Mitől félünk?!?

A gépek egyre okosabbak lesznek, lassan már akár intelligensnek is nevezhetjük őket. Mi is az intelligencia? Talán az, hogy hihetetlenül gyorsan szedi elő a memóriájából az ott felhalmozott ismereteket? Nem igazán, de azt a benyomást lehet ezzel kelteni! Talán az, hogy megveri a sakk világbajnokát? Ez még mindig nem intelligencia, hanem gyors helyzetelemzés, de már közeledünk… Talán az, hogy megveri a legjobb Jeopardy! játékosokat vagy a GO mesterét? Kezdek elbizonytalanodni – itt már nagyon közel járunk…

Tartsunk ettől a fejlődéstől? Jó ez nekünk vagy rossz? Szerintem mindkettő! Így jártunk a puskaporral és az atomenergiával is.

Ezen töprengek, erről olvasok, erről írok.

Holnapután folyt. köv. Várom minden kedves olvasómat!

Okos felhő vagy köd?

Jó az irány? Hol vagyunk, és merre tartunk a felhőn és a ködön keresztül?

boat in fog - https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.0/Egy kis szünet után folytatom azt a témát, ami szerintem mostanában a legizgalmasabb az IT területén. Emlékeztetőül:

  • A nyakunkon vannak az „okos” eszközök. Az okos eszköz már egyáltalán nem csak telefon lehet, és nem is csak óra vagy fitnesz cucc, hanem bármi, amibe bele lehet gyömöszölni az informatikát, pl.: termosztát, mosógép, hűtő, garázskapu, autó, vérnyomásmérő, inzulin pumpa, villanylámpa. Ez csak egy része azoknak a dolgoknak, amik már most „okosak” lehetnek, és hol vannak még azok, amik holnap lesznek azok…
  • Az okos eszközök összekapcsolódnak egymással. Először csak az egy gyártótól valók, majd különböző gyártók cuccai is. Mire jó ez? Kényelmes, pl.: az alvásunkat monitorozó okos óra meg tudja beszélni a termosztáttal, hogy hány fok legyen a hálószobában, hogy jól aludjunk.
  • Itt kavarognak a felhők, és egyre több szolgáltatást veszünk belőlük igénybe. Ott levelezünk, ott tartjuk a naptárunkat, ott éljük a közösségi életünk egy részét. A felhőben tartjuk sok-sok adatunkat, a felhő tudja, hogy hova és hogyan utazunk, közlekedünk, mikor és mennyit futunk, gyalogolunk, edzünk, hova megyünk nyaralni, hol szállunk meg, hol ebédelünk, mit és mennyiért vásárolunk, mit olvasunk, milyen zenét hallgatunk, mire vagyunk kíváncsiak, hogy érezzük magunkat. Mit tud még? Lassacskán mindent.
  • Mostanában kezdenek az okos eszközök a felhőn keresztül is kapcsolatba lépni egymással. Nem csak egymással, hanem a naptárunkkal, a levelezésünkkel, az útvonaltervezővel, az időjárás előrejelzéssel. Ezek a kapcsolatok részben a gyártók kezdeményezésére, a saját felhőiken keresztül alakulnak ki, de mi is hozunk létre újabb kapcsolatokat. Hogyan? Az ifttt.com az egyik lehetséges eszköz, ami tud levelet küldeni a naptárunkban lévő eseményekről, vagy ha havazás várható. Még sok mást is tud…
  • A nagy tudású számítógép már egy ideje valóság. Embereket tud legyőzni olyan játékokban és vetélkedőkön, amikben régebben esélye se lett volna (példák: AlphaGo és Watson). Ezek látványos eredmények, de a valóban nagyszerű dolgok egyelőre kevésbé ismertek.
    A Watson már megkezdte a tevékenységét az orvosi diagnosztikában. Hihetetlen mennyiségű adatot és képet dolgoznak fel a segítségével. Nem az orvos helyett hoz döntést, hanem információval és javaslatokkal segít neki gyorsan jó döntést hozni.
    A Google D-Wave nagyon bonyolult optimalizálási problémákat tud pillanatok alatt megoldani. Meglátjuk, hogy ezt hogyan tudják majd a gyakorlatban alkalmazni, de vannak még hátra feladatok.

Itt tartunk ma.

Mi várható hamarosan?

  1. Egyre több okos eszköz kapcsolódik valamelyik szolgáltató felhőjébe, és egyre inkább lesz átjárás a felhők között. Ha nem a nagy szolgáltatók hozzák létre ezeket az átjárókat, akkor majd megteszik a kicsik. Ez már folyamatban van, hiszen az előbb említett ifttt sok kisebb és nagyobb felhőt kapcsol össze egymással, itt a listájuk.
  2. A felhőkben az eszközök nem csak egymással találkoznak, hanem a szuper okos számítógépekkel is. El is elkezdődött már, a kis gyerekeknek szánt játék a Watson segítségével válaszolja meg a gyerekek kérdéseit.
  3. Nem csak egy, hanem egyszerre sok okos eszköz kapcsolódik a Watson vagy egy másik „gondolkodó” gép agyához. Ezzel eljutunk a „korlátlan” képességekkel rendelkező munkatárshoz (titkárnőhöz), aki meg tudja tervezni a napunkat. Közben figyelembe veszi a jelenlegi és a várható időjárást és közlekedési helyzetet, az egészségi állapotunkat, a családunk minden tagjának a napi programját, és még sok mindent, valamint ezek friss és közeli változásait. Ez már tényleg a küszöbön van, és sokkal nehezebb feladatok megoldása is közeli.
  4. Hasonló felhasználási lehetőségek lesznek sok iparágban, ahol már most is adatok tömege keletkezik, de nincsenek összekapcsolva egymással, és a munkafolyamatok szervezésében csak kis mértékben használják fel őket. Okos felhasználásukkal gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben, kevesebb környezetszennyezéssel lehet majd termelni és közlekedni.

Akarjuk ezt? Azt hiszem, nem ez a kérdés, hiszen ezek a lehetőségek már nem csak lehetőségek. Már a megvalósításuk is folyamatban van.

Jó lesz ez nekünk? Akárcsak az összes többi (és sokat bírált) meglévő rendszer és fejlesztés esetében, ebben az esetben is azt gondolom, hogy jól kell élnünk a lehetőségekkel. Ehhez nagyon fontos, hogy megértsük a lehetőségeket, azok jelentőségét és a veszélyeket is. Ezért kezdtem bele az „Összekapcsolt mindenség” sorozatomba tavaly decemberben.

Mekkora üzlet ez az egész?

A McKinsey előrejelzése szerint óriási üzletről van szó: 2025-re akár 11 billió (amerikaiul 11 trillió) dolláros üzlet is lehet belőle, de 4 billió mindenképp összejön majd. Mennyi pénz ez? Az USA éves szövetségi költségvetése valamivel 3 billió felett van. Rengeteg pénz lenne ez a 11 billió! Miből jönne össze? A lista tetején az ipari alkalmazások vannak: a gyárak vezérlése, üzemeltetése, megelőző karbantartása. Utána a városok jönnek (beleértve az biztonságot, egészséges környezetet, közlekedésszervezést), majd az egészségügy. Az okosautók és okosotthonok, amikről annyit írtam, csak a 7-8. helyre kerültek a McKinsey listáján.

Szóval, a nagy pénz az iparban és a közszférában lesz majd erre a fejlesztésre. Az iparban már most is sok az automatizálás és a robot, és ez a tendencia erősödik majd. Mi lesz itt új? Már most is rengeteg érzékelő van a gépekben, de az adatokat főképp a hibák, rendellenességek észlelésére használják, a begyűjtött információnak legalább 90%-a nem hasznosul. Ha bevonják ezeket az optimalizálásba, a hatékonyság növelésébe és a termékek javításába, akkor sokkal több haszna lesz az egésznek. Ezek az üzleti alkalmazások sokkal kevésbé látványosak, mint az önmagukat vezető autók vagy a fitneszben való felhasználás, de nagyobb értékük lehet.

Az orvosi lehetőségek is óriásiak. Egy alkalmazási példát kiragadva: Képzeljük csak azt el, hogy a beteg állapotát folyamatosan lehet figyelni akkor is, amikor nincs a kórházban, hanem a normális életét éli. Közben mégis állandó orvosi megfigyelés alatt áll, és az életmentő gyógyszert is bármikor megkaphatja, vagy még a rosszullét megjelenése előtt elindulhat érte a mentő. Mekkora változást jelent ez az életminőségében?

Kedves Olvasó! Milyenek a várakozásaid? Mire számítsz? Mikor és milyen jelentős előnyt remélsz a saját életedben?

 

Watson segít

Szia, Watson! Ülj ide, beszéljük meg ezt a dolgot!

Watson hatAz okos mindenféléről írva, két hónappal ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vajon mi lesz, amikor az IBM beveti a Watsont.

Mi ez a Watson? Olyan számítógép, ami „gondolkodik” abban az értelemben, hogy megtanul és feldolgoz iszonyatos tömegű információt, könyvekben és adatbázisokban megtalálható tudást. Ennek birtokában keres választ a felmerülő kérdésekre, és ezt gyorsan és jól csinálja. Ez a „cognitive computing”. Ha megkap rengeteg adatot az emberek viselkedéséről, a Watson képes lesz olyan következtetések levonására, amikre eddig nem is gondoltunk. Ezek sok esetben hasznosak lesznek, de nem biztos, hogy mindig. Ugyan nagyon jó munkát végez a Watson, de néha azért hibázhat is. Lesz esélyünk arra, hogy „fellebbezzünk” a döntése ellen? Lesz hozzá elegendő tudásunk és információnk, hogy sikeresen vegyük fel a küzdelmet, ha a kárunkra téved? Nem tudom, ez még nagyon a jövő zenéjének tűnik…

Szóval, mi lesz, ha a „dolgok internete” (IoT) a Watson karmai közé kerül? Hamarosan megtudjuk! December 15-én jelentette be az IBM, hogy Münchenben megnyitotta a Watson IoT Global Headquarterst. Itt kezdetben ezer szakember dolgozik, akik kutatnak, terveznek, fejlesztenek és tanácsot adnak azoknak a cégeknek, amelyek a Watson segítéségével akarják a rengeteg összekapcsolt dolog által szállított információt feldolgozni és értelmezni. Vevőkkel, partnerekkel, kutatókkal és adattudósokkal dolgoznak együtt, hogy új lehetőségeket találjanak a dolgok internete területén.

Nem elsősorban arról van szó, hogy mindenhova be akarják erőltetni a gondolkodó számítógépüket. Sok-sok helyen még nem arra van szükség, hanem sokkal egyszerűbb megoldásokkal is nagy fejlődést lehet elérni.

Mik ezek az egyszerű megoldások?

  • Az egyik a lakásokban már meglévő félig-meddig vagy semennyire sem okos eszközök információinak és vezérlésének központosítása. Nem a garázsnyitóba próbálnak extra észt belerakni, hanem bekötik a szolgáltató központjába, ahol sok más „egyszerű gondolkodású” eszközzel találkozik (pl.: riasztórendszer, biztonsági kamerák, termosztát), és ez az egész a tulajdonos okostelefonjával kommunikál. Ez egy viszonylag egyszerű, a kényelmet és a biztonságot egyszerre szolgáló megoldás. Sok-sok további lehetőség van a rendszer bővítésére, ezekről tavaly írtam az Álom otthon című cikkemben.
  • Találtam egy olyan példát, ami jobban rezonálhat mifelénk. Kenya nagy problémája az utak minősége és a nagy forgalom. Nap mint nap keletkeznek kátyúk a nehéz teherautók és az időjárás miatt. Pénz nem jut elég az utak karbantartására. Ismerős? A forgalom mérésére vannak jól bevált módszerek (érzékelők, kamerák), de ezek drágák, és nem ezekre akarják elkölteni azt a kevés pénzt, ami van. Ezek nem is adnának információt az utcák állapotáról. Mit tettek hát? Segítségükre jött egy másik probléma megoldása. A szemétszállítás se volt valami jó Nairobiban, ezért vettek új, modern járműveket, de nem lett elég hatékony a szolgáltatás, mert a dugók és a kátyúk akadályozták a munkát. Két legyet ütöttek egy csapásra azzal, hogy a szemetesautókat átalakított okostelefonokkal látták el. Ezek a sebesség és a GPS-pozíció mellett a gyorsulást és a rázkódást is folyamatosan beküldik a központba. Az adatok elemzéséből egy valós idejű térkép jön létre, amin a kátyúk és egyéb akadályok is látszanak. Ez az elsődleges cél – a szemetesek munkájának optimalizálása – mellett az útjavítások ütemezését is segíti. További részletek Nairobiból.

Mit akarnak még elérni a Watsonnal?

Az IBM szerint az érzékelők és az „okos” berendezések által összegyűjtött adatok feldolgozása és elemzése megoldhatatlan lesz a hagyományos számítógépes programokkal. A 2016-ra jósolt több mint 6 milliárd ilyen eszköz még csak a kezdet, 2020-ra már 21 milliárd körül lesz a számuk. Mennyi adat jön ki ezekből? Hogy gyűjtjük össze? Hol tároljuk? Ezek sem egyszerű kérdések, de „csak” mennyiségi kérdések. A minőségi ugrás akkor következik be, amikor fel is kell dolgozni ezt a sok adatot, és következtetéseket akarunk levonni, előrejelzéseket akarunk készíteni. Itt lép be az újfajta informatika, a „cognitive computing”, a gondolkozó gép – vagyis a Watson. Ebben nem előre beprogramozott algoritmusok döntenek, hanem tanul a fizikai világból, a gépektől és az emberektől is.

Miért érdekes ez számomra?

Mindig azt mondogattam (kollégáim megerősíthetik), hogy az automatizálásnak az a korlátja, hogy egy szinttel jobban kell értenünk a dolgot, ha előre le akarjuk írni a döntésekhez vezető utat, mintha az adott helyzetben kellene döntenünk. Ebben van az ember és a gép közötti különbség lényege: mi akkor is tudunk döntéseket hozni, ha nincs meg előre az algoritmusunk. A Watson éppen azt a lehetőséget vetíti előre, hogy a gép is képes lesz ilyesmire. Tényleg képes lesz? Nem tudom. Amit eddig a Watson tényleges eredményeiről olvastam, még nem igazolja ezt. A bemutatott példákból csak hihetetlen sok információ gyors elemzése, és az elemzés alapján döntési javaslatok megfogalmazása derült ki. Nem kell ezt sem lebecsülni! Sokat ér az, ha napok vagy hetek munkája helyett percek alatt előttünk van az, ami az adatokból levonható következtetés. Utána az ember dönt, de sokkal alaposabb háttér birtokában. Ha így marad, akkor a gondolkozó és döntést hozó emberre továbbra is szükség lesz. Az okos számítógép segítőkész kolléga lesz. Ez a jövőkép tetszik nekem!

 

Evolúció vagy revolúció?

Lesz forradalom, vagy szépen, csendesen surranunk át egy új világba?

cognitive-watsonA technológiai változások most ismét forradalmiak lehetnek, ha valóban betörnek a munkahelyekre azok a csodás képességű gépek (Watson, D-Wave), amikről egy ideje olvasunk. Hogy állunk ellen, vagy, hogy állunk az élére ennek a változásnak? És miért? Megvannak a képességeink az egyikre vagy a másikra? Ha még nincsenek meg, hogyan szerezzük meg őket?

Már jó ideje az az érzésem, hogy meg kell szabadulnunk attól a tévképzettől, hogy a munka és a tanulás két különböző dolog. A most folyó változások és a felmérések előrejelzései ezt alá is támasztják, amikor kiderül, hogy a konkrét munkafolyamattal kapcsolatban korábban elsajátított tudás sokkal kevésbé fontos, mint a változás és a tanulás képessége – és ez a tanulás természetesen a munka közben történik. Nem egészen új dolog ez: az „on-the-job training” régen létezik, de valójában nem övezte nagy megbecsülés. Persze, hiszen nincs róla kiállított bizonyítvány, nehezen ellenőrizhető.

Most azt olvashatjuk az Accenture tanulmányában, hogy a meglévő tapasztalat hátrébb került a követelmények listáján a dolgozók kiválasztásában. Sokkal fontosabb a változáshoz való pozitív viszony, a gyors tanulás és az alkalmazkodás. Ennek nagyon örülök, mert nekem mindig ez volt a természetes. Honnan is tudhatnánk előre, hogy 2-3-4-5 év múlva milyen tudásra lesz szükségünk? Nem cserélgethetjük néhány évenként a munkatársakat! Sokkal jobban járunk, ha a meglévők változnak a céggel és a követelményekkel együtt.

Éppen ezt szerettem a CIO munkámban (és a kollégáim egy részének is ez volt vonzó). Bár a munkakörnek nem változott a neve, néhány évenként jelentős részben megváltozott a tartalma. Időnként visszatekintve azt láttam, hogy már alig valamit csináltam azokból a dolgokból, amik 3-4 évvel korábban az időm nagy részét kitöltötték. Mindig jöttek az új típusú feladatok.

Az informatikusok a szerencsések közé tartoznak ebből a szempontból. Kedves Olvasó! Tapasztalatod szerint mik azok a szakmák, amelyekben hasonló a helyzet, ahol néhány évenként lényegesen megváltoznak a feladatok?

Ha ilyen képességű embereink vannak, akkor a céget és őket magukat is sokkal kevésbé veszélyezteti az üzleti és a technológiai környezet gyors változása. Az ilyen dolgozók nem fognak irtózni az automatizálástól, ami megváltoztatja a munkájukat, és így érdekesebb lesz és több lesz benne a kihívás. Nem fogják akadályozni a gépek bevezetését, és örömmel fognak lemondani a régi, mechanikus munkákról a magasabb szintű tevékenység érdekében.

Mi lesz ez a magasabb szintű tevékenység? Ki lehet fejleszteni új algoritmusokat az adatok és az információ elemzésére – ezzel növelni az üzleti tevékenység eredményességét. Fejleszteni lehet a rendszereket és a folyamatokat, hogy új gyártási folyamatok és szolgáltatások támogatására is képesek legyenek. A gépi intelligenciára támaszkodva lehet az adatokat gyorsabban elemezni. Ebben az értelemben a gép „kolléga” lehet.

Ez persze nem megy magától. Kell hozzá az a vállalati kultúra, amiben nem csak szólam, hogy „az ember a legfőbb érték”, hanem így is gondolják a vezetők. Ebben az esetben invesztálni fognak a dolgozók képzésébe és fejlesztésébe, támogatni fogják őket az új szerepek elsajátításában. Ezt nem emberbaráti szeretetből, hanem a cég érdekében fogják megtenni. Ebben az elsődleges szerep a vezetőké (mind az üzleti, mind az IT területen) – nélkülük nem megy.

Ha igazán jól akarjuk csinálni, akkor már az új technológia megjelenése előtt el kell kezdeni a felkészülést. Meg kell tervezni, létre kell hozni az új helyzetnek megfelelő új munkaköröket, és el kell kezdeni a meglévő csapat képzését ezekre az új munkákra. Az IT-s szerepeknél maradva: a rendszergazda (rendszermérnök) megtervezheti az automatizált folyamatokat, irányíthatja a bevezetésüket, és az új folyamatok gazdája lehet belőle. Ebben az esetben nem akadályozni, hanem támogatni fogja az új módszerek bevezetését. Ne gondoljuk azt, hogy a felkészülés feladata csak a munkáltatóé! A dolgozónak is figyelnie kell a technológia változását, észre kell vennie, hogy mi „veszélyezteti” az ő megszokott munkáját. Ha nyitottan viszonyul az új dolgokhoz, elébe tud menni a változásoknak. Már készen állhat az újfajta feladatokra, begyűjtheti a szükséges tudást, mire a változás eléri a munkakörét. Akár ő maga is javasolhatja a változást

Az automatizálás nem valami nagyon új dolog. Eddig is sokszor vezettünk be új munkamódszereket, automatizáltunk folyamatokat, és a dolgozók simán alkalmazkodtak az új helyzethez.

Mi a különbség? Gyorsabb és nagyobb a változás. Eddig mesterséges intelligenciát nem nagyon használtunk. Ha volt is valami, amit annak neveztünk, a közelébe sem jött annak, ami a hamarosan elérhet minket. Ha a Watson vagy a D-Wave képességeit megközelítő csodagépek jelennek meg a munkahelyeken, a változás ijesztő is lehet. Megjelennek majd? Megengedhetik maguknak a cégek, hogy ilyen gépeik legyenek? Aligha! Ilyen gépet nem lehet venni, csak fejleszteni lehet – és a fejlesztésbe csak kevés cég foghat bele.

Rendben, akkor meg miről beszélünk? A mesterséges intelligencia még sokáig nem fogja érdemben befolyásolni a munkánkat! Vagy talán mégis? Hogyan? Pénzt is akarnak csinálni ezekből a csodás gépekből a tulajdonosaik, ezért a felhőbe teszik őket, onnan meg bárki használhatja a tudásukat. Mennyibe kerül a használat? Nem tudom, de nem lehet nagyon drága, ha a százhúsz dolláros gyerekjátékban is benne van a Watsonnal való kapcsolat.

Szóval, készüljünk fel, érdemes. Kövessük a technológia fejlődését, értsük meg, hogy az mit jelent nekünk. Keressük meg, hogy miben és miért lesz jó nekünk, és készüljünk fel az okos gépekkel való közös munkára. Nem mindegy, hogy ki irányítja majd a másikat! Az IBM által felvázolt jövőkép szerint az ember tanítja a Watsont, és a Watson segíti az embert a munkájában, vagyis az emberé a vezető szerep. Ehhez persze okos, felkészült emberek kellenek. Mi akadályoz meg bárkit is, hogy azzá váljék a saját szakterületén? Fogjunk bele, készüljünk fel!

Kedves Olvasó! A saját szakmádban, munkádban hogyan tudnád a Watson segítségét felhasználni? Jó lenne az, ha rengeteg könyv és adatbázis tartalmának elemzése alapján gyorsan javasolna válaszokat a problémáidra?

Előzmény: Mi lesz veled?

Rokon téma: Összekapcsolt mindenség

 

Watson, mit gondolsz erről?

Hova jutunk az egyre nagyobb teljesítményű és egyre „okosabb” számítógépes rendszerek révén? Korábban írtam néhány cikket az okos eszközök (telefon, autó, lakásbeli és egészségügyi érzékelők és szabályozók) összekötéséről és a felhőbe való bekötéséről.

A múlt héten egy kicsit más, de kapcsolódó témát kezdtem felderíteni: Mi történik a munkánkkal, ha a mesterséges intelligencia beférkőzik a munkahelyekre, és elveszi a munkánk egy részét? Nincs ám ez olyan messze, gondoljunk csak a Watson eddigi eredményeire, vagy a D-Wave lehetőségeire!

Ezen a héten folytatom…

Várlak, Kedves Olvasó!

Kurátor

Egy mellékszál: mi történik azzal, amit elolvasok?

Két hete – megragadva egy témajavaslatot – elkezdtem magáról az írásról írni. Miért és hogyan blogolok?

A múlt héten – a szemeszter vége kapcsán – a főiskolai oktatásról írtam. Hol és mit tanítottam az őszi félévben, és mik a tavaszi tervek?

curating_5314917023_2af11d592e_zMost visszatérek az előbbi témára, mert még maradt bennem ki nem írt szöveg. A blogolás számomra a nagyobb lélegzetű, 2-3 oldalas, és egymásra épülő írásokról szól. A cikkek néhány téma köré szerveződnek, és párhuzamos folyamokat alkotnak. Ezek a folyamok többé-kevésbé alkalmasak arra, hogy valaki nekiüljön és végigolvassa őket.

A témákon nem csak gondolkodom, hanem olvasok is róluk sokat. A megtalált cikkek egy része arra ösztönöz, hogy egy-egy témában elmélyedjek, és részletesen írjak róla. (Megjegyzés: illendő megemlíteni az ihletet adó írást, hivatkozni rá.) Más cikkek nem váltanak ki ilyen hatást, hanem csak bekerülnek a gyűjteményembe, hogy egyszer majd felhasználjam őket, ha úgy adódik. Hébe-hóba meg is osztottam ezeket a cikkeket.

Tavaly augusztusban éledt fel bennem az igény, hogy ebbe is rendszert vigyek, amikor több megosztásra érdemes írást is olvastam az együttműködés témában. Rövid keresgélés után ráakadtam a scoop.it szolgáltatásra. Mindjárt bele is írtam a gyűjteményem első darabjait, rögtön tizenhármat az együttműködésről.

Nagyon megtetszett, és jól használhatónak bizonyult. Azóta azt is megtanultam, hogy egészen másképp kell használni, mint az első napokban csináltam. Mit nem csináltam jól? Először is, mi ez a scoop.it, és mire való? Ez egy content curation, azaz tartalomgondozási platform. Maga a „kurátor” szó leginkább a kiállítások világából való – azt az embert jelenti, aki összeállítja a kiállítás anyagát. Hasonlót csinál az is, aki érdekes cikkeket válogat össze egy gyűjteménybe, és azt elérhetővé teszi mások számára is. Olyasmi ez, mint egy online folyóirat, de nincsenek rendszeresen megjelenő számok, hanem ugyanaz a szám frissül rendszeresen.

Ez tulajdonképpen a tartalommarketing egy fajtája, de itt nem én hozom létre a tartalmat, hanem „csak” észreveszem, összegyűjtöm, és közzéteszem a saját megjegyzéseimmel ellátva. Ez is értékes és hasznos az olvasóknak, ha jól csinálom. Ugye, nem rossz az, ha valaki válogat az interneten megjelenő rengeteg minden között, és javasol naponta egy-két érdekeset?

Vissza a kérdésre, hogy mit nem csináltam jól. Beírtam egy csomó mindent egy szuszra. Ki tudja ezt követni és elolvasni? Szerencsére senkinek se kellett követnie, mert nem osztottam meg sehol máshol, így rajtam kívül senki se látta. Na, ez volt a második hiba, ami majdnem kijavította az elsőt 🙂 A harmadik hiba az volt, hogy nem fűztem a begyűjtött írásokhoz saját véleményt. A negyedik pedig a kulcsszavazás elmaradása volt.

Kedves Olvasó! Ha ezek után érdekel, hogy érdemes ezt csinálni, elmondom, hogy mit tapasztaltam ki.

Hamar (a második napon) észrevettem, hogy nem tudom egy témakörbe belepréselni a megtalált írásokat, ezért létrehoztam a másodikat, ami a számítási felhővel foglalkozik. Két héttel később jött a harmadik: CIO. Egyelőre itt tartok, nincs negyedik, nem akarom nagyon szétforgácsolni…

Most jön egy kis gyakorlati útmutató. Így végzem a kurátori munkát:

  1. Sok olvasás. Az érdekes cikkek címét és linkjét felírom, ha nem tudom azonnal közzétenni. (A nagyon fontosakat lemásolom és elteszem, hátha közben eltűnnek az internetről.)
  2. Megkeresem a cikkben a (számomra) legfontosabb, legérdekesebb vagy legmegkapóbb 2-3 mondatot, és kimásolom valahova.
  3. Kiválasztom a legjobb, legütősebb képet a cikkből.
  4. Írok róla 2-3 mondatot magyarul. (A cikkek többsége angolul van.) Ezek a mondatok nem a cikk tartalmát mondják el, hanem a saját véleményemet, megjegyzésemet, kérdéseimet írom le.
  5. Kulcsszavakat választok. Ezekből kétféle kell. Először is azok, amik a Facebook, Twitter, LinkedIn, Google+ megosztásokban látszanak majd – ezek egyszavasak és általánosak. A másik féle kulcsszavaknak a scoop.it keresésben lesz szerepük. Itt megjelenhetnek az előzőek mellett többszavasak és speciálisak is.
  6. Eldöntöm, hogy mikor jelenjen meg a cikk. (Az előbb említettem, hogy nem érdemes egyszerre az emberek nyakába önteni mindent. Jobb elosztani, legfeljebb napi hármat közzétenni, és azokat is egy-két órányi távolságban egymástól.)

Ennyi az egész! Most már be is írhatom, és hadd menjen! Az útnak indítása előtt még ellenőrzöm, hogy a közösségi megosztások rendben vannak-e, megy-e majd mindenhova (Facebook, Twitter, LinkedIn, Google+).

Megéri ennyit dolgozni vele? Jó kérdés, és nem tudom a biztos választ. Szempontok:

  1. Nagyjából havi száz olvasást regisztrál a scoop.it – ez cikkenként átlagosan 10, de nagy a szórás. Ez is hasznos lehet a szakmai hírem építésére.
  2. Ha már csinálom, csináljam jól, hátha valakinek hasznára van!
  3. A gyűjtemények nekem is hasznosak. Jó, hogy minden cikkhez van összefoglaló és felírom saját véleményemet is.

Kedves Olvasó! Itt találod a jelenlegi három témát, ha érdekel valamelyik:

  • Közösségi együttműködés – a kedvencem, amiről annyit írok és beszélek.
  • Számítási felhő – ez elég vegyes, van benne dolgok internete, önvezető autó, okos otthon, stb.
  • CIO – számítástechnikai vezetők számára érdekes, nem csak műszaki jellegű írások.

 

Okos adat

Kire tartozik, hogy mennyi por van a szobámban, és milyen gyakran takarítok? Kire tartoznak a fogmosási szokásaim és a fogaimban lévő lyukak?

Samsung-cleaning-robotElső pillanatban úgy tűnik, hogy kevesekre. Rajtam kívül a családtagjaimra és az utóbbi a fogorvosomra. Esetleg még pár emberre. Nos, nem biztos, hogy így van abban az esetben, ha „okos” fogkefém van. Ez az okos jószág szorgosan gyűjti az adatokat, és a biztonság kedvéért jól meg is őrzi – a gyártó rendszereiben. Ott örökre megmaradnak, alávetik őket mindenféle elemzéseknek, megtudnak rólam sok mindent. No, nem csak a fogkefémtől. Tele van a környezetem okosnál okosabb eszközökkel. Ezek egy részét saját magam, tudatosan kapcsolom össze egymással, mert így jobb nekem. A többiek megtalálják egymást, összekapcsolódnak. Ha nem közvetlenül, akkor a „mestereiken” keresztül.

Hoztam pár példát korábban az okos ház és a sok okos eszköz hasznos kapcsolatáról. Ilyen, például, a kellő időre beindított és bemelegített autó, az időre elkészülő vacsora, a fűtés szabályozása a napirendemtől függően (akkor is, ha hirtelen megváltozott a napi programom), a jó alvásomra optimalizált fűtés, és van még sok.

Arról nem beszéltem, hogy mi is van az adatokkal, az információval. Ezek az eszközök sok mindent tudnak rólam és a környezetemről, és mindent az én érdekemben, az én jobb kiszolgálásom érdekében használnak fel. Remélem!

Ki használja ezeket az adatokat és mire? Mennyire fontos ezt tudnom? Mekkora gond az, ha az elsődleges célon (a jó kiszolgálásomon) túl is felhasználják? Van rá joguk?

Jó kérdések! Kezdjük az utolsóval. Most olvastam, hogy jogászok álláspontja szerint ezeknek az adatoknak nem én vagyok a tulajdonosa. Nem az a tulajdonosa, akire vonatkozik az adat, hanem az, aki begyűjtötte. (Az adat azé, aki megműveli?) Engem meglepett ez a vélemény. Persze, tulajdonképpen mindegy, hiszen amúgy is megadjuk mindenhez a hozzájárulásunkat. Nem is igen olvassuk el azokat a hosszú szövegeket. Ha elolvassuk, nem nagyon értjük, hogy mi következik belőle. Az is kérdés, hogy hol lenne a fogkefén az a kijelző, ahol elolvasnánk a jogi bla-blát.

Azt mondja az érvelés, hogy az adataimat összegyűjtő cég időt és pénzt fordított az adatbázis létrehozására, feltöltésére, és az adatok elemzésére, így megszerezte az adatok feletti rendelkezés jogát. A dolgot még szebbé teszi az, hogy nem egy cégről van szó, hiszen az „okos” eszközök világában szerepel a „dolgok internete” (Internet of Things, Internet of Everything) – az a kapcsolódás közege. Nagy adattároló és –feldolgozó felhők játszanak benne szerepet. Miért fontos ez? Nem egy cég lesz tulajdonosa az adatainknak, hanem mindegyik, amelyik részt vesz ebben a folyamatban. És, hogy el ne felejtsem: kereskednek is az adatainkkal.

Összefoglalva: Kinek van köze a fogmosási szokásaimhoz? Mindenkinek, akit csak érdekel! Érdekel ez valakit? Önmagában nem fontos adat, de sok más aprósággal összefésülve, levonhatnak belőle következtetéseket a viselkedésünkre, kitartásunkra, rendszerességünkre, jellemünkre. (A következtetéseket gépek fogják levonni, a közben felhasznált algoritmusok pedig nem lesznek hibátlanok!) A sor végén valaki általános jellemzéseket árul majd, amiket számára is ismeretlen adatokból, számára is ismeretlen algoritmusok számoltak ki.

A szolgáltatás előfizetője (munkáltató, biztosító, társadalmi szervezet, bank, hatóság) kap majd egy „tudományos alapon”, a rólam több év alatt összegyűjtött rengeteg adatból létrehozott profilt. Ennek alapján dönt a jövőmről. Tetszik? Nem igazán! Nem tudom, ki ismeri az USA-beli „credit rating” vagyis hitelminősítő rendszereket. Azok valami hasonlót, de sokkal egyszerűbbet csinálnak. Ha becsúszik egy téves adat (és időnként becsúszik), akkor az érintettnek sok-sok pénzébe és sok idejébe kerül tisztára mosnia magát. Simán eltart hónapokig, ha nem évekig. Addig nem kap hitelt, vagy kiugróan magas kamatot követelnek tőle. Sőt, általában is megbízhatatlannak minősül, mert nem csak hitelintézetek lehetnek az információ felhasználói között. Hol árthat? A Forbes felsorol tíz példát, ilyeneket: lakásbérlethez jutás, munkavállalás, biztosítások megkötése, nyomozó hatóságok.

Ahogy mondtam, a hitelminősítésben lévő tévedéseket sem könnyű kijavíttatni, pedig ott viszonylag kevés forrásból származó kevés adatot dolgoznak fel. Ha már az egész életünk minden apró mozzanata tárolva lesz a nagy rendszerekben, és ott sok lépésben feldolgozzák mielőtt a végső következtetéseket levonják, azt se lehet majd tudni, hogy pontosan milyen adatokból jött ki az, hogy megbízhatatlan vagyok. „Csak úgy” köztudomású lesz. Olyasmi, mint az előítélet, de sokkal biztosabb lábakon áll, mert „tudományos alapokon” jön létre.

Jó messzire jutottam az internetre kapcsolódó „okos” fogkefétől, ugye? Bizonyos mértékig túloztam, a fogkefe nem ennyire veszélyes. Másrészt mégsem túloztam. Az egész, nagy összekapcsolt mindenség erre és ennél sokkal többre is képes. Mi, emberek, hagyni fogjuk, mert a dolog túl komplex ahhoz, hogy minden részletében megértsük, és túl sok cégnek lesz belőle sok bevétele.

Az IBM a Watson bevetését tervezi. Nem Sherlock Holmes társáról, Dr. Watsonról van szó, hanem egy különlegesen okos számítógépes algoritmusról, ami már évekkel ezelőtt képes volt legyőzni (4 perc videó) a legjobb emberi játékosokat az amerikai Jeopardy vetélkedőn. Ha a Watsont tényleg bevetik, akkor előre nem látott összefüggések és kapcsolatok kerülhetnek felszínre. Jók vagy károsak? Hasznosak lesznek nekünk, vagy ártalmasak? Ha igazak is, vajon szükségesek és helyénvalóak?

Szóval, mi legyen? Védekezzünk az „okos otthon” ellen?

Nem tudom. Sok apró kényelmességgel kezdődik a dolog, majd szépen, lassan megszokjuk a meglévő helyzetet, és az újabb nagyszerűségek is beszivárognak. Mindet meg lehet szeretni, és lassan kialakul a függőség. (Láttunk már ilyet!)

Fontolja meg mindenki, hozza meg mindenki a saját döntését!

Segítek: itt gyűjtöttem össze az eddigi írásaimat a témáról. Sokat olvastam hozzá, és megpróbáltam megérteni, amit olvastam… Jó olvasást és döntést!

 

Álom otthon

Mi mindent automatizálnánk álmaink otthonában?

432px-Alonzo_Fields_-_White_House_ButlerÁlmodozzunk egy kicsit! Milyen lehet egy napunk, ha „okos” az otthonunk, az autónk, a telefonunk? (Esetleg mi magunk is lehetünk okosak, de minek…)

Ismerős régi filmekből a komornyik vagy a szobalány kérdése: „Mikorra parancsolja a fürdőt reggel?”. Nos, az okos és mindennel összekötött lakásnak nem kell feltennie ezt a kérdést. Ismeri a megszokott havi, heti, napi ritmusunkat, de ez még nem lenne elég: olvassa a naptárunkat is. Tudja, hogy mikor kell felkelnünk ahhoz, hogy a szokott reggeli készülődés után kényelmesen odaérjünk, ahova és amikorra kell. Ebbe bele tudja kalkulálni a reggeli edzést is azokon a napokon, amikor szokásos. A fürdőszobában időben bekapcsolja a fűtést. Ha kell, a kádba elindítja a megfelelő hőmérsékletű vizet. Mikor szoktunk kávézni, fürdés előtt vagy után? Jó lenne a kávé illatára ébredni? Ez sem probléma az okos otthonunknak. Természetesen a szobák fűtése is időben beindul, a nappaliban finom meleg vár.

Ez még nem valami nagy okosság, bár ma még elég kevés ennyire felokosított lakás lehet a világban. Milyen okosság jöhet még?

Mi lenne, ha elolvasná a késő este és hajnalban érkezett leveleinket, és észrevenné, hogy korábban kell elindulnunk, mert a főnök vagy egy fontos ügyfél váratlanul találkozni akar velünk? Ezt tudva, korábban ébreszt (és mindent rendesen előkészít a kényelmes reggelhez).

Mi lenne, ha figyelné az időjárást is? Mire lenne az jó? Ha nagy a köd vagy havazik vagy ónos eső miatt csúszik az út, szintén előbb kell indulni, előbbre kell hozni az egész reggeli készülődést. Megtudhatná azt is, hogy a szokott reggeli vonatunk kimarad, ezért a korábbival vagy busszal kell mennünk.

A reggeli készülődés közben is figyeli a változásokat. Szól, hogy induljunk 10 perccel korábban, mert nagy a dugó. Honnan tudja? Természetesen figyeli a közlekedési híreket és az autók mozgását.

Este összeraktuk a gyerek ebédjét, ma lasagna lesz. Ki a hűtőből, be a sütőbe. A sütő még nem szuper okos, meg kell mondani neki, hogy mi az étel, és mikorra kell elkészülnie. A többit már tudja magától, a sütés automatikusan indul majd, és a hőmérséklet is tökéletes lesz. Mi van, ha valamiért később indul haza a gyerek az iskolából? Semmi gond, később indul a sütés is, hiszen a telefonjától megtudja a lakás, hogy mikor indul haza. (Persze a szülők is megtudják.)

Ne szaladjunk még előre, van még a reggeli okosságokból! Télen jól esik az előre bemelegített autóba beülni, ugye? Ez nem lehet probléma, a kellő időben beindul az állóhelyzeti fűtés. A motor is bemelegszik az indulás idejére. Ezeket nem programoztuk be este, hanem a pillanatnyi szituációnak megfelelően kapcsol be mindent a lakás „agya”. Természetesen az interneten keresztül szól az autónak. A garázst és a kertkaput nem felejtjük nyitva, szépen becsukódnak a kihajtás után.

Az autó a mindenkori optimális útvonalon navigál. (Nem rohanok előre az álmodozásban – ez az autó nem vezeti saját magát, csak utasítgatja a sofőrt.) Ha napközben megyünk valahova, nem csak minket utasítgat, hogy merre a leggyorsabb, hanem előre tudja, ha késni fogunk, és odaszól, hogy mikor érkezünk. (Ismertem egy nagyon jó titkárnőt 20+ évvel ezelőtt, aki – tudván, hogy a főnöke szinte mindig késve érkezik – minden találkozója előtt felhívta a másik felet, hogy „X úr úton van, de van egy kis fennakadás, késni fog”. Ez nagyon jól működött!)

A nap végén irány haza! Mi várjon otthon? A kapu és a garázs pont akkor nyílik ki, amikor kell – ez a minimum! (Nem kell mindenféle távirányítókkal vacakolni, mert érzékelik az autó érkezését.) A nappaliban kellemes meleg fogad. Épp elkészült a relaxáló gyümölcstea. Azt nem is mondtam, hogy a garázstól a nappaliig nem kell a lámpákat fel- és lekapcsolni – mindig ott van világos, ahol kell J

Azt nem tudom, hogy a hideg sör vagy a forralt bor várjon-e hazaérkezéskor. Ezt vajon tudni fogja a lakás, vagy hazaúton megkérdezi? Mi legyen a tévével? Kapcsoljon automatikusan a kedvenc sorozatomra, vagy várja meg, hogy mit akarok nézni – egyáltalán akarok-e bármit is nézni? Fogadjon valamilyen zene? Mi legyen az?

Sok még a nyitott kérdés…

Ha még létezik postai levél, azok nem odakint a levélszekrényben várnak, hanem már bent az asztalon. A feladóból tudni lehet, hogy mi várható a borítékban, így fontosság szerint sorba rakva várhatnak. A megválaszolandó leveleket és a befizetendő számlákat a telefonnal be tudom szkennelni. Az összegeket és a határidőket értelmezi, és beírja a teendőim közé.

Hát nem tökéletes? Kezd megvalósulni az elektronikus komornyik és személyi asszisztens…

Az az érdekes, hogy ezekből sok elem már megvan, működik. Itt van, például, az ifttt.com – ez egy olyan szolgáltatás, amin keresztül magunk tudjuk a sokféle cuccunkat összekapcsolni és automatizálni. Ez még nagyon messze van attól, amit az „Internet of Things” vagy „Internet of Everything”, vagyis a „dolgok internete” névvel illetünk, mégis érdemes megismerkedni vele, mert jól illusztrálja, hogy mik jönnek majd a közeli jövőben. Mit tud az IFTTT? Összekapcsol sok mindent, pl.: Gmail, Facebook, Twitter, Dropbox, Evernote, You Tube, naptárak, Foursquare, Instagram, hírcsatornák. Példák:

  • Havonta elvégzendő feladatról email küldése pár nappal előbb magunknak vagy másnak.
  • Más tevékenységeket is lehet időzíteni (pl. Facebook bejegyzés).
  • A Gmailben csillagozott levelek elküldése az Evernote-ba.
  • A Gmailben a „Feladat” címkével ellátott leveleket beírja a Wunderlist feladatok közé.
  • Email csatolmányok tárolása Dropboxban.
  • Facebook bejegyzések mentése Evernote-ba.
  • A pillanatnyi helyzetemről email küldése (térképpel).
  • A megkapott névjegykártyát lefényképezem, és bekerül a naptáramba (a hellyel együtt, ahol kaptam).

Az utóbbi időben kifejlesztettek sok érdekes dolgot az automatizált otthonnal kapcsolatban, pl.:

  • Lámpák eloltása távozáskor, bekapcsolása érkezéskor.
  • Ha a füstérzékelő jelez, telefonál vagy SMS-t küld (nekünk vagy másnak).
  • Ha magas a CO-szint, az összes lámpa pirosan világít a lakásban.
  • Ha holnapra eső várható, nem locsol a kertben.
  • Ha elmegyek otthonról, kikapcsolja a sütőt.
  • Ha ismeretlen lép be a lakásba, fényképet vagy videót küld róla emailben.

Ez utóbbiak (természetesen) igénylik a hálózatba köthető „okos” eszközöket, amik aztán az IFTTT központján keresztül kommunikálnak egymással.

Jó ez az IFTTT? Használok belőle néhány lehetőséget. Az egyik legfrissebbet éppen említettem is az előbb. A tennivalóim egy része levelekhez kapcsolódik. Az ilyen email üzeneteket már régen elkezdtem megjelölni a „Feladat” címkével. Rájöttem, hogy ez így nem tökéletes, mert az egyéb tennivalóimat a Wunderlistben tartom. Megörültem, amikor megláttam azt az IFTTT receptet, ami a megcímkézett leveleket továbbítani tudja. A Wunderlistbe továbbítom ezeket, ahol tennivaló lesz belőlük. Egyszerűen megoldottam, hogy minden feladat egy helyen gyűljön össze.

Kedves Olvasó! Ha érdekelnek ezek a dolgok, csak javasolni tudom az IFTTT böngészését – jó ötleteket találhatsz ott.

Aranyosi Ervin: Kívánságom az új évre!

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,
– halmozzon el jóval, széppel ez az élet!
Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!
Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe’.

A vers folytatása: https://plus.google.com/114810523922177160086/posts/hCYFHgFhV2U

Otthon, édes otthon

Ki megy le sörért? De gyorsan ám!

smart_home_13573149963_c6f0c0ddc0_oA csapatom meccse közben kifogy a hideg sör a hűtőből… Brr, elképzelni is rossz ezt a szituációt! Alaposan oda kell figyelni: mikor lesz a meccs, jönnek-e barátok meccset nézni? Sőt, az előző napok fogyasztását is figyelembe kell venni, amikor feltöltjük a hűtőt a nagy napra. Súlyos probléma, nagy baj, ha nem megfelelően készülünk fel! Szerencsére közel a segítség: a Bud-E Fridge!

Nem viccelek, tényleg van ilyen nevű hűtőszekrény. 78 üveg sör fér bele, a kijelzőn látszik, hogy éppen mennyi van benne. Figyel az optimális hőmérsékletre is. Az okostelefonon vagy táblagépen figyelmeztet, ha nem töltöttük fel időben a meccs napja előtt. Az optimális hőmérséklet eléréséről is így értesít. Nagyszerű! Mi hiányzik? Internetes rendelés! Igen, meg is tudja rendelni a sört. (Sajnos a cucc még csak Kaliforniában kapható, és a rendelés csak három nagyvárosban működik: San Francisco, Los Angeles, San Diego. Nagyon korlátozott terület, de ha csak magukat a városokat nézzük, így is 7 millió embert érint.) Azt nem tudom, hogy vajon sört is lehet-e bele tenni, vagy csak Bud Light mehet bele 🙂

Sok érdekeset lehet manapság olvasni az internetre kötött frigókról. Összegyűjtöttem néhány érdekes alkalmazást. Az egyik, aminek nincs sok köze magához a hűtőhöz, de sokan szeretik, a Google naptár megjelenítése a kijelzőn – így reggeli közben átnézhetik az aznapi programot. (Remélem, nem okoz emésztési problémákat!)

LG_HOme_chat__74693059_chatAz LG hűtője az ajtó minden becsukásakor lefényképezi a tartalmát. Vásárlás közben küldetünk neki egy üzenetet, hogy küldje el a legutóbbi fényképet. Ilyen egyszerűen be tudunk nézni a hűtőbe távolról. Csudajó, ugye? Lehet vele beszélgetni is (egyelőre csak angolul). Takarékos üzemmódra kapcsol, ha szólunk, hogy nyaralni megyünk. Ugyanez a „HomeChat” bekerül az LG összes otthoni készülékébe, így a mosógéptől is meg tudjuk majd kérdezni, hogy hány percig tart még a mosás. A tűzhelytől kérhetünk ötleteket és recepteket, hogy mi legyen vacsorára. Mesés, ugye? 🙂

lg-chatty-smart-appliances

Persze a többiek se maradnak le! A GE is minden készülékébe beépíti az internet- és WiFi-kapcsolatot. Telefonnal tudjuk beállítani a sütőt és ellenőrizni az ételt. A frigó szól, ha nyitva maradt az ajtó vagy karbantartási igénye van. A mosogatógép, a mosógép és a szárító is szeret fecsegni. A vízmelegítőnek akár a reptérről is hazaszólhatunk, hogy elutazunk 8 napra, addig spóroljon az árammal.

A GE is tudja, hogy sok biztonsági problémát okozhat, ha minden háztartási gépet hálózatba kötünk. Az természetes, hogy nem dróttal, hanem WiFi-n keresztül kapcsolódnak, ezért a „szokásos” problémák mellett még a WiFi gondjai is megjelennek. Úgy tűnik, hogy csak ez utóbbival foglalkoznak (vagy nem akarják, hogy a használó aggódni kezdjen), így csak általános jó tanácsokat adnak (titkosítás, jelszavak, telefon elvesztése).

Mi lesz azzal a sok-sok információval, amit ezek az okos frigók, sütők, mosógépek és egyebek összegyűjtenek? Mit is gyűjtenek? A működésükkel kapcsolatos összes adatot, áram- és vízfogyasztásukat, földrajzi helyüket, és minden egyebet, amihez hozzáférnek. Hol tárolják? A GE központi szerverein. Kinek adják át? Mindenkinek, akinek szükséges (beleértve felméréseket, piackutatást, marketinget), és persze a hatóságoknak, ha kérik. Lényegében csak az nem fog mindent tudni rólunk, aki nem akar.

A központ és a gépek közötti adatforgalomról nem esik szó a leírásokban. Csak abból tudunk a létezéséről, hogy minden adatunk eljut a központba. Jobb is nem említeni, mert még a végén aggódni kezdenénk… Aggódni? Miért? Feltételezem, hogy lehetséges ellenkező irányú kapcsolat is, vagyis a GE rendszereitől a háztartási gépek felé. A gépeket a tulajdonos tudja interneten keresztül távvezérelni. Ha valaki bejut a GE rendszereibe vagy a gép és a GE közötti kapcsolatba, akkor megszerezheti az ellenőrzést a háztartási gépeink felett. Biztos szuper jó védelmi rendszereket alkalmaznak, de az eddigi példák azt mutatják, hogy általában nem elég jókat.

Mik ezek a példák? Korábbi írásomban említettem az autókat – ott mindent kézbe tudott venni a támadó, át tudta venni az autó vezetését. A háztartási eszközöket már évek óta vizsgálják, és sok hibát találtak (lényegében mindenben). Ebben a cikkben több év eredményei vannak összefoglalva (garázskapuk, video rendszerek, okos tévék, baba monitorok, termosztátok, árammérők, sok más). A házban lévő sok-sok okos eszközt kis otthoni központokon keresztül kötjük össze egymással és az okostelefonjainkkal. Ezekben is találtak sok biztonsági rést. Miért baj ez? Ezeken keresztül minden kapcsolódó eszközt el lehet érni – esetleg még a hálózaton lévő számítógépeket is.

Sikerült jól megijesztenem mindenkit? Már dobják is ki az „okos” gépeket, ugye? Még nincs ilyesmi otthon?

Töprengek, hogy milyen jó tanácsokat adhatnék. Az általános tanácsok itt is érvényesek, pl.:

  • jelszavak megválasztása és titokban tartása,
  • ne használjuk máshol is használt jelszót nagyon fontos helyeken,
  • az otthoni hálózaton az elérhető legerősebb titkosítást használjuk, és lehetőleg további védelmet is (pl., MAC azonosítást),
  • kapcsoljuk ki az eszközökön azokat a lehetőségeket és szolgáltatásokat, amikre nincs szükségünk.

Mit mondhatok konkrétan az okosotthon gépeiről? Olyan keveset lehet ezekről még tudni, kevés a tapasztalat. Hajlamos lennék azt tanácsolni, hogy inkább a nagy, komoly cégektől vásároljunk, mert azok megbízhatóbbak. Ők talán jobban oda tudnak figyelni a rendes, pontos munkára, és baj esetén gyorsabban javítják. A másik oldalon az van, hogy az új, innovatív cégek jobb, izgalmasabb megoldásokkal jönnek ki. Náluk több a „nagyszerűség”.

Szóval, még mindig nem találtam meg „a” megoldást (és az valószínűleg nem is létezik). Mi Magyarországon jobb helyzetben vagyunk, mert még nem árasztottak el minket az okos gépek, még könnyen vehetünk egyszerűen, magában okos mosógépet, ami nem akar az egész világgal kommunikálni.

Ugye senkinek sincs internetre kötött karácsonyfája még? Jelentkezzen, aki már találkozott ilyennel! Segítek: már 2012-ben is létezett.

Holiday Lights at Deanna Rose Farmstead

Fut pár éve egy érdekes CheerLights projekt. Ebben rengetegen vesznek részt, és szinkronban változtatják a karácsonyi fényeik színét. Itt egy rövid video az egyikről. Ha valakinek van kedve, a Twitteren lehet vezérelni a fényeket (a #Cheerlights hashtag után kell a színt beírni angolul). Ezen a helyen több kisebb dísz van, és mindig az elsőnek a színét módosítják a tweet szerint, és a meglévő színek eltolódnak balra. Érdekes lehet ott állni és figyelni egy darabig!

Boldog, békés karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

Ki az okosabb?

Amikor már nemcsak okosabb nálunk az autónk, hanem bele is beszél mindenbe – sőt, bele is avatkozik, akár rendőrt is hív helyettünk…

20._Station_der_Zukunftsenergientour-_Energieeffizienz-Projekte_SmartHome_in_Paderborn_(12100915513)Az okos otthonoknál hagytam abba a múlt héten, és itt is folytatom. A fűtés telefonos vagy internetes távvezérlése már jó ideje nem valami távoli dolog, hanem a mai valóság része. (Azt azért megnézném, amikor a fafűtéses cserépkályhát is internetről vezéreljük majd…) Na, de komolyra fordítva. Az is régi dolog, hogy a fűtést a külső hőmérséklet és a szél függvényében is tudja vezérelni az automata. Ebben az a jó, hogy nem kell kivárni, amíg a jeges szél elkezdi lehűteni a lakást. Meg lehet előzni, be lehet indítani a fűtést. Ez még mindig a régi, hagyományos megoldás, csak néhány külső érzékelő kell hozzá.

Most jön a felhő és az együttműködés!

Remélem, már vártad Kedves Olvasó, hogy milyen együttműködést tudok beleszőni!

Ha ez az automatika egy szolgáltatáshoz (felhőhöz, ahogy mostanában hívjuk) kapcsolódik, akkor ott összejönnek sok-sok használó mérési eredményei. Így lehet tudni, hogy északnyugat felől hideg szél érkezik, és már a megérkezése előtt be lehet indítani a fűtést. Még kényelmesebb és gazdaságosabb lesz így! A sok használó együttműködése mindenki előnyére válik. Nagyon aktív együttműködést nem is igényel az emberek részéről, mindössze meg kell engednünk a készülékeknek, hogy megosszák egymás között az információt.

Van még egy következő lépés is! Ha a szolgáltatónk figyeli a meteorológiai adatokat és előrejelzéseket, akkor már egészen tökéletesen tudja szabályozni a fűtésünket. Ma én ezt manuálisan csinálom. A pillanatnyi és a várható időjárás alapján döntöm el, hogy hányszor és mennyi fával fűtsek be. Nem mindig találom el, de igyekszem…

Amit eddig írtam, abban alig fedezhető fel a közösségi együttműködés. Annyi történik, hogy megengedem a külső érzékelőknek, hogy beadják a központba az időjárási adatokat. Mi ez? Semmi! Csinálnom nem kell semmit, és nem is adok ki információt magamról.

waze eros forgalomNézzünk egy másik példát! Itt van a waze, egy útvonaltervező szolgáltatás, ami a pillanatnyi forgalmi viszonyok alapján tervezi meg az utat. Ez egy nagyon jó ötlet, és nagyon jól is működik. Nekem kevés tapasztalatom van vele, de az abszolút pozitív, és másoktól is csak jót hallottam róla. Hogy működik? Folyamatosan figyeli az úton lévők mozgását, sebességét, és így tudja a leggyorsabb útvonalat megtervezni (és változás esetén áttervezni). Már elég régen benne van a többi útvonaltervezőben is a lehetőség, hogy bejelentsem, ha valami lényegeset tapasztalok útközben (pl.: baleset, torlódás, rendőr), de ehhez tennem kell valamit. A régi módszerekkel sokkal kevesebb és pontatlanabb információ gyűlik össze, mint ezzel az automatikus megoldással. Mi ebben az együttműködés? Semmit se kell csinálnom, pusztán csak futtatnom a szoftvert, utána miden magától történik. Van itt együttműködés: fontos személyes információt adok ki, és nem is én szerzek belőle közvetlen előnyt, hanem mások. Közvetetten, persze, nekem is hasznos, ha javítom a szolgáltatás minőségét, hiszen így többen fogják használni, és nekem is segít majd legközelebb. Ezt nem szoktuk így végiggondolni – egyszerűen csak szeretünk értelmes kezdeményezésekben részt venni.

Ki emlékszik a blogom legelső írására? 2013. augusztus 8-án egy akkor tervezett (és egy évvel később beindult) hasonló szolgáltatásról írtam. Abban is erős közösségi elem van. A kulcstartómra, a pénztárcámba, a táskámba, a biciklimre tudom tenni a Tile névre hallgató kis ketyerét. Ennek nincs saját SIM kártyája vagy WiFi-je, csak egy Bluetooth van benne. Ezzel kapcsolódik a közelben lévő telefonokhoz és táblagépekhez, amik a Tile szoftverét futtatják, majd így éri el az interneten keresztül a szolgáltató központját. A Tile olyan dolog, ami sok-sok ember együttműködése nélkül értelmetlen. Mi benne az együttműködés? Akkor is futtatom a Tile szoftvert, amikor semmi szükségem rá. Ezzel segítek egy ismeretlennek, aki keresi az eltűnt kulcsát vagy tárcáját, ha az esetleg a közelemben lenne.

Nocsak, ezek tudják, hogy róluk írok?!? Épp most jött tőlük az email, hogy olcsóbb és gyorsabb lett a szállítás Magyarországra, és javítottak a terméken is. (Hangosabb lett a Tile, a párna alól és pár szobával távolabbról is hallani lehet. Fordítva is működik, vagyis a Tile is meg tudja csöngetni az elbújt telefont – némított állapotban is.) Ha többen használják itthon, hasznosabb lesz. Meggondolom, hogy frissítek-e…

Menjünk vissza egy kicsit a házba, pontosabban a munkahelyre! A mai technika mellett sokan úgy is tudnak dolgozni, ha nincs állandó kijelölt helyük az irodában, hanem ott ülnek le, ahol van éppen szabad hely. Ha sokszor dolgoznak ügyfélnél vagy otthonról az emberek, akkor egyébként sincsenek minden nap az irodában, nem érdemes fenntartani számukra egy állandó helyet. Sok papírra sincs szükségünk, a számítógépünk és a telefonunk is mobil – csak az a néhány apróság kell, amitől személyesebb, otthonosabb lesz a helyünk. Ezek elférnek egy kis gurulós szekrényben. Képzeljük el azt, hogy mindenki kap mobilt a cégtől, és reggel az épületbe belépve ezen kapja meg az üzenetet, hogy hol fog aznap ülni. Mire odaér, ég a villany, be van fűtve, és ott a kis gurulós szekrénykéje az asztala mellett. Hogy menne ez? A rendszer folyamatosan tölti az épületet, emeletről emeletre osztja ki az ülőhelyeket. Mindig megfelelő területet tart előkészítve (fűtés, hűtés, szellőzés). Mire odaérünk, odaküldi a szekrényünket és felkapcsolja a világítást. Ha nagyon kedves akar lenni hozzánk, akkor figyel, megtanulja, hogy mekkora fényben és hány fokban szeretünk dolgozni. Jól hangzik? Ízlés dolga. Annyi biztos, hogy már ez sem egy jövőbeli kép. Kinek jó ez? Nem tudom, hogy a dolgozónak jó-e. A cégnek jó lehet, ha ezzel a fűtésen és a világításon tud spórolni. Lehet egy érdekes mellékhatása is: javíthatja a cégen belüli kommunikációt és a részlegek közötti kapcsolatot, ha véletlenszerűen kerülnek egymás mellé a dolgozók.

Ezekben a nagyszerű rendszerekben az egyik közös dolog az, hogy a mozgásunkról mindent megtud a szolgáltatónk vagy a munkáltatónk. Azt is tudhatja, hogy hol vagyunk az épületen belül, hol mennyi időt töltünk. Ennek lehetnek nemszeretem következményei, ha visszaélnek vele, nem jó célra használják. Ismét itt a kérdés: megéri? Szerintem nincs rá általános válasz – esete válogatja. Valamilyen mértékben régen léteznek a dolgozók mozgását követő rendszerek. Vannak ilyenek a céges autókban (főleg a teherautókban) már évek óta. A WiFi, a Bluetooth és a navigációs szolgáltatások újabb lehetőségeket teremtettek.

Ha már szóba jöttek az autók: hírek szerint 2018-tól az EU-ban is minden új autóban kötelező lesz a balesetet automatikusan jelentő rendszer. Ez sok ember életét mentheti meg, ha azonnal értesíti a rendőröket és a mentőket egy ütközés után. Azt is meg tudja (talán) mondani, hogy mennyire súlyos a baleset. Mostanában történt egy érdekes eset az USA-ban: egy autó egymás után két balesetet is bejelentett a rendőrségnek, de a vezető tagadta, hogy bármi is történt volna. Lebukott két cserbenhagyás miatt. Érdekes, ugye, hogy a saját autója jelentette fel? Az ember sok pénzért megveszi, fenntartja, és ez a hála?

Egy ideje töprengenek az érdeklődők egy fontos etikai kérdésen az önmagukat vezető autókkal kapcsolatban: Elkerülhetetlen baleset esetében, hogyan dönt majd az autó, ki sérüljön meg, ki haljon meg? A kérdést így szokták feltenni: Ha abból lehet választani, hogy négy gyalogos haljon meg, vagy az autóban egy ember, hogyan vezet majd az automata? Súlyos kérdés, és egyelőre csak kérdés, de majd válasz is kell…

Az önmagukat vezető autók elterjedéséig még sok víz lefolyik a Dunán, és sok műszaki és jogi problémát kell megoldani. Az internetre kapcsolódó autók viszont már itt vannak, és éppen elég sok gond van velük. Mi a baj? Csak annyi, hogy az egész autó felett át lehet venni az irányítást az interneten keresztül – annyi tervezési hiba van ezekben a rendszerekben. Hogyan? Ma már szinte semmi se mechanikus az autókban, a féket, a gázt és a kormányt is csak áttételesen kezeljük. Mi egy elektronikus szerkezetnek adunk utasítást a pedálok és a kormánykerék révén, és az elektronika ad gázt, fékez vagy kormányoz. Ebbe a folyamatba pedig bele lehet nyúlni kívülről. Sajnos ezekből a rendszerekből csúnyán kihagyták az illetéktelen beavatkozások elleni védelmet az autógyártók. Megindult a védelmi rendszerek fejlesztése is, például az IBM is foglalkozik ezzel. Furcsa világ lesz, amikor majd az autónkba is internetes tűzfalat és vírusellenes rendszert kell tennünk, és azt állandóan frissítenünk. Kezd már számítógép lenni az autó is…

Szeretjük, nem szeretjük – ezt kapjuk! Folyt. köv.

A mindenség…

Mindent rákötünk mindenre, és tele van az életünk számítógépekkel, amikről nem is tudjuk, hogy számítógépek.  Amikor az „okos” eszközökre gondolunk, többnyire eszünkbe jut, hogy azok valójában számítógépek, csak éppen, mondjuk, telefonnak látszanak.

Smart_Home_Control_PanelAzt hiszem, hogy a telefonokról nagyjából mindenki tudja, hogy azok kis számítógépek. Élvezzük is azt a sok kényelmességet, amit nyújtanak. Ezek közül mindenki mást tart a legfontosabbnak, és használ a legtöbbet. Én, például, nem használom zenehallgatásra vagy videó nézésre. Annál többet levelezésre (inkább olvasásra, mint írásra). A naptáramat és a teendőim listáját sokszor a telefonon kezelem – ezekre nagyon jó. A naptárban különösen szeretem, hogy útba is igazít, megmondja, hogy jutok el a címre. Itt jön az, amit a legtöbbet használok: az útvonaltervezés, amiben csodálatos, hogy azt is megmondja, hogy a busz egy-két perccel előbb vagy később érkezik.

Fényképezőgépnek is használható, bár „elkapni” nem tudok vele pillanatokat, mert nagyon lassú. Kevés fényben alig használható – szóval nem fényképezőgép, de vannak pozitívumai. A képeket automatikusan feltölti a „felhőbe” (Dropbox, Google Drive, vagy ahova csak akarom), ahonnan az otthoni számítógépem letölti. Minden fénykép megvan itt is, ott is. Nehéz lenne bármit is elveszteni!

Apropó, elvesztés. Hányszor hallom azt, hogy valaki elvesztette a telefonszámokat, amikor elromlott vagy elveszett a telefonja! Velem ez nem fordult még elő, és nem azért, mert rendszeresen mentéseket készítek a telefonom tartalmáról. Hanem? Ez is automatikusan történik a felhőben! A Gmail címlistámban tartom a telefonszámokat is, és az szinkronban van a telefonommal. (Ha Outlook, Office365, Apple, vagy bármi más levelezőt használunk, azzal is simán megy.) Extra előny: nem kell a telefonon beírnom az adatokat, hanem csinálhatom a számítógépen is – minden szinkronban van a telefonnal.

Ha ilyen szép és jó, mi a hátránya ennek a sok felhőnek? Ha valamit titokban akarunk tartani, vagy végleg meg akarunk semmisíteni, akkor erre alig van esélyünk. Mekkora baj ez? Mennyire zavar? Engem nem igazán zavar. Tudok róla, elég jól értem a helyzetet és a kockázatot, és együtt tudok élni vele. Úgy tekintem, hogy ez az ára szolgáltatásnak. Miért kellene nagyon hasznos és kényelmes szolgáltatást ingyen kapnom? Nincs rá semmi ok…

Biztos sokan hallották már a mondást, hogy ha nem fizetünk valamiért, akkor mi magunk vagyunk az áru. Kerestem az eredetét, és a legrégebbi előfordulását 2010-ben fedeztem fel: „If you are not paying for it, you’re not the customer; you’re the product being sold”. Baj ez? Ki-ki döntse el magának!

Ugorjunk, ennyi elég is a telefonokból! Mit kötünk még hálózatba? Már jó néhány éve tudnak telefonálni a riasztók (az otthoni és az autóban lévő is), és az se új dolog, hogy mobilról szabályozzuk az otthoni fűtést. Hosszú ideig lassította az elterjedésüket az, hogy kellett egy SIM kártya is ezekbe az eszközökbe. Az otthoni dolgokat már rákapcsolhatjuk az internetre, nincs semmi extra költség, és fel is gyorsult a terjedésük.

A „smart home”, az „okos otthon” nem valami új találmány, már több mint egy évtizedes története van. Az újdonság az, amikor a lakásban lévő sok-sok okosság összekapcsolódik egymással, és még a nagyvilággal is. A lehetőségek tárháza végtelen. Már most is sok minden létezik ezen a területen, de sokkal több érdekes lehetőség áll előttünk. Nézzük az előbb említett fűtést! Az régi dolog, hogy a termosztátot előre be tudjuk programozni, hogy a reggeli ébredésre befűtse a nappalit; napközben, amikor nem vagyunk otthon, levegye a hőmérsékletet, de ismét meleg szobával várjon a munka után. Ezt fejlesztették tovább, amikor már haza is lehetett telefonálni a termosztátnak, hogy ma nem a szokott időben megyünk haza, előbb vagy később kell a meleg szoba. De miért is kell ehhez telefonálni? Amikor hazaindulok, a telefonom magától haza tud szólni, nem? Azt is tudja, hogy másnap van egy szokatlanul kora reggeli megbeszélésem, ezért korábban kell az ébredéshez befűteni, de utána le is lehet venni a meleget. Kényelmes, ugye? Mi kell ehhez? Nem olyan sok: össze kell kapcsolni a naptárat, a navigációt, a helyzetérzékelést és a fűtést. Ezek különböző szolgáltatások, de a telefonunk mindegyikkel tud beszélni, tudja koordinálni az egészet. Sőt, valójában nem is a telefonba kell ezt beépíteni: elég, ha minden kapcsolódik egy szolgáltatóhoz a felhőben. Ott van lehetőségünk mindent beállítani. Ez most még bonyolultnak hangzik, de hamarosan megjelennek az abszolút kényelmes megoldások is.

IoT If Then

Lehet még fokozni! A sport és fitnesz alkalmazások azt is tudják figyelni, hogy mennyire jól alszunk. A fűtési rendszerünk rajtuk keresztül megtanulhatja, hogy hány fokban alszunk a legjobban, és magától be tudja állítani. Akárcsak egy gondos anya, ugye? Kell ennél több? J Talán be is tud majd takarni az ágynemű, ha lerúgtuk a takarót és kezd hűlni a testünk. Ha ezt még nem oldották meg, akkor a fűtés lép közbe.

Bevásárlás, sütés-főzés, takarítás. Itt is sok lehetőségük van a gépeknek. Mi lenne, ha a hűtő megrendelné a tejet, amikor kibontottuk az utolsó dobozzal? A kávéfőző friss a kávé illatával ébresztene? (És, persze, megrendelné a kedvenc kávénkat, mielőtt kifogyna.) Reggel bekészítettük a sütőbe a vacsorát, hogy frissen sülve várjon minket. Az semmi, hogy beállítottuk előre a hőmérsékletet és az időtartamot – ilyen már régen van. Ott jön az újdonság, amikor majd figyeli a sütő, hogy meddig tart az utolsó megbeszélésünk, mikor indulunk haza, és módosítja a programot, hogy nekünk még jobb legyen. A tévé akkor is felveszi a kedvenc sorozatunkat, ha nem programoztuk be előre, mert azt hittük, hogy addigra hazaérünk.

A lehetőségek tárháza, mint mondtam, kimeríthetetlen. Gyűjtöttem néhány érdekes olvasnivalót a témában:

Az utolsó cikk a biztonsággal foglalkozik, de nem bonyolult módon, hanem nagyon is egyszerűen és kézzel foghatóan. Biztonság? Már megint ezzel jönnek! Állandóan fenyegetnek a vírusokkal és mindenféle veszélyekkel, de vajon mennyire valóságosak ezek a veszélyek?

Az a helyzet, hogy ebben a sok új dologban, ami az internetre kapcsolódik, tipikusan olyan szoftverek vannak, amiknek a megírásánál nem sok gondot fordítottak a biztonságra. Keveset tudunk még, mert kevés incidens történt, de az eddigiek egyáltalán nem biztatóak. Szinte minden gyártó internetre kapcsolódó autójáról kiderült már, hogy teljesen át lehet venni az irányítását kívülről – bizony, akár a féket, a sebességváltót és a gázpedált is tudják kívülről kezelni. Még senki sem halt meg emiatt… Más dolgoknál, pl., orvosi eszközöknél, már nem ilyen jó a helyzet – ott haltak meg emberek internetes beavatkozás miatt. Jó, ez egyik se az „okos otthon” területe. Ott mi történhet? Egy beteg embert vagy egy kisbabát nagyon súlyosan érintene, ha valaki durván felemelné vagy lecsökkentené a szoba hőmérsékletét. Egy elektromos tűzhely tud tüzet okozni, ha túlhevítik. Nem is keresem a példákat. Sajnos lesznek majd ilyen tragédiák…

Mit csináljunk? Azt szokták mondani, hogy legyünk óvatosak, körültekintőek, és így tovább. Ez igaz, óvatosnak kell lennünk. A szokásos tanácsok itt is érvényesek: milyen jelszavakat használunk, kinek mit árulunk el, stb. Azt hiszem, ez egy olyan terület, ahol nagyon ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatónknak. Az autókat sem azért érték el a rossz fiúk, mert a vezető gondatlan volt. A vezető azt se tudta, hogy van ilyen rendszer az autójában.

Ha tőlem kér tanácsot valaki, csak a kivárást tudom javasolni. Itt most jönne az a rész, amiben leírtam néhány tanácsot, majd kitöröltem. Még jobban utánajárok a témának, mielőtt elkezdek tanácsokat osztogatni.

 

Felhős boldogság

Két felhős hét van mögöttem: „Barát vagy ellenség” és „Új szereposztás a felhő miatt” – ezekben a céges IT és a felhő szolgáltatások egymáshoz való viszonyáról írtam (felhasználva érdekes elemzéseket és felméréseket). Alapjában véve pozitív a helyzet, a CIO-k számára szerethető a felhő, és érdekes új szerepet kaphat a vállalati IT osztály. Minden csupa boldogság?

A téma folytatódik majd, mert van még miről írni.

Ezen a héten viszont ismét a kedvenc témám következik: a cégen belüli közösségi együttműködés gazdáját keresem majd.

Várlak csütörtökön Kedves Olvasó!

Új szereposztás a felhő miatt

Mit csinál a céges IT, amikor jönnek a felhők? Felveszi a kapucnis kabátot, vagy nagy örömmel kiáll a zuhéba?

rain_can_wait___national_cat_day_2013_by_barimoor-d5v9cncA múlt héten arról írtam, hogy az informatikai vezetők miért szerethetik a számítástechnikai felhőt. Az jó, ha szerethetőnek tartják, esetleg szeretik is, de mi is valójában a cég viszonya a felhőhöz? Nem ez a jó kérdés, mert igazából nem a cég viszonyul a felhőhöz, hanem a cég különböző szinten és területeken lévő döntéshozói és vezetői. Az írásom végén megemlítettem a Cisco felmérését, amiből az látszott, hogy nagy szakadék van a valóság és az IT vezetők becslései között: közel hússzorosa a nyilvános felhőből használt szolgáltatások száma (az árnyék IT) a becslésnek. Ez óriási szám, vannak is kétségeim, hogy tényleg ekkora-e az eltérés. Körülnéztem egy kicsit a témában – arról írok ma, hogy mit találtam.

Találtam egy nagyon részletes, sok-sok adatot tartalmazó idei felmérést, ami közel ezer résztvevővel készült. Észak-Amerika dominál (61%) a válaszadók között, a második helyen Európa áll (18%), a maradék egy ötöd jut a világ többi részének. A felmérésben részt vettek az üzleti felhasználók is (14%). Az IT-sok között kb. fele-fele volt a fejlesztő és az üzemeltető.

A válaszadók több mint felénél már több alkalmazás is fut a felhőben, egy negyedénél pedig az első projekt fut. Csak az egy tizedük mondta, hogy nem tervezi használni a felhőt. Ezek szerint az lesz a legjobb, ha realitásnak tekintjük, hogy a felhő elfoglalta a helyét a vállalati IT-ban, és ennek megfelelően foglalkozunk vele.

Mik a jelentés legfontosabb megállapításai? A cégek 82%-ának van hibrid felhő stratégiája (74%-nak volt tavaly). A nagyvállalatok 88%-a használ valamilyen nyilvános felhőt, és 63%-uk privát felhőt, 58% mindkettőt. Látszik, hogy a vegyes megoldások fontosak.

Cloud-maturity

Érdekes a nagyvállalatok (enterprise) és a közepesek (SMB – small and medium business) összehasonlítása. Az előbbieknek csak 3%-át nem érdekli a felhő, az SMB-k esetében ez az arány 14%-os. A válaszokból úgy látszik, hogy a közepes méretűek hamarabb hozták meg a döntésüket, sokkal nagyobb arányban vannak már erősen benne a felhőben. (Megjegyzés: az SMB felső határa az ezer alkalmazott volt – mifelénk az már nagynak számít). Érdekes, hogy az előző évhez képest csökkent a nagyvállalati körben a felhőt intenzíven használó aránya (22-ről 18%-ra), de összességében nőtt azoknak az aránya, amelyek több alkalmazást futtatnak a felhőben (47-ről 56%-ra). Mi lehet ennek az oka? Talán valami módszertani változás a felmérésben?

Enterprise-VM-public-cloud

A nagyvállalatok nem aprózzák el, sokuknak van ezernél is több virtuális gépe a felhőben, és nagy növekedést várnak egy év alatt. Ha az alkalmazások számát nézzük, van is lehetőség a növekedésre, hiszen most a kétharmaduknál az alkalmazások egyötöde sincs a felhőben, bár majdnem a fele alkalmas lenne ott futni. Milyen területeken használják leginkább a felhő lehetőségeit? Nem meglepő, hogy a fejlesztés, tesztelés a webes jelenlét viszi a prímet. Ezeken a területeken több mint egyharmaduknak mindene vagy majdnem mindene a felhőben van. A fejlesztésnek és tesztelésnek nagyon természetes helye a felhő, a platform (PaaS) szolgáltatás (vagy a saját virtualizált szerverek). Itt lehet legjobban kihasználni a gyorsaságot és a rugalmasságot, amikor szó szerint percek alatt áll fel a fejlesztő új szervere, amit rögtön vissza si tud adni, amikor már nem kell. Így könnyű elérni, hogy minden fejlesztő és tesztelő azonos, szabványos környezetben dolgozzon, és a „pedig nálam jól működött” válaszok megszűnjenek.

Csemegézek még egy kicsit ebből a harminc oldalas jelentésből.

Azt szoktam mondani a főiskolai óráimon, hogy a céges IT osztálynak nagyon fontos új feladata a brókeri munka. Mit jelent ez? Tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen szolgáltatások érhetők el a felhőben. Elemezniük kell őket a technológia fejlettsége és megbízhatósága, a használhatóság, a biztonság, és még sok fontos kérdés szempontjából. Mire kell ez nekik, miért kell alaposan ismerniük a kínálatot és a lehetőségeket? Ha a vállalati IT nem akar eltűnni a süllyesztőben, hanem fontos akar maradni az üzleti osztályok számára, akkor ebben a felhős világban is értéket kell teremtenie a számukra. Éppen a felhő iránti egyre fokozódó érdeklődést tudja az informatikai vezetés felhasználni a saját javára! Belenőhet a hiteles és megbízható tanácsadó szerepébe, hiszen sokkal jobb helyzetben van, mint bármely külső próbálkozó (feltéve, hogy legalább elfogadható a viszonya az üzleti területekkel). A belső IT osztály pontosan ismeri a cégen belüli rendszereket, és főleg azok kapcsolatait, az adatáramlásokat és a függőségeket. Ennek az ismeretnek a birtokában tudja megtervezni a felhőszolgáltatások bevezetését és üzemeltetését, valamint az ezekkel kapcsolatos költségeket és a szükséges időt. Persze, jöhet egy külső ajánlattevő sokkal optimistább becslésekkel (akár tudatlanságból, akár szándékosan), de a belső tudás birtokában meg lehet mutatni, hogy nem hiteles. Mint tudjuk, az integráció szokott nagyon költséges és bonyolult lenni, és azon szoktak elszállni a projektek alultervezett költségei.

Ha ezt a brókeri feladatot jól csinálja a CIO, akkor tényleg elérheti a cikk elején említett jobb viszonyt az üzleti területekkel. Ennek ellenére idén is csak 28%-uk számára van ennek a témának magas prioritása (2014-ben ez a szám 18% volt).

Role-enterprise-IT

A vizsgálat összehasonlította, hogy a cég központi IT osztályán dolgozók és az üzleti osztályok tagjai mit gondolnak az IT osztály szerepéről. Tanulságos, hogy mennyire eltérő válaszokat adtak! Egyetlen kérdésben voltak közös nevezőn, mindkét területen 40% szerint legyen a bróker az IT osztály. Az összes többi területen magasabbra tette a saját szerepét az IT osztály, mint ahogy az üzlet látta azt. A legnagyobb eltérés a nyilvános felhő kiválasztásánál volt (59% és 34%). Úgy gondolom, hogy a kiválasztásban a döntő szót annak az üzleti területnek kell kimondania, amit szolgálni fog a felhőbeli alkalmazás. Az IT-nak fontos szerepe van a döntés előkészítésében, de nem az övéké a végső szó. Az üzleti kockázatok (benne az informatikai biztonság) kérdésében az üzleti vezetésnek kell döntenie. Még a szabályzatok kérdésében volt hasonlóan nagy a véleménykülönbség (53% és 31%). Szerintem a szabályzatok is az üzleti vezetés felelősségi körébe tartoznak – az informatikusok a szakértelmükkel és a véleményükkel segítenek, de a döntési felelősség az első számú vezetőé vagy a kockázatkezelési vezetőé.

IT-cloud-broker

Azt határozottan pozitív jelnek és a helyzet megértése felé való haladásnak találom, hogy az üzleti területen 18%-ról 40%-ra nőtt azok aránya, akik az IT osztályt a brókeri feladattal ruháznák fel. Ez valószínűleg azt is jelzi, hogy az informatikusoknak sikerült jobb kapcsolatot kiépíteni velük, és kezd meglenni a bizalom. Ezen az úton érdemes folytatni!

Remélem nem lett túl felhős az ősz eleje!

Szeret, nem szeret, …

Odakint nincsenek felhők, de a múlt héten és ezen a héten is róluk írok.

Annyit hallunk a felhő veszélyeiről és arról, hogy az informatikusok ellenérzésekkel viseltetnek a számítástechnikai felhő iránt. Jó volt olvasni az I-CIO cikkét, amiben CIO-k örültek a felhő terjedésének. Ennek kapcsán szedtem össze pár gondolatot arról, hogy miért szerethető a CIO számára a felhő.

Ezzel nincs is vége a témának, holnapután is lesznek felhők. Mik a céges IT-osztály feladatai és lehetőségei? Hogy marad fontos és hiteles ebben a helyzetben?

Barát vagy ellenség?

Beszippant magába és elnyel, nincs menekvés! Választhatunk, hogy a felhő vagy az örvény áldozatai legyünk?

cloud whirpoolMit gondol az informatikai vezető a felhőről? Nem arról, amiből a nyári zápor jön, hanem arról, amibe a céges adat megy. Az általános vélekedés szerint a CIO és a felhő többé-kevésbé ellenfelek, főleg a nyilvános felhővel.

Sok szó esik a felhőről informatikus körökben és üzleti vezetők között is. Én is szóba hoztam már néhányszor, legutóbb  május végén írtam egy háromrészes cikksorozatban a magyar CIO konferenciáról, aminek ez volt a témája (itt az első cikk: Behálózva?). A felhő szóba került már a tudáskezelés és az online együttműködés kapcsán is, hiszen ezek szinte kiáltanak a felhőért.

Nemrég olvastam egy cikket, ami nagyon megtetszett, mert azt a tévképzetet cáfolja konkrét felmérések és számok tükrében, hogy az informatikusok és a CIO-k a felhő vállalati használatának kerékkötői.

A cikk azt állítja, hogy a felhő nemhogy a CIO ellensége lenne, hanem éppen ellenkezőleg, arra ad lehetőséget neki, hogy közelebb kerüljön az üzleti vezetéshez, és mélyebb párbeszéd alakuljon ki közöttük.

Nézzünk néhány számot a 2014-es felmérésből, amiben közel ezer cég vett részt (tegyük hozzá, nem Európa, hanem az USA volt a helyszín).

A felhővel kapcsolatos kiadásoknak kb. 80%-a az informatikai osztályokon keresztül történik, és 62%-ában a CIO közvetlenül benne van.

Mit jelent ez? Nem tipikus, hogy az üzleti osztályok megkerülnék az IT-t – csak a pénzek egy ötöde megy az IT nélkül a szolgáltatókhoz. Feltételezem, hogy ennek egy része szintén az informatikai osztály tudtával és beleegyezésével. Az informatikai vezető személyesen is benne van ennek jelentős részében, tehát odafigyel a felhőre. Ez fontos is, hiszen sok integrációs probléma merülhet fel, ha nem olyan ember irányítja a kiválasztást és a bevezetést, aki töviről-hegyire ismeri a cég folyamatait és azok informatikai vonatkozásait. Éppen az integráción szokott elcsúszni sok projekt, ha hiányzik ez a globális látásmód.

A fenti százalékok fényében aligha hihető, hogy az informatikusok aktívan ellenállnának a felhő céges használatának. Amikor nem állnak teljes mellszélességgel egy ilyen projekt mellé, akkor a kockázatokat akarják előbb kezelni (biztonság, megfelelés a jogszabályoknak és a vevőkkel kötött szerződéseknek, licencelés, szellemi tulajdon védelme, a szolgáltató váratlan lépései vagy csődje, stb.).

A felhővel kapcsolatos döntések esetében (is) nagyon fontos, hogy a felső vezetés mellett bevonjuk a következő vezetői szintet is, akik közelebb vannak a dolgozókhoz, akiknek az új vagy megújított rendszerek majd segítenek a munkájukban. Nem jó ezeket a döntéseket az elefántcsonttoronyban meghozni! Támaszkodhatunk akár a belső online együttműködés tagjaira is, vagyis bevonhatjuk az egész céget a követelmények, lehetőségek és következmények megvitatásába. (Korábban már sok előnyét felsoroltam ennek az együttműködésnek, de ez nem volt közöttük.)

Mi viheti az informatikai vezetőt arra, hogy (a kockázatok ellenére) a külső felhő mellett tegye le a voksát?

  • Az egyik legfontosabb szempont az, hogy a hosszadalmas és bonyolult technológiai beszerzésektől meg lehet szabadulni. Nem csak az a gond ezekkel, hogy pénzbe és időbe kerülnek. A gyorsan változó technológiát alaposan, belülről kell ismerni ahhoz, hogy optimális döntést hozzunk, jól válasszunk. Az ilyen döntések tipikusan sok évre szólnak, ki kell képezni a dolgozókat az üzemeltetésre és a hibaelhárításra. Sok területen olyan gyors a technológia fejlődése, hogy még alig vezettük be az optimális választottunkat, már mást választanánk. A nagy, világméretű szolgáltatóknál ez sokkal kisebb probléma – és általában nem a mi problémánk.
  • Ehhez kapcsolódik egy másik szempont, nevezetesen az, hogy csökken a CIO kiszolgáltatottsága a saját szakemberei felé. Mi értelme van ennek? Hiszen a legtöbb informatikai vezető maga is érti és ismeri a technológiát, szívesen tanul újat, és megbecsüli a kollégái szakértelmét. Még ebben az esetben is eszébe juthat, hogy speciális kockázata van ezen a területen. Nem csak arról van szó, hogy egy specifikus technológiát jól ismerő embere esetleg elmegy (vagy azzal fenyegetőzik). Olyan értelemben is kiszolgáltatott a CIO és az egész csapata, hogy a műszaki megoldások alapos ismerete kell az üzemeltetéshez és a problémák gyors megoldásához. Hiába szerzi meg a legjobb szakembert, annak is elkopik a tudása (mert ritkán van rá szüksége), és sokba kerülne lépést tartani a technológia gyors változásaival.
  • Szaktudás: nem csak az előbb említett kiszolgáltatottság és a tudás elkopása lehet fontos szempont. Egy jól működő partneri kapcsolatban a felhőszolgáltató szakértelme olyan területeken is rendelkezésre áll, ahol a belső szakértelem hiányzik (pl., mert teljesen új terület, vagy korábban nem volt rá szükségünk). A sok ügyféllel dolgozó szakemberek elhozzák nekünk azt a tapasztalatot és tudást, amit a többieknél szereztek meg. Nem kell a saját kárunkon tanulnunk!
  • Rugalmasság: ha üzleti célra, új projekthez, új szolgáltatáshoz új szerverre vagy más erőforrásra van szükség, sokat számít az idő – ha előbb indulunk el vele, előbb lesz bevétel, sőt a konkurencia megelőzésével extra nyereségre tehetünk szert. Ezt az előnyt részben megszerezzük már akkor is, ha elkezdünk virtualizálni, de ott hamarabb ütközünk méretkorlátokba. Szerintem az az egyik legfontosabb tulajdonsága a nyilvános felhőnek, hogy felfelé és lefelé is gyorsan és fájdalommentesen skálázható. Ha pár hónap múlva kiderül, hogy az új projekt vagy szolgáltatás mégsem akkora üzlet, hipp-hopp, visszaadjuk, és kész, tovább nem kerül semmibe.
  • Költségek: Ez egy bizonytalanabb terület. Az biztos, hogy az ajánlatban alacsonyabb költségek lesznek, mint a hagyományos infrastruktúra amortizációja és fenntartása. Enélkül nem is kezdenénk foglalkozni az ajánlattal! Miért vagyok mégis bizonytalan a költségeket illetően? A legtöbb felhőszolgáltatás nem a levegőben lóg, hanem illeszkedik a cég többi üzleti folyamatába, és integrálni kell azokkal. Ez az integráció nem csak egyszeri költségeket jelent, hanem folyamatosakat is. Ahogy Braun Péter mondta a legutóbbi CIO Hungary konferencián: ezeket a költségeket alul szoktuk becsülni.

Jól felsoroltam, hogy miért szerethetik az informatikai vezetők a nyilvános felhőt, de az árnyoldalairól nem beszéltem – alig említettem meg őket. Most nem is fogok írni róluk, mert már írtam, nem is egyszer, pl., az előbb hivatkozott „Behálózva?”, illetve a „Záporozik az innováció! Csak kapkodjuk a fejünket…” és az „Egy felhőnyi bizalom” című írásaimban.

Az írásom elején az I-CIO nagyon pozitív és optimista cikkére hivatkoztam. Jöjjön most az ellenpont, a CIO.COM cikke, ami a Cisco felmérésére hivatkozva állítja, hogy a cégek durván alulbecsülik az „árnyék IT” (shadow IT) szerepét és méretét. Nem apró kis tévedésről van szó! Átlagosan tizenötször annyi felhőbeli szolgáltatást használnak a dolgozók, mint amennyit a CIO becsült. Nagy számok ezek, és az erősen szabályozott szolgáltatóknál (egészségügy és pénzügy) még nagyobb, 17-20-szoros arányt találtak! Az abszolút számok is érdekesek: az átlag 730 volt. Ennyi nem engedélyezett felhőszolgáltatást használnak a dolgozók. Döbbenetes szám! Van is bennem kétkedés…

Kedves Olvasó! Hány szolgáltatást használsz a felhőből? Össze tudod számolni? Nekem eltartana egy darabig… Amit a munkádban használsz, rendelkezik céges jóváhagyással?

Mit mondjak erre? Csak azt mondhatom, amit eddig is. A felhasználó a király, és az informatikusoknak tudniuk kell azt nyújtani, amire az üzletnek valóban szüksége van. Abban az esetben is lesznek eltévelyedők, de sokkal könnyebb őket a helyes útra téríteni, ha az az út jól járható és az üzleti eredmények felé vezet. A kockázatokkal való ijesztgetés akkor sem igazán eredményes, amikor valós a veszély.