És amit megeszünk?

Eljutunk a laborban előállított vagy az elfogyasztás után is nyomon követett élelmiszerig? Jó lenne az nekünk? Jó lesz az nekünk?

Az új technológiák ipari gyártásban, a termékek életútjának nyomon követésében, a karbantartásban, a használati tapasztalatok alapján való továbbfejlesztésében való használatáról már elég sokat tudunk. Nem csak tervek, elképzelések vannak, de a mindennapi gyakorlatban is látszik az eredményük. Az elmúlt hetekben hoztam is érdekes és sikeres példákat.

  • Milyen az, amikor egy kisbuszt a megrendelés után kezdenek el gyártani, és nem kell 24 óra ahhoz, hogy elkészüljön? Nem csak nagyon gyorsan ér el a megrendelőhöz (aki gyorsan tudja elkezdeni a szolgáltatást és a pénzkeresést vele), de rengeteg részletet szabadon tud meghatározni a vevő.
  • Milyen az, hogy a lift, mozgólépcső, automata ajtó gyártója valós időben kap információt a terméke működéséről, a használat mértékéről, az alkatrészek kopásáról, a szükséges karbantartásról, a hibákról? Mennyivel tudja így a használhatóságát növelni, amivel nagyobb értéket nyújt a vevőjének és a vevő ügyfeleinek?

Ezekhez nagyon sok új műszaki megoldás, és az azokra épülő szolgáltatás kell – és ezek már mind léteznek, széles körben elérhetők.

Mi az eredmény? A gyártó és a vevő között szoros, közvetlen kapcsolat jön létre, eltűnhetnek a közvetítők (nagyker, kisker, szerviz). A gyártó egyre inkább szolgáltatást értékesít. (Két hete a „washing-machine-as-a-service” példáján mutattam be ezt a folyamatot.)

És mi van azzal, amit megeszünk? Lesz olyan, hogy egy mezőgazdasági termék tulajdonságait a vevő határozza meg, és nagyon rövid idő alatt megkapja, amit kitalált? Mondjuk, kérek egy 8,5 cm átmérőjű, sárga színű almát, aminek az íze jonatán, és nincs benne mag – lesz ilyen? Aligha, legalábbis addig, amíg az alma fán nő, addig évek kellenek az „előállításához”, ha egyáltalán lehetséges.

Az ennivalóink teljesen kimaradnak, nem használható a sok új technológia (IoT, 3D nyomtatás, mesterséges intelligencia, felhő)? Nem kell aggódni, nem maradnak ki – de más történik, mint az iparban.

A „precíziós mezőgazdaság” a folyamatok pontos megtervezését és optimális végrehajtását tűzi ki célul, és már jó sok eredménye is van. Mik ezek?

  • A gépek jól megtervezett, optimális használata.
  • Az egyes növények egyedi fejlődésének mérése, és testreszabott öntözés, tápanyagellátás, növényvédelem.
  • A tökéletesen megfelelő időben való betakarítás.
  • Az állatok egyedi takarmányozása.
  • Az állatok életfolyamatainak percre pontos követése, optimális ápolás, gondozás, szaporítás, gyógyítás.

Ezek nem csak azért hasznosak, mert kevesebb költséggel, több és jobb minőségű élelmiszert állít elő a termelő, hanem csökken az üzemanyag-felhasználás (és a káros anyagok kibocsátása), kevesebb növényvédőszer kell, kevesebb műtrágyát használnak (és ezek miatt csökken az ipari szennyezés is), nincs szükségtelen öntözés, és a víz jobban hasznosul (és kevésbé terheli a szűkös ivóvízkészleteinket a termelés). Az eredmény: jobb minőség, olcsóbb és környezetkímélőbb termelés.

De most nem a termelésről, hanem a termékekről akarok írni. Mire képes itt az internet és a felhő?

Az ellátási lánc és az élelmiszerbiztonság területén lehetne nagyokat lépni. Azt egyre fontosabbnak tartjuk, hogy az élelmiszerek eredetét ismerjük. Tudni akarjuk, hogy hol, milyen körülmények között, mikor termelték, ki volt a termelő. Ezek az információk az esetek egy részében (és részlegesen) meg is találhatók a csomagoláson (vagy az ömlesztett termékek mellett a polcon), de az élelmiszerek útjának követése nehézkes. Mit jelent ez a gyakorlatban? Tavaly sok ember került kórházba baktériumos fertőzéssel az Egyesült Államokban, és elég gyorsan kiderült, hogy friss spenót fogyasztása állt az esetek mögött. A hatóságok (FDA és CDC) hamar ki is adták a figyelmeztetéseket. A szennyezett spenót forrásának azonosítása viszont eltartott három hétig, és ez az összes spenóttermelőt, -kereskedőt és –feldolgozót nagyon súlyosan érintette. Ha az egyes csomagok teljes útja pontosan és valós időben követhető lett volna, pillanatok alatt meglett volna a felelős. Nem kellett volna az összes többi spenótot is kivonni a forgalomból, és nem károsodott volna mindenki az értéklánc mentén (és a vevők is ehették volna kedvenc spenótjukat). Ezt papíron vagy manuálisan feltöltött és kezelt számítógépes rendszerben lehetetlen elérni – kell hozzá az automatizálás, amibe a csomagok elektronikus megjelölése is beletartozik, vagyis IoT. Élelmiszerek esetében ez nem olyan egyszerű, mint az ipari termékeknél, de ki lehet találni jó megoldásokat.

A biztonság másik eleme az lenne, hogy a visszahívott vagy lejárt termékeket ne is lehessen a polcon tartani, vagy eladni a boltokban. Az egyedi azonosítás szerepe ebben döntő lehet. Egy séta a polcok között a megfelelő kézi készülékkel, és már meg is van, hogy mit kell levenni onnan. Akár a vevők telefonja is alkalmassá tehető erre. A pénztáraknál is lehet ilyen eszköz, ami még a fizetés előtt szól, hogy nem adható el az áru. Az első lépés az elektronikus címkézés. Lesz ilyen? Szerintem lesz! Egyre olcsóbbak az effélék, és egyre nagyobbak a büntetések. Hamar kijön a matek, hogy mi éri meg…

Korábban írtam az egyedileg előállított termékekről (egydarabos szériákról). A példa az Olli kisbusz volt. Hogy van ez az ételekkel? Van erre lehetőség, lenne értelme? Igen, van, és már nem csak kutatják, hanem használják is. Az első komoly érdeklődő a hadsereg és az űrkutatás volt. Az egyforma ételek helyett testreszabott, egyedi ízlésnek és igényeknek megfelelő ennivaló mindkét területen nagy előrelépés lenne. Azonban a polgári életben már nem feltételes módban beszélünk erről. Hol és milyen esélye van az ételek “nyomtatásának”, és ez hogy változtatja meg az üzletmenetet? Arról van szó, hogy egy adott receptet sokféle változatban lehet elkészíteni (gluténmentesen, másféle ízben, másféle alakban), és ezeket nem kell előre megcsinálni (előre ismeretlen igényekre), hanem egyedileg készülhetnek. Ettől minden megváltozik, a beszerzés, a raktározás, a kiszállítás. Az egész a vevőközpontúságban kulminál – akárcsak a korábban említett ipari példák esetében. Meg is lehet kóstolni! Ha valakit a látványos ételek mellett a fenntarthatóság és az egészség is érdekel, ebben a TEDx videóban erről is hallhat (Chloé Rutzerveld, 12 perc).

Nyilván nem csak vendéglőben lehet az így előállított ételeket megenni, hanem házhoz is vihetik. Azt még nem látom, hogy mikor és hogyan tudjuk otthon „kinyomtatni” a recepteket…

Összefoglalva az új technológiák és az ételek kapcsolatát:

  • biztonság – élelmiszerek életútjának követése
  • biztonság – lejárt, kivont termékek azonnali felderítése
  • egyénileg testreszabott ételek, változatok.

Persze, nem pusztán nagyszerűség lesz itt sem. Lesznek vesztesek, akiknek csökken vagy elmúlik az üzlete. Lesznek hibák, sőt csúf visszaélések is. Sőt, van egy új törekvés: az ételek szintetikus előállítása. Megjelent már (kísérleti fázisban) az állatok nélkül, laborban előállított hús. Ebben óriási veszélyt látok. Az orvostudomány még egyáltalán nem tudja, hogy a hús melyik összetevői szükségesek a számunkra – a leegyszerűsített, néhány tucat alkotórészből álló hús lényegesen különbözik a valóditól, és nem biztos, hogy a jó irányban.

Meglátjuk…

Felhő, kütyük, okosság

Beborít mindent az okos felhő. Ma még ritkás a felhő és szerényen viselkedik, de ez nem sokáig lesz így…

Amikor három új technológia összefog majd, nagy dolgok jönnek létre. Mi ez a három dolog?

  1. Felhő, számítási felhő, „cloud”
  2. Internetre kapcsolt dolgok, dolgok internete, IoT
  3. Mesterséges intelligencia, okos gépek, cognitive computing
R. Daneel Olivaw

R. Daneel Olivaw

Erről a három jelenségről mindenki hallott már, jót, rosszat, ezt vagy azt. Többnyire gondolunk is róluk valamit, sokféle meghatározása van mindegyiknek, és néha viták is vannak arról, hogy mit jelentenek, új jelenségek-e egyáltalán. Egy gyors összefoglalásnak érdemes teret adni mielőtt belefogok abba, amit valójában mondani akarok. Miről lesz majd szó? Ennek a három „valaminek” az összekapcsolódása, együttműködése.

A számítási felhő sok különböző jelentéssel bír. Korombeli emberek megélték azt, amikor megjelent ez az elnevezés, és úgy éreztük, hogy mi már egy ideje valami ilyesmit csinálunk, csak éppen nem neveztük ezen a néven. Ma már mindenki használja a nyilvános felhőt a magánéletében, és legtöbben a munkájukban is. Mire is használjuk? Levelezés, naptár, közösségi hálók, kérdőívek, szavazások, publikálás, olvasás, képek és videók közzététele, film és zene letöltése, sport, egészség. Nem teljes a lista… Abban a témában, amiről most lesz szó, a nyilvános felhőnek az a tulajdonsága fontos, hogy olyan számítási kapacitást vagy informatikai képességet használhatunk rajta keresztül, aminek a birtoklása számunkra nem célszerű vagy egyenesen lehetetlen.

A dolgok internete lényegesen egyszerűbb fogalom. Arról van szó, hogy olyasmiket kapcsolunk a világhálóra, amiket régebben nem szoktunk, pl.: villanylámpát, inzulinpumpát, szívritmus-szabályozót, szobai termosztátot, hűtőgépet, mosógépet, autót, meteorológiai állomást. Miért tesszük ezt? Erről elég sokat írtam már, például Álom otthon és Otthon, édes otthon, valamint Okos felhő vagy köd?.

Na, a mesterséges intelligenciát nem ilyen könnyű megfogni. A három fogalom közül ez létezik a legrégebben, már a nyolcvanas években beszélgettem olyanokkal, akik ezt kutatták hazánkban. Az okos számítógépek és a cognitive computing is része a mesterséges intelligenciának, de ide tartozik a robotok egy része is. Azok, amiket az autógyárban láttam, messze vannak az intelligenciától, de Asimov robotjai, akik számára a robotika három törvényét előírta, már nagyon is intelligensek. A mai valóság szempontjából azt a gépet tekintem intelligensnek, amelyik tanulni képes, vagyis az ismereteit új módon tudja összekapcsolni annak érdekében, hogy új kérdéseket tudjon megválaszolni (olyanokat, amikre a választ nem táplálták bele).

Most, ahogy ígértem, ennek a három lehetőségnek az összekapcsolásáról lesz szó. Mi jöhet ki belőle? Kezdjük egy jövőbeli példával, a hálózatba kötött önvezető autóval! Ha már sok ilyen autó közlekedik az utakon, és ők jelentik a többséget, akkor lehetőség lesz a forgalom optimalizálására. Hogyan? Ismerjük minden jármű úti célját, így nem csak a pillanatnyi (pár perccel ezelőtti) forgalmi helyzetet tudjuk figyelembe venni, amikor a leggyorsabb útvonalat próbáljuk megtalálni, hanem jövőbe is láthatunk. Minden egyes jármű a többiek jövőbeli mozgását figyelembe véve közlekedhet. Ez nem csak az útvonalat jelenti, hanem a sebességet és a forgalmi sávot is. Ezt már ma is részben meg tudnák tenni az útvonaltervező szolgáltatások: a Waze figyelembe vehetné a korábban adott tanácsait és az általa „irányított” autók pillanatnyi mozgását, amikor nekem tervez, de ez így még elég gyenge lenne. Ha az összes jármű tervezett útvonalán kívül még a vezetésük is a szolgáltató központ kezében van, akkor nagyszerű eredményeket érhet el. Ez már mesterséges intelligencia? Nem vagyok biztos benne. Az biztos, hogy hihetetlen méretű optimalizálási feladatról van szó, aminek a közelítő megoldása is óriási számítási kapacitást igényelne. Ha nem irányítunk minden járművet, akkor inkább kell a mesterséges intelligencia. Miben? Az elmúlt hónapok, évek adatai, a jelenlegi és az előre jelzett időjárás, az üzletek nyitva tartása, nagy kiárusítások, meccsek, koncertek, és sok egyéb, a forgalmat befolyásoló tényező felhasználásával a többi autó mozgását is többé-kevésbé meg lehet jósolni. Ez már nem egyszerű adatfeldolgozás, hanem a tapasztalatok összegzését és az azokból való tanulást kívánja meg. Így már tekinthetjük mesterséges intelligenciának, és talán nem is a távoli jövő lehetősége. Mondok egy futurisztikusabbat: Ha az okos központi gép azt is tudja, hogy kinek mikorra kell odaérnie, mennyire sürgős az útja, akkor ezt is figyelembe veheti a tervezéskor. Mire gondolok? Látja a naptáramat, így tudja, hogy kényelmesen odaérek a tervezett megbeszélésre, nem kell annyira nyomni a gázt. Tudja, hogy a másik autós azért megy most (nem a megszokott időben) haza, mert otthon baj történt, segítenie kell. Honnan tudja? Hallotta a telefonbeszélgetést. Neki elsőbbséget tud biztosítani, el tudja takarítani előle a nagy forgalmat. Ahhoz, hogy a prioritásokat elemezze és a „nagyobb jót” szolgálja, már kell a mesterséges intelligencia, ezt nem esélyes előre megírt algoritmusokba önteni. Ez a példa tartalmazza mindhárom tényezőt: hálózatba kötött eszközt (autót), központi mesterséges intelligenciát, és közöttük lévő kapcsolatot (felhőt).

Nézzünk egy másik példát, ami szintén megvalósítható a mai eszközökkel. Ha a naptáramba beírok mindent, az okos elektronikus asszisztens tud szólni, hogy mikor induljak el, hogy időben odaérjek. Ezt már tegnap is tudta a Waze, ami nem csak útvonalat tervez, hanem még a pillanatnyi forgalmat is figyeli, és szükség szerint változtat a terven. Ha késésben vagyok, akár küldhetne is egy üzenetet, vagy felhívhatná nekem mobilon azt, akihez megyek, hogy én tudjak szabadkozni. Kapcsoljuk még hozzá a reggeli ébresztőt, a kávét, az autó bemelegítését! Már kezd összejönni az elektronikus komornyik. Ahhoz, hogy a ruhámat kikészítse, már robot is kell J Ebben még nincs mesterséges intelligencia, és felhő is csak alig van. Ha képes értelmezni a naptáramba írt dolgokat, valamint figyelni a munkámat, rájöhet, hogy ma előbb kell kelnem, mert még nem készültem fel teljesen arra a megbeszélésre vagy előadásra, amire indulok. Esetleg tudja, hogy este kirúgtam a hámból, és több idő (és több kávé) kell, hogy üzemképes legyek. Vagy azért kell előbb kelnem, mert az esti nagy zabálás után hosszabb reggeli edzésre van szükségem. A kávé koffeintartalmát az időjárási frontok szerint is beállíthatja. Ugyan ezek olyasmik, amiket akár egyesével beprogramozhatnék egy nagyon okos ébresztő órába, a valódi, kényelmes megoldáshoz kell a mesterséges intelligencia.

Az elektronikus komornyik felébresztett és útnak indított. A felhőn keresztül figyelte az utamat, módosította az útvonalamat, ha kellett a forgalom, baleset vagy más miatt. Beértem a munkahelyemre. Itt vajon milyen okos cuccokkal találkozom a szuper kollégáimon kívül? Az régi történet, hogy egyre több folyamatot automatizálnak, akár IT-üzemeltetésről, akár könyvelésről, akár könyvvizsgálatról van szó (hogy csak néhány területet említsek). Újabb irányzat a robotok alkalmazása ilyen munkakörökben. Ezek a robotok a számító gép előtt ülő, rutin tevékenységeket végző emberek helyett dolgoznak. Ez a robotic process automation (RPA): a szoftver a felhasználó helyére ül be, és ugyanazt, ugyanúgy csinálja. Ezt azért szeretik a cégek, mert nem kell a folyamatokon semmit se változtatni, így kisebb a kockázat. Ha esetleg nem válik be a robot, simán vissza tudja venni az ember a tevékenységet. Ezek a robotok pontosan tudják követni a szabályokat, jól kezelik a tipikus eseteket, sőt egy-egy kivételt is megoldanak. Ha valamivel nem boldogulnak, megkérdezik a tapasztalt kollégát, az embert. Ezen változtathat hamarosan a mesterséges intelligencia. A tanulni képes gép oldhatja meg a szokatlan, tapasztalatot igénylő problémákat. Meddig jutunk el ezen a területen és milyen gyorsan? Nem tudom. Ez leginkább attól függ, hogy mennyire találják fontosnak a nagy cégek, mikor lesz gazdaságosabb az intelligens robot használata. Az IBM úgy pozícionálja a Watsont, hogy az nem elveszi az emberek munkáját, hanem jó kolléga lesz, aki segít a pontosabb, hatékonyabb munkában. Meglátjuk…

Watsonnak fontos szerepet szánnak a sok milliárd érzékelő és egyéb kütyü által begyűjtött adatok feldolgozásában. Az IBM szerint ez megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2020-ra jósolt 21 milliárd ilyen eszközből mennyi adat jön ki? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Elveszi a munkahelyeket az okos gép? Sajnos, a jelek arra mutatnak, hogy igen, sőt már el is kezdődött a folyamat. A mai, kevéssé (vagy semennyire se) okos gépek elkezdték betölteni a szakmunkások és az irodai dolgozók helyét. Erre Bőgel professzor hozott példákat és statisztikákat a novemberi NJSZT konferencián (Gondolkozom, tehát…?). Ez egyes esetekben még nem eredményez sokkal kevesebb munkahelyet, de alacsonyabban képzett (és rosszabbul fizetett) emberek is el tudják végezni a munkát a gépek segítségével.

Itt folytatom a jövő héten…

Kinek van tapasztalata ezen a téren? Tényleg elkezdték elvenni a gépek a munkahelyeket?

2016

Mit hozott 2016, mennyire jöttek be a várakozásaim?

new-years-eve-951750_1920Nem a világ nagy dolgairól akarok írni, azt megteszik sokan mások, akiknek ez a munkájuk. Sőt, a saját kis világomból is csak a munka lesz terítéken, a többi nem ide tartozik.

Mire számítottam egy évvel ezelőtt? Az megvalósult, hogy nem unatkoztam, állandóan el tudtam magam foglalni munkával. Egyszer majd kipróbálnám az unatkozást is egy kis időre, de a jelek szerint az még odébb van…

A tanításból többre számítottam, mint a 2015-ös (ami több volt 2014-nél), és annál is valamivel több sikerült. Valahogy mindig az ölembe pottyannak új tantárgyak és csoportok.

  • A Budapesti Metropolitan Egyetemen a már jól megszokott és bevált tárgyat, az informatikai üzemeltetést tanítottam az Executive MBA for IT Ez nem annyira műszaki, mint a címe sugallja, inkább vezetői jellegű. A hallgatóim felnőttek, komoly munkatapasztalatuk van, és nem mindenkinek informatikai területen. Nekik az ITIL köré építve, annak a struktúráját követve igyekszem az IT-vezetés üzleti oldalát bemutatni – sok-sok saját tapasztalattal megspékelve. A létszám 20 körül szokott lenni, a tavaszi félév kivétel volt, akkor 29-en voltak. Kicsit sokan voltunk, nem úgy működött a csoportdinamika az óriási előadóban, mint a kisebb teremben szokott. A hallgatók harmadának jutott lehetősége prezentációt tartani, a többiek házi dolgozatot adtak be helyette, pedig egymástól lehet a legjobban tanulni. Szokás szerint megkértem a hallgatókat, hogy véleményezzék a munkámat, de nem voltam elég rámenős, így csak tízen válaszoltak. A csoport vegyes összetétele a válaszokban is megmutatkozik: ki a gyakorlati ismereteket, ki az elméletet tartotta kevésnek. A „mennyi újat hallott” kérdésre adott válaszuk is ezt tükrözi: a válaszolók fele sok újdonságot hallott, ketten viszont már többnyire tudták ezeket.
    Az őszi félévben ismét a szokásos húsz alatti létszámú csoport jött össze a kis tanteremben, ahova éppen befértünk, és nagyon pezsegtek az órák. Karnyújtásnyi távolságból sokkal aktívabban kérdeznek, szólnak hozzá (beszélnek bele) az emberek, egymással és velem is jobban vitatkoznak. Tőlük még nagyon kevés válasz jött be, és nagyon várom a többiek véleményét. Ebben a csoportban is voltak olyanok, akik informatikai vezetői vagy ITIL szakértői múlttal jöttek – nekik kevés újat tudtam mondani. Ők viszont jól hozzá tudtak járulni az órák interaktivitásához – esetenként nem is értettek egyet velem mindenben. Ebből tanulunk leginkább!
  • A Zsigmond Király Főiskolán (ősztől egyetemen) tavaly is a megszokott tárgyakat tanítottam. Tavasszal ismét volt a mobil biztonság tárgy, ami számomra is izgalmas, minden évben van sok új fejlemény a témában. A hat hallgató elég szorgalmasan bejárt, részt vettek az órai munkában, mindenki sikerrel teljesítette a tárgyat.
    Tavasszal itt is húsz körüli létszám jött össze az infrastruktúra-menedzsment tárgyra, ami szintén az ITIL alapján épül fel, és jelentős részben a sok éves tapasztalatomra támaszkodik. A levelező tagozaton érdeklődő emberekkel tudtam dolgozni, akik – a válaszaik alapján – hasznosnak találták az együtt eltöltött időt. Tőlük is sok érdekes órai prezentációt hallottunk, amikből lehetett tanulni. A gyakorlati ismeretek arányát a válaszolók fele találta megfelelőnek, a többiek vagy ebből szerettek volna többet, vagy az elméletből. Érdekesség: azt is kértem, hogy osztályozzák a saját tudásukat, és a válaszok átlaga majdnem pontosan a csoport jegyeinek átlagát adta J
  • A Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán folytattam az informatika tanítását marketinges hallgatóknak, mind alapszakon (BA), mind a posztgraduális képzésben. Itt angol az oktatás nyelve, mert csupa külföldi hallgatóm van. Ugyan senkinek sem anyanyelve az angol, de jól megértjük egymást, nincsenek nyelvi problémák. A BA-n továbbra is sláger a hiányzások száma, pedig az órai aktív részvétel és a feladatok megoldása nélkül nem lehet sikeres a félév. Közülük sokkal újra találkozom majd idén tavasszal. Mennyire más a posztgraduális csoport! Ott mindenki bent volt minden tanórán, és teljesítette is a félévet. Náluk az idő kétharmada azokkal a témákkal telik, ami a marketingeseket különösen érdekli: blogolás, infografikák készítése, hírlevelek.
  • A tavaly ősszel, félév közben megkapott statisztika is folytatódott tavasszal az alapképzésben. Az őszi félévet öt hallgató teljesítette, közülük három maradt a tavaszi félév végére (a másik kettő egyáltalán nem vagy alig nézett be az órákra – otthon meg nem is próbálkoztak a tanulással). Azok, akik bejártak legalább közepest szereztek, és rengeteg gyakorlati feladatot oldottak meg, így van valami fogalmuk a statisztika üzleti célú felhasználásáról, ami marketinges körökben fontos (lenne).
  • Az őszi félévben elég nagy létszán jött össze a posztgraduális és MBA közös informatika és infografika kurzusra, és a többség aktívan részt is vesz az órai munkában, a feladatokban. Szépen alakulnak az első bejegyzések a blogjaikban. A hozzászólásokat és az azokra való reagálást is elkezdték gyakorolni.
  • Idén ősszel kaptam egy újabb tantárgyat és posztgraduális csoportot, nekik a statisztika alapjait tanítom, hogy készen álljanak a kvantitatív analízis című tárgy tanulására. Itt beleszaladtam abba a problémába, hogy az elvileg már diplomás emberek még sose láttak Excelt, még egy képletet se tudnak beírni. Ezen a területen is kell alapoznunk…
  • Az Óbudai Egyetemen a tavaszi félévben ITIL alapú szolgáltatásmenedzsmentet tanítottam egy közel 50 fős csoportnak. Sajnos a csoport egyharmada nem jutott el a vizsgáig, mert nem hitték el, hogy a házi dolgozat valóban kötelező feladat (illetve páran nem önálló munkával próbálkoztak). Akik komolyan vették, egész jó eredményt értek el, egyharmaduk jelest kapott, és az átlag 3,8 lett.

Ennyi volt a főiskolai és egyetemi tanítás – megint kicsivel több lett, mint terveztem.

Már a tavaly januári összefoglalómban sejttettem, hogy várható valami az olyan régen dédelgetett céges oktatási tervekkel kapcsolatban is. A Bitport Akadémia keretében indult el ez a tréningsorozat. Igencsak egyedülálló, hogy három tapasztalt „öreg róka” informatikai vezető jön össze egy négy napos oktatásra, és közben még fiatalabb nagyvállalati CIO-kat is meghívunk. A célközönség: olyanok, akik informatikai piacon dolgoznak, értékesítenek, és vezetőkkel kerülnek kapcsolatba.

Mi történt a blogommal? Folytattam, írtam, de áprilisban és májusban szünet volt, mert a munkák mellett már nem jutott energiám rá. Egyre jobban érdekel, hogy merre megyünk azzal a sok „okos” dologgal, ami körülvesz minket, és mit hoznak nekünk az új szuperszámítógépek. Jó sokat olvastam és írtam ezekről a dolgokról, a robotokról, a digitálissá való világról és még az önvezető autókról is. Itt az összefoglalója: Összekapcsolt mindenség.

Az oktatásnak egy másik vonulata is elkezdett egyre jobban érdekelni: az informatikusok képzése és ehhez kacsolódva a munkaerőhelyzet. Két konferencián kértek fel kerekasztal-beszélgetés vezetésére. Augusztusban az INFOHAJÓ az utánpótlás-nevelésnek adott helyet:

A novemberi INFOTÉR kerekasztala másfelől közelítette meg a témát. Nem az informatika mint tantárgy oktatása volt a középpontban, hanem azok a kompetenciák, amik a modern világban szükségesek. Ezekről beszélgettem hat kiváló szakemberrel:

Innen már csak egy ugrás volt a VISZ és a Scientific Games Kft. által az új technológiákat több tantárgy keretében alkalmazó középiskolai tanári csapatoknak kiírt díj zsűrijében való részvételem, ahol kiemelkedő lelkesedést és eredményeket láttunk:

Mi lesz idén? Amit eddig látok:

  • lényegében változatlan oktatás a Metropolitan Egyetemen,
  • az eddigi tárgyak kisebb óraszámban (csak levelezőn) a Zsigmond Király Egyetemen,
  • a meglévő négy tárgy mellé még néhány a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán.

Több lesz, mint tavaly – meglátjuk, mennyivel…

Mi jön még? Nem tudom, de biztos, hogy érdekes és jó dolgok lesznek közöttük!

Ezt kívánom minden kedves olvasómnak is idénre. Nézzenek pozitív várakozással előre – és teljesüljön, amire számítanak!

 

Digitális optimalizálás

A digitális átállás (digitalizáció, digitization) egy új aspektusáról, az egész cégre kiterjedő költségoptimalizálásról kezdtem írni múlt héten.

A téma mindjárt nagyon jól passzolt a szombati órámhoz a Budapesti Metropolitan EgyetemExecutive MBA for IT” szakán, ami az informatikai szolgáltatások üzleti szemléletű megközelítésével is foglalkozott. Érdekelte a hallgatókat a téma. Nagyon jó a csoport, interaktív, beszélgetős lett az óra.

Ezen a héten folytatom a témát. Lássuk, hogy teljesít az informatikus a prés alatt!

Várom minden kedves olvasómat csütörtökön!

 

Robotpilóták

A múlt héten visszatértem az “okos” dolgok egyik legújabb területére, az önvezető autókhoz. A tradicionális gyártók (Volvo, Mercedes) mellett itt vannak az újak (Google, Baidu, Apple) és az ismeretlenek, akik a háttérben maradnak (Mobileye, Delphi). Nekik lesz jelentős szerepük az eddig csendben várakozó autógyártók (pl.: Volkswagen) beindulásában.

Holnapután előkerül a magyar szál is – méghozzá nem is akármilyen…

Azoknak, akik a teljesebb képet szeretnék megismerni, ajánlom ezt a csokrot: Összekapcsolt mindenség.

Várok mindenkit csütörtökön!

Autózni fogunk

Az elmúlt két hét az utánpótlás-nevelésről szólt. A VISZ INFOHAJÓ konferencián tartott kerekasztal-beszélgetésről írtam. Jó társaság jött össze, általános iskolai és egyetemi tanár, fejvadász, céges képzésekkel foglalkozó beszélgetőtársam is volt:

Hol és hogyan oktassunk informatikust?
Tanulás vagy munka? Tanulás + munka? Munka = tanulás?

Még sok pixelt megérdemel a téma, de most mégis visszatérek egy másik témához, ami foglalkoztat: az autók jövőjéhez. Sokat írtam már erről az összekapcsolt mindenség részeként. Holnapután a legfrissebb olvasmányaim alapján tekintünk be ebbe az izgalmas világba.

Várom minden kedves olvasómat!

Informatika: munka + tanulás

Augusztus utolsó napján tartottuk a VISZ INFOHAJÓ konferenciáját, amin az egyik téma az utánpótlás-nevelés volt. Nagyszerű panel jött össze, jót beszélgettünk, és sikerült felkelteni (és lekötni) a hallgatóság figyelmét, pedig a vacsora már ott várt…

utanpotlas-neveles-kerekasztal

A múlt héten kezdtem el a kerekasztal-beszélgetésről szóló beszámolómat, ezen a héten folytatom. Úgy gondolom, érdemes eljönni és elolvasni!

Hol és hogyan oktassunk informatikust?

Honnan jöjjön az a 22 ezer informatikus, akiket tárt karokkal vár a magyar gazdaság? Itthon képezzük közoktatásban és a felsőoktatásban? Lesz jelentkező? Átképezzük a zenészeket?

robot-shootA Dunán úszva volt alkalmam hat kiváló szakemberrel beszélgetni az informatikai utánpótlás-nevelésről a múlt héten. Ők az oktatás, a felnőttképzés és a fejvadászat különböző területein rendelkeznek sok hasznos tapasztalattal, és ezek egy részét osztották meg az INFOHAJÓ konferencia hallgatóságával a kerekasztal-beszélgetés keretében.

Három témakörben készültem kérdésekkel, a többiek pedig válaszokkal, amik jól megvilágították problémákat és a lehetőségeinket. Örültem, hogy a hallgatóságot érdekelték a témák, és nem szivárogtak el a késői befejezés ellenére sem, pedig a vacsora már várta őket, sőt a kerekasztal után még egyénileg is beszélgettek a résztvevőkkel.

Az informatika iskolai oktatásával kezdtük a beszélgetést. Itt alapvető kérdés, hogy csak informatikát tanítunk, vagy a szaktárgyon kívül hogyan épül bele az informatika az egyéb tantárgyakba mint általános kompetencia. Ahogy az életünk minden területén jelen van, bele kellene épülnie minden tantárgyba is, a magyartól, a rajzon át a testnevelésig – mondta Kósa Judit, akitől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt tanévben módjuk volt kísérletképpen a számítógépet, a mobiltelefont és a táblagépet bevetni sok tantárgy óráin (nem informatika szakos, önként jelentkező tanárokkal együtt dolgozva, akik beépítették a tananyagba az informatika által adott lehetőségeket). Ezen kívül meg tudtak hívni az általános iskolába szakembereket különböző informatikai cégektől, akik például weblapszerkesztést és digitális fényképezést tanítottak. Megmutatták a hetedikes és nyolcadikos diákoknak, hogy mivé lehet fejlődni, ha az informatikában tanulnak tovább. Ez sokkal meghatározóbb élmény, mintha egy informatika tanár beszélne nekik a lehetőségekről.

A játék és a számítógép a kezdetek óta összekapcsolódott egymással, és ma is elképzelhetetlenül sokféle játékot lehet a gépeken és telefonokon játszani. Mi a gyerekek viszonya ehhez, és mi legyen a viszonyuk? A játékos tanítás lényeges, mert közben nem is veszik észre a gyerekek, hogy éppen tanulnak valamit, hanem játékként élik meg az új ismeretek megszerzését. Nagyon sok fejlesztő készít játékokat az általános iskolai korosztálynak, és nagyon jó lenne együttműködni velük – mondta Kósa Judit. Egy pedagógus sok jó tanácsot adhatna nekik, hiszen ismeri a gyerekeket és a problémákat. Sőt, a gyerekek részt vehetnének a nekik szánt játékok tesztelésében – és ezzel nemcsak segítenének a fejlesztőknek, de tanulnának is.

A játéknak nem csak az iskolások életében és tanításában van fontos szerepe, de a felnőttek életében is. A játékosítás (gamification) arról szól, hogy a játékokban használt módszereket bevisszük a munkával kapcsolatos fejlesztésekbe is. Ahogy Koltányi Gergely mondta, a tanulás az egy kemény játék (hard fun). A tanulás munkával jár, kemény munka az újabb ismeretek elsajátítása, begyakorlása. Ha ezt örömmel tudja tenni az ember, akkor nyert ügyünk van! A játékok arra építenek, hogy küldetéseket teljesítünk, miközben jól szórakozunk. Ahogy más területeken, a tanulásban is nagyon fontos a felhasználói élmény, amit a játékok mechanizmusának alkalmazása ad meg.

Honnan lesz utánpótlás és egyre több informatikus? Most úgy fest a helyzet, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az informatikai szakokra. Vajon elment az emberek kedve az informatikától? Pulay Gellért szerint nem csak azért jelentkeznek kevesen, mert kevés gyerek születik. Az is gond, hogy a nem műszaki érdeklődésű emberek és az ő gyerekeik nem hallanak, nem tudnak eleget az informatikáról, és így fel sem merül bennük, hogy ilyen szakra jelentkezzenek. Ha ismertebbé és szimpatikusabbá akarjuk tenni számukra az informatikát, akkor ezt a játékokon keresztül tudjuk megtenni. Ezért jók azok a kezdeményezések (például a VISZ programozó táborai), ahol a gyerekek játékos formában ismerik meg a programozást. Így lehet olyan fiatalokhoz közel vinni az informatikát, akik a családban, a szüleiktől nem hallanak róla.

Nem csak a gyerekeknek, hanem másoknak is sokkal többször kellene találkozniuk az informatikával, ha sok-sok ezer új informatikust akarunk képezni. Sláger csak úgy lehet valami, ha sokat játsszák – mondta Pulay Gellért. Ehhez kapcsolódott Csudutov Csudinka is, amikor azt javasolta, hogy a 11 ezer választókörzetben állítsunk fel egy-egy óriásplakátot azzal az egyszerű üzenettel, hogy a pályakezdő diplomás informatikus fizetése bruttó 480 ezer forint. Fel is szólította a jelenlévőket, hogy adakozzanak erre a célra. Tapasztalata szerint a vidéki városokban a helyi értelmiség nem informatikusnak, hanem orvosnak vagy jogásznak szánja a gyerekét. Ezért kell tudatosítani a szülőkben, hogy ez egy lehetőség. Akik ezt felismerték, azok összetörik a kezüket, hogy a gyerekeik mehessenek programozó táborba, mert tudják, hogy ez biztos megélhetést, stabil munkavégzést biztosító szakma, ami változatos és élethosszig szól. Ezt az üzenetet kell addig ismételni, amíg sláger nem lesz belőle!

Csudutov Csudinka azt tapasztalja, hogy kezdik már felismerni az emberek a lehetőséget. Az informatikusokat közvetítő cégében idén már a karrier tanácsadások fele nem informatikusoknak szólt. Interjúzott csellistát, jogászt, orvost, bölcsészt, akik mind tudták, hogy az IT mekkora üzlet. A példájában említett bölcsész Python fejlesztőként helyezkedett el. Mivel az itthon rendelkezésre álló informatikusok száma még az átképzett bölcsészekkel és orvosokkal együtt sem elég, külföldről is szükségünk lenne sok szakemberre. Azt a problémát látja, hogy az EU-n kívüliek behozatala túl sok akadállyal jár és túl sok ideig tart. Korábban lehetett számítani az erdélyi magyarokra, de nekik már otthon is nagyon jó lehetőségeik vannak, nem jönnek ide. Ha oroszt, ukránt vagy amerikait akar behozni, az a legjobb esetben is hat hónapba telik és sok nehézséggel jár. Arra lenne szükség, hogy egy külföldi informatikus behozását két hét alatt le lehessen bonyolítani!

Szűts Ildikó megerősítette a család és a tanárok szerepét a gyerekek pályaválasztásában. Nemrég végeztek egy felmérést erről a kérdésről, és nem a Facebook jött ki meghatározónak (bár sokan azt várták), hanem a család és az iskola. Ott dől el, hogy milyen irányban akar továbbtanulni a gyerek. Sokkal szorosabb együttműködést kellene kialakítania a szakmának a pedagógusokkal! Akár a középiskola első éveiben lehetne ösztöndíj-programokat indítani, nem kell kivárni a felsőoktatást.

Az átképzés, a pályamódosítás lehetőségét is hangsúlyozta Szűts Ildikó. Mint mondta, százezer üres állás, de több mint kétszer ennyi álláskereső van most az országban. Elvileg lenne elég munkaerő, de nem a szükséges végzettséggel és tudással rendelkeznek az emberek. Van egy csomó ötven körüli és a feletti ember, akiket rá kellene arra ébreszteni, hogy tizenöt évig vagy hosszabb ideig kell még dolgozniuk, és ehhez tanulniuk is kell (és érdemes). Ezt a korosztályt miért nem lehet rávenni szakma tanulására, karrierváltásra? Ezzel ma Magyarországon nem foglalkoznak, pedig ezeknek az embereknek a bevonzása egyre fontosabb lesz.

Itt még egyáltalán nem ért véget a kerekasztal-beszélgetésünk, a fele még előttünk van, amire a jövő héten kerítek sort. Az egyetemekkel és dr. Szabó Zoltánnal folytatjuk… 

 

Utánpótlás-nevelés a Dunán

Miért nincs elég ember, megfelelő utánpótlás az IT-ban? Hol dől el a dolog, az iskolában, az egyetemen vagy a munkahelyen?

skills-835747_1280Mi a baj az oktatással, konkrétabban azzal a részével, amin az elegendő számú és megfelelő tudással rendelkező informatikus megléte múlik?

Mi a baj a munkahelyekkel, konkrétabban abból a szempontból, hogy megfelelően tartják-e fenn és fejlesztik-e az informatikai szakemberek tudását?

Mi a baj a munkahelyekkel, konkrétan abból a szempontból, hogy be tudják-e vonzani és meg tudják-e tartani azokat az informatikusokat, akikre szükségük van?

Ez három olyan kérdés, amikre a válasz egyenként is egy-egy jelentős tanulmány lenne. És itt még nincs is vége a dolognak, hiszen nem csak a diagnózis fontos, hanem a terápia is. Mit, mikor, hol, hogyan kell annak érdekében tenni, hogy javuljon a helyzet mindhárom területen?

Ezekre itt és most nem fogok, és nem is tudnék kimerítő választ adni. Miért hoztam elő őket mégis? Sokat olvastam, hallgattam szakértőket ebben a témában. Igyekeztem jól csinálni a munkámnak ezt a részét is, amikor hosszú ideig nagyvállalati informatikai igazgató (CIO) voltam. Néhány éve tanítok informatikusokat főiskolán és egyetemen. Írtam is ezekről a témákról néhányszor.

Ezek még mindig nem magyarázzák meg, hogy miért vettem elő ismét ezt a témakört. A valódi ok az, hogy augusztus 31-én a Magyarországi Vezető Informatikusok Szövetségének konferenciáján ez a témakör is terítékre kerül. Szó szerint terítékre, hiszen erről szól majd az egyik kerekasztal-beszélgetés. Az erre való felkészülés közben újra elolvastam sok mindent a témában, és most étvágycsinálóként megosztom az olvasóimmal is.

Az oktatással kezdem, és itt elsősorban arra támaszkodom, amit Tari Annamáriától hallottam. Az oktatásban ma az Y és a Z generáció van jelen, és a velük való foglalkozás során oda kell figyelni bizonyos sajátosságaikra. Nagyon fontos az, hogy a digitális világ nem eszközként, hanem élettérként jelenik meg a számukra. Itt vesznek részt a közösségi együttműködésben, és nagyrészt ezt használják mind az ismeretek megszerzésére, mind az olvasott és hallott dolgok valóságtartalmának eldöntésére. Az identifikációjukban és a szocializációjukban kulcsfontosságú szerepe van ennek a közösségi térnek. Az ő világuk nagyon különbözik attól a világtól, amiben az előző generációk nőttek fel. Ha kapcsolatban akarunk lenni velük, tanuljuk meg más szemmel nézni őket! Ugye, néha nehéz türelmesen kezelni a türelmetlenségüket? Tari szerint alapvető jellemzőjük a gyorsaság és a szükségletek azonnali kielégítésének igénye. Hogyan tanítsuk a Z generációt? Nem csak a gyorsaság és a türelmetlenség a jellemzőjük, de a kognitív folyamataik is mások, másképp működik náluk a tanulás, az emlékezés és a felidézés. Ezt meg kell értenünk, és ki kell használnunk – mondja Tari. Nagymértékben képesek a megosztott figyelemre, több dologgal tudnak egy időben foglalkozni. Ezt használjuk ki! Különben az osztott figyelmüket valami másra fogják fordítani

Megváltozott a tekintélyhez és az alázathoz való viszony. A „mi időnkben” nem volt kérdéses, hogy a felnőtt a tudás letéteményese. Ma ez másképp van. Pillanatok alatt rengeteg (valódi vagy félrevezető) információt lehet begyűjteni – akár az óra közben is. Hogy tudja ezt a tanár kezelni? Mit mondok, ha rákérdez valamire a hallgató, amit most olvasott, és én nem olvastam?

Az is fontos kérdés az oktatásban, hogy egy-egy konkrét számítástechnikai ismeretet kell oktatni, vagy általában a digitális kompetenciát. Azt gondolom, hogy mindkettőt, de más-más céllal. Arra mindenkinek szüksége van, hogy jól eligazodjék az informatikában, művelt felhasználó legyen, élni tudjon a lehetőségekkel, és ne kerüljön bajba ezen a területen. Ezért felhasználói alapismereteket mindenkinek kellene oktatni. Tapasztalatom szerint téves az a feltevés, hogy a mai huszonévesek már jól eligazodnak ebben a világban. Nem, ez csak látszat, valójában a többség sötétben tapogatózik.

Másrészt, konkrét számítástechnikai ismereteket (pl. programozás, robotok, üzemeltetés, programtervezés, vezetési ismeretek), bár különböző szinten, de az egész iskolarendszerben érdemes tanítani. Programozást és speciálisan a robotok programozását sikeresen és élvezetesen tanítják általános iskolásoknak is (iskolákban és iskolán kívül). Azoknak, akik végül informatikusok lesznek, a későbbiekben sok mást is meg kell tanulniuk a programozáson túl, hogy valóban jó színvonalú szolgáltatásokat és termékeket kapjunk.

Mi lesz az iskolák, egyetemek elvégzése után? Közhely, hogy mindenkinek és állandóan tanulnia kell. A munka közbeni tanulás az élet legtöbb területén természetes is. A munkáltatónak és a dolgozónak is alapvető érdeke az emberek folyamatos fejlesztése. Ideális esetben az egymásra épülő újabb ismereteket a munkája közben meg tudja szerezni az ember. Képes erre mindenki?

Az informatika azon szakmák közé tartozik, ahol a munkahelyen gyakran bukkannak fel olyan igények és technológiák, amik nem a meglévőket fejlesztik tovább, hanem a „semmiből” jönnek elő. (Néhány példa: mobil eszközök, a dolgozók saját eszközeinek használata, az internetre kapcsolódó nem számítástechnikai eszközök, a felhő, az okos mindenfélék.) Ezeket nem tudja a szokásos munkavégzése közben megtanulni a dolgozó, mert nem dolgozik velük. Hogyan tanulja meg? Beiskolázzuk tanfolyamokra? Vannak a vadonatúj cuccokról tanfolyamok? A munkaidő rovására tanuljon? Megérné ez a cégnek? Otthon, szabadidejében? Tud, akar erre áldozni a dolgozó? Egyáltalán, felismeri időben mind a cég vezetése, mind az informatikus, hogy mik azok az új technológiák és szolgáltatások, amikre szükség lesz, amik üzleti előnyt jelentenek majd? Ez az egyik kérdéscsoport, amire szeretném megtalálni a válaszokat a kerekasztal-beszélgetés során. Hozzáértő, gyakorlott szakemberekkel beszélgetünk majd, lesznek jó válaszok! A közönség nem hallgatóság lesz, hiszen ott ülnek majd azok a vezetők, akiknek már vannak jó és rossz tapasztalataik, tudják, hogy mi működik, és mi nem.

A „digitális átállás” olyasmi, amiről sokat hallunk az utóbbi időben, bár nem egészen világos, hogy mit is jelent. Sőt, aki nem hall róla, az is megtapasztalja nap mint nap. Rengeteg új üzleti lehetőséget hordoz ez magában, és ugyanakkor sok új műszaki és üzleti ismeret kell a hasznosításához. Hogyan szerezzük meg azokat az embereket, akikkel meg tudjuk valósítani, el tudjuk érni a céljainkat? Kimegyünk a munkaerőpiacra, és levadásszuk őket? Találunk egyáltalán? Ha találunk, meg tudjuk fizetni? A meglévő embereinket képezzük? Hogyan választjuk ki, hogy kiket? Honnan lesz oktatási anyagunk? Van ilyen? Ha nincs kész tananyag, miből tanulnak? Rendszeressé válik a „saját kárán tanul”? Az új technológiával való ismerkedés közben fejlesztjük ki azokat az új dolgokat, amikben felhasználjuk őket? Talán teljesen egybeolvad a munka és a tanulás? Mik lesznek a minőségi következményei ennek?

Sokat hallunk arról, hogy hány informatikus hiányzik Magyarországon, 10-20 ezerről beszélnek, és emellett elszállt bérigényekről. Mi az igaz ebből? Mik az okai? Sokat vitatkozunk erről, és mindenkinek van véleménye róla, pl.:

  • Látszólagos a hiány, mert nem találkozik a kereslet a meglévő kínálattal.
  • Irreálisak a cégek követelményei, olyan tapasztalatot várnak el, ami nem létezik, de nem is szükséges.
  • Nincs is hiány, csak a munkaszervezés rossz!
  • Külföldre csábulnak a több fizetésért a jó szakemberek. Meg kéne fizetni őket, akkor maradnának!
  • A szakmai fejlődés érdekében mennek külföldre az emberek.
  • Nem vonzóak a munkahelyek, nincs jó imázsuk a cégeknek.
  • Nem is kell annyi alkalmazott, inkább szabadúszókkal kellene a munkák nagyobb részét elvégeztetni!

Sokféle a vélemény! Főleg azért, mert sokféle az „informatikus” és sokféle az informatikusi munka. Óriási különbség van az üzemeltetés és a fejlesztés között. Óriási különbség van a vállalati információs rendszerek, a mobilfejlesztés és az „okos” eszközökre való fejlesztés között. Más egyedül programozni vagy húsz másik emberrel együtt.

Vajon augusztus 31-én a kerekasztal-beszélgetés résztvevői és a jelenlévők mit emelnek ki a kérdések közül, és mikre kapunk majd választ?

 

 

Merre haladunk és mitől?

Mi az új dolgok forrása? Honnan jönnek az ötletek? Mi teremti meg a lehetőségeket?

A múlt héten az innovációt segítő vezetői viselkedésről írtam, benne a közösség, minden ember szerepével. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, sok előrevivő lehetőséget hagyunk ki.

Holnapután egy kicsit más szemszögből kezdem vizsgálni ezt a kérdést. Az új technológiák milyen lehetőségeket és milyen „kötelezettségeket” hoznak létre az üzleti és informatikai vezetők számára?

Digitalizáció. Mi ez, mire való, mire jó és mik a veszélyei? Sok kérdés, sokkal több válasz…  A témakör egy kis részéről írtam már az év elején, amikor arra kerestem a választ, hogy mi lesz velünk ebben az új világban. Akkor inkább az emberi oldal került terítékre, most főleg az üzleti jön.

Várom minden kedves olvasómat csütörtökön!

Innováció: Mindenki benne van?

Ki találhat ki új szolgáltatásokat és termékeket? Ki újíthatja meg a cég belső folyamatait és a külső partnerekkel való együttműködését?

 „Az innováció  új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás,  új marketing módszer, vagy új szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban”
(OECD és Eurostat)

Sok vállalatnál megvannak az erre kijelölt emberek, részlegek és folyamatok. Mindig elégedettek az innováció hatékonyságával, eredményeivel?

Innovation cloudMitől lesz sikeres az innováció területén egy cég vagy egy vezető? Természetesen van néhány külső befolyásoló körülmény, amikre adottságként tekinthetünk, de sokat tehetünk házon belül a siker érdekében. Nemrég olvastam a Harvard Business Review kutatásáról (Research: 10 Traits of Innovative Leaders), amiben az innovatív vezetők közös jellemzőit keresték. Először arra jöttek rá, hogy nem érdemes őket kérdezgetni arról, hogy minek tulajdonítják a saját jó eredményeiket, mert nem adtak igazán jó válaszokat. (A jelek szerint a sikeres emberek sem feltétlenül tudják, hogy mitől is sikeresek.)

Végül a környezetük (főnökök, kollégák, beosztottak) alapos kikérdezésével tudták meg, hogy mit és hogyan csinálnak ezek az innovatív vezetők. Nem meglepő, hogy az első helyen a stratégia, a vízió áll a listán. Azt hiszem, hogy a cél kitűzése és világos bemutatása egyébként is a sikeres vezetők egyik legfontosabb képessége, akár innovációról, akár bármi másról van szó.

Nem fogom a kutatás eredményeit pontról pontra bemutatni, de javaslom az elolvasását (nem hosszú, nincs két oldal az egész). Itt csak hármat emelek ki a tízes listáról:

A kölcsönös bizalom légkörének megteremtése. Ez kell ahhoz, hogy kockázatot vállaljanak, mind a beosztottak, mind a vezetők. A kockázatvállalást nagyban segíti az, ha ez embernek nem kell hátra figyelnie, biztos lehet abban, hogy a háta védve van. A vezetőnek arra van szüksége, hogy bízhasson a kollégái nyíltságában, hogy ő tudja meg először a problémákat, amikor még könnyebb orvosolni a bajt. A kollégáknak abban kell bízniuk, hogy nem válnak bűnbakká, ha valami rosszul sül el. Az erős és megbízható vezető maga tartja a hátát, és nem szolgáltatja ki a kollégáit retorzióknak, amikor jó szándékúan követnek el hibákat. A kockázat és az eredmény is közös – ezt kell éreznie minden résztvevőnek.

Az alulról jövő kezdeményezések bátorítása nagyon fontos, hiszen a jó ötletek általában alulról jönnek. Azok, akik a termékeket állítják elő, a szolgáltatásokat nyújtják a vevőknek, nap mint nap beszélnek az ügyfelekkel, sokat tudnak arról, hogy mi jó, mi nem jó, min kellene változtatni, milyen új dolgokkal lehetne a vevőket jobban kiszolgálni. Ez sok a tudás, javaslat, ötlet rengeteg szervezetben elvész, nem jut el arra a szintre, ahol kezdeni tudnának vele valamit. A bizalom légköre segít abban, hogy a dolgozók egymás között megbeszéljék, megvitassák, értékeljék a felmerülő ötleteket. Ehhez a szervezeti határokon átívelő kapcsolatok kellenek, mert a közvetlen vezető nem mindig ismeri fel az ötlet jelentőségét és a szűkebb csapat sem rendelkezik a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy segítse az ötlet megítélését és alapos kidolgozását. Akinek eszébe jutott a gondolat, sok esetben nem ismeri fel, hogy milyen lehetőségek vannak benne. Ilyenkor segít a többekkel való kötetlen beszélgetés, aminek során kiderülhet az ötlet nagyszerűsége.

A meggyőzési képesség lényeges, amikor azt akarjuk, hogy ne főnöki parancsra, hanem saját akaratukból kövessék a dolgozók a vezetőt. Itt sokat segít az, ha a vezetőnek az „emberi arcát” is ismerik, hiszen az fokozza a hitelességét. Az is hasznos, ha a vezető a gondolkodási folyamatát is megosztja a kollégáival. Így nem a semmiből pattan elő egy új cél, hanem a kialakulását követve jobban megértik a többiek.

Azért ezt a hármat emeltem ki, mert számomra ezek mind ugyanabba a témakörbe tartoznak: transzparencia, nyitottság, széles körű együttműködés, mindenki véleményének a meghallgatása.

Nagyobb, vagy területileg tagolt szervezetben nem könnyű mindenkit bevonni az innovációba, hiszen az emberek nem találkoznak egymással, és sok esetben nem is ismerik egymást. Ilyenkor jól jöhet egy alkalmas online rendszer használata, ami megfelelő környezetet és platformot teremt az ilyen „beszélgetésekre”.

„companies must construct environments and communication platforms that enable opportunities and ideas to find each other – where people can contribute, regardless of whether they are employees, users, partners, suppliers or virtual communities”

Howard Yu, Professor of Strategic Management and Innovation at IMD

Ugye nem meglepetés, hogy erről a témáról is eszembe jutott az online együttműködés, ami jelentős eszköze és segítője a közösségi innovációnak?

Tavaly ősszel írtam már erről, és abban a cikkben hoztam jó néhány véleményt és példát is: Közösségi innováció?  Az ottani példák azt mutatják meg, hogy az innovációban részt vevő közösség nem csak a dolgozókat, hanem a vevőket is tartalmazza, ők is hozzájárulnak a termék végleges kialakításához, és ebben is szerepet kap az online együttműködés (de nem úgy, ahogy a marketingesek eredetileg elgondolták). Sőt, a dolgozók még a saját oktatási anyagaikat is egyszerűen és gyorsan tudják kiigazítani, a legújabb megoldásokkal kiegészíteni.

Kedves Olvasó! Mit tapasztalsz? Az „egyszerű dolgozók” ötletei, javaslatai eljutnak odáig, hogy komolyan megvizsgálják őket üzleti szempontból? Mennyi idő és erőfeszítés árán?

Nyári nem szünet

Nyári naplementeItt a nyár, és két és fél hónap szünet után jelentkezem ismét. Miért volt ez a szünet? Lényegében ugyanazért, amiért tavaly tavasszal is: a sok tanítás mellett nem maradt sem időm, sem energiám mással foglalkozni. Arról, hogy mit és hol tanítok, már írtam februárban és márciusban, és ezekből az írásokból kiderülhetett az olvasó számára, hogy mit és miért szeretek a tanításban. Szóval: nem panaszképpen írtam, hogy másra nem jutott időm és energiám.

Talán emlékszel még Kedves Olvasó, hogy legtöbbet az együttműködésről, azon belül is a munkához kapcsolódó online együttműködésről írok. Miért? Egyszerű: szerintem alapvető fontossága van annak, hogy a szorosan együtt dolgozó kollégákon kívül is legyen lehetőségünk kapcsolatokat építeni a munkahelyen, és ebbe a kapcsolati hálóba potenciálisan mindenki beletartozzon – akármelyik irodában, városban, országban, akármilyen szakterületen, és a szervezeti hierarchia akármelyik szintjén is legyen.

Sok fontos vonatkozása van ennek a belső online együttműködésnek, többek között:

  • megismerjük egymást, épül a bizalom, emberi arca lesz a főnöknek, új dolgok derülnek ki a kollégákról;
  • több szem többet lát: hamarabb kiderülnek a termékekkel, szolgáltatásokkal, belső működéssel kapcsolatos problémák, és hamarabb is tudjuk kijavítani őket;
  • innováció: kevésbé sikkadnak el az ötletek, szélesebb körben tudjuk megvitatni és továbbfejleszteni őket, jobb eséllyel lesz belőlük eladható termék.

Holnapután éppen erről az utolsóról, az innováció és a széles körű együttműködés kapcsolatáról írok majd. Várok mindenkit!

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Együtt tanultunk marketingesekkel

Mire tudom én tanítani a marketingeseket?

blog 97 word cloudNagyon élveztem a posztgraduális képzésen részt vevő hallgatókkal való munkát a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola nemzetközi intézetében. Miért élveztem? Olyan emberekkel találkoztam, akik nagyon akartak tanulni és nyitottak voltak minden új dologra, amit megmutattam nekik. A tantárgy címe „Informatics and Infographics”, és ebbe nagyon sok érdekes téma fér bele. A csoportban heten voltak, így mindenkivel egyénileg tudtam foglalkozni az órákon (ezt értékelték is a hallgatók). Tízszer három óránk volt, és ez volt évek óta az egyetlen társaság, akik nem igényeltek szünetet, hanem folyamatosan akartak és tudtak figyelni és dolgozni a három tanítási óra alatt. (Ezt nekem is szoknom kellett.)

Mit csináltunk együtt, hogy zajlottak az órák? A harminc óra alatt összesen huszonöt feladatot oldottak meg a hallgatók többé-kevésbé önállóan. Ezek között voltak egyszerűbbek, amikkel 15-20 perc alatt végeztek, és összetettebbek, amikre akár egy egész óra sem volt elég. Egyszer-egyszer házi feladat lett az órai feladat befejezése. Az elején egy kicsit zötyögős volt, nem jöttek azonnal bele ebbe az intenzív munkába, de hamar megszerették.

Google eszközökkel való együttműködéssel kezdtük (Gmail, Google Drive, táblázatok, naptár). Ezek egyszerű dolgok, de hasznosak. Érdemes megtanulni és gyakorolni akkor is, ha nem pont ezekkel dolgoznak majd, hiszen a munkában használt többi eszköz is hasonló alapelvek szerint működik. A félév végén az értékelésben a táblázatokkal való együttes munkát a hasznos ismeretek közé tette majdnem minden hallgató. Valóban újdonság volt számukra, hogy egy táblázaton többen tudnak egyszerre dolgozni. (Talán másoknak is újdonság lenne, hogy nem kell levélben küldözgetni a verziókat, hanem egyidejűleg tudják szerkeszteni, módosítani, és azonnal látják, hogy mit csinálnak a többiek.)

Sok alapvető ismeret, amit informatikából tanítani szoktak, pl.: Word, Excel, PowerPoint, email, ebből a kurzusból kimaradt. Munkatapasztalattal rendelkező marketing és kereskedelem szakos hallgatók számára ezeknél fontosabb és hasznosabb ismereteket is lehet tanítani. Inkább sok időt töltöttünk el azokkal.

Mik voltak ezek?

  • blogolás,
  • cégen belüli közösségi együttműködés,
  • infografika, szófelhők és
  • email kampányok, hírlevelek.

A blogolást és az email hírleveleket már tanítottam ugyanebben az iskolában alapszakos (MA) hallgatóknak, és óriási különbség volt a munkájuk, hozzáállásuk között. Az MA-n elvégezték a feladatot, hogy megkapják a pontokat. Itt nem sajnálták az időt és a munkát, színvonalas szövegeket hoztak össze, gyűjtöttek releváns képeket és hivatkozásokat is.

Mit csináltunk a blogolás területén?

  • Az általam erre a célra létrehozott blogban írták meg az első cikküket. Eközben megtanulták a regisztrációt és a komplett felhasználói profil létrehozását. Utána gyakorolták a szöveg formázását, a képek és a hivatkozások (linkek) elhelyezését és a kategóriák és kulcsszavak használatát.
  • A következő írásuk más a saját maguk által létrehozott blogban jelent meg. Maguk választhatták ki és állíthatták be az egész blog megjelenését és stílusát. Természetesen a témát is teljesen rájuk bíztam, volt minden: kultúra, oktatás, turizmus, munkahely, barátság, vicces apróságok.
  • Nem csak írtak, hanem olvastak is. Egymás írásait olvasták el, és hozzáfűzték a saját megjegyzéseiket. Arról sem feledkeztünk el, hogy a szerzőnek illik és ajánlott az olvasók megjegyzéseire válaszolnia.

Elég sok időt töltöttünk el ezzel a témával, házi feladat is lett belőle. Úgy láttam, hogy élvezték. A félév végi értékelésben ez is a leghasznosabbak között szerepelt náluk. Most már ismerik a blogolás alapjait, tudják használni a WordPresst. Ha végül marketing területen dolgoznak majd, nekik már nem lesz ismeretlen és idegen a tartalommarketing (content marketing) technológiája. (A tartalmat majd adja a konkrét munka.)

Nem hagyhattam ki a kedvenc témámat, a cégen belüli közösségi együttműködést (enterprise social collaboration) sem. Erre csak egy alkalmat (három órát) szántam. Ez elég volt a használat megmutatására, begyakorlására, hiszen a Facebook és a Twitter ismeretében már nem bonyolult. Létrehoztam a számukra egy saját Yammer hálózatot, ahol magunk között voltunk. Gyorsan belejöttek és élvezték. Kétharmaduk számára volt érdekes a téma, de csak egyharmaduk ítélte hasznosnak és fontosnak. Ha majd a munkájukban használniuk kell, nem lesz ismeretlen a számukra, és nem fogják összekeverni a nyilvános közösségi rendszerekkel (Facebook, Twitter).

Az infografikák készítését majdnem mind érdekesnek találták. (Szerintem is az.) Mutattam nekik sok példát – van belőlük rengeteg, tele van az internet képekkel és ábrákkal, amik egyszerűbb vagy bonyolultabb módon vizualizálnak adatokat, információt és tudást. Demográfiai, oktatási, egészségügyi és választási adatokat mutatnak be térképeken, vásárlási szokásokat és statisztikákat demonstrálnak ábrákkal, történelmi eseményeket ábrázolnak idővonalon, döntési gráfokat és mindenféle összehasonlításokat láthatunk szebbnél szebb színes ábrákon.

  • Meglévő dolgokkal kezdtük a gyakorlást. Találtam nekik egy nagyon jól használható (és angolul is elérhető) magyar weblapot oktatással összefüggő adatokról. Itt sokféle adatot lehet változatosan megjeleníteni, lehetőségük volt a beállítások és a paraméterezés gyakorlására.
  • A szófelhő (word cloud) az infografika egy látványos és könnyen használható fajtája. Megmutattam nekik a működését (a tagul.com volt a gyakorlás színhelye), majd saját maguk alkottak érdekes szófelhőket saját szövegeikből vagy az internetről beszerzett szövegekből. Hamar belejöttek, és élvezték. A szófelhő nagyon jó és egyszerűen használható eszköz a mondanivalók szemléltetésére.
  • A komolyabb infografikák készítéséhez az easelly adott ötleteket és technikai hátteret. Változatos témákat dolgoztak fel, pl.: marketing stratégia, a saját blogjuk egy cikke, demográfiai adatok.

Azt hiszem, hogy ezeket a módszereket mindenkinek érdemes megismernie és használnia, aki figyelemfelkeltő módon akar adatokat és információt megosztani – és a marketingesek és a kereskedők biztos ezt akarják tenni. A hallgatóim közül majdnem mindenki érdekesnek találta, de csak a felük tartotta fontosnak. Meglátjuk, mit hoz az élet és a munka…

Végére hagyom azt, amit mindenki hasznosnak tartott, az email hírlevelek és kampányok kezelését. Ezzel elég sokat foglalkoztunk:

  • Az elméleti és jogi (adatkezelési) háttér fontos, ezt is vettük alapszinten, és olyan eszközt választottam (MailChimp), ami ezeket figyelembe veszi és alkalmazza.
  • Gyakorolták a feliratkozások és az előfizetők kezelését, maguk is feliratkoztak egymás levelezési listájára.
  • Létrehozták az első hírlevelüket, amiben szépen formázott szöveg és kép is volt, majd pedig követték és értelmezték a statisztikákat.

Az email kampányokat lehet nagyon jól és nagyon rosszul is csinálni – biztos minden olvasóm találkozott ezzel is, azzal is. Azt nem merem állítani, hogy a hallgatóim ennyi gyakorlással a jók közé kerültek, de a követelményeket és a technikai hátteret már ismerik – a jó tartalom már rajtuk és a cégükön múlik.

Az az érzésem, hogy hasznos tudást és gyakorlati tapasztalatot szerzett ez a pár ember az informatika marketinges használatából. A visszajelzéseik alapján nekik is ez a véleményük. Várom a következő csapatot!

Kedves Olvasó! Melyik téma érdekes a számodra ezek közül? Foglalkozol valamelyikkel? Mit gondolsz, mennyire vannak ezek benne már a marketinges életben? 

Evolúció vagy revolúció?

Lesz forradalom, vagy szépen, csendesen surranunk át egy új világba?

cognitive-watsonA technológiai változások most ismét forradalmiak lehetnek, ha valóban betörnek a munkahelyekre azok a csodás képességű gépek (Watson, D-Wave), amikről egy ideje olvasunk. Hogy állunk ellen, vagy, hogy állunk az élére ennek a változásnak? És miért? Megvannak a képességeink az egyikre vagy a másikra? Ha még nincsenek meg, hogyan szerezzük meg őket?

Már jó ideje az az érzésem, hogy meg kell szabadulnunk attól a tévképzettől, hogy a munka és a tanulás két különböző dolog. A most folyó változások és a felmérések előrejelzései ezt alá is támasztják, amikor kiderül, hogy a konkrét munkafolyamattal kapcsolatban korábban elsajátított tudás sokkal kevésbé fontos, mint a változás és a tanulás képessége – és ez a tanulás természetesen a munka közben történik. Nem egészen új dolog ez: az „on-the-job training” régen létezik, de valójában nem övezte nagy megbecsülés. Persze, hiszen nincs róla kiállított bizonyítvány, nehezen ellenőrizhető.

Most azt olvashatjuk az Accenture tanulmányában, hogy a meglévő tapasztalat hátrébb került a követelmények listáján a dolgozók kiválasztásában. Sokkal fontosabb a változáshoz való pozitív viszony, a gyors tanulás és az alkalmazkodás. Ennek nagyon örülök, mert nekem mindig ez volt a természetes. Honnan is tudhatnánk előre, hogy 2-3-4-5 év múlva milyen tudásra lesz szükségünk? Nem cserélgethetjük néhány évenként a munkatársakat! Sokkal jobban járunk, ha a meglévők változnak a céggel és a követelményekkel együtt.

Éppen ezt szerettem a CIO munkámban (és a kollégáim egy részének is ez volt vonzó). Bár a munkakörnek nem változott a neve, néhány évenként jelentős részben megváltozott a tartalma. Időnként visszatekintve azt láttam, hogy már alig valamit csináltam azokból a dolgokból, amik 3-4 évvel korábban az időm nagy részét kitöltötték. Mindig jöttek az új típusú feladatok.

Az informatikusok a szerencsések közé tartoznak ebből a szempontból. Kedves Olvasó! Tapasztalatod szerint mik azok a szakmák, amelyekben hasonló a helyzet, ahol néhány évenként lényegesen megváltoznak a feladatok?

Ha ilyen képességű embereink vannak, akkor a céget és őket magukat is sokkal kevésbé veszélyezteti az üzleti és a technológiai környezet gyors változása. Az ilyen dolgozók nem fognak irtózni az automatizálástól, ami megváltoztatja a munkájukat, és így érdekesebb lesz és több lesz benne a kihívás. Nem fogják akadályozni a gépek bevezetését, és örömmel fognak lemondani a régi, mechanikus munkákról a magasabb szintű tevékenység érdekében.

Mi lesz ez a magasabb szintű tevékenység? Ki lehet fejleszteni új algoritmusokat az adatok és az információ elemzésére – ezzel növelni az üzleti tevékenység eredményességét. Fejleszteni lehet a rendszereket és a folyamatokat, hogy új gyártási folyamatok és szolgáltatások támogatására is képesek legyenek. A gépi intelligenciára támaszkodva lehet az adatokat gyorsabban elemezni. Ebben az értelemben a gép „kolléga” lehet.

Ez persze nem megy magától. Kell hozzá az a vállalati kultúra, amiben nem csak szólam, hogy „az ember a legfőbb érték”, hanem így is gondolják a vezetők. Ebben az esetben invesztálni fognak a dolgozók képzésébe és fejlesztésébe, támogatni fogják őket az új szerepek elsajátításában. Ezt nem emberbaráti szeretetből, hanem a cég érdekében fogják megtenni. Ebben az elsődleges szerep a vezetőké (mind az üzleti, mind az IT területen) – nélkülük nem megy.

Ha igazán jól akarjuk csinálni, akkor már az új technológia megjelenése előtt el kell kezdeni a felkészülést. Meg kell tervezni, létre kell hozni az új helyzetnek megfelelő új munkaköröket, és el kell kezdeni a meglévő csapat képzését ezekre az új munkákra. Az IT-s szerepeknél maradva: a rendszergazda (rendszermérnök) megtervezheti az automatizált folyamatokat, irányíthatja a bevezetésüket, és az új folyamatok gazdája lehet belőle. Ebben az esetben nem akadályozni, hanem támogatni fogja az új módszerek bevezetését. Ne gondoljuk azt, hogy a felkészülés feladata csak a munkáltatóé! A dolgozónak is figyelnie kell a technológia változását, észre kell vennie, hogy mi „veszélyezteti” az ő megszokott munkáját. Ha nyitottan viszonyul az új dolgokhoz, elébe tud menni a változásoknak. Már készen állhat az újfajta feladatokra, begyűjtheti a szükséges tudást, mire a változás eléri a munkakörét. Akár ő maga is javasolhatja a változást

Az automatizálás nem valami nagyon új dolog. Eddig is sokszor vezettünk be új munkamódszereket, automatizáltunk folyamatokat, és a dolgozók simán alkalmazkodtak az új helyzethez.

Mi a különbség? Gyorsabb és nagyobb a változás. Eddig mesterséges intelligenciát nem nagyon használtunk. Ha volt is valami, amit annak neveztünk, a közelébe sem jött annak, ami a hamarosan elérhet minket. Ha a Watson vagy a D-Wave képességeit megközelítő csodagépek jelennek meg a munkahelyeken, a változás ijesztő is lehet. Megjelennek majd? Megengedhetik maguknak a cégek, hogy ilyen gépeik legyenek? Aligha! Ilyen gépet nem lehet venni, csak fejleszteni lehet – és a fejlesztésbe csak kevés cég foghat bele.

Rendben, akkor meg miről beszélünk? A mesterséges intelligencia még sokáig nem fogja érdemben befolyásolni a munkánkat! Vagy talán mégis? Hogyan? Pénzt is akarnak csinálni ezekből a csodás gépekből a tulajdonosaik, ezért a felhőbe teszik őket, onnan meg bárki használhatja a tudásukat. Mennyibe kerül a használat? Nem tudom, de nem lehet nagyon drága, ha a százhúsz dolláros gyerekjátékban is benne van a Watsonnal való kapcsolat.

Szóval, készüljünk fel, érdemes. Kövessük a technológia fejlődését, értsük meg, hogy az mit jelent nekünk. Keressük meg, hogy miben és miért lesz jó nekünk, és készüljünk fel az okos gépekkel való közös munkára. Nem mindegy, hogy ki irányítja majd a másikat! Az IBM által felvázolt jövőkép szerint az ember tanítja a Watsont, és a Watson segíti az embert a munkájában, vagyis az emberé a vezető szerep. Ehhez persze okos, felkészült emberek kellenek. Mi akadályoz meg bárkit is, hogy azzá váljék a saját szakterületén? Fogjunk bele, készüljünk fel!

Kedves Olvasó! A saját szakmádban, munkádban hogyan tudnád a Watson segítségét felhasználni? Jó lenne az, ha rengeteg könyv és adatbázis tartalmának elemzése alapján gyorsan javasolna válaszokat a problémáidra?

Előzmény: Mi lesz veled?

Rokon téma: Összekapcsolt mindenség