Hol és hogyan oktassunk informatikust?

Honnan jöjjön az a 22 ezer informatikus, akiket tárt karokkal vár a magyar gazdaság? Itthon képezzük közoktatásban és a felsőoktatásban? Lesz jelentkező? Átképezzük a zenészeket?

robot-shootA Dunán úszva volt alkalmam hat kiváló szakemberrel beszélgetni az informatikai utánpótlás-nevelésről a múlt héten. Ők az oktatás, a felnőttképzés és a fejvadászat különböző területein rendelkeznek sok hasznos tapasztalattal, és ezek egy részét osztották meg az INFOHAJÓ konferencia hallgatóságával a kerekasztal-beszélgetés keretében.

Három témakörben készültem kérdésekkel, a többiek pedig válaszokkal, amik jól megvilágították problémákat és a lehetőségeinket. Örültem, hogy a hallgatóságot érdekelték a témák, és nem szivárogtak el a késői befejezés ellenére sem, pedig a vacsora már várta őket, sőt a kerekasztal után még egyénileg is beszélgettek a résztvevőkkel.

Az informatika iskolai oktatásával kezdtük a beszélgetést. Itt alapvető kérdés, hogy csak informatikát tanítunk, vagy a szaktárgyon kívül hogyan épül bele az informatika az egyéb tantárgyakba mint általános kompetencia. Ahogy az életünk minden területén jelen van, bele kellene épülnie minden tantárgyba is, a magyartól, a rajzon át a testnevelésig – mondta Kósa Judit, akitől azt is megtudtuk, hogy az elmúlt tanévben módjuk volt kísérletképpen a számítógépet, a mobiltelefont és a táblagépet bevetni sok tantárgy óráin (nem informatika szakos, önként jelentkező tanárokkal együtt dolgozva, akik beépítették a tananyagba az informatika által adott lehetőségeket). Ezen kívül meg tudtak hívni az általános iskolába szakembereket különböző informatikai cégektől, akik például weblapszerkesztést és digitális fényképezést tanítottak. Megmutatták a hetedikes és nyolcadikos diákoknak, hogy mivé lehet fejlődni, ha az informatikában tanulnak tovább. Ez sokkal meghatározóbb élmény, mintha egy informatika tanár beszélne nekik a lehetőségekről.

A játék és a számítógép a kezdetek óta összekapcsolódott egymással, és ma is elképzelhetetlenül sokféle játékot lehet a gépeken és telefonokon játszani. Mi a gyerekek viszonya ehhez, és mi legyen a viszonyuk? A játékos tanítás lényeges, mert közben nem is veszik észre a gyerekek, hogy éppen tanulnak valamit, hanem játékként élik meg az új ismeretek megszerzését. Nagyon sok fejlesztő készít játékokat az általános iskolai korosztálynak, és nagyon jó lenne együttműködni velük – mondta Kósa Judit. Egy pedagógus sok jó tanácsot adhatna nekik, hiszen ismeri a gyerekeket és a problémákat. Sőt, a gyerekek részt vehetnének a nekik szánt játékok tesztelésében – és ezzel nemcsak segítenének a fejlesztőknek, de tanulnának is.

A játéknak nem csak az iskolások életében és tanításában van fontos szerepe, de a felnőttek életében is. A játékosítás (gamification) arról szól, hogy a játékokban használt módszereket bevisszük a munkával kapcsolatos fejlesztésekbe is. Ahogy Koltányi Gergely mondta, a tanulás az egy kemény játék (hard fun). A tanulás munkával jár, kemény munka az újabb ismeretek elsajátítása, begyakorlása. Ha ezt örömmel tudja tenni az ember, akkor nyert ügyünk van! A játékok arra építenek, hogy küldetéseket teljesítünk, miközben jól szórakozunk. Ahogy más területeken, a tanulásban is nagyon fontos a felhasználói élmény, amit a játékok mechanizmusának alkalmazása ad meg.

Honnan lesz utánpótlás és egyre több informatikus? Most úgy fest a helyzet, hogy egyre kevesebben jelentkeznek az informatikai szakokra. Vajon elment az emberek kedve az informatikától? Pulay Gellért szerint nem csak azért jelentkeznek kevesen, mert kevés gyerek születik. Az is gond, hogy a nem műszaki érdeklődésű emberek és az ő gyerekeik nem hallanak, nem tudnak eleget az informatikáról, és így fel sem merül bennük, hogy ilyen szakra jelentkezzenek. Ha ismertebbé és szimpatikusabbá akarjuk tenni számukra az informatikát, akkor ezt a játékokon keresztül tudjuk megtenni. Ezért jók azok a kezdeményezések (például a VISZ programozó táborai), ahol a gyerekek játékos formában ismerik meg a programozást. Így lehet olyan fiatalokhoz közel vinni az informatikát, akik a családban, a szüleiktől nem hallanak róla.

Nem csak a gyerekeknek, hanem másoknak is sokkal többször kellene találkozniuk az informatikával, ha sok-sok ezer új informatikust akarunk képezni. Sláger csak úgy lehet valami, ha sokat játsszák – mondta Pulay Gellért. Ehhez kapcsolódott Csudutov Csudinka is, amikor azt javasolta, hogy a 11 ezer választókörzetben állítsunk fel egy-egy óriásplakátot azzal az egyszerű üzenettel, hogy a pályakezdő diplomás informatikus fizetése bruttó 480 ezer forint. Fel is szólította a jelenlévőket, hogy adakozzanak erre a célra. Tapasztalata szerint a vidéki városokban a helyi értelmiség nem informatikusnak, hanem orvosnak vagy jogásznak szánja a gyerekét. Ezért kell tudatosítani a szülőkben, hogy ez egy lehetőség. Akik ezt felismerték, azok összetörik a kezüket, hogy a gyerekeik mehessenek programozó táborba, mert tudják, hogy ez biztos megélhetést, stabil munkavégzést biztosító szakma, ami változatos és élethosszig szól. Ezt az üzenetet kell addig ismételni, amíg sláger nem lesz belőle!

Csudutov Csudinka azt tapasztalja, hogy kezdik már felismerni az emberek a lehetőséget. Az informatikusokat közvetítő cégében idén már a karrier tanácsadások fele nem informatikusoknak szólt. Interjúzott csellistát, jogászt, orvost, bölcsészt, akik mind tudták, hogy az IT mekkora üzlet. A példájában említett bölcsész Python fejlesztőként helyezkedett el. Mivel az itthon rendelkezésre álló informatikusok száma még az átképzett bölcsészekkel és orvosokkal együtt sem elég, külföldről is szükségünk lenne sok szakemberre. Azt a problémát látja, hogy az EU-n kívüliek behozatala túl sok akadállyal jár és túl sok ideig tart. Korábban lehetett számítani az erdélyi magyarokra, de nekik már otthon is nagyon jó lehetőségeik vannak, nem jönnek ide. Ha oroszt, ukránt vagy amerikait akar behozni, az a legjobb esetben is hat hónapba telik és sok nehézséggel jár. Arra lenne szükség, hogy egy külföldi informatikus behozását két hét alatt le lehessen bonyolítani!

Szűts Ildikó megerősítette a család és a tanárok szerepét a gyerekek pályaválasztásában. Nemrég végeztek egy felmérést erről a kérdésről, és nem a Facebook jött ki meghatározónak (bár sokan azt várták), hanem a család és az iskola. Ott dől el, hogy milyen irányban akar továbbtanulni a gyerek. Sokkal szorosabb együttműködést kellene kialakítania a szakmának a pedagógusokkal! Akár a középiskola első éveiben lehetne ösztöndíj-programokat indítani, nem kell kivárni a felsőoktatást.

Az átképzés, a pályamódosítás lehetőségét is hangsúlyozta Szűts Ildikó. Mint mondta, százezer üres állás, de több mint kétszer ennyi álláskereső van most az országban. Elvileg lenne elég munkaerő, de nem a szükséges végzettséggel és tudással rendelkeznek az emberek. Van egy csomó ötven körüli és a feletti ember, akiket rá kellene arra ébreszteni, hogy tizenöt évig vagy hosszabb ideig kell még dolgozniuk, és ehhez tanulniuk is kell (és érdemes). Ezt a korosztályt miért nem lehet rávenni szakma tanulására, karrierváltásra? Ezzel ma Magyarországon nem foglalkoznak, pedig ezeknek az embereknek a bevonzása egyre fontosabb lesz.

Itt még egyáltalán nem ért véget a kerekasztal-beszélgetésünk, a fele még előttünk van, amire a jövő héten kerítek sort. Az egyetemekkel és dr. Szabó Zoltánnal folytatjuk… 

 

Advertisements

23 thoughts on “Hol és hogyan oktassunk informatikust?

  1. “állítsunk fel egy-egy óriásplakátot azzal az egyszerű üzenettel, hogy a pályakezdő diplomás informatikus fizetése bruttó 480 ezer forint”

    Azt is oda kéne írni, hogy ez legfeljebb Budapesten van így. Miskolcon pl. nem hiszem, hogy van cég, aki ennyit fizetne még tapasztaltnak se.

    Kedvelik 1 személy

    • Igen, valoban inkabb Budapestre vonatkozik ez, de egyre inkabb az egyetemi varosokra is. Ezeken kivul viszont majdnem zero az IT cegek elofordulasa, az orszag igencsak fejnehez, itt is. Tehat irrelevans, hogy mennyi a szoftverfejleszto fizetese atlagban Nyekladhazan. Amugy sajnos az is baj, hogy mivel Budapesten tenyleg nagyobbak a fizetesek, az emberek odakoltoznek videkrol. Es akkor meg jol jart az orszag…

      Kedvelik 1 személy

  2. Az ukrán munkaerőt még megértem, de amerikai minek akarna ide jönni 1/5 fizetésért? (Persze Kuba is Amerikában van.)
    Arra azért kíváncsi volnék, hogy egy orvost vagy jogászt mi visz rá, hogy programozóvá képeztesse át magát? Akkor azok elvesztegetik mindazt, amit fáradságos módon megtanultak.
    Szerintem világjelenség, hogy a műszaki pályák már nem vonzók az olyan képzettségekkel szemben, mint üzleti szervezes-vezetés, kommunikáció, stb. A szoftverfejlesztő cégnél, ahol dolgoztam, azokat a poziciókat kényelmesebbnek és jobban fizetettebbnek láttam, ahol nem a gép mellett gubbasztva kell egész nap bug-okat javítani, hanem olyan dolgokkal kell foglalkozni, mint ilyen-olyan “coaching”, “mentorálás” vagy agilis módszertan “evangelizáció”
    Ami pedig a cikkben említett élethosszig tartó biztos megélhetést illeti, nos jelenleg 7. hónapja keresek szoftverfejlesztői állást – valószínűleg a korom miatt – eddig sikertelenül.

    Kedvelik 1 személy

  3. ” stabil munkavégzést biztosító szakma, ami változatos és élethosszig szól”

    Tegyük hozzá, hogy élethosszig tartó (intenzív) tanulást is igényel. Ez már – érthetően . nem mindenkinek vonzó,

    Kedvelés

  4. Két észrevételem van: a gamification kapcsán a felnőttek ódzkodnak a “bébis” badge, pont vagy akármi gyűjtésétől. Fontos különbség, hogy gamification nem elearning, mert sok esetben még ez sem tiszta. Továbbá jobban át kell gondolni, hogy miként valósítjuk meg a napi életben, hogyan simul bele a napi munkába. Ennek kapcsán látok egy jó kezdeményezést a kibervédelemben, ami, valljuk meg, elég fontos ahhoz, hogy jól végezzük, és ennél is fontosabb, hogy a user engaged módban legyen közben.

    A másik észrevételem, hogy sok iskolába kerültek interaktív táblák, ezek vajmi kevés tanár használja, mert, ahogy egy igazgató-helyettes megfogalmazta, a tanárok nem voltak hajlandóak elmenni képzésre és energiát beletenni, hogy elsajátítsák a módszert. Illetve, ha egy tanítónő idegenkedik a “géptől”, akkor ezt a légkört sugározza. A fiam tanítóbácsija, szerencsére, pont az ellentéte és ezt felüdülés volt látni.

    Kedvelik 1 személy

    • Az interaktív táblákkal kapcsolatos, a tanárokat ledorongoló hozzászóláshoz szeretném megjegyezni az alábbiakat:

      A feleségem tanítónő és ettől az évtől kötelező a tananyag legalább 60 %-át elektronikus úton prezentálniuk, mivel a mai gyerekek figyelmét már csak audio-vízuális ingerekkel lehet tartósan lekötni, a szóbeli magyarázatokat képtelenek 30-40 percen át követni (sajnos, ez a folyamatos interntezés átka, és ugyanezt tapasztaltam munkahelyemen az ún. Y generációs kollégáimnál is). A prezentálandó tartalomról saját maguknak kell gondoskodni (pl. YouTube, stb).

      Tehát, nem egyéni hajlandóság kérdése volt náluk az ilyen eszközök használata vagy nem használata. Külön képzés erre nem volt, ha lett volna, valószínűleg kötelezőv lett volna, nem értem, a szóbanforgó igazgató helyettes iskolájában miért nem tették kötelezővé?

      Probléma viszont, hogy 3 féle táblával kell dolgozniuk, amik különféle beszerzések által kerültek oda az idők folyamán. A feleségem tablettet használ, és a különféle táblák különféle csatlakoztatásához különféle adaptereket kellett vásárolnom neki és még így is vannak nehézségek a standardizáció hiánya miatt.

      Kedvelés

      • Semmiképpen sem akartam általánosítani, mert a lányom látta ennek a jó oldalát is, igaz, nem a hivatalos oktatás keretében. A tanárok már csak elszenvedői egy hosszan tartó, káros attitűd minden átkának, gyors változás nem lesz, de minden pozitív kezdeményezésről fontos beszámolni.

        Kedvelés

    • Kedves Zoltán!

      A játékosítás nem csodaszer, természetesen abból is lehet gagyit és élményszerűt készíteni. A gagyi nem működik a jó meg nagyon is. Az eLearninget nem érdemes a játékosítással összeereszteni, két külön dolog, ami együtt is és külön is jól működhet, attól függ mi a cél.

      Kedvelik 1 személy

  5. Kinek a segítségével tanulnak a gyerekek?
    A pedagógusra már mintha nem lenne szükség?! Lehetséges, hogy ez azért van, mert nem jó az “első” iskola és a gyerekeknek egy “második”-ban kell megtanulniuk azt, amit szeretnének tudni. Még kevés a második “informatikai” iskola.
    Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete azért dolgozik, hogy az informatika tanároknak legyen minél jobb a tudása, és az ő segítségükkel történjen az iskolában a digitális írástudás kompetenciáinak elsajátítása. Jó lett volna olvasni azt is, hogy volt a beszélgetők között informatika tanár is (hátha neki is lett volna véleménye)….belőlük is van számos elkötelezett és sokat tudó informatikus, bár sokan pályaelhagyók lettek a 2012 óta 50%-ra csökkentett informatika órák miatt…..sajnos…..:-(

    Kedvelik 2 ember

    • Köszönöm szépen a hozászólását!
      Szerintem is nagyon fontos a tanár szerepe, és ezt a beszélgetés résztvevői is hangsúlyozták. Az egyikük általános iskolai informatika tanár, és ő az iskolában és azon kívül is nagy odaadással és szakértelemmel tanítja a gyerekeket (sőt néha felnőtteket is).

      Kedvelés

  6. Visszajelzés: Informatika: munka + tanulás | Kerékfy Pál

  7. Visszajelzés: Tanulás vagy munka? Tanulás + munka? Munka = tanulás? | Kerékfy Pál

  8. Visszajelzés: Autózni fogunk | Kerékfy Pál

  9. Visszajelzés: Merre megy a digitális átállás? | Kerékfy Pál

  10. Visszajelzés: Utánpótlás-nevelés a Dunán | Kerékfy Pál

  11. Visszajelzés: Mi az a digitális átállás? | Kerékfy Pál

  12. Visszajelzés: 2016 | Kerékfy Pál

  13. Hogy lesznek feltöltve az IT állások? Lehet most nem fogsz egyetérteni velem, de én nagyon úgy látom a helyzetet, hogy ha informatika akkor vagy programozás, vagy semmi. Még olyan 28 esztendővel ezelőtt volt kultúrája annak, hogy “rendszergazda”. Ma már minden hülye feltud telepíteni egy komplett operációs rendszert, illetve akár egy lokális hálózatot is tud menedzselni. Sőt azt kell, hogy mondjam már a GNU/Linux operációs rendszerek GUI felületét figyelembe véve, már azzal is megbirkózik szinte bárki.

    Azokra az informatikusokra akikre 28 évvel ezelőtt szükség volt, értelemszerűen már senkinek sem kellenek. Maradt a programfejlesztői szektor… Csakhogy nem olyan fenékig tejfel ám itt sem az élet. Ha mázlid van és bekerülsz egy jó helyre, pl. Microsoft akkor akár az órabéred 10,000 USD is lehet. De ehhez akkora mázlifaktor kell, hogy ennyi erővel az ötös lottón is ellehetsz 🙂

    Mi a programozók realitása itt Magyarországon? Hát kb. az, hogy a cégek kedveskednek nekik, hihetetlen frankó projekt alapú kifizetésekkel. Ez alatt értendő az, hogy a programfejlesztő megkapja majd az árát, ha a cégnek sikerült a programot eladnia :)))))

    Kedvelés

    • A rendszergazdaság nem lett ám okafogyott! A köznevelési rendszerben 5000 végponton lenne szükség jó tudású rendszermenedzserekre RENDSZERGAZDÁKRA….1,2 millió tanuló, 130 ezer pedagógus iskolai digitális tanulásának a segítésére…és nincs! A géppark is “tarka” életkorú…egy a közös, a Tisztaszoftver mindenhol elérhető. Ha felmérnénk, lehet, hogy a felében van csak hozzáértő ember..:-(
      A gyerekek meg az “első” iskola után a “második” iskolába járnak informatikát tanulni, néha programozást, néha ECDL-re felkészülést….a szülő külön pénzéért….
      Szerintem ez arra mutat rá, hogy az iskolai formális informatika tanulás/digitális írástudás tanulás lenne a kezdő lépés a “Legyél TE is Informatikus” pályára készülésben. Ennek támogatására legalább 5-6000 informatika szakos tanár és legalább 5000 jól képzett rendszergazda kellene…de lehet, hogy a fele van. (Mérnök tanárokat visszahívni a pályára!)
      Tudtommal EU-s projekt is fog indulni a középiskolások informális informatika tanulását segítendő, hogy az egyetemre fel tudjanak készülni….vagyis az iskola mellett/után fognak készülni.
      Összetett ez a probléma nagyon…..:-)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s