Számít a technológia, vagy csak nemtörődöm és lusta mindenki?

king

A legtöbben valamit, valamilyen módon másokkal együtt alkotunk, amikor dolgozunk, ugye? Az új értéket nem egyedül hozzuk létre, abban másoknak is fontos szerepük van. Hogyan történik ez, hogyan működünk együtt, hogyan tesszük össze, amink van?

Mik kellenek ahhoz, hogy együtt tudjunk alkotni?

  • Kellenek emberek, akik eredményt akarnak elérni, és azt nem egymás ellenében, hanem együtt tennék.
  • Hogyan találjuk meg egymást?
  • Hogyan tudjuk meg egymásról, hogy ki mivel foglalkozik, mihez ért, mit tud?
  • Hogyan rakjuk össze a kisebb-nagyobb tudás morzsákat? Hogy lesz ezekből valami új?

Ezekre szolgál az a sok jobbnál-jobb megoldás, amit az információ tárolására és megkeresésére évtizedek alatt kifejlesztettünk, sok munkával bevezettünk, és további sok munkával életben tartunk. Tele van a világ ilyen rendszerekkel, és tele van ezek gazdáival, akik arra panaszkodnak, hogy a felhasználók nem töltik be az új dolgokat és nem is tudnak ügyesen keresni bennük. Hogy el ne felejtsem: ott van sok potenciális használó, akik nem tudnak ezekről, vagy éppenséggel hallottak róluk, de nem igazán használják a lehetőségeket.

Nem mondok újat, ugye? Ha ezekkel a problémákkal találkozol, Kedves Olvasó, a munkádban, akkor nem vagy egyedül.

Sokat olvashatunk a problémákról, nemrégiben például ezt a jó összefoglaló írást: Miért nem működik a vállalati tudásmegosztás? Persze, pozitív példák is vannak, írtam saját jó tapasztalataimról többször is, például „Facebook a munkában? Ugyan már! Vagy mégis?” címmel.

A tapasztalt „öreg rókák” azt mondják, hogy ez nem a technológián, hanem a vállalati kultúrán múlik. Igazuk is van! Teljesen egyetértek azzal, hogy a vállalati kultúra a kulcs. Bizonyos mértékig… Hozzáteszem, hogy a vállalati kultúra nincs kőbe vésve és nem változtathatatlan. Sőt, megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy nem csak „fentről” változtatható. Egy jól működő cégnél nem csak „fent” keletkezhetnek jó gondolatok és ötletek – „lentről” is szokott fejlődés, változás indulni. Indul is, csak észre kell venni, és hasznosítani kell!

Jöjjön most egy eretnek gondolat: a technológia képes megváltoztatni a kultúrát! Talán nem is eretnek? Hiszen ezt látjuk magunk körül minden nap, mindenfelé… Nem erről panaszkodik mindenki állandóan? Hányszor hallom, hogy a „fészbúk” mindent megváltoztat, a fiatalok már nem is élnek valódi életet – csak „fészbúkoznak”?

Mi lenne, ha nem elleneznénk, nem panaszkodnánk, hanem hasznosítanánk ezt a jelenséget?

Mi lenne, ha megengednénk, hogy a friss szél befújjon?

Mi lenne, ha észrevennénk, hogy az új technológia segíthet megváltoztatni a vállalati kultúrát?

Hallottunk már olyanról, hogy egy alulról induló kezdeményezés nagy változásokat eredményezett?

Nézzük most a technológiai helyzetet!

Mit gondolunk erről a mondatról? “Because we have access to very good tools in our private lives we expect the same level of functionality and performance in business.” Kitalálható, hogy nem Magyarországon hangzott el, és nem is a magyar helyzetre vonatkozik, hiszen még nem tipikus, hogy az embereknek jobb laptopjuk vagy telefonjuk legyen, mint amit a munkához kapnak. (Nem tipikus, de gyakran megtörténik az ilyen eszközök esetében.) Nos, az együttműködés viszont éppen egy olyan terület, ahol nem akadály az új technológia magas ára. Ezt a technológiát mindenki meg tudja fizetni – hiszen ingyen kapjuk (ha el nem ugrunk előle). Igen, ezekre gondolok: Facebook, Twitter, LinkedIn, Instagram, Pinterest, … Hosszú a lista. El ne felejtsem: az előző mondatot Jeffrey Mann, Gartner kutatási alelnöktől idézte a CIO internetes kiadása. Igaza van? Mennyire fékezi a jó együttműködést és a hatékony munkát a megfelelő eszközök hiánya? Vegyük észre, hogy megváltozott a világ! Már a munkahelyen se működik a hagyományos megoldás – nem lehet a dolgozók torkán lenyomni a nehézkes, nem kézre álló rendszereket. Nem csak a kinti világban, de odabent is egyre inkább igaz, hogy „User is King”.

Adjuk meg a felhasználóknak, a dolgozóknak azt, amire szükségük van (amit szükségesnek éreznek) a jó munkához. Egy elkeserítő Gallup felmérés szerint csak a dolgozók 13%-a teszi oda magát, amikor a munkájáról van szó. (Ez 2012-es és világméretű felmérés eredménye. Közép- és Kelet-Európa picit rosszabb volt: 11%.) Ez nyilvánvalóan rossz a munkáltatónak, de nagyon rossz a dolgozónak is!

Vajon megfelelő együttműködési lehetőségekkel tudnánk ezen javítani? Szerintem igen! A jelek azt mutatják, hogy mi emberek szeretünk együttműködni. Ha hagyják, sőt még segítik és ösztönzik is, meg is tesszük!

Az ösztönzés sok vonatkozásáról írtam eddig (pl.: játékosítás). Arról is volt már szó, hogy milyen lehetőségeket tartalmazzon egy vállalati együttműködési fórum.

A Gartner azt üzente a vállalati IT vezetőknek, hogy kísérletezzenek több új technológiával, köztük a közösségi együttműködéssel. Ezzel csak egyet tudok érteni. Sőt, szerintem ezt nem csak az IT vezetőknek, hanem az üzleti vezetőknek is meg kell üzenni!

Mit gondolsz erről Kedves Olvasó? Utópia? Sokáig kell még várnunk, amíg (ha egyáltalán) megtörténik?

Advertisements

8 thoughts on “Számít a technológia, vagy csak nemtörődöm és lusta mindenki?

  1. Visszajelzés: Final Four? Kézilabdáról lesz szó? Vagy miről? | palkerekfy

  2. Visszajelzés: Egy kis ünneplés is | palkerekfy

  3. Visszajelzés: Mitől szeretik meg és használják? | palkerekfy

  4. Hogy sokáig kell-e várni? – Madártávlatból nézve nem érdekes, hogy meddig. Ez nem időhöz van kötve, hanem folyamatokhoz. Képzelj el egy komplex MS Project file-t, ahol a folyamatbeli csúszásokat egymáshoz viszonyítva tartják nyilván. A csúszások viszont nem végteleníthetőek, mert ez az MS Project file be van ágyazva egy nagyobba több másikkal együtt, és ennek master MS Projectnek a gazdája nem fogja hagyni, hogy egyetlen alprojekt a főprojektet hazavágja. Ahol a csúszás elérte a tűréshatárt, az az alprojekt megy a levesbe, vagy le lesz cserélve, és úgy forog tovább a világ.
    Az együttműködésről I.- Mélyreható világnézet-változás fog bekövetkezni, de ez nem érinti az emberiség egészét. Generációkon keresztül azt sulykolták gyerekkortól kezdve, hogy lóverseny az élet, le ne maradj, győzzél, sikeres legyél stb. Ez ellentmond az együttműködésnek. Jó, persze ezt a kettőt lehetne életképesen szintetizálni, de a valóség nem hemzsegett a jó példáktól. A (ló)versenyt átformálni együttműködésre, hosszú és kemény meccs, de igazából már le van játszva. Minél lassabban megy, annál keservesebb lesz, de legalább már úton vagyunk.
    Az együttműködésről II.- Ott segítsünk, ahol éppen tudunk. Nem biztos, hogy a munkában, nem biztos, hogy csapatban, lehet, hogy csak egy-két emberrel kiépíteni ilyen kapcsolatot. A helyzet bármikor megváltozhat. Ha valaki a munkájában éppen nem tud előre lépni a vállalati kultúra miatt, eddzen az élet más területein, ami éppen jön. Ugyanis ki lehet jönni a gyakorlatból. Mert ha majd muszáj lesz együttműködni, az bizony nem mindig fájdalommentesen csiszolja az embert.
    A technológia képes megváltoztatni a kultúrát! – Engedd meg, hogy ne értsek veled egyet. A technológia szellemi megalkotói képesek a technológia által megváltoztatni a kultúrát, ha éppen olyat találtak ki, ami időszerű vagy időszerűvé tehető. Minden újdonság mögött emberek vannak, akikben megfogan az ötlet, és már látják a körvonalakat. Tudatosságot feltételezek.
    A 13 % – Az emberek nagy része az életben nem a helyén van, hanem vagy mesterségesen kreált helyen, vagy mások helyén. Ugyanakkor vannak betöltetlen helyek. Vannak divatszakmák, ahol a fizetés is jobb az átlagosnál, és nagy a tülekedés. De nem mindenki való közgazdásznak, könyvelőnek vagy akár informatikusnak. Lehet, hogy egy szegény, de boldog kézműves veszett el benne, és úgy elveszett, hogy már nem is találja. Az a 13% van csak a helyén, azaz, azt csinál, amit szeret. Véleményem szerint a 87%-nak is csak egy kis részén lehet segíteni egy vállalat keretein belül. A probléma gyökere sokkal mélyebben van.

    Kedvelés

    • Csak egy részleges válasz: Tegnap este egy gyerekkori barátommal beszélgetve szóba jött a blogom is (amit olvas). Azt mondta, hogy tényleg jó lenne az együttműködés, és egy régi emlékét idézte fel (ami egybevág a “lóversennyel”, amit írtál). A motoros klubban a szerelő szaki mindig csak egyedül állította be a motorokat, és nem árulta el, hogy mit csinált. (“Majd én tudom…”) El is vitte magával a sírba a szuper tudását…

      Kedvelés

    • A technológia megváltoztatja-e a kultúrát? Szerintem igen. Azt, persze, nem tudom, hogy most zajló technológiai változásokat hogy látjuk majd néhány évtized múlva… Visszanézve néhány múltbeli új technológiára (könyvnyomtatás, fényképezés, rádió, mozifilm, hangosfilm, hanglemez, tv), szerintem óriási változásokat hoztak a kulturális javak előállításában, elérhetőségében és fogyasztásában. Nem kevés félelem és jajveszékelés társult hozzájuk. Oszt, még mindig megvagyunk…

      Kedvelés

  5. Visszajelzés: Fiatalos lendületet a munkába! | palkerekfy

  6. Visszajelzés: Nem kell az a sok egyeztetés! Vágjunk bele! | palkerekfy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s