főnökök, hogy jó lenne…

Van itt egy fontos szó: innováció. Sok cég küzd azzal a problémával, hogy „innovációra” lenne szüksége, mert változnak a piacok, változnak a szabályok, változnak a vevők, jönnek az új versenytársak. Ezekre a kihívásokra válaszolna az innováció.

Mi is az innováció?

  • új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás,
  • új marketing-módszer, vagy
  • új szervezési-szervezeti módszer bevezetése

Ez a legfrissebb „hivatalos” definíció (már elmúlt tíz éves, de még elég jónak tűnik). Forrás: innovacio.hu

Az innováció egyik forrása az a fejlesztő csapat, amelyiknek éppen az új dolgok kitalálása a munkája. Ez a jól bevált módszer, így működik sok helyen. Ideális esetben ezek a fejlesztők időnként kapcsolatba lépnek a többiekkel, a gyártásban, kereskedelemben, szervizben, ügyfélszolgálatban dolgozókkal, és megtudják tőlük, hogy mi fáj nekik és a vevőknek, mit kellene megváltoztatni, megújítani. Jó esetben ez gyakran (évente vagy gyakrabban) megtörténik, és hasznos információhoz jutnak a mérnökök. (Nagy amerikai cégek nemrégiben jöttek rá, hogy a Kínába kiszervezett gyártás ezen a területen is problémát okozott: megszakadt az innovációs láncnak ez a része, nincs jó kommunikáció a munkások és a mérnökök között.)

Mi köze ennek az egésznek a céges közösségi hálóhoz és azon belül is az előbb említett „szervezetlen” nézelődéshez? A spontán kapcsolatok teszik lehetővé, hogy olyanokat is bevonjunk az újdonságokról való gondolkodásba, akiknek nem az a munkája. Ők is hozzá tudnak ám járulni a jobb és új megoldásokhoz!

A cégen belüli online együttműködés bevezetése maga is egyfajta innováció, a szervezet működésének megváltoztatása az eredményesebb működés érdekében.

Hogyan segíti ez a műszaki innovációt?

  • A szerviz és az ügyfélszolgálat nagyon értékes információkkal rendelkezik a termékek és a szolgáltatások problémáiról. Ezt az információt általában megpróbálják szervezetten eljuttatni a megfelelő helyre, és ott igyekeznek hasznosítani. Közben vannak pontok, ahol megszűrik, értelmezik, átfogalmazzák, összevonják az információt. Így veszhet el a lényege… (Emlékezetes a General Motors 11 év után a nagy nyilvánosság elé került esete, amiben több száz halálos áldozata volt egy tervezési hibának. Ilyen dolog nem kerülheti el a cég vezetésének figyelmét ennyi ideig, ha nem csak gondosan szűrt információ éri el a „végekről”.)
  • Sok értékes információ gyűlik össze a kereskedőknél is. Ők beszélgetnek is egymással, meg is osztják a tapasztalataikat, de ez többnyire a köreikben marad, nem jut el azokhoz, akik számára nagyon értékes lenne.

Általában vannak kidolgozott eljárások az ilyen információk összegyűjtésére, de sok esetben nem tudja az ember, hogy nála valamilyen fontos információ van. Nem éri el az ingerküszöbét, nem akar akadékoskodónak látszani, nem érzi szükségesnek a továbbítását. Ha lenne lehetősége „lazán” beszélni róla, talán megtenné. Főleg ha bátorítják rá.

Vissza az eredeti kérdéshez: Hogyan lesz hasznos?

Megtaláltuk az érdekes csoportokat, témákat, kulcsszavakat, embereket. Hogyan tovább? Természetes, hogy olvassuk és fel is használjuk, amit a többiek írnak. Örülünk, hogy milyen jó dolgokhoz jutunk hozzá. Szeretnénk, ha még jobb, még tartalmasabb lenne a hálózat? Legyen benne még több minket érdeklő információ, hír, tudás? Tegyünk érte!

Hogyan tegyük még jobbá a közösségi hálót?

  • Szóljunk hozzá, ha valami érdekel minket! Biztos hozzá tudunk tenni valamit. Az se árt, ha kifejezzük, hogy tetszik és érdekel. Egy „like” vagy egy hozzászólás bátoríthatja a többieket, és ők is hozzátesznek valami érdemlegeset.
  • Kérdezzünk! Lesz valaki, aki tudja a problémánkra a választ, és szívesen segít. A kérdésünkkel annak is segítünk, aki nem merte maga megkérdezni. Nem kell attól félni, hogy lenéznek, mert kérdezünk! (A kérdés előtt nem árt egy keresés – hátha már többször feltették és megválaszolták ezt a kérdést.)
  • Válaszoljunk mások kérdéseire, ha tudjuk a választ. Ha esetleg másról gondoljuk azt, hogy tudja, hívjuk fel a figyelmét a kérdésre. Biztos örömmel válaszol majd.
  • Olvastunk valami érdekeset? Osszuk meg! Érdemes egy mondatban leírni, hogy miért érdekes a megosztott hír, miért keltette fel a figyelmünket.
  • Lesz egy rendezvény, esemény, ami másokat is érdekelhet? Írjuk meg! Utána beszámolót is írhatunk róla.

Ugye, nincs ebben semmi bonyolult? Ilyen apróságoktól lesz hasznos, jól használható a céges közösségi együttműködés. Nekünk is, és másoknak is.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz a fentiekről? Érdemes munkát fektetnünk abba, hogy jobbá tegyük az online együttműködést? Megtérül?

 

 

 

 

Egy felhőnyi bizalom

Kiben bízunk meg nagyon, kire bízzuk az adatainkat és az ügyfeleink adatait? Kiben bízunk meg annyira, hogy az általa ajánlott üzleti szoftvert, szolgáltatást letöltjük és használjuk? Mi jobb: diverzifikálni, sok szolgáltatót használni, vagy koncentrálni kevésre?

A múlt héten azt írtam, hogy innováció jön a felhőből, ezen a héten mégis kaptunk felhőszakadást és jeget is onnan fentről. Ez csak egy kis kisiklás volt, ezen a héten is jön az innováció, a sok új dolog, amit ötletes emberek kitalálnak és meg is valósítanak. Hogy jut el ez hozzánk, hogy találjuk meg azt, ami nekünk jó és hasznos? Hogy talál meg minket a szoftver előállítója? Ki vezet el minket egymáshoz?

Az egyik jól bevált lehetőség az, hogy a barátaink, ismerőseink már használják, jók a tapasztalataik, ajánlják nekünk is. Tipikusan így kerülünk bele a közösségi hálókba (Facebook, LinkedIn, Twitter), és így hálóznak be a beszélgetős és telefonálós szolgáltatások is (Messenger, Viber, Skype és társaik). A többi dolgot is részben az ismerőseinktől, részben reklámok hatására kezdjük el használni.

A CIO Hungary konferencián hallottam egy másik lehetőségről: a mobilszolgáltatók is beszállhatnak ebbe a láncba. Tóth Levente (Telenor; EuroCloud Magyarország) beszélt a tervekről, hogy a Telenor a saját szolgáltatásaival együtt a felhőben elérhető egyéb szolgáltatásokat is árul majd. Ez nem teljesen új dolog, elkezdődött már egy ideje – most az benne az új, hogy mások által kifejlesztett és nyújtott üzleti szolgáltatásokat adnának tovább a céges ügyfeleiknek, nem is csak egyet-kettőt, hanem lényegesen többet.  Mi ebben a jó? Természetesen jó az ügyfélnek, aki könnyen jut hozzá ahhoz, ami az üzletét segíti. Jó annak, aki a szolgáltatást létrehozta és el akarja juttatni sok vevőhöz, hiszen a mobilszolgáltató rengeteg ügyfelét tudja elérni.

Lighthouse, beaconAz a mobilszolgáltató, amelyik rendelkezik a szükséges kompetenciákkal, és ki tudja számunkra válogatni a hasznos mobilalkalmazásokat, betöltheti a „digital beacon” szerepét, azaz irányt mutathat nekünk az appok végeláthatatlan tengerében.

Vajon lesz igény erre a tudásra, tapasztalatra, vagy inkább mindenki maga kutat az appok után és tanul a saját kárán? Tud majd felelősséget vállalni a mobilszolgáltató az általa ajánlott vagy közvetített dolgokért?

A mobilszolgáltatók azt keresik, hogy a hatalmas ügyfélbázisukat (világszerte közel 7 milliárd!) hogyan tudnák még jobban hasznosítani. Mi is van emögött? Nyilván több bevételt akarnak szerezni, de nem ez az egyetlen motiváló tényező. Az is benne van, hogy részesedni akarnak a mások által a mobilinternet-hálózat révén megszerzett bevételből – és erre a nagy ügyfélbázis alapján van is lehetőségük, ha jól csinálják. (Az interneten tartalmat árusító OTT – over-the-top – szolgáltatók egyre nagyobb fejfájást okoznak a távközlési cégeknek és a szabályozó hatóságoknak is. Ezek a szolgáltatások kívül vannak a régi, megszokott körökön, nehéz megfogni és szabályozni őket. Érdekes a téma, megér egy külön írást. A júniusi ITBusiness Club ezzel a kérdéskörrel foglalkozott, és több volt a kérdés, mint a válasz.)

Nem csak mások szolgáltatásait közvetítik az ügyfeleiknek, hanem felhőszolgáltatóvá is válnak a távközlési cégek. A „telco cloud” elnevezés már létezik egy ideje, és azokhoz a nagy távközlési cégekhez kapcsolódik, amelyek beléptek a felhő üzletbe, így jobban kihasználva a meglévő infrastruktúrájukat, és plusz bevételi forrást szerezve maguknak. A jelenség nem új, már hat éve nemzetközi konferenciákat is rendeznek ezzel a címmel, de még nagy a fejlődési lehetőség.

Jó az, ha az internetszolgáltató egyben felhőt is szolgáltat nekünk? Szívesebben megyünk bele abba a felhőbe, mint másokéba? Mik lehetnek az előnyei?

Ha az internetszolgáltatónk saját hálózati központjában üzemelteti a nekünk nyújtott felhőszolgáltatást is, akkor jó minőségű elérést tud adni, hiszen nem a globális interneten keresztül kapcsolódunk, hanem a szolgáltató saját infrastruktúráján. Kevesebb problémánk lesz a sebességgel és a minőséggel.

A felhőben lévő adataink és rendszereink elérhetőségén kívül még azért szoktunk aggódni, hogy másnál vannak, más is elérheti őket. Vajon megbízhatunk a szolgáltatóban? Mit csinál a Google, az Amazon, a Microsoft és az Apple a nála tartott adatainkkal? Beleolvas a levelezésünkbe? Belenéz a vállalati rendszereinkbe? Megszerzi magának az ügyfeleink adatait? Hát igen, ezek a veszélyek mindig ott leselkednek, amikor másra bízzuk a fontos adatainkat… Ahogy Tóth Levente előadásában hallottuk, a telefonszolgáltatónk egy kicsit más kategória ebből a szempontból – már egyébként is rábíztuk sok értékes adatunkat, és nem élt vissza ezzel a lehetőséggel. Benne már eddig is megbíztunk, és így könnyebb még nagyobb bizalmat belé helyeznünk.

Azt célozzák meg a telefonszolgáltatók, hogy megbízhatónak tekintsük őket abból a szempontból is, hogy akár minden fontos üzleti adatunkat tárolhassák (természetesen titkosítva és jól őrizve).

Mit gondolunk erről? Tényleg nem olyan nagy lépés az, hogy az üzleti folyamataink is a telefonszolgáltatónk kezébe kerülnek?

Ha a mobilszolgáltatónk adja nekünk a felhőt, hogyan lesz a forgalom mérése és számlázása? Láttunk már olyan szolgáltatást, aminek a forgalma nem számított bele a havi keretbe. Vannak olyan csomagok, amikben a Facebook használata nem számít bele a forgalomba, és ingyenes. A mobilszolgáltatók megtehetik, hogy a saját tartalomszolgáltatásuk által generált forgalmat is kiveszik a fizetős forgalmi keretből, és ezt kiterjeszthetik a felhőszolgáltatásukra is. Így nem csak jobb minőségű, hanem ingyenes is lehet a szolgáltatás elérése, hogy még vonzóbb legyen, még jobban megérje az ügyfélnek a telco cloud használata.

Szóval, egy pillanatra úgy tűnik, hogy a telefonszolgáltatónk lesz egyben a felhőszolgáltatónk is, és mindenki boldog lesz. Ha egy kicsit jobban belegondolok, vannak ennek az elképzelésnek korlátai is. Milyen felhőről beszélünk? Ha szervereket, számítási kapacitást és tárterületet bérlünk (IaaS felhő), akkor stimmelhet a dolog. Ezek meglehetősen szabványos szolgáltatások, majdnem mindenki ugyanazt tudja nyújtani. De ez nem arról szól, hogy innovációhoz jutunk a felhőből. Ha kapacitást vásárolunk, akkor megtakaríthatunk beruházást és költséget, rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a gyorsan változó kapacitásigényekhez, de sem a szolgáltatásainkban, sem a rendszereinkben nem történik lényeges változás. Persze a kockázat se nagy…

Mi a helyzet, ha egy nagyszerű új rendszerre, szolgáltatásra bukkanunk a felhőben, és azt akarjuk használni (vagyis szoftvert, SaaS szolgáltatást akarunk venni)? Lehet, hogy ezt éppen a mi telefonszolgáltatónk nyújtja, de az igazán új dolgok esetében sokkal valószínűbb az, hogy tőle teljesen független az, aki kitalálta, akitől megvehetjük. Mit csinálunk? Indulunk és megvesszük?

Ha korlátozzuk magunkat egy szolgáltatóra, akkor hamar ugyanott leszünk, ahol voltunk: az üzleti osztályok azt látják, hogy az IT nem tud gyorsan alkalmazkodni a változó üzleti igényekhez, kerékkötője a változásnak… Ne legyünk kerékkötők! Tartsuk inkább nyitva a szemünket, vegyük észre azokat az új dolgokat, amik segíthetik a cég fejlődését, vizsgáljuk meg alaposan, és álljunk készen a bevezetésükre, amikor felmerül az üzleti igény!

Van még egy alaptípusa a felhőnek, a platform (PaaS). Ebben az esetben szoftverfejlesztő és -futtató eszközöket használunk a felhőből, ebben nagyon jó partner lehet az internetszolgáltatónk. A felhőben való fejlesztésnek rengeteg előnye van (ezekbe most nem megyek bele részletesen – Szentiványi Gábor előadásaiból minden lényegeset meg lehet tudni erről a témáról). Ez tipikusan olyan terület, ahol a kapacitást nagyon rugalmasan kell változtatni a fejlesztés és a tesztelés különböző fázisaiban. Ha külső fejlesztők is bekapcsolódnak a munkába, még jobb szolgálatot tehet a felhő: nem kell a belső hálózaton dolgozniuk, hanem a jól elkülönített szolgáltatói felhőben tudunk együttműködni velük.

A felhők szépen, lassan elvonulnak, jön a napsütés…