Mire való a “social media”? Létezik a “social business”?

Mi a social media szerepe az üzletben? Érdek nélkül, önzetlenül veszünk részt a közösségi térben? Kedves ajándékokat adunk a többieknek, és nem várunk cserébe semmit? Van ebben üzlet?

flower-8539_1280Létezhetnek „social media” üzleti célok? Érdekel, hogy azok, akik nálam sokkal régebben foglalkoznak az online közösségi eszközök üzleti felhasználásával, mit gondolnak erről. Miért kérdezem ezt? Jó ideje olvastam a „4 biggest lies about social media” című cikket, most újra elővettem, és most is bizonytalan vagyok a megítélésében.

Abból indul ki a szerző, hogy a „social media” csak egy eszköz (a másológéphez hasonlítja), így nem lehetnek azzal kapcsolatos céljaink, mint ahogy másológép céljaink se lehetnek. A cikk további részében elmagyarázza, hogy mire nem jók az egyes eszközök és maga az online közösség. Hajlok arra, hogy van benne valami, de ahogy körülnézek, úgy tűnik, hogy sok szakember ezt másképp látja.

Nos, mi a címben írt négy hazugság?

  1. A LinkedIn a hálózatépítésről szól.
  2. A Twitter beszélgetésekre való.
  3. A blog személyes napló.
  4. A social media segítségével elérhetjük, hogy az emberek valamit csináljanak.

Nézzük egyenként!

Azt mondja, hogy a LinkedIn nem a hálózatunk építésére való. A hálózatunk beszélgetések során felépülő kapcsolatokból jön létre, és azok a beszélgetések nem a LinkedInen történnek. Azt gondolom, hogy nagyrészt igaza van, de mégsem pont így látom. Számomra a LinkedIn olyan hely, ahol „ismerkedni” is szoktam. (Szemben a Facebookkal, ahol szigorúan csak olyan ismerőseim vannak, akikkel személyesen is találkoztam, nem is egyszer, és beszélgettünk is.) A LinkedInen el szoktam fogadni kapcsolódást olyanoktól is, akikkel sosem találkoztam. Magam is kezdeményeztem kapcsolatot olyanokkal, akiktől sok érdekes dolgot olvastam. Amikor később személyesen is összefutunk, már egy kicsit ismerjük egymást. Azt elfogadom, hogy személyes találkozással teljesebb a szakmai kapcsolat, de mégis a szakmai kapcsolatrendszerem részének tekintem azokat is, akikkel csak a LinkedInen szoktam „beszélgetni”.

Kedves Olvasó! Mit gondolsz erről? Van szerepe a LinkedInnek a hálózatépítésben?

A szerző azt írja, hogy – ellentétben a kapcsolatépítéssel – a LinkedIn a szakmai kapcsolataink megmutatására, az azzal való dicsekvésre szolgál.

Következő állítás: a Twitter nem beszélgetésre való. Számára a Twitter legfontosabb használata az érdekes emberek megtalálása. Ezzel megússza a végtelenül unalmas konferenciákat, ahol korábban kereste azokat, akikkel később érdemes volt beszélgetnie. A Twitter 140 karakteres korlátja nem alkalmas valódi beszélgetésekre, de arra kiváló, hogy megtalálja az érdekes embereket és kövesse őket. Egyetértek vele, hogy valódi beszélgetésekre nem használható a Twitter. Nekem is inkább emberek megtalálására szolgál – ami azt illeti, alig van számomra érdekes magyar részvétel a Twitteren (nálunk nem jött divatba).

Ki használja komolyan a Twittert az olvasóim közül? Mire?

A harmadik állítás: a blog nem személyes napló. Azt hiszem, ebben nem nagyon lesz vita. Az üzleti blog tényleg nem személyes napló – vagy csak egy kicsit az.

Tetszik, amit a blogról ír: A blogot arra kell használni, hogy rendezett módon gondolkozzunk a minket (vagy a cégünket) érdeklő témákról. Miért tetszik? Azért, mert éppen ezt fedeztem fel én is magamnak a blogolásban. Valóban arra jó, hogy alaposan rendszerezzem és megfogalmazzam a gondolataimat. Sokszor újraolvasom, mielőtt kiengedem a kezemből, próbálom észrevenni, hogy az olvasónak mi lenne homályos vagy mi hiányozna a gondolatmenetemből. Ez sokat segít abban, hogy világosabban lássam magam is a témát. Van még egy haszon, amit remélek az írásaimtól: a vélemények, bírálatok, megjegyzések sokat segítenek abban, hogy még tisztább és világosabb legyen saját magam számára a téma. (Még több aktivitásnak jobban örülnék!)

A blogolás engem nagyon emlékeztet a kezdetekre, amikor a munkámmal kapcsolatban cikkeket és konferencia előadásokat írtam. A két dolog nagyon hasonlít: gondolkozni kell, a gondolatokat rendszerezni kell, olvasni kell, meg kell ismerni mások írásait, hivatkozni kell rájuk, lehet egyetérteni, vagy vitatkozni velük… A cikkek és előadások nagyobb terjedelműek voltak, mint egy blogbejegyzés, ritkábban követték egymást, hosszabb ideig készültek, és át kellett jutniuk egy elfogadási folyamaton. Visszajelzés alig volt.

Valószínűleg éppen azért szerettem meg azt az új műfajt, mert sokban emlékeztetett arra, amit néhány évtizeddel ezelőtt csináltam.

Ez mégis sok tekintetben más. A blogban a magam főnöke vagyok, azt és akkor írok, amit és amikor akarok. Szabadon közzé is tehetem – majd vagy elolvassák, vagy nem. Itt is nagyon kell figyelni a minőségre, de nincs kötelező előzetes külső kontroll.

A hivatkozott cikk írója szerint: „The blogosphere is a cocktail party for the intelligentsia”. Nos, akkor koktélozgatunk egy kicsit? Ott lehetünk az ötletek fejlődésénél, alakíthatjuk őket, és ez a legjobb PR eszköz. A cégek vezetői a személyes blogjukat is jól tudják használni a cégük imázsának építésére, az „üzenet” közvetítésére.

Azt hiszem, ezzel a legtöbb üzleti céllal író blogger egyet fog érteni. Így van?

Ne maradjon ki a negyedik állítás sem: nem arra való az online közösségi tér, hogy rávegyünk embereket arra, hogy valamit csináljanak. Na, itt már várok vitát! Úgy veszem észre, hogy sok ember (és cég) számára éppen arról szól ez az egész, hogy rávegyenek embereket valamire. A cikk írójának véleménye szerint „social media is about being nice”. Azok az emberek, akik a legsikeresebben érik el ezen az eszközön keresztül a céljaikat, egyben a legbőkezűbbek is. Szerinte itt az a lényeg, hogy többet kell adni, mint amennyit kapunk. Ez hasonlít ahhoz, amit egy amerikai kolléga mondott, amikor a cégen belüli közösségi együttműködésről volt szó. Ő egy befektetéshez hasonlította az ottani részvételt: előbb adni kell, többet kell adni, mint amennyit az ember kap, és később lehet reménykedni, hogy több jön majd vissza.

Ezzel egyet tudok érteni. A cégen belüli együttműködésben valóban azt tapasztaltam, hogy a minden konkrét érdek nélküli segítség, válasz, információ megosztása, stb., hosszútávon kifizetődő. A munkahelyi kapcsolati háló akkor működik jól, ha nem méregetjük ezeket a dolgokat, hanem egyszerűen csak tesszük, ami jó és helyes – az eredmény az egész dolog jó működésében jelenik meg, és a „jutalom” is ebben a formában jelentkezik. Ez nekem egészen természetes volt a cégen belüli használatban.

Vajon a nyilvános közösségi együttműködés is így működik? Tudjuk ezt így csinálni? Nem számítunk valamilyen „jutalomra”, amikor megosztunk egy érdekes hírt, válaszolunk valakinek a kérdésére, hozzászólunk (akár egyetértőleg, akár kiegészítve, kijavítva) egy íráshoz?

Azt is írja, hogy valamit adni nem azt jelenti, hogy valamilyen tevékenységre kérjük a többieket (pl.: Töltsd le a könyvemet! Teszteld az ingyenes szoftveremet!). Ő valódi ajándékokról beszél: meg kell ismerni a másik embert, olvasni kell, meg kell érteni – utána lehet valamivel meglepni. Legyünk érdekesek anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. „You could think of social media as its own economy: Interestingness is the currency; kindness is the way that currency is transported.

Na, itt még jobban érdekel, hogy a közösségi marketing szakemberek mit gondolnak erről! Van itt valaki? Mit a véleménye?

 

Advertisements

9 thoughts on “Mire való a “social media”? Létezik a “social business”?

  1. Közösségi tér?
    Nem az a kérdés, hogy az interneten melyik fórum közösségi tér, hanem van e közösség vagy nincs.
    Ha van, azt lehet ápolni vagy rombolni különböző módszerekkel.
    A mai politikai tendencia nem kedvez semmilyen közösségnek.

    Kedvelik 1 személy

  2. Visszajelzés: Mire jó egy faluban az online élet? | Kerékfy Pál

  3. Néhány éve a twitter messze a leghatékonyabbnak bizonyult szakmai kapcsolatépítés, partnerkeresés és egyáltalán a releváns hírek megtalálásának szempontjából. A hőskorszaknak vége, magyar nyelven valóban nem pörgött fel a dolog, sőt érzésem szerint az utóbbi időben inkább “fogyott”. Mindenesetre amióta a google reader szanálásával kiköltözött az életemből az RSS (ami helyette volt/van, nem jött be) a twitter méginkább felértékelődött – csak hát ha nem tolják bele a kontentet a népek, hiába 🙂

    Kedvelik 2 ember

  4. Nem vagyok marketing szakember, de figyelemmel kísérem a marketing trendeket. Mivel még a kezdet kezdetén nyitottam facebook fiókot, ami azzal a hátránnyal járt ,hogy rengeteg ismeretlen ember jelölt ismerősnek, én pedig meggondolatlanul visszaigazoltam őket. Most egy olyan lehetetlen helyzetbe kerültem, hogy a facebook ismerőseim 80 %-át ténylegesen nem is ismerem. Szerintem sokan vagyunk ilyen helyzetben. Épp ezért magánszemélyként a facebook idővonalam már nem szolgálja az üzleti érdekeimet. Ezért fontosnak tartottam tevékenységem lefedésére három üzleti oldalt is működtetni, annak minden hátrányával egyetemben. Mint köztudott, az üzleti oldalak, ha csak nem hirdetnek állandóan, nem érik el a célpiacot. Magánszemélyként pedig kikerülnek a fókuszomból a számomra értékes posztok.

    Kedvelik 1 személy

  5. Visszajelzés: Kell falusi újság az internetre? | Kerékfy Pál

  6. Visszajelzés: Az ötvenedik elé | Kerékfy Pál

  7. Visszajelzés: Kié a “social business” és a “céges Facebook”? | Kerékfy Pál

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s