És amit megeszünk?

Eljutunk a laborban előállított vagy az elfogyasztás után is nyomon követett élelmiszerig? Jó lenne az nekünk? Jó lesz az nekünk?

Az új technológiák ipari gyártásban, a termékek életútjának nyomon követésében, a karbantartásban, a használati tapasztalatok alapján való továbbfejlesztésében való használatáról már elég sokat tudunk. Nem csak tervek, elképzelések vannak, de a mindennapi gyakorlatban is látszik az eredményük. Az elmúlt hetekben hoztam is érdekes és sikeres példákat.

  • Milyen az, amikor egy kisbuszt a megrendelés után kezdenek el gyártani, és nem kell 24 óra ahhoz, hogy elkészüljön? Nem csak nagyon gyorsan ér el a megrendelőhöz (aki gyorsan tudja elkezdeni a szolgáltatást és a pénzkeresést vele), de rengeteg részletet szabadon tud meghatározni a vevő.
  • Milyen az, hogy a lift, mozgólépcső, automata ajtó gyártója valós időben kap információt a terméke működéséről, a használat mértékéről, az alkatrészek kopásáról, a szükséges karbantartásról, a hibákról? Mennyivel tudja így a használhatóságát növelni, amivel nagyobb értéket nyújt a vevőjének és a vevő ügyfeleinek?

Ezekhez nagyon sok új műszaki megoldás, és az azokra épülő szolgáltatás kell – és ezek már mind léteznek, széles körben elérhetők.

Mi az eredmény? A gyártó és a vevő között szoros, közvetlen kapcsolat jön létre, eltűnhetnek a közvetítők (nagyker, kisker, szerviz). A gyártó egyre inkább szolgáltatást értékesít. (Két hete a „washing-machine-as-a-service” példáján mutattam be ezt a folyamatot.)

És mi van azzal, amit megeszünk? Lesz olyan, hogy egy mezőgazdasági termék tulajdonságait a vevő határozza meg, és nagyon rövid idő alatt megkapja, amit kitalált? Mondjuk, kérek egy 8,5 cm átmérőjű, sárga színű almát, aminek az íze jonatán, és nincs benne mag – lesz ilyen? Aligha, legalábbis addig, amíg az alma fán nő, addig évek kellenek az „előállításához”, ha egyáltalán lehetséges.

Az ennivalóink teljesen kimaradnak, nem használható a sok új technológia (IoT, 3D nyomtatás, mesterséges intelligencia, felhő)? Nem kell aggódni, nem maradnak ki – de más történik, mint az iparban.

A „precíziós mezőgazdaság” a folyamatok pontos megtervezését és optimális végrehajtását tűzi ki célul, és már jó sok eredménye is van. Mik ezek?

  • A gépek jól megtervezett, optimális használata.
  • Az egyes növények egyedi fejlődésének mérése, és testreszabott öntözés, tápanyagellátás, növényvédelem.
  • A tökéletesen megfelelő időben való betakarítás.
  • Az állatok egyedi takarmányozása.
  • Az állatok életfolyamatainak percre pontos követése, optimális ápolás, gondozás, szaporítás, gyógyítás.

Ezek nem csak azért hasznosak, mert kevesebb költséggel, több és jobb minőségű élelmiszert állít elő a termelő, hanem csökken az üzemanyag-felhasználás (és a káros anyagok kibocsátása), kevesebb növényvédőszer kell, kevesebb műtrágyát használnak (és ezek miatt csökken az ipari szennyezés is), nincs szükségtelen öntözés, és a víz jobban hasznosul (és kevésbé terheli a szűkös ivóvízkészleteinket a termelés). Az eredmény: jobb minőség, olcsóbb és környezetkímélőbb termelés.

De most nem a termelésről, hanem a termékekről akarok írni. Mire képes itt az internet és a felhő?

Az ellátási lánc és az élelmiszerbiztonság területén lehetne nagyokat lépni. Azt egyre fontosabbnak tartjuk, hogy az élelmiszerek eredetét ismerjük. Tudni akarjuk, hogy hol, milyen körülmények között, mikor termelték, ki volt a termelő. Ezek az információk az esetek egy részében (és részlegesen) meg is találhatók a csomagoláson (vagy az ömlesztett termékek mellett a polcon), de az élelmiszerek útjának követése nehézkes. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tavaly sok ember került kórházba baktériumos fertőzéssel az Egyesült Államokban, és elég gyorsan kiderült, hogy friss spenót fogyasztása állt az esetek mögött. A hatóságok (FDA és CDC) hamar ki is adták a figyelmeztetéseket. A szennyezett spenót forrásának azonosítása viszont eltartott három hétig, és ez az összes spenóttermelőt, -kereskedőt és –feldolgozót nagyon súlyosan érintette. Ha az egyes csomagok teljes útja pontosan és valós időben követhető lett volna, pillanatok alatt meglett volna a felelős. Nem kellett volna az összes többi spenótot is kivonni a forgalomból, és nem károsodott volna mindenki az értéklánc mentén (és a vevők is ehették volna kedvenc spenótjukat). Ezt papíron vagy manuálisan feltöltött és kezelt számítógépes rendszerben lehetetlen elérni – kell hozzá az automatizálás, amibe a csomagok elektronikus megjelölése is beletartozik, vagyis IoT. Élelmiszerek esetében ez nem olyan egyszerű, mint az ipari termékeknél, de ki lehet találni jó megoldásokat.

A biztonság másik eleme az lenne, hogy a visszahívott vagy lejárt termékeket ne is lehessen a polcon tartani, vagy eladni a boltokban. Az egyedi azonosítás szerepe ebben döntő lehet. Egy séta a polcok között a megfelelő kézi készülékkel, és már meg is van, hogy mit kell levenni onnan. Akár a vevők telefonja is alkalmassá tehető erre. A pénztáraknál is lehet ilyen eszköz, ami még a fizetés előtt szól, hogy nem adható el az áru. Az első lépés az elektronikus címkézés. Lesz ilyen? Szerintem lesz! Egyre olcsóbbak az effélék, és egyre nagyobbak a büntetések. Hamar kijön a matek, hogy mi éri meg…

Korábban írtam az egyedileg előállított termékekről (egydarabos szériákról). A példa az Olli kisbusz volt. Hogy van ez az ételekkel? Van erre lehetőség, lenne értelme? Igen, van, és már nem csak kutatják, hanem használják is. Az első komoly érdeklődő a hadsereg és az űrkutatás volt. Az egyforma ételek helyett testreszabott, egyedi ízlésnek és igényeknek megfelelő ennivaló mindkét területen nagy előrelépés lenne. Azonban a polgári életben már nem feltételes módban beszélünk erről. Hol és milyen esélye van az ételek “nyomtatásának”, és ez hogy változtatja meg az üzletmenetet? Arról van szó, hogy egy adott receptet sokféle változatban lehet elkészíteni (gluténmentesen, másféle ízben, másféle alakban), és ezeket nem kell előre megcsinálni (előre ismeretlen igényekre), hanem egyedileg készülhetnek. Ettől minden megváltozik, a beszerzés, a raktározás, a kiszállítás. Az egész a vevőközpontúságban kulminál – akárcsak a korábban említett ipari példák esetében. Meg is lehet kóstolni! Ha valakit a látványos ételek mellett a fenntarthatóság és az egészség is érdekel, ebben a TEDx videóban erről is hallhat (Chloé Rutzerveld, 12 perc).

Nyilván nem csak vendéglőben lehet az így előállított ételeket megenni, hanem házhoz is vihetik. Azt még nem látom, hogy mikor és hogyan tudjuk otthon „kinyomtatni” a recepteket…

Összefoglalva az új technológiák és az ételek kapcsolatát:

  • biztonság – élelmiszerek életútjának követése
  • biztonság – lejárt, kivont termékek azonnali felderítése
  • egyénileg testreszabott ételek, változatok.

Persze, nem pusztán nagyszerűség lesz itt sem. Lesznek vesztesek, akiknek csökken vagy elmúlik az üzlete. Lesznek hibák, sőt csúf visszaélések is. Sőt, van egy új törekvés: az ételek szintetikus előállítása. Megjelent már (kísérleti fázisban) az állatok nélkül, laborban előállított hús. Ebben óriási veszélyt látok. Az orvostudomány még egyáltalán nem tudja, hogy a hús melyik összetevői szükségesek a számunkra – a leegyszerűsített, néhány tucat alkotórészből álló hús lényegesen különbözik a valóditól, és nem biztos, hogy a jó irányban.

Meglátjuk…

Reklámok

Minden teljesen egyedi

Legyen zöld, balra nyíljon, és alul legyen az ajtaja! Az üvegpolc alatt ne egy, hanem két kisebb rekeszt legyen!

Ismerős igények? A vevő szeretné aprólékosan meghatározni a termék sok tulajdonságát, és nem a gyártó által előre kialakított modellek egyikét akarja megvenni. Tudjuk teljesíteni az ilyen igényeket? Bizonyos mértékig igen! A Subway szendvicsei nincsenek előre elkészítve, az alapanyagok keretein belül tetszésünk szerint összerakhatjuk a kedvencünket. A Mercedes kecskeméti gyárában a futószalagon különböző felszereltségű autók, sőt akár B és C-modellek vegyesen követik egymást, és a részben automatizált gyártást ez nem zavarja össze. (Mekkora lépés a Ford-féle első futószalagjához képest, ami akkor maga is óriási ugrás volt.) Bár kétpercenként gurulnak ki az új autók, mégis elég sok hónapot várnak a megrendelők. Azt hiszem, épp ez a hosszú idő az egyik tényező, ami lehetővé teszi az egyedi igényekhez alkalmazkodó gyártást. Valójában mennyire lehetnek egyediek ezek az igények?

Mit szólna a Whirlpool, ha a vevő olyan igényekkel jönne, amiket a cikk elején írtam? Ezek, meg még több is, teljesíthetők lennének, de ahhoz alaposan át kellene alakítani a beszerzési, raktározási, logisztikai, megrendelési, szállítási folyamatokat. Vannak ilyen igények? Nem tudom. Egy gyakran látható reklámfilmecske szerint vannak.

Mit lehet az effajta igényekkel kezdeni? Először is: nevet adunk nekik, hiszen, aminek neve van, azt már jobban tudjuk kezelni. Mi legyen a neve? Van neki több is, pl.: mass customization, build to order, hypercustomization.

Hogy történik az ilyesmi?

  • A leendő vevő kiválasztja, hogy mit szeretne: színek, bevonatok, extra tulajdonságok, stb.
  • A beszerzési és raktározási rendszer ellenőrzi a készleteket, és automatikusan beszerzi a hiányzó anyagokat és részegységeket, majd megjelöli a vevőnek készülő konkrét darab számára. (Itt már szerepet kap az IoT, a dolgok internete is, ha aktív vagy passzív jeladókat használnak.)
  • A gyártósoron találkoznak az alkatrészek és a részegységek, amiket emberek vagy robotok építenek össze. A jeladók alapján találják meg, hogy mit kell összeépíteni, milyen bevonatokat és színeket kell alkalmazni.
  • A gyártási folyamat során akár teljesen automatizálni is lehet a minőségellenőrzést, biztosítva, hogy pont az és pont úgy kerül bele a késztermékbe, ahogy azt a vevő megrendelte.

Ez volt az, ami a gyárban történt. Mit látott ebből a vevő? Minthogy a kezdetektől kezdve neki, pont neki gyártottak, akár követhette is az egész folyamatot a mobilján. Sőt, akár magát a szállítást is követheti. (Aki rendelt már interneten, mennyire örült volna annak, ha tudja, hogy hol jár a futár a cuccal, mikorra várható az érkezése!) Ja, és mindez nem kerül se neki, se a gyártónak extra erőfeszítésébe. Nem kell az ügyfélszolgálatot hívni, vagy naponta beugrani a weblapra.  

A termék – ellentétben a megszokott forgatókönyvvel – nem veszti el a kapcsolatát a gyártóval, amikor elér a vevőhöz! A benne lévő érzékelők gyűjtik és továbbítják a használatával, a működésével, a hibáival kapcsolatos adatokat. Ezeket fel lehet használni a konstrukció javítására, jobb és hasznosabb termékek megtervezésére.

Mekkora mindezek realitása? Mennyire távoli jövőről beszélünk?

A szükséges technológia már rendelkezésünkre áll. Az alkatrészek épületen belüli követésére sok olcsó és rugalmas megoldás van, például ez: UWINLOC’s Industrial IoT Tracking Device. Sőt, azért se kell messzire mennünk, ha kis fogyasztású (egy töltéssel akár 10 évig működő) és egész pici hálózati sávszélességet igénylő kültéri megoldást keresünk, ez már Magyarországon is elérhető.

Ami még hiányzik, az az üzleti modellek kitalálása és megvalósítása. Ehhez okos emberek és jó ötletek kellenek. Vannak ilyenek? Vannak, csak össze kell találkozniuk a technológiával, és hagyni kell szárnyalni a gondolataikat…

Sikerült már valakinek megvalósítania a gyakorlatban, ipari környezetben a teljesen egyedileg előállított terméket? Többeknek is! Az egyikről írtam is nemrégiben, ez az Olli. Akkor úgy került képbe, hogy a Watson segítségével beszélgetni is tud az utasokkal ez a teljesen vezető nélküli kisbusz.

Más érdekessége is van az Ollinak: nagyon gyorsan elkészül! 3D nyomtatással 10 óra alatt készítik el az elemeit, majd 11 óra alatt összeszerelik. Szép teljesítmény! Mit is jelent ez? Az “ipar 4.0” (és a benne megjelenő technológiák) teljesen egyedi járművek (egydarabos szériák) előállítására alkalmas. Szabadon állíthatja össze a megrendelő a kisbuszt a lehetséges komponensek és opciók felhasználásával, és egy késztermék szokásos internetes szállítási idején belül kapja meg azt a teljesen egyedi terméket, amit csak a megrendelése után kezdtek el legyártani (nulláról kezdve). Impozáns, ugye?

Jó ez, kell ez? Majd eldönti a piac!

Komolyabb kérdéseket is fel lehet tenni az egész változás társadalmi hasznosságáról vagy káráról. Én is sokat töprengek rajtuk, és talán egyszer eljutok odáig is, hogy írok ezekről a gondolataimról. A gyártókat, a megrendelőket, a vevőket ezek aligha érdeklik, a “kapitalizmus szelleme” csak az egyéni hasznosságot ismeri, a társadalmi haszon és kár csak akkor érinti, amikor válságba vagy forradalomba torkollik. Itt most megállok, ki-ki gondolja tovább (ha akarja)…

Előzmények:

Dr. Robot

Miről lehet beszélgetni dr. Robottal? Kell egyáltalán beszélgetni vele?

da Vinci robotA múlt héten azt ígértem, hogy visszatérek a modern számítástechnika orvosi alkalmazásaira. Akkor megemlítettem a Watsont, ami orvosokat segít a diagnózis megtalálásában és terápiás javaslatokkal, és nagyszerű eredményeket ér el (főleg a daganatos betegségek területén). Egyelőre úgy látszik, hogy nem elveszi az orvosok munkáját, hanem tudós kollégaként segíti őket abban, hogy hihetetlen számú beteg leleteit, kezelési módjait és azok eredményeit átnézve, elemezve, gyorsan jó diagnózist állítsanak fel, és megtalálják a legjobb terápiát. Watson többé-kevésbé tekinthető gondolkodó gépnek, hiszen tanulni is képes. Ez a terület, a cognitive computing, nagyokat lép előre, és nem az IBM Watson az egyetlen képviselője. (Itt írtam tavaly egy-két érdekes dolgot erről a területről.)

Ma nem erről lesz szó, hanem a robotika orvosi alkalmazásairól, azon belül is a sebészetről. Talán nem is olyan meglepő, hogy egy nagyon precíz, finom mozgásokat igénylő területen bevetik a robotot, aminek nem remeg a keze, nem fáradt, nincsenek érzelmei, hanem minden helyzetben nagyon pontosan el tudja végezni a feladatát. Ha erre számítottunk, akkor nem teljesen volt igazunk. Ugyan sebészeti robotok használatát már 2000-ben engedélyezte az FDA, a robot egyáltalán nem dolgozik önállóan. Nincs benne semmilyen formája az intelligenciának. Mégis mi a haszna, mire jó?

A nagyon finom, apró mozdulatokat igénylő területeken alkalmazzák, mert le tudja kicsinyíteni a sebész kézmozgását. A szoftvere képes a kézremegés hatásának csökkentésére, kiszűrésére. Az ízületei mozgékonyabbak, mint az emberéi, így olyan helyekre is be tud kanyarodni, ahova egyébként sokkal több vágással lehetne csak eljutni. A döntéseket viszont egyáltalán nem akarja kiadni a kezéből a sebész – mondta az NJSZT idei Digitális Esélyegyenlőség konferenciáján Haidegger Tamás. Azt is megtudtuk tőle, hogy már 3-4 évtizedes múltja van ennek a témának, először a NASA kezdett el ezen a területen kutatni a hosszú időt a Földtől távol töltő űrhajósok miatt. 1970-ben alkották meg a NASA mérnökei az első távsebészeti rendszer terveit, amik akkor még megvalósíthatatlannak bizonyultak, de évekkel később kezdtek realitássá válni egyes elemei, és felmerült a földi katonai alkalmazás lehetősége. Az első megvalósult műtét 1985-ben mégsem a hadseregben, hanem polgári területen történt, egy idegsebészeti beavatkozásban szolgált asszisztensként egy robot. Itt azt a képességét használták ki a robotnak, hogy nagyon nagy pontossággal tudja végrehajtani az előre megtervezett műveleteket. Tehát itt a sebész semmilyen döntést sem bízott a robotra, hanem „csak” a terv nagyon precíz végrehajtójaként alkalmazta.

Hiába volt nagyon pontos és precíz, ez a módszer mégsem terjedt el, mert hiányzott a bizalom a robotok iránt. Végül nem is ez a megközelítés (az előre megtervezett beavatkozás automatikus vagy félautomatikus végrehajtása) hozta az első komoly sikereket, hanem a da Vinci „távoperáló” rendszer, vagyis a NASA mérnökeinek ötlete, de nem a világűrben, hanem egyszerű kórházban, és nem távolról, mert egy helyen kell lennie a sebésznek és a robotnak (szabályok és aggodalmak miatt). Akár a laporoszkópia továbbfejlesztésének is lehet tekinteni, mert azt teszi könnyebben, pontosabban kivitelezhetővé. Úgy látszik, hogy ezt a megközelítést könnyebben értették meg és fogadták el az emberek. Már több mint 3500 da Vinci robot dolgozik szerte a világon (kétharmaduk az USA-ban), és a közelünkben is vannak páran. Kíváncsiságból beírtam Budapestet a keresőjükbe, és elég sok közeli találatot kaptam (mindet tőlünk nyugatra, a legközelebbieket Bécsben). A rendszer kétmillió dolláros ára nyilván jelentős akadálya a terjedésének.

Az elfogadáshoz járulhat az is hozzá, hogy nem is nagyon használják a „robot” szót, amikor a módszert ismertetik. A bemutató szövegben csak egyszer, és csak a vége felé fordul elő a „robotics” szó. Ez stimmel is, hiszen semmit se csinál önállóan a da Vinci – csak egy (vagyis három-négy) precíz kezet ad a sebésznek. Évente több százezer műtétet végeznek így az Egyesült Államokban, és egyes műtétek (például prosztata) túlnyomó többségét.

Természetesen nem egyöntetűen pozitív a fogadtatása, és sok kritika is éri. Ezek különféle szempontból bírálják a da Vinci rendszert, amikből eggyel foglalkoznék csak. Fontos a kórházak számára, hogy egy ilyen ügyes és drága berendezést minél inkább kihasználjanak, ezért elcsábulhatnak és kevesebb oktatás és gyakorlás után is egyedül rábízhatnak valódi beteget egy kezdő orvosra. Talán ennek tulajdonítható, hogy egyes elemzések szerint nem jobbak az eredményei a hagyományos laparoszkópiás beavatkozásokénál. (Egy 2013-as tudományos cikk szerint az eredmények nem voltak mérhető mértékben jobbak, de a költségek sokkal magasabbak voltak: The Journal of American Medical Association.)

Érdemes a da Vinci rendszert használni a megszokott, bevált módszerek helyett? Igazságot ebben a kérdésben majd a következő évtizedek hoznak, de nem biztos, hogy az a kérdés ugyanez a kérdés lesz.

Az írásom elején említett Watson a kórismében és a kezelés kiválasztásában segít. A da Vinci a műtétben. A kettő között ott van az orvos, és a da Vinci kezét is az orvos fogja. Ő értelmezi Watson tanácsait, ő hozza meg a döntést a kezelésről. Ő tervezi meg a műtétet, és ő hozza meg a műtét közben felmerülő kérdésekben a döntést. A pontosabb képalkotó rendszerek és a pontosabb diagnózis birtokában talán egyre kevesebb ilyen azonnali döntés kell majd. Ha majd – akárcsak a vizsgálatokról és a kezelések eredményességéről – a műtétekről is lesz sokmilliós adatbázis, esetleg a Watson segíthet a sebésznek műtét közben. Eljön majd az az idő, amikor Watson és da Vinci együtt dolgozik, és az orvos csak megfigyelő lesz? Vagy az sem? Kivel fogunk beszélni a műtétről, a várható eredményekről és a kockázatokról? A Watson képes lehet erre…

Talán már itt van a küszöbön egy efféle megoldás: a Google és a Johnson & Johnson nemrég belefogott egy közös vállalkozásba, aminek a célja a „Sebészet 4.0” vagy „digitális sebészet” megteremtése. (Ebben a terminológiában „Sebészet 3.0” az, amit a da Vinci használatával csinálnak.) A diagnosztikai és a műtéti eszközöket döntéstámogató algoritmusokkal egészítik majd ki. Azt még nem merik kimondani, hogy döntéshozó szerepük is lesz… A prototípust 2020-ra ígérik.

Amikor majd könnyű szívvel rábízzuk a családunk életét az önmagukat vezető autókra, talán a mesterséges intelligenciával bíró orvosi robotokat is szívesen látjuk magunk körül.

Ebben az írásomban nem Haidegger Tamás előadását ismertettem, de erősen támaszkodtam rá abban, hogy merre induljak, merre nézzek körül. Nem is mindenről írtam, amiről ő nagyon érdekesen, sok képpel és videóval beszélt. Javaslom az érdeklődőknek, hogy nézzék meg a teljes előadást (26 perc).

Továbbiak erről a konferenciáról:

Gondolkodom, tehát…?

„Gondolkodom, tehát vagyok” – erre a következtetésre jutott Descartes a XVII. században. Milyen folyományai vannak ennek a megállapításnak ma, és milyenek lesznek holnap, holnapután?

blue-river-technology-see-spray-machine

Forrás: Blue River Technology

Az NJSZT (Neumann János Számítógép-tudományi Társaság) idén is nagyon aktuális témát választott a DE! (Digitális Esélyegyenlőség) konferenciájának, ami immár a tizedik volt a sorban. A gondolkodó embernek szükségképpen látnia kell a veszélyeket is, amik a hihetetlen sebességű és irányú fejlődés mögött vannak, és hozzáértő (írástudó) embernek a felelősséget is vállalnia kell. Ezzel adta meg a konferencia alaphangját bevezetőjében Alföldi István.

Valóban nagy a felelőssége mindenkinek, akinek bármilyen szerepe van ebben a folyamatban, és még nem is tudjuk, hogy hova vezet ez az egész. Látunk „apró” részleteket, itt vannak a nyakunkon a robotok, a majdnem gondolkodó számítógépek, amelyeknek már nem csak az a jellemzője, hogy sok adatot tudnak gyorsan tárolni, előszedni és elemezni, hanem olyan következtetésekre is pillanatok alatt jutnak el, amikhez az embernek napok vagy hetek kellenének (ha egyáltalán). Vajon fejlődés vagy forradalom az, ami elkezdődött?

Mit jelent a gondolkodás mint az embert a géptől megkülönböztető képesség? Számomra az egyik fontos eleme az, hogy mi akkor is tudunk döntést hozni, ha nincs előre megírt algoritmusunk. A gép viszont előre megírt programok mentén halad. Ez azt is jelenti, hogy a programot létrehozó embernek sokkal magasabb szintű képességei vannak, mint az általa létrehozott programnak, „mesterséges intelligenciának”. Meddig igaz ez az állítás, hol vannak a határai? Ha a Watson képességeit nézzük, azt hihetjük, hogy eltűnik ez a különbség. Van félnivalónk, vagy örömteli a fejlődés?

Bőgel György professzor – szokás szerint – alapos kutatással készült az előadására, nagyon sok adatot és információt osztott meg velünk, és mindjárt segített is megértenünk a teljes képet. Már amennyire meg lehet azt ma érteni…

A gépek régen jelen vannak az életünkben, és az sem újdonság, hogy „elveszik” a munkánkat. Ha a gép olcsóbban, gyorsabban, pontosabban végzi el a munkát, akkor a tőkés, a vállalkozó, a tulajdonos lecseréli az embert a gépre. Az ember kereshet magának más munkát… Ez nagyszerű, hiszen nő a termelés, csökkennek az árak, javul a minőség. Az emberek megszabadulnak a nehéz, testet gyötrő fizikai munkától, felszabadulnak, magasabb szintű, alkotó munkát végezhetnek. Akik be tudnak  illeszkedni, el tudják végezni azokat a munkákat… A többi munkanélküli lesz, kilátástalan lesz az élete neki is és a gyerekeinek is. A munkanélküliség folyamatosan nő az egész világon, és főleg a fiatalokat sújtja már elég sok éve Nyugat-Európában is. Máshol még rosszabb a helyzet, rengeteg embernek reménytelen az élete emiatt.

Az ipari fejlődés során a mezőgazdaságban feleslegessé vált munkaerőt a városok és az ipar szívta fel. Vajon folytatódik ez a folyamat, így lesz ez a jövőben is? Az a része biztos, hogy egyre kevesebb kétkezi munka van a mezőgazdaságban. Már nem csak az egyszerű feladatokat veszik át a gépek, hanem megkezdődött ez a folyamat a tudást, tapasztalatot igénylő területeken is. Bőgel professzor a salátaritkító gépet hozta fel egyik példának. A saláta egyelése nem egy egyszerű, mechanikus feladat. Nem könnyű a pici növénykék esetében megkülönböztetni egymástól a gyomot és a salátát, és még azt is el kell dönteni, hogy a saláták közül melyik maradjon, melyiket kell kihúzni. Az erre a célra alkotott gép lát, gondolkodik, cselekszik, tanul. És mindezt gyorsan csinálja, két óra alatt elvégzi egy egész brigád tíznapi munkáját. Innentől kezdve már egyszerű gazdasági a kérdés: ki csinálja olcsóbban és megbízhatóbban?

Mi lesz azokkal, akik a salátát egyelik? Találnak másik munkát a földeken? Elmennek a városba rosszul fizetett, betanított munkát végezni? Ezek a lehetőségek gyorsan szűkülnek. Egy nagyon rossz folyamatot erősít ez a technológiai változás most. Valamikor a gyerekek általában arra számíthattak, hogy jobb életük lesz, mint a szüleiknek volt. Sajnos évtizedek óta romlik a helyzet, és a mai harmincasoknak már csak a fele számíthat erre (ez USA-adat, de Nyugat-Európában is hasonló a romlás). Ez kapcsolódik az egyre fokozódó vagyoni polarizációhoz is, ami ma már ott tart, hogy a 8 leggazdagabb emberé az összes vagyon fele, és az összes vagyon 89%-a van az emberek 10%-ának a kezében. A többi 90%-nak szinte semmi se jut. Ez súlyos probléma, érzik az emberek (és szerintem sok bajunk gyökere). Itt van még a Gallup felmérése: Obama elnök nyolc éve után megkérdezték az amerikaiakat, hogy melyik területen javult, és melyiken romlott a helyzet. Az általános kép egyáltalán nem fényes, de itt most csak ezt az egyet akarom megmutatni. Az emberek gazdasági helyzetében mutatkozó korábban is veszélyes szakadék tovább mélyült.

usa-obama-weath-gap

Bőgel professzor több példát és statisztikát mutatott arra a jelenségre, hogy a közepesen fizetett munkahelyek tűnnek el, és általában csökkennek az átlagfizetések. Az olcsó munkaerőre még szükség van (talán csak azért, mert olcsóbb a gépesítésnél). A magasabb képzettségű dolgozók is kellenek (amíg ott is tömegesen meg nem jelennek a számítógépek).

Ma az a helyzet, hogy az automatizálás és a gépesítés a középen elhelyezkedő munkahelyeket szünteti meg a legnagyobb számban, azonban nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. A cikkem elején említettem a Watson szuperszámítógépet. Ezt – természetesen – úgy pozícionálja az IBM, hogy nem elveszi az ember munkáját, hanem jó kolléga, aki segít a tanácsaival. Az eddigi alkalmazásaiban ez így is van, még az orvosi területeken is, ahol a legnagyobbat alkotja a diagnózisok felállításában segítve a szakorvosokat. (Erre a témára majd még visszatérek.)

Nagyon megragadott, ahogy Bőgel György átadta nekünk Andrew McAfee gondolatait a különböző típusú munkakörökben dolgozó emberek helyzetéről. Röviden összefoglalva: a középen elhelyezkedő, vagyis alacsonyabb képzettséget igénylő „fehérgalléros” munkát vagy magasabbra értékelt „kékgalléros” munkát végző emberek helyzete, élete drasztikusan romlik, egyre többen kerülnek börtönbe, válnak el, nevelik egyedül a gyereküket, veszítik el az érdeklődésüket az ország dolgai iránt. A teljes TED-előadást is érdemes megnézni (15 perc, magyar felirattal).

A gépek már ismerik, és jól csinálják a finom, precíz mozgást, megfogást igénylő feladatokat. Az optikai felismerési képességeik gyorsan fejlődnek, már nemcsak az arcok megismerése, hanem a jellemvonások felismerése is realitás. A közösségi térben is kezdenek egyre jobban mozogni (ha eltekintünk egy-két nagyon rosszul sikerült kísérlettől, pl.: @TayAndYou).

Bőgel György rámutatott arra, hogy még keveset tudunk ezekről a folyamatokról. Annyi látszik, hogy a kapitalizmus szelleme működik, a gyorsuló technikai fejlődés ezt támogatja, és globális és többé-kevésbé korlátok nélküli világban növekszik az egyenlőtlenség. Azt még nem tudjuk, hogy a technikai csodák, az óriási feszültségek milyen újabb radikális változásokhoz vezetnek majd. Van sok világmegváltó ötlet: erős állam, megváltozó oktatás, progresszív adó, alapjövedelem, több innováció, közmunka, vezetői jövedelmek korlátozása.

Remélem, sokaknak felkeltettem az érdeklődését! Nekik javaslom Bőgel György előadását (28 perc).

Ahogy szoktam, ebben az írásomban is több forrást használtam fel, és ezeket kiegészítettem a saját gondolataimmal, véleményemmel. A forrásokra hivatkoztam. Azok a bekezdések alapulnak Bőgel professzor előadásán, amelyekben megemlítettem a nevét.

Továbbiak erről a konferenciáról:

 

Jó úton járnak!

Sok jó példa – remélem ragadós!

Forrás: a Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola Hipersuli tanári csapatának pályázata

Forrás: a Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola Hipersuli tanári csapatának pályázata

A múlt héten megírtam, hogy kik nyerték a VISZ és a Scientific Games Kft. díját, amit középiskolai tanári csapatoknak írtunk ki a modern technika lehetőségeinek iskolai, oktatási alkalmazását elismerendő. Ahogy írtam, kifejezetten nem az informatika oktatása érdekelt minket, hanem egy sokkal fontosabb cél: az informatikai eszközök használata az oktatásban és a tanulásban, és ezen keresztül a szükséges kompetenciák elsajátítása, gyakorlása. A közeljövő írástudói azok lesznek, akik jól forgatják ezeket az eszközöket, úgy és arra tudják használni őket, ahogy azok hasznosak.

Sokszor hallottuk, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz, de ez általában nem látszik igaznak a diákok számára. Ha mindig valamilyen „megmérettetésre” készítjük fel őket, legyen az érettségi, felvételi, nyelvvizsga vagy PISA-felmérés, akkor a kimeneti követelményeknek való megfelelés a tanulás célja. Nem mondom azt, hogy felesleges a diákok teljesítményének mérése és a kimeneti követelmények teljesítése, de látom annak a veszélyét, amikor ilyen könnyen, szinte mechanikusan értékelhető feladatokat teszünk eléjük. A sikeres iskolák és tanárok az adott mérési módszerre optimalizáltan tanítanak. Ezzel az a baj, hogy mindegyik vizsga a múltról szól. Azt tükrözi, hogy a készítői mit gondoltak fontosnak évekkel ezelőtt. A világ viszont gyorsan változik, és bár a tudás maga nem avul el gyorsan, a megszerzésének és felhasználásának módszerei állandóan változnak.

Nem szabad úgy felnőniük a gyerekeknek, hogy a számítástechnikai eszközök és az azokkal elérhető hihetetlen mennyiségű információ (és manapság már tudás is) valami félelmetes, ismeretlen, sőt rossz és üldözendő dolgok legyenek! Talán tudjuk ezt, de mégis sok iskolában „üldözik” az okostelefonok és táblagépek órán való használatát. Az már külön kegynek számít, ha egy diáknak megengedik, hogy azon jegyzeteljen, az értelmes használatát viszont nem tanítják. Amíg otthon és az iskolában „gépezés” és „netezés” a modern technika használatának a neve, és valami időrabló, káros tevékenységnek tekintjük, addig ne számítsunk arra, hogy jövőálló tudással, az életben való eligazodásra képesen kerülnek ki a gyerekek az iskolából. Ezen az sem változtat, ha minden tesztet sikeresen töltenek ki.

Azt talán nem tudjuk ma megmondani, hogy pontosan mik azok a képességek és begyakorolt tevékenységek, amik 15-20 év múlva majd kellenek az akkori világban való eligazodáshoz és sikeres élethez, abban talán egyetérthetünk, hogy a mai modern technika készségszintű használata jó alapot ad azok elsajátításához. Jót beszélgettünk, vitatkoztunk erről a kérdésről az idei INFOTÉR konferencián – további kapcsolódó gondolatok az arról szóló cikksorozatban megtalálhatók.

A kicsit hosszúra sikerült bevezető után arról lesz szó, hogy a két díjazott mellett milyen eredményekért részesítette a VISZ elismerő oklevélben a többi pályázó csapatot. Emlékeztetőül, a két díjazott csapat a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium és a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakgimnáziuma egy-egy tanári közössége volt.

Az elismerő okleveleket kiérdemelt csapatok ezekből az iskolákból kerültek ki:

  • Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola (Törökbálint)
  • Budapest XIV. Kerületi Szent István Gimnázium
  • Földes Ferenc Gimnázium (Miskolc)
  • Lauder Javne Zsidó Közösségi Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola (Budapest)

Nagyon változatos képet mutatnak ezek az iskolák. Az egyikben még az elején vannak, még éppen csak alakul az informatika sok tantárgyban való használata, a másikban több mint tíz éve ez az alap.

A pályázatokból is látszik, hogy hihetetlen bőségben állnak rendelkezésünkre a tanításban felhasználható szoftverek és rendszerek, és élnek is a lehetőséggel a tanárok. Néhány a sok-sok használt eszköz közül:

Classdojo ESLFlow EGO4U
freerice Quizlet flocabulary.com
education.com Superteacherworksheets.com Kahoot
Tedtalks Anglophenia Ted-Ed
Crash Course Beyond the Trailer Moodle
Geogebra Facebook sites.google.com
Slideshare Prezi Youtube
NEO LMS OneNote PowerPoint

Nem csak meglévő eszközöket és tananyagokat használnak, hanem maguk is fejlesztenek a tanárok – és ne arra gondoljunk, hogy az informatikusok programoznak. Nem, a tanárok, a humán tárgyak tanárai is, maguk használják alkotó módon a technika adta lehetőségeket. Ezzel egyben mintát is adnak a diákjainak arra, hogy nem a korlátozódnak a fejlesztési lehetőségek csak azokra, akiknek ez a szakmájuk. Mindenki bátran belefoghat ilyesmibe, és még sikerrel is járhat. Sőt, azt is láthatják, hogy a tanár is tanul és fejlődik, nem ragad meg a valamikor megtanult ismeretekben. Talán ez az egyik legfontosabb haszon a gyerekek számára: a folyamatosan tanuló felnőtt látványa. Hátha ők is ilyenek lesznek!

Fontos aspektusa ezeknek a módszereknek, hogy távoktatásban is használhatók, illetve az órákról hiányzott tanulók számára is elérhetővé teszi az órai anyagot. Ezekkel a lehetőségekkel élnek is az iskolák. A tanulók az online tanulás során nagyobb szabadsággal rendelkeznek, nagyobb a saját felelősségük, és így autonómiájuk is fejlődik. Szakköri munkát is végeznek, szaktárgyi versenyeket is tartanak online csatornákon.  Sőt, nemzetközi online projektekben is részt vesznek, ahol akár tucatnyi európai és ázsiai iskola diákjai együtt hozzák létre a végeredményt (pl.: Asia-Europe ClassroomNet).

Arra is figyelnek a jó tanárok, hogy ne az eszköz uralkodjék, az maradjon csak eszköz. Akkor kell használni, amikor valóban hozzáadott értéke van – ez az érték lehet az ismeretek bővítése vagy rögzítése, kompetencia fejlesztése, vagy akár segítség a tananyag könnyedebb, játékosabb feldolgozásában. Több tanár is fejleszt és használ játékokat a tantárgya oktatásában. Olyan feladatokat adnak ki, amiket a gyerekek önállóan vagy csoportosan, a tanár részvétele nélkül is meg tudnak oldani. Eközben kutatniuk, keresniük is kell, és együtt kell működniük. A kutatás és az adatgyűjtés során megtanítják őket a források értő használatára.

Az ő tanítványaik közül több olyan felnőtt kerül majd ki, aki érti ezt a világot, nem vész el benne, nem lehet olyan könnyen félrevezetni, mint ahogy azt ma látjuk. Ehhez azzal is hozzájárulnak a tanáraik, hogy a gyakorlatban, iskolai és tantárgyi Facebook-csoportokban mutatják meg nekik a jó használatot.

Ehhez tegyük hozzá ismét, hogy nem műszaki vagy természettudományos tárgyakról van csak szó! A pályázók 23 tantárgy tanításában használják aktívan a modern technikát (a lista az előző cikkben található).

Nagyon örülök, hogy ennyi jó példával találkozhattam a pályázat kiértékelése során, és bízom benne, hogy egyre több és jobb pályázatot kapunk majd az évek során. Ők már hosszabb-rövidebb ideje azon az úton járnak, amire minden iskolának hamarosan rá kell lépnie, ha releváns akar maradni. Azok, akik még az elején járnak az útnak, keressék meg a fent említett iskolákat – szívesen mutatják az utat.

Életre nevelnek az iskolában

Nagyon fontosnak találom, hogy a gyerekek jól kiismerjék magukat a mai, egyre több informatikával működő világban, és örülök, amikor azt látom, hogy családok és iskolák okosan segítik őket ezen az úton. Szerencsére nem csak szerintem fontos ez, hanem ilyen családok és iskolák is vannak!

A Magyar Vezető Informatikusok Szövetsége (VISZ) és a Scientific Games Kft. által idén díjazott középiskolai tanári csapatok munkáját és eredményeit mutattam be a múlt héten, és azt a témát folytatom holnapután.

Szerintem érdemes lesz eljönni. Várlak Kedves Olvasó!

Ők tanítják a jövő generációit

Digitalizáció a közoktatásban. Új kompetenciák.

Idén először írtunk ki pályázatot középiskolai tanárok számára. Alapvetően más ez a pályázat, mint a tizenöt éve nagy sikerrel zajló felsőoktatási. Ott olyan oktatókat keresünk és díjazunk, akik informatikát oktatnak főiskolán és egyetemen. Tudjuk, hogy informatikára nem csak az informatikusoknak van szükségük, és ez már a tavalyi pályázatok értékeléséből is kiderült. Már akkor is figyelembe vettük az informatikának a műszaki területeken kívüli használatát.

Idén még egyet léptünk ezen az úton. Nem informatikát tanító tanárok számára írtuk ki a középiskolai pályázatunkat, hanem olyanokat kerestünk, aki hasznosítják más tantárgyak tanításában. Sőt, nem is egyes tanárokat kerestünk, hanem tanári csapatokat! Olyan iskolákat kerestünk, amelyekben a mindennapi élet, a mindennapi oktatás szerves része a modern technológia alkalmazása. Olyan iskolákat, ahol nem az a tipikus, hogy begyűjtik az órák előtt a diákok okostelefonjait, hanem használják azokat az órai munkában.

A következő szempontokat hirdettük meg a pályázatban:

  • az új digitalizációs szemlélet, a korszerű módszerek, megközelítések használata tantárgyak oktatásában, számonkérésében;
  • új módszerek, korszerű tanítási, számonkérési segédanyagok kidolgozása, modern technológiák felhasználása a tantárgyak oktatásban és számonkérésében;
  • meglévő digitális oktatási, szakmai anyagok felkutatása, felhasználása, akár magyar, akár idegen nyelven;
  • a fentieket legalább három tantárgyban érvényesíteni kell:
    • gimnáziumok esetében legalább egy humán és egy reál tárgyban,
    • szakgimnáziumok, szakközépiskolák esetében legalább egy szakmai és egy humán tárgyban;
  • iskolai élet digitális közösségi terének interaktív használata.

Őszinte örömünkre szolgált, hogy valóban vannak olyan iskolák Magyarországon, ahol a tanárok értik az idők szavát, használják az okostelefonokat, táblagépeket, nem tekintik ellenségnek az interneten megtalálható információkat, hanem ezek okos használatára is oktatják a diákjaikat. Ezt nem erre „kijelölt” tanórákon teszik, hanem sokféle tantárgy keretében. Hadd soroljam fel a teljes listát, mert tanulságos:

állampolgári ismeretek fizika matematika
angol nyelv földrajz mozgóképkultúra és médiaismeret
áruforgalom földünk és környezetünk művészeti ismeretek
biológia héber nyelv társadalmi ismeretek
dráma és tánc informatika természetismeret
egészségtan kémia történelem
etika kereskedelmi ismeretek vizuális kultúra
filozófia magyar nyelv és irodalom

Minden tantárgy tanulásába és tanításába lehet élvezetet vinni, ha olyan módszereket és eszközöket használunk, amik kézre állnak és kedvesek nekünk. A lista mutatja, hogy aligha vannak korlátok – csak a képzeletünk és az energiánk jelentik a korlátokat. Aki valósított már meg ilyesmit, biztos tudja értékelni a sikeres tanárok hatalmas munkáját, akik átalakítják a saját oktatási módszereiket, napról napra új dolgokat tanulnak meg. Miért teszik ezt? Nos, nem a VISZ és a Scientific Games Kft. által kitűzött díjért. Arról még mi sem tudtunk, amikor ők már azzal töltötték az idejüket, hogy egyre jobban tanítsanak, és felfedezzék a modern technológia szerepét a saját (nem műszaki) területeiken.

Kompetenciák. Annyit halljuk manapság ezt a szót, és nem vagyok biztos, hogy mindig értjük is. Igen, itt is kompetenciákról van szó – méghozzá nagyon fontos, a jövőnket meghatározó kompetenciákról. (Ennek a részleteibe itt és most nem akarok belemenni, az INFOTÉR konferencián egy kerekasztal-beszélgetésben éppen eleget beszéltünk róla.) A digitális kompetenciákat nem egy-egy kijelölt tantárgy keretében kell „tanítani”, hanem az iskolai élet minden területén kell segíteni a diákokat, hogy elsajátítsák azokat. Így van ez a tanórákon és azokon kívül is, akár a Facebook is része lehet ennek a munkának. Annak az értelmes használatát is meg lehet tanulni a tanároktól, az ő jó példájukból.

Mielőtt valaki megkérdezné: Nem, nincs sok pénzük a nyertes iskoláknak! A gyerekek és a tanárok saját eszközeiket használják az órákon, ingyenesen használható (és nagyon jó) szoftvereket és rendszereket használnak, a „felhőben” dolgoznak, jó ötleteik vannak, fejlesztenek, megosztanak és felhasználnak tananyagokat. Mi teszi kiemelkedővé őket? Sok tanár együttműködése, vezetői támogatás, a tanárok nyitottsága, kíváncsisága, minden nap jobbra törekvése. Ebben a gyerekek is partnerek, észreveszik a tanár értékes munkáját, részt vesznek benne.

A középiskolai tanári csapatoknak kiírt díjat a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium nyerte. (A csapat tagjai: Oláh Tibor, Molnárné Kövér Ibolya, Németi Edit, Oláhné Flinta Marianna, dr. Nagy Attila és Magi Csaba.) Itt egyáltalán nem újdonság az informatika, 1990-ben kezdték tanítani. Az évek során sok eszközt szereztek be, és főleg kidolgozták a használatuk módszereit. Ezeket szakmai napokon mutatták be más iskoláknak. 2011-ben vezették be a robotika oktatását, hogy az algoritmikus gondolkodás fejlesztésében segítse őket. Ezt később komplex műszaki szemléletmód fejlesztésében is felhasználták, és az új pedagógiai módszerük módszertan innováció lett. Az egész tantestületre jellemző az innovatív gondolkodás.

hajduboszormeny_bocskai_istvan_gimnazium_1-a

Nagyon fontos, hogy nem csak tanítják, tananyagnak tekintik a modern eszközöket, hanem valóban eszközként is használják őket. A mindennapi életük része a Facebookon való kapcsolattartás a tanárok és a diákok között, de ezt nem csak aranyos kiscicák képeinek megosztására használják, hanem az oktatás egyik színtere (házi feladat, konzultáció, gyakorló feladatok, térképek, prezentációk, aktuális tudományos információk megosztása). Maguk a tanulók is hoznak létre tananyagot (szemléltető animációkat, feladatsorokat. Ezek közzététele során weboldalak és a blogok használatát is megtanulják. Projektek keretében végzik ezeknek a tevékenységeknek egy részét, előadást tartanak az eredményekről. A projektekben végzett egyéni munka és adatgyűjtés eredményeit is online osztják meg egymással. Ha sikerült felkeltenem az érdeklődést, az iskola weblapján ennél sokkal több is található.

A zsűri a bőség és jó minőség zavarával küzdött, és végül egy különdíjra is javaslatot tettünk a VISZ elnökségének. Ezt a BGSzC Vásárhelyi Pál Kereskedelmi Szakgimnáziuma nyerte el. (A csapat tagjai: Csongrádi Tamás, Gacsó Viktória és Pusztai Andrea.) Itt is a mindennapi oktatási munka része a digitális eszközök használata, akár humán, akár szakmai tárgyról van szó. Nem csak arra használják, hogy ezekkel érdekesebbé tegyék a tantárgyak tanítását, bevonják a tanulókat, szélesítsék az ismereteiket, hanem olyan képességeket is elsajátítanak a diákok, amik a mindennapi életükben hasznosak, szükségesek lesznek (Ügyfélkapu használata, SZJA-bevallás, gépjármű ügyintézés, diákhitel igénylése). Tőlük digitális írástudó emberek kerülnek ki, akik a mai életben fontos kompetenciákkal rendelkeznek.

budapesti_gazdasagi_szakkepzesi_centrum_vasarhelyi_pal_kereskedelmi_szakgimnazium_1-a

Az online felületen elérhető tananyagot a tanulók és a szüleik is fel tudják használni a készülésben és az órai munka követésében. Alkalmazzák a „fordított osztályterem” módszerét: a tanár előre elkészít egy óratervet, melynek mentén a tanulók otthon, önállóan is elsajátíthatják a kérdéses tananyagot. Így az órán nem ismeretátadás történik, hanem a már mindenki által elsajátított téma közös megbeszélése, feldolgozása, érdemi vita kialakítása. Sőt, a vitát videóra veszi a tanár, és feltölti a YouTube-ra. Ez csak egy kis része az általuk használt módszereknek, az iskola weblapján még sok érdekes információ található.

Mit kaptak a nyertesek? A Scientific Games Kft. díja két millió forint, a VISZ különdíja egymillió forint. A díjakat az iskolák alapítványai kapják meg, és használják fel a tanári munka további támogatására. Nem csak a pénz segíti őket, hanem a megerősítés, az elismerés is. Ez újabb lendületet adhat a munkájuknak, segíthet, amikor elakadnak. Ezzel nem ért véget, mert kapcsolatban maradunk az iskolákkal, és persze jövőre is kiírjuk a pályázatot!

Sajtóközlemény a VISZ weblapján. Abból a másik, már 15 éves díjunk nyertese is kiderül.

A középiskolai pályázattal teljes lett a VISZ portfóliója, hiszen a felsőoktatás már 15 éve benne van, és az általános iskolásoknak is szervezünk programozó táborokat az iskolai szünetekben.

Kedves Olvasó! Benned is felmerül a kérdés, hogy hol vannak a “versenyistállók”, az elit gimnáziumok? Bennem is. Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy harmincezres város és egy peremkerület iskolája tud (akar) ennyire a digitalizáció élvonalában lenni? Nem tudom a választ, csak tippjeim vannak. Kedves Olvasó, Neked? 

Mi az a digitális átállás?

Sokat hallani róla, már nincs is konferencia anélkül, hogy a „digitális transzformáció” vagy „digitális átállás” vagy „digitalizáció” többször el ne hangzana. Beszélünk róla, mindenfélét értünk rajta – de értjük?

by Gerd Leonhard

by Gerd Leonhard

Mi lenne, ha először az elnevezésről beszélnénk, és majd csak utána a definícióról? Mint az új elnevezések többsége, ez is angolból jutott el hozzánk. Ott „digital transformation” a teljes neve, de „digitization” és „digitalizationnéven is előfordul. A digitization eredetileg talán azt jelentette, hogy valamit digitális alakra (vagyis számokra) alakítunk át. Jókat lehet vitatkozni az elnevezésen, de valószínűleg nem érdemes, mert meglehetősen keverve használják a szakirodalomban is ezeket a szavakat egy olyan átalakulási folyamat leírására, ami a számítástechnika, az informatika gyorsuló fejlődésének következménye. (A digitization történetét a XVII. század végétől napjainkig tömören foglalja össze a Forbes cikke.) Ha már angolul sincs megegyezés, én is veszem a bátorságot, hogy fent írt három elnevezést keverve használjam.

Az lényegesen fontosabb, hogy mit is jelent ez az átállás. Igen, az a lényeg, hogy valami megváltozik, és nem kicsit, és nem lassan! Júniusban az „Irány a digitális világ!” című cikkem elején felsoroltam egy csomó dolgot, változást, amire gondolni szoktunk, amikor a digitális transzformációról beszélünk.

Ugyanott leírtam a digitalizáció három alapvetően különböző felfogását:

  1. Új technológiák révén csökkentjük a költségeket, összehangoljuk a folyamatokat, mélyebben elemezzük az információt (big data, analytics), és javítjuk a vevők elérését.
  2. Új terméket vagy szolgáltatást hozunk létre (vagy meglévőt alakítunk át alaposan) az új technológiákkal. Új bevételi forrás keletkezik.
  3. Új üzleti modellek jönnek létre, új területeken jelenünk meg, és újfajta versenytársaink lesznek (AirBnB, Uber, fintech cégek).

Ezt akár sorrendnek is lehet tekinteni, és mind a magyar, mind a nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy az első ponton van jelenleg a többség fókusza (a fent említett írásomban vannak hivatkozások ezekre a felmérésekre). Az első lépéseknek az is lehet a szerepe, hogy költségvetést szabadítsunk fel, több pénzt szerezzünk a harmadik pontban leírt valódi változtatások finanszírozására.

Ahogy az IT Business Club eheti összejövetelén is kiderült, a fenti fázisok egymás mellett léteznek (a piacon mindenképpen, de akár egy cégen belül is).

Hallottunk arról, hogy a vállalati informatikai vezetők felejtsék már el a saját géptermet és a saját szervereket. Helyette vegyék mindezt szolgáltatásként igénybe! A szolgáltató gondja és feladata legyen azzal foglalkozni, hogy a kapacitások elégségesek, de nem túlzottak, viszont bármikor gyorsan növelhetők. Szintén az ő gondja legyen a jól képzett műszaki munkatársak biztosítása. Ez a fenti első lépés megalapozása lehet, amivel az informatikai vezető megszabadul néhány gondtól (feltéve, hogy igazán jó szolgáltatót talált), és a továbbiakra tud koncentrálni.

Megjelent a harmadik lépés is: az ország legnagyobb bankja már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a kicsi, rugalmas fintech cégek komoly versenytársak, és 2013-ban létrehozott egy ötfős vállalkozást, hogy ugyanezen a piacon megjelenhessen. A cég azóta 50 főre nőtt, akik közül 30 informatikus, és impozáns szolgáltatási portfóliót épített ki. Az nem szokatlan, hogy egy nagyvállalat startup céget hoz létre valamilyen új ötlet megvalósítására, és a banki világban ez különösen fontos. A szabályok által gúzsba kötött bankok reakció ideje túl sok ahhoz, hogy mozgékonyak tudjanak lenni, és reagálni tudjanak a piac (a potenciális vevők) gyorsan változó igényeire. Ezt mondja erről a Barclays egyik vezetője, Jonathan Smart: „If you want to deploy a one line piece of code, you will have to fill in 28 artefacts. The average elapsed time to go through the process is 56 days”. Nos, ez egyáltalán nem az a sebesség, amit a digitális világ, a mobilon mindent azonnal akaró ügyfelek elvárnak.

Az IT Business Club novemberi találkozóján Marton László (Invitech Megoldások Zrt. intézményi ügyfelekkel foglalkozó vezetője) és Bödör László (az OTP Mobil Szolgáltató Kft. informatikai vezetője) voltak a vendégeink. Bödör Lászlót nemrég választottuk elnökségi taggá a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetségében, és az augusztusi INFOHAJÓ konferenciánkon ő kapta meg a Braun Péter-dííjat.

Sok évtizede létezik már az a folyamat, hogy papíron kialakított folyamatokat átteszünk számítógépre, majd át is alakítunk. Sőt, a számítástechnika teljesen új folyamatokat és sose látott üzleti lehetőségeket (és kockázatokat) is évek óta hoz már létre. Mi változott, akkor? Bödör László így foglalta össze, hogy mi változott a digitális átállással:

  • A dinamika, a sebesség, a szabályozás, az ügyféligény. A kötődés a legfontosabb a fogyasztó és a szolgáltató között.
  • Komplexitás, minden összetettebb lett. Erre minden piacnak reagálnia kell! Éppen ez a gyors reagálás hozta létre az ő cégét is.

A CIO szempontjából veszélyeket és lehetőségeket is rejt magában az a folyamat, amikor az üzleti vezetés egyre inkább belefolyik informatikai döntések meghozatalába, sőt akár az informatikai osztály megkerülésével is hoznak ilyen döntéseket (shadow IT). Ha jó a kapcsolata az üzleti vezetéssel, és nem egy háttérterület üzemeltetési vezetőjének tekintik, akkor vezető szerepe lehet a digitális átállásban. Ehhez az új technológia üzleti lehetőségeinek villámgyors felismerése nem elég. Fontos a CIO személyisége. Jól kell tudnia tárgyalni az üzleti területek, sőt a külső üzleti partnerek vezetőivel is. A cégen belüli „politikát” és a stresszt is jól kell tűrnie.

A Gartner rendszeres CIO-felméréseiben azt is megkérdezik, hogy milyen a viszonyuk a vezérigazgatóhoz. A válaszadók szerint egyre inkább szövetségei és partneri a viszony, ami bíztató és lehetőséget ad egyre jelentősebb üzleti szerepkör kialakítására.

Gartner-2016-CIO-CEO-relationship

Az emberi tényező az egyik legfontosabb eleme a digitális átállásnak. Erről már nem egyszer és nem kétszer írtam, különböző szempontokból, pl.:

Az eheti IT Business Clubban Bőgel György azt kérdezte vendégeinktől, hogy hány százalék lenne a létszámcsökkenés, ha a technológia által adott minden lehetőséget kihasználnának a cégek. Marton László azt a példát hozta, hogy a szoftverfejlesztő robotok akár 20%-ára is csökkenthetik a szükséges létszámot azon a területen. Bödör László szerint legalább 50%-os csökkenésre lesz lehetőség. A nagy kérdés az, hogy a középvezetők hogy viszonyulnak ehhez a folyamathoz. Maguk alatt vágják a fát, ha elküldik az embereiket? Elszenvedi a változásokat vagy proaktívan vesz részt az átalakulásban? Nehéz megmondani, hogy mi lesz 5-10 év múlva, csak az a biztos, hogy folyamatokat és embereket kell újraszabni, frissíteni. Ebben nagyon gyors reakció kell!

Ha már emberekkel kapcsolatos változások kerültek szóba: vajon ezek a változások enyhítik a húszezres létszámhiányt a magyar informatikai munkaerőpiacon? Ha tényleg közel az idő, amikor robotok fejlesztik majd a szoftvereket, kell most újabb és újabb utakat találni, hogy programozók ezreit képezzük ki? Annyi cég és szervezet foglalkozik a problémával – lehet, hogy csak pár évről van szó, és mire megoldanánk, már nem is kell ennyi programozó?

 

Átállás

Remélem, többeknek adtam ötleteket és segítséget az eredményesebb és egyszerűbb online publikálásban. Nem mintha szakértőnek tartanám magam ezen a területen, de szívesen osztom meg tapasztalataimat:

Most visszatérek a kedvenc témáim egyikéhez, ezen a héten a digitális transzformáció lesz ismét terítéken. Itt egy kis előzetes: Irány a digitális világ!

Tegnap az IT Business Club adta a reggeli mellé ezt a témát két szakember felvezetésében, akik nagyon különböző oldalról látják ugyanazt. Marton László (Invitech) és Bödör László (OTP Mobil) voltak a vendégeink. A holnapi írásomnak ez a beszélgetés adja az apropóját.

Átálltunk “digitálisan”

Sok különböző szempontból írtam már azokról az új dolgokról, amiket összefoglalóan a “digitális átállás” címke alá szokás tenni. Nem ez az egyetlen címkéjük, hiszen az “okos” mindenfélék, a “dolgok internete” (IoT) és az önvezető autók is idetartoznak. Nem is látjuk még a végét

Az elmúlt két héten a költségoptimalizálás volt a kiinduló pont – onnan lehetett az új technológiához és az új üzleti lehetőségekhez eljutni. A jelek szerint izgalmas a téma, egy kis párbeszéd is kialakult.

Jön még ez a téma, az biztos! Ha másért nem, hát azért, mert alkalmam volt hosszan beszélgetni az SAP fél éve kinevezett globális CIO-jával, aki szintén ezt látja a közeli jövőnek, sőt csinálja is.

Ezen a héten viszont egy adósságomat törlesztem. jó ideje megígértem valakinek, hogy kezdő tartalommarketingesek számára leírom a saját gyakorlati tapasztalataimat és tanácsaimat. Ez jön csütörtökön…

Várok minden érdeklődőt!

Informatikus prés alatt

Üzleti értéket vagy költségcsökkentést préselnek ki az informatikusból?

Forrás: Gartner

Forrás: Gartner

Ugye sokan ismerik azt a szörnyű érzést, amikor présbe szorítják az egyre csökkenő költségvetéssel, miközben éppen több pénzre lenne szükségük a több és jobb szolgáltatás nyújtásához. Sokszor érzi magát elszigeteltnek és egyedül küzdőnek a CIO ilyenkor. A rossz hír az, hogy valószínűleg tényleg egyedül van, ha úgy érzi. Mi tehet ilyenkor? Az is egy lehetséges válasz, hogy mit kellett volna az elmúlt években másképp tennie, hogy ne legyen ebben a helyzetben. De mit tehet most?

A múlt héten Sanil Solanki szeptember 27-ei budapesti előadása alapján kezdtem el válaszolni erre a kérdésre. Ott addig jutottunk el, hogy az optimalizálás nem csak azt jelentheti a CIO számára, hogy az IT-folyamatok költségeit optimalizálja, hanem az üzleti folyamat, sőt az üzleti modell optimalizálásába is bele kell folynia. Ehhez a saját osztályán belül is szüksége van üzleti csapatra, és az üzleti osztályokkal is együtt kell működnie.

A Gartner szerint ehhez az is kell, hogy a technológiai szolgáltatásokat ne csak a technológiai folyamatok felől nézze, hanem az azok által előállított üzleti érték szempontjából is. Ezt nevezi a Gartner-féle szolgáltatásportfóliónak. Itt egy példa:

  • A technológiai szolgáltatás: munkahely és eszközök a felhasználók számára.
  • Az üzlet által észlelt eredmény: biztonságosan és bármikor, bárhonnan tudnak dolgozni az emberek, megfelelően elérik a vállalati rendszereket és szolgáltatásokat.
  • Az üzleti érték: elégedett dolgozók, kevesebb utazási költség, kevesebb oktatás kell, kevesebb a kieső idő.

A mögötte lévő IT-szolgáltatások ezek lehetnek, például: új dolgozó felvétele, hibabejelentés és -kezelés, új eszköz megrendelése, amik az IT-osztályon belül ügyfélszolgálat, biztonság, távközlés, email, hálózat, rendszerelérés, stb. elnevezésekkel jelennek meg.

A Gartner ezt az újfajta szolgáltatásportfóliót úgy pozícionálja („CIOs Must Move IT From an ITIL Operational View of Services to a Strategic Business Focus”, 2016) mint az ITIL meghaladását, mert az ITIL „beszorul” az informatikai folyamatokba és nem segít az üzleti érték meglátásában. Ebben nem teljesen értek egyet velük, mert éppen az ITIL alapján tartott informatikai óráim egyikének anyagában szerepel egy hasonló példa annak bemutatására, hogy az informatikai szolgáltatásból nem a műszaki dolgok, hanem az üzleti érték a fontos. Én úgy látom, hogy ez is benne van az ITIL-ben – csak éppen sokan elvesznek a részletekben, és nem veszik észre ezt a stratégiai elemet. Akár így, akár úgy, a szolgáltatások ilyen megközelítésére valóban szükség van, és érdemes erre akár azzal is felhívni a figyelmet, hogy elé tesszük a „Gartner” címkét.

Forrás: i-Tango / Gartner

Forrás: i-Tango / Gartner

A Gartner szeptember 27-ei üzleti reggelijén Stewart Buchanan (Gartner kutatási alelnök) is az IT-költségek optimalizálásával foglalkozott az előadásában. A stratégiai tervezés és a konkrét beszerzések közötti kapcsolatot azzal a kérdéssel kezdte, hogy mennyit takarít meg számunkra az IT beszerzési osztály. Választhattunk is, hogy a listaárhoz, az első ajánlathoz, az IT-költségvetéshez, vagy mihez viszonyítjuk a megtakarítást. Nagyjából mindegy volt, hogy mihez hasonlítjuk, mert a helyes válasz az volt, hogy egyáltalán semmit! Ugyanis az üzleti döntéshozók döntik el, hogy mennyi legyen, vagy legyen-e egyáltalán megtakarítás.

A hagyományos (és hibás) megközelítés az, hogy stratégiai döntések és technikai innováció következtében nőnek az IT-költségek, majd utólag igyekszünk azokat optimalizálni. A javasolt megoldás pedig az, hogy már magában a stratégiai döntésben határozzuk meg a költségek optimalizálásának stratégiáját is. Mind a szolgáltatások javulásának, mind a költséghatékonyság növelésének üzleti igénynek és üzleti döntésnek kell lennie.

A költségcsökkentés önmagában nem lehet cél, hiszen akár 100%-os csökkenést is elérhetünk, ha mással nem törődünk! Valójában nem is a költségekkel kellene foglalkoznunk, hanem azzal az értékkel, amit az elköltött pénzünk után kapunk. Ha így nézzük, akkor a beszerzők szerepe másodlagos, mert annak üzleti döntésnek kell lennie, hogy milyen értékeket akarunk megszerezni, és milyen áron.

Ha nem az üzleti vezetés szintjén születnek meg ezek a döntések, akkor több úton is elindulhatunk rossz irányba, pl.:

  • Egy kicsivel csökkentjük a licencek számát vagy kevesebb támogatási szolgáltatást veszünk. Ezzel elérhetünk minimális költségcsökkenést, de ha közben elveszítjük a mennyiségi kedvezményünket, akkor akár drágább is lehet a vége. Az alacsonyabb szintű támogatási szolgáltatás nagy üzleti veszteséget okozhat, amikor egy hiba elhárítása tovább tart.
  • A felhasználókra bízzuk a hasonló célú termékek közötti választást, ami igen veszélyes, mert könnyen „szépségversennyé” fajulhat, és nem azt választják ki, amelyik a valóban szükséges funkciókat a legkedvezőbb összköltségen nyújtja.

Mi a megoldás? A választásnak üzleti alapon kell történnie, és a teljes költséget vissza kell terhelni az adott üzleti területre. Ideális esetben az IT által nyújtott szolgáltatások valódi költségei jelennek meg az üzleti költségvetésben (nem az IT költségvetésében). Ez segíti az üzleti osztályokat a helyes döntés meghozatalában. Amikor a költségek az IT-osztályon jelentkeznek, akkor könnyebben elszaladnak az igények. Ezt biztos sok IT-vezető tapasztalja…

Ha üzleti szintre visszük a döntéseket, akkor nem arról beszélünk, hogy lefaragjunk-e egy kicsit a licencek számából, hanem arról, hogy kell-e nekünk egyáltalán az a szoftver, vagy egy másikkal is elérjük ugyanazt az üzleti értéket, de sokkal kisebb költséggel. Arról döntünk, hogy irodai rendszernek MS Office vagy Office 365 vagy Google Apps kell, virtualizálunk VMware használatával vagy az Amazont használjuk, salesforce.com vagy SugarCRM kell nekünk. Ezeknél a döntéseknél az IT-osztály feladata az, hogy támogassa a döntéshozókat a jó döntés meghozatalában, de ne tolakodjon előre, ne akarjon dönteni!

Ne felejtsük el, hogy nem az IT-költségek csökkentése a cél, hanem az egész cég üzemeltetési költségeit akarjuk csökkenteni, és ez éppen járhat költségnövekedéssel az IT-ban. (Ez sem új dolog, hiszen amikor áttettük a telefonforgalmat az adathálózatra, akkor szervereket, hálózati eszközöket kellett vennünk, nőttek az adathálózat költségei, és ugyanakkor nagyobb mértékben csökkentek az üzleti osztályok által kifizetett telefonköltségek. Ahol ezt nem jól kezelték, ott előbb-utóbb az IT-osztály lett a fekete bárány, mert már megint többet költött.)

Forrás: Gartner

Forrás: Gartner

Mik a lehetőségek az IT-költségek csökkentésétől az üzleti költségek optimalizálásáig vezető úton?

  • Az IT-költségek területén fontos, hogy a „szokásos” lehetőségeken túllépjünk, keressünk innovatív megoldásokat, amik olcsóbbak, automatizáljunk, használjunk felhőt. Lényeges az is, hogy a kiadásainkat pontosan tudjuk követni és mérni. Amit megveszünk, azt el is kell adni házon belül az üzleti területeknek.
  • A digitális átállás lehetőséget adhat újfajta beszerzési forrásokra és módszerekre. A szállítóink innovációja is teremthet számunkra új üzleti lehetőségeket. Külső partnerek (pl. startup cégek) bevonása teljesen új megoldásokra ad lehetőséget.
  • Amikor eljutunk addig, hogy az egész cég üzleti költségeit akarjuk csökkenteni, akkor a hálózatba kapcsolt „okos” gépekkel csökkenthetjük a termelési költségeket. Az üzleti folyamatok modernizálásában és agilisabbá tételében felhőbeli megoldásokat tudunk felhasználni.

Sok korlát van a CIO-k előtt, ha erre az útra akarnak lépni. Az első talán éppen az informatikai vezető gondolkodásmódja, hogy fel sem meri vetni ezeket a témákat, mert a cégen belüli kultúra vagy politikai viszonyok miatt esélytelennek látja. És valóban az, ha nincs lehetőség az üzleti folyamatok szabványosítására és optimalizálására – ez viszont hagyományosan nem a CIO feladata. Itt segíthet az, ha a digitális átállás hivatalosan is bekerül a feladatai közé, vagy jön egy Chief Digital Officer vagy Chief Innovation Officer, akivel jól együtt tud dolgozni. Egy 2015-ös Gartner felmérés szerint a vezetőknek csak egy kis százaléka tekinti az informatikai vezetőt fontos partnernek a stratégiai tervezésben (17%-uknál szerepelt az első három hely valamelyikén), míg legtöbbjüknél a pénzügyi vezető (CFO) volt a fő partner (40%). Ezt tudva, a pénzügyi vezetővel is érdemes együtt dolgozni! Az igazi megoldás azonban a CIO belső elismertségének és helyzetének megváltoztatása, amihez stratégiai gondolkodást kell mutatnia, amiben a fentiek is segíthetnek.

Az IT-költségekre, vagyis arra az összegre, amit az üzleti vezetés az IT-ra költ, úgy is tekinthetünk, mint annak jelzésére, hogy mekkora értéket várnak el az IT-tól. Valójában az értékteremtés és a nagy költségvetés szorosan összefügg egymással.

Az írás részben Stewart Buchanan kutatási alelnök (Gartner) 2016. szeptember 27-ei budapesti előadása alapján készült.

Digitális optimalizálás

A digitális átállás (digitalizáció, digitization) egy új aspektusáról, az egész cégre kiterjedő költségoptimalizálásról kezdtem írni múlt héten.

A téma mindjárt nagyon jól passzolt a szombati órámhoz a Budapesti Metropolitan EgyetemExecutive MBA for IT” szakán, ami az informatikai szolgáltatások üzleti szemléletű megközelítésével is foglalkozott. Érdekelte a hallgatókat a téma. Nagyon jó a csoport, interaktív, beszélgetős lett az óra.

Ezen a héten folytatom a témát. Lássuk, hogy teljesít az informatikus a prés alatt!

Várom minden kedves olvasómat csütörtökön!

 

Költségoptimalizálásból fejlesztés?

Kinek a zsebéből, és kinek a zsebébe megy a technológiára költött pénz?

Forrás: i-Tango / Gartner

Forrás: i-Tango / Gartner

Elég sokat írok a technológiai innovációról és a digitális átállásról mostanában. Az előbbinek elég sok vonatkozásáról (automatizálás, robotok, „okos” mindenfélék, szuperszámítógépek, önvezető autók) írtam már idén: Összekapcsolt mindenség címen lehet megtalálni. A digitális átállás mindben benne van, de specifikusabban is összefoglaltam egy négyrészes sorozatban, aminek az első darabja: Irány a digitális világ.

Mindjárt azt is elárulom, hogy jönnek ezek most ide, amikor a pénzről írok. Ezek a dolgok sok-sok pénzt hoznak (fognak hozni) a cégeknek, de előtte rengeteget kell költeni rájuk.

  • Ki dönt ezekről a beruházásokról és kiadásokról?
  • Kinek a költségvetéséből megy? Informatikai vezető, az érintett üzleti területek, külön innovációs költségvetés fedezi?
  • Ettől nő vagy csökken az informatikai költségkeret vagy általában a technológiára szánt összeg?
  • Hogy alakulnak manapság az informatikai költségvetések, mire megy a pénz, ki dönt a felhasználásáról?

Először menjünk vissza pár évet, hogy legyen összehasonlítási alapunk. A Gartner 2011-ben közzétett számai szerint az informatikai költések 26%-át a pénzügyi vezetők (CFO-k) egyedül döntötték el. Ezzel szemben az informatikai vezetők (CIO-k) csak 5%-ról döntöttek egyedül. Ugyanekkor csak a CFO-k 41%-a mondta, hogy az informatika megfelelően van ellátva pénzzel, és csak 30%-uk szerint voltak üzleti előnyei az IT-nak. Egy idei felmérés szerint az informatikai költések többségéről nem az IT-osztály dönt, sőt egyre több ilyen döntés születik az informatikusokkal való egyeztetés nélkül.

Mi a helyzet, amikor egyre többet kell a technológiával foglalkozni a digitális átállás miatt? John-David Lovelock (Gartner alelnök) szerint senkinek se növekszik eléggé a bevétele ahhoz, hogy finanszírozni tudja ezt a területet: „No one has revenue growth to transform to a digital business.”

Itt nem ér véget a dolog, mert azt is mondta, hogy a meglévő üzleti rendszerek optimalizálása teremtheti meg a szükséges pénzügyi forrást. Éppen azt szokták a digitalizáció első lépésének tekinteni, hogy integráljuk és optimalizáljuk a meglévő rendszereinket – ezzel megtakarításokat érünk el, amiket majd fejlesztésekre tudunk felhasználni.

A bevétel mekkora része származik "digitális" üzletből? Forrás: Gartner (2015-2016)

A bevétel mekkora része származik “digitális” üzletből?
Forrás: Gartner (2015-2016)

Mekkora fejlesztésekről van szó? Jelenleg kb. 22% a „digitális” üzlet szerepe a bevételben, és ez 41%-ra nő öt éven belül a vezérigazgatók szerint. Ez elég jelentős növekedés, érdemes komolyan rástartolni, hogy le ne maradjunk!

Optimalizálás, a költségek optimalizálása: ez volt a múlt heti Gartner üzleti reggeli témája. Jó hír (azoknak az IT-vezetőknek, akinél ez így van), hogy nem a költségek csökkentését írták a zászlóra. Ugyan tudjuk, hogy az „optimalizálás” időnként csökkentést jelent a valóságban, de mégis van remény, hogy átcsoportosításról is lehet szó. Sőt, az is lehetséges, hogy más üzleti területeken csökkentünk költséget az IT jobb használatával, és ennek a pénznek egy részét fektetjük modern technológiába. Ma még elsősorban azt várják a digitalizációtól, hogy hatékonyabban megy az üzlet, ami több bevételt hoz (a meglévő üzleti területeken és üzleti modellel – valódi átalakulás nélkül). Később majd eléri a nagyvállalatokat a valódi átalakulás is.

Mit jelent az optimalizáció a csökkentéshez képest? Van pár üzleti szempontú kérdés, amiket meg kell válaszolnunk, hogy optimalizálni tudjunk:

  1. Mire megy el a pénz? Itt nem csak a szokásos IT-kategóriák (hardver, szoftver, stb.) a lényegesek, hanem az üzleti cél is, amire felhasználjuk (pl.: munkahely és eszközök a dolgozóknak, számlázás, ügyfélszolgálat, gyártás, termékfejlesztés, üzleti folyamatok javítása és automatizálása).
  2. Hogy tudjuk csökkenteni? Ehhez meg kell néznünk a költségeinket a szokásos IT-s osztályozás szerint, és össze kell hasonlítanunk mások számaival. Ebből elég jól kiderülhet, hogy hol vannak lehetőségeink.
  3. Mi a költési szint üzleti hatása? Ez nagyon fontos kérdés, és mindenképpen fel kell tenni mielőtt nekilátunk egy-egy területen visszafogni a pénzt!

sanil-solankiSanil Solanki (kutatási igazgató), a múlt heti Gartner rendezvény első előadója hozott is gyakorlati példát az óvatosság szükségességére. Egy nagyvállalati IT-vezető bízta meg a költségeik elemzésével, vagyis inkább azzal, hogy megerősítse, hogy nincs szükség csökkentésre, mert megfelelnek a szokásosan elvárt számoknak. Valóban minden mutatóban jobbak voltak az iparági átlagnál, akár az egy felhasználóra, akár az árbevételre vagy más megszokott értékre vetítették a költségeket. Megnézte azt is, hogy a legnagyobb konkurensükhöz képest hogy álltak, és ebből az összehasonlításból is jól jöttek ki. Azonban itt nem állt meg: azt is megnézte, hogy a másik cégnek mekkora az egy alkalmazottra eső árbevétele és profitja. Nos, ebben is magasabb számai voltak a másiknak, nem csak az IT költségekben! Mi történt? A vizsgálat ahelyett, hogy visszaigazolta volna a megfelelő költségszintet, a részletes elemzésen alapuló szelektív növelésre adott javaslatot.

Itt az az egyik tanulság, hogy a CIO vagy CFO megközelítése, amikor azt nézik, hogy az informatikai költségek az árbevétel vagy az összes működési költségek mekkora hányadát teszik ki, és ezekre tűznek ki célokat, pl.: az árbevétel 4%-a alatti IT-költségeket céloznak meg, nem vág össze a valódi üzleti célokkal. Az üzleti vezető más mérőszámokat használ, pl.: az egy dolgozóra eső árbevételt vagy profitot. Ha sikerült átalakítanunk az IT-szolgáltatásokat, és csökkentenünk a költségekre vonatkozó mutatókat, de közben romlott a dolgozók termelékenysége, akkor nem jól szolgáltuk az üzleti érdekeket.

Hogyan tudunk kitörni ebből az ördögi körből? Az egyes költségelemeket össze kell kapcsolni az üzleti értékkel! Ki kell mutatni, hogy egy adott IT-szolgáltatásnak az ára mit jelent üzleti értelemben.

  • Ha többet vagy kevesebbet vesz belőle igénybe az üzleti részleg, akkor hogy változik az üzleti eredmény?
  • Ha csökken a költség és csökken a színvonal, akkor mennyivel csökken a dolgozók termelékenysége?
  • Ha többet költünk automatizálásra vagy önkiszolgáló szolgáltatásokra, és ezzel csökkentjük a dolgozók által végzett manuális munkát, akkor mennyivel nő a bevétel és a nyereség? (És fordítva?)

Emellett érdemes megvizsgálni azokat a lehetőségeket, amikkel a szolgáltatás változatlan vagy magasabb szintje mellett tudunk költségeket csökkenteni. Ehhez az IT-költségeket is üzleti célokhoz kell rendelni.

Például, nagy cégeknél tipikus, hogy hasonló célra más és más szoftvert használnak a különböző osztályokon – ennek többnyire „történelmi” okai vannak, és nem szívesen változtatnak a helyzeten a felhasználók, de mégis érdemes megcélozni az egységesítést. Ha, pl., a négy dokumentumkezelő rendszer helyett hárommal is mindenki számára megfelelő megoldást tudunk nyújtani, akkor máris találtunk költségcsökkentést, ami nem hátráltatja a munkát. Általános tanácsként azt mondta az előadó, hogy az alkalmazások száma osztva az üzleti kimenetelek számával legyen három alatt (az iparban 1,5 a tipikus arány).

A szükséges szolgáltatási szint (SLA) meghatározása is segíthet a költségek értelmes csökkentésében. Jó példa az, amit egy CIO kollégától hallottam nemrégiben: A rendszerek kihasználtságának felmérése arra vezetett, hogy hétvégékre csökkentették a bekapcsolt szerverek számát, és az áramfogyasztáson sokat spóroltak. Lehetnek más helyzetek is, amikor az informatikai osztály több és drágább szolgáltatást nyújt, mint amire valódi üzleti igény van. Ezeket fel kell deríteni, és meg kell változtatni.

Azonban az igazi kitörési pont az IT-osztály számára az, ha technológiai szolgáltatóból üzleti partner, sőt az üzlet fejlesztője lehet. Mi történik ekkor? Megvalósul a Gartner által ITO360-nak nevezett folyamat, amiben az üzlet digitális átalakításával maximalizáljuk az üzleti eredményt, miközben optimalizáljuk az üzleti folyamatokat, az információ elérését és felhasználását, sőt az üzleti modellt is. Ilyenkor:

  • Költségcsökkentés helyett értékteremtésről beszélünk.
  • Az IT-n belüli lehetőségek helyett üzleti lehetőségekről beszélünk.
  • Az IT-költségek már nem az IT felelősségi körébe tartoznak, hanem az üzleti vezetésébe.
  • Nem csak könyvelési szempontból, hanem többféle üzleti szempontból tárgyaljuk és elemezzük az IT-költségeket.
  • A költségeket és az általuk termelt értéket világosan érti, elfogadja és ellenőrzi az üzleti vezetés.
Forrás: Gartner

Forrás: Gartner

Ehhez a műszaki emberek mellett mások is kellenek az IT-osztályra, és őket sok esetben éppen az üzleti területeken lehet megtalálni. Sok olyan ember van ott, aki érdeklődik az informatika iránt, és érti is azt – így képes kapocs lenni a két terület között. Őket be kell vonni ebbe a folyamatba! (Kedvező mellékhatás: nem az „árnyék” IT fejlesztését végzik majd.)

Az előadó tanácsai azoknak az informatikai vezetőknek, akik ki akarnak szabadulni a költségcsökkentés ördögi köréből:

  • Hozza létre a költségoptimalizálási kompetenciát az IT-osztályon belül.
  • Fogjon bele a (digitális) átalakításba.
  • Üzleti és IT csapattal fókuszáljon az egész cég optimalizálására.
  • Az üzleti területekkel együttműködve alakítsa ki az ITO360-at a cégen belül.
Forrás: Gartner

Forrás: Gartner

Egyszerű, ugye?

Ez az írás részben Sanil Solanki kutatási igazgató (Gartner) 2016. szeptember 27-én Budapesten tartott előadásának felhasználásával készült, és még folytatom majd a témát.

Folytatás: Informatikus prés alatt

Merre megy a digitális átállás?

Akár azt is gondolhatná valaki, hogy csapongok, hiszen hol az okos mindenfélékről, hol az önvezető autóról, hol az informatikushiányról írok – pedig nem így van. Ezek mind arról a technológiai változásról, fejlődésről szólnak, amit mostanában digitális átállásnak neveznek, és alapvetően változtatja meg az életünket (és az üzleti életet). Már az hogy ilyen sok olvasó elérheti az írásaimat (és közben szinte nem kell pénzt költenem erre), mutatja a folyamatot…

Pénz mégis kell hozzá, hiszen ez a sok műszaki dolog nem a semmiből és nem ingyen keletkezik. A vállalati informatikai költéseket is drasztikusan változtatja meg ez az átállás. Van csökkenés, növekedés és optimalizáció. Ez utóbbiról írok ezen a héten egy nagyon érdekes Gartner üzleti reggelin elhangzott előadás alapján.

Várom kedves olvasóimat csütörtököm!

Digitális izék és tanulás

Túlzásba vitt reklám vagy valóságos igények? Ezt a kérdést minden új technológiával kapcsolatban feltehetjük, amit nagy csinnadratta övez. A kérdést feltesszük, adunk is rá néhány ellentmondó választ, majd mind a kérdést, mind a válaszokat elfelejtjük…

A múlt héten a Gartner legújabb technológiai jóslatairól írtam, és azok közül is azokról a témákról, amikkel sokat foglalkozom (dolgok internete, önvezető autók, összekapcsolt okos mindenfélék).

Közben volt egy érdekes konferencia, az INFOHAJÓ, ahol éppen a digitális átállás volt ez egyik téma (akármit is jelentsen ez a kifejezés).

Ugyanezen a hajón vezettem az utánpótlás-neveléssel foglalkozó kerekasztal-beszélgetést, amin az általános iskolai tanártól, az egyetemi oktatón keresztül a céges képzésekkel és fejvadászattal foglalkozó szakemberekig mindenki megszólalt. Erről írok holnapután…

Várok mindenkit!